The End!

Hello.. Nem tudom eldönteni, hogy amit most írni fogok jó hír-e vagy sem.
A dolog annyi, hogy egyszerűen nincs ihletem a történet befejezésére, ezért arra gondoltam, hogy ennek most van itt vége. Szidhattok, megutálhattok, vállalom, hiszen olvastátok a blogom, most meg eljutottunk egy befejezetlen történet végére. Egyszerűen nem megy az írás, de a jó hír amivel szolgálhatok nektek, hogy a másik blogra felraktam az első részt, amit IDE kattintva elolvashattok.
Ha tetszik akkor nagyon szépen kérlek titeket iratkozzatok fel. :)

Egy kis összeütközés..

Egyszerűen a hányinger kap el.. Beadja nekem, hogy mennyire szeret, és utána én érzek bűntudatot, hogy megbántottam. Egész nap nem szólt hozzám, ami irtóra zavart, erre látom egy lánnyal ölelkezni, majd hozzánk is elhozza. Eleinte én éreztem magam eléggé szánalmasnak, hogy még azt sem tudom, mit is érzek valójában, de így most már... Erről nincs mit beszélni..
- Jahj hagyjál már! Hanyadik nő vagyok én itt neked?! - hallottam a lány dühös kiabálást, majd letrappolt a lépcsőn, és úgy becsapta a bejárati ajtót, hogy még az ablakom is beleremegett.
Lehet, hogy ez gonosz volt tőlem, és most sajnáltam is a lányt, de jobb ha megtudja, minthogy utána essen pofára.
Az ablak mellett állva figyeltem a feldúlt lányt, majd láttam, hogy arcáról már törölgeti is a könnycseppeket. Sietősen próbált elsöpörni a házunk területéről, majd az őszi ködben eltűnt.
- Most ezt muszáj volt?! - tört be Dani a szobámba váratlanul.
- Mit? Talán egy nap alatt beleszerettél? - húztam gúnyos mosolyra a számat.
- Talán fájt, hogy együtt láttál minket?
- Álmodozz csak.. - legyintettem hanyagul. - Ki mehetsz.. - mondtam, közben kifelé bámultam az ablak üvegén.
- Szánalmas vagy.. - vágta a fejemhez besértődötten, én pedig csak hangosan felnevettem.
Nem válaszoltam neki rá semmit, hisz engem ez az egész eléggé szórakoztatott meg kell hogy mondjam. Meg amúgy is.. Amit megtanultam még az életben, hogy egy személyt akkor tudsz a legjobban idegesíteni egy csatában, ha nevetsz/mosolyogsz.

Másnap

- Gyerekek! Csak egy picit figyeljetek rám! - próbált el csitítani minket az osztályfőnök, azonban mindenki tovább pusmogott valamin.

- Fejezzétek be! - ordította el magát, mire a teremben hatalmas csend kerekedett. - Köszönöm. Nos.. A bálról lenne szó, ami természetesen el marad...

- Oké! - ordították be a többiek arra utalva, hogy nekik tök mindegy. Az igazat bevallva, nekem sem volt sok kedvem menni, hiába volt párom.

- Ennyi csak? - döbbent le a tanár. - Erre vártatok nem?

- Majd lesz jövőre.. - mondta félvállról Roli.

- De én akartam volna menni. Már a ruhám is meg volt. - szomorodott el teljesen Dzseni. - Olyan szép fehér.. - kezdte el beszámolóját a ruha kinézetéről, mikor a fejére csapott.
Végignéztem az osztályon, és mindenkinek az arcán egy vigyor ült. Én is tudtam, hogy mi a szitu, így minden szempár a falon lévő órára szegeződött.

Mikor elértünk az óra felééig, és a tanár már teljesen másról beszélt - pontosabban a mikulásról -, Dzseni foga magát és felállt. Állás közben egy kicsit berogyasztott, hogy a tanár ne vegye észre, de nem járt sikerrel. 

- Rosszul vagy Dzseni? - tette le a kis noteszét a tanár, majd odament Dzsenihez.

- Dehogyis. - mondta mosolyogva Dzseni. - Csak állni van kedvem. Tetszik tudni.. Gondolkoztam a dolgon.. És egész nap csak ülünk.. Annyira elegem van már belőle. - mondta Dzseni komoly arckifejezéssel, pedig mindenki tudta, hogy legbelül ő is nagyon jól szórakozik ezen. Mi csak lehajtott fejjel, kezünket a szánk elé tartva halkan kacagtunk.

- Hát.. Ahogy gondolod. - nézett rá a tanár furán. - Na szóval. Mikulás. Tudjátok, hogy más iskolákban nem olyan nagy hagyomány, de nálunk még mindig ez a szokás, hogy valakit kihúzunk és azt megajándékozzuk. Itt is van nálam ez a kis kosár.. - emelte fel a kosarat a tanári asztalról és körbe vitte, hogy mindenki húzni tudjon.

Most adtam hálát az Istennek, hogy Zsófi már nem a mi osztályunkba jár - máskor is adok -, mert akkor tuti őt húztam volna. Helyette kihúztam Dénest, ami nem sokkal, de jobb.

Volt olyan aki megkönnyebbülten, és volt olyan aki kínosan sóhajtott fel a kis cetlit nézegetve.

- Ez tök izgi. - vigyorgott Dzseni, miközben összehajtotta a húzott papírját és a nadrágja zsebéjébe mélyesztette. 

Mikor kicsengette osztályfőnöki óráról is a téma nem is volt. Mindenki pletykálgatni kezdett, hogy ki kit húzott, azonban a legtöbben nem mondták el.

- Na de mondjátok máár.. Kíváncsi vagyok, hogy engem kihúzott. - "nyávogott" Dénes, én pedig próbáltam nem elmosolyodni.

- És engem ki húzott? - ült fel a padra Márk egy rágón csámcsogva. - Mindegy.. Aki engem húzott attól kérek egy... - gondolkozott el. - Egy köpőlámát! - mondta, mire mi felnevettünk. 

- Számodra milyen az a köpőláma? - kérdeztem meg tőle.

- Hát tudod.. Olyan láma, aminek ha azt mondom, hogy köp, akkor köpdösni kezd. - röhögte el magát és a röhögéstől a rágó kiesett a szájából egyenesen Marci cipőjére.

- Höööö! - hördült fel, majd feltette a lábát Márkhoz. - Szedd azt le onnan! Utána pedig mosd le! - parancsolt rá tetetett szigorúsággal, Márk pedig leszedte a cipőről a rágót és kidobta a kukába. Visszaérve elővett egy zsebkendőt, amibe beleköpött, és egy rabszolgát utánozva, tisztítani kezdte haverja cipőjét.

- Felség! - állt fel Márk mikor végzett.

- Köszönöm. Most már elmehet!

Hatodik órában a matek nem valami kellemes és ez az osztályon is teljesen meglátszik. Mindenki, mint valami zombi, hulla fáradtan vet egy pillantást az órára és csak annyit mond: "csengessenek már". Mint minden órán, ma is természetesen egy ember felelt.. És igen, az az ember persze, hogy én voltam.

- Na Adrienn. - szólt a tanár, mikor nehézkesen kivánszorogtam a táblához.

- Tanárnő. Ön nagyon kedves és nagyon szeretem, és ilyet sosem kérnék magától, de könyörgöm, ne feleljünk a mai órán. - kezdtem el mondani a tanárnak mosolyogva, mire segítségkérően ránéztem az osztályra. 

- Igen tanárnő! Annyira fáradtak vagyunk.. Képtelenség lenne így lefelelni. - mutatott végig Roli a termen végignézve, a többiek pedig lehajtott fejjel ültek a helyükön.

- Na jól van.. Ma akkor nem.. Menj a helyedre.. - mondta a tanár és bezárta a naplón, én pedig megkönnyebbülten felsóhajtottam.

Már csak azért sem volt kedvem felelni, mert valóban fáradt volta most ahhoz, másszor pedig szart se tudok matekból. Érdekes, hogy a házit, meg ezeket jól megcsinálom, de mikor felelek vagy dolgozatot írok, akkor leblokkolok és hármasokat kapok.

- Igen Márk? - szólította fel Márkot a tanár, mikor látta, hogy jelentkezik.

- Miért tetszik kivételezni?
- Fogd be a szád! - kiáltott rá a tanár. - Légy szíves. - tette hozzá a tanár egy idő után mosolyogva.
- Ez nem ér.. - duzzogott továbbra is Márk, mire már nekem lett elegem ebből.
- Jahj cseszd meg.. Velem semmi baj nincs a suliban, de te állandóan visszafeleselsz a tanároknak. Jó hogy téged csak azért is lefognak feleltetni.. - mondtam neki meggondolatlanul, mire ő is bedühödött, így veszekedni kezdtünk.
- Aha.. Pont az beszél, akit még ki is csaptak a suliból, mert többször is verekedett! - hangzott el a számomra sértő mondat a szájából.
- Kössz. - álltam fel a székemről, majd szó nélkül kimentem a teremből.
Ebben már csak az volt fájdalmasabb, hogy igaza volt. Semmi jogom nem volt, így belekötnöm Márkba. Főleg nem pont belé és pont nekem. Én beszélek, akit azért tanácsoltak el a suliból, mert többször is verekedett egy lánnyal. Márk ehhez képest akkor semmi. Néhány vicces beszólás pár tanárnak és egy kis diákcsíny.
Fáradt voltam és a nekitámadás meggondolatlanul jött.

Kritika és a többi...

Sziasztok!
- Az egyik oldalról kértem egy kritikát, amit IDE kattintva elolvashattok.
Nos, ez a kritika nem lett a legjobb, de azért kértem, hogy megtudjam nézni, mi stimmel és mi nem. Igyekszem javítgatni, de mivel a blog vége felé közeledünk, úgy érzem, már nagyon nem érdemes semmit sem kezdeni.
- Nem tudom, hogy ti hogy látjátok, de szerintem... Hogy is mondjam... Nincs ihlet... Egyszerűen fogalmam sincs, hogy hogyan legyen, mint legyen ez a egész. De nincs mese, akkor is befogom ezt a blogot még fejezni. Szóval, biztos ti is látjátok, hogy új részeket nem pénteken, hanem vasárnap hozok. Mint már írtam, ennek az az oka, hogy nincs ihlet, ezért lehet, hogy még nagyobb csúszások is lehetnek(!!)
- Na, hogy most ne csak ilyen rossz híreket közöljek veletek, az új bloggal kapcsolatban, hoznék pár infót.
Mivel a közvélemény kutatáson azt mondtátok, hogy olvasnátok ezt az egészet, az oldalt már létre is hoztam, hogy tudjak rajta szerkesztgetni, illetve belekezdhessek az írásba, azonban... Ezt a blogot még ide nem tenném ki, ha nem gond.
Ennyi lett volna a mondandóm, majd jövök!
Sziasztok! 

My hero.

Míg ők egymással beszélgettek, nevettek, én csak lehajtott fejjel bámultam a járdát, közben pedig gondolkodtam.
- Ott van Dani a buszmegállóba, nem beszélsz vele? - ábrándított ki Dzseni, majd felemeltem a fejemet. Dani valóban a buszmegállónál ácsorgott és úgy nézett ki, hogy vár valakit.
- Szerinted? - néztem Dzsenire segítségkérően.
- Hát kéne..
- De mit mondhatnék neki?
- Fogalmam sincs. Először csak menj oda, köszönj és meglátjuk, hogy el kezd e veled beszélgetni. Ha nem akkor kérdezd meg, hogy mi baja.. - sorolta, hogy ő hogyan csinálná ezt az egészet.
- Hát.. Ahj, oké.. Akkor én mentem.. És köszi. - öleltem meg szorosan, majd elindultam a buszmegálló irányába ahol ő állt.
- Kicsit később utánad megyünk! - kiáltotta utánam Roli.
Még egyszer visszanéztem a két szerelmes párra. Dzseni a hüvelykujját felfelé mutatta, közben vigyorgott, Roli pedig csak biztatóan biccentett a fejével. Bár azt nem tudom, hogy erről honnan tudhatott, hisz annyiból nem tud meg semmit, amiről mi Dzsenivel beszéltünk.
Egyre gyorsabban mentem Dani felé, mert a busz már meg is állt a megállóban és attól féltem, hogy ő is felszáll rá. Mivel a busz takart mindent, inkább megálltam és megvártam amíg elmegy, hogy láthassam mi is történik.
Mikor hallottam, hogy a busz elment, újra elindultam lehajtott fejjel. Mikor elérkeztem az út végére, felemeltem a fejemet, hogy át tudjak menni a másik oldalra de kár volt..
Most már értem, hogy miért ácsorgott ott egyedül..
Dani mosolyogva ölelgetett egy világos barna hajú, gyönyörű szép lányt, majd két kezével megfogta a lány arcát és megcsókolta.
Lélegzet visszafojtva néztem a jelenetet, közben pedig már nem előre, hanem hátra fele lépkedtem.
Annyira nem figyeltem, hogy mit csinálok, hogy ahogy léptem, megbotlottam valamiben és hátra estem.
Már fel sem álltam a hideg talajról, csak magamhoz húztam a lábam, tenyerembe temettem az arcom és halk zokogásba kezdtem.
- Héé! Állj fel! Megfázol! - állt meg mellettem egy srác. Hangja nagyon ismerős volt, így felemeltem a fejemet, hogy láthassam ki is az. Dénes nézett rám barna szemeivel, közben kezét felém tartotta segítségképpen. Megfogtam a kezét és hagytam, hogy felrántson a betonról.
- Köszi. - töröltem le a könnyeimet. Kicsit lehajtottam a fejemet, hogy ne lássa a kisírt arcomat, de ő észrevette hogy baj van.
- Mi a baj? - emelte fel a fejem, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Semmi. - próbáltam viszonylag egyszerűen mondani, de a hangom megcsuklott és újra sírni kezdtem.
- Minden rendben lesz. - ölelt magához.

Másnap

Reggel  a nagy hideg miatt és a szakadó eső miatt, a gyerekek felmehettek a termükbe. 

- Sziasztok! - léptem be a termünk ajtaján, közben pedig már húztam le magamról a kabátomat.

- Hali! - köszöntek vissza.

- Na most már mindenki itt van? - kérdezte nagy hanggal Roli, közben felállt az egyik padra. - Remek! - mondta halkabban.

- Túl unalmas itt ez a sulis élet, gondoltuk feldobhatnánk valahogy.. - kezdte ecsetelni azt, ami a fejében jár. - Na szóval.. Hogy egy kicsit izgalmasabban teljenek a napjaink, egy kis játékra gondoltunk. - nézett körbe az osztályon. - A játék neve: fekete, fehér, igen, nem + csúnya szavak. A játék csak is az órákon tart. Aki ki mondja az óra alatt kétszer ezeket a szavakat, az óra közepén fel kell állnia két percig. Érthető? - kérdezte, mi pedig hevesen bólogattunk és vigyorogtunk.

- És lesz majd nehezítés? - kérdezte Dzseni.

- Igen lesz, majd idővel nagyobb dolgokat kellesz megtenni. Mindenki benne van? Mindenki játszik?

- Igen! - ordítottuk egyszerre, ő pedig gyorsan leugrott az asztalról mert becsengettek.
Vigyorogva néztünk egymásra és vártuk, hogy belépjen a töri tanár az ajtón. 

Teltek, múltak a percek, de a tanár azonban nem jött be órára. Már a 15. percnél járt az óra, mikor Dzseni megszólalt:
- Nem kéne hívni egy tanárt? - nézett  körbe Dzseni, én pedig a fejemre csaptam.

- Kimondtad! Ez eddig egy! - ordított fel lelkesen Marci, mi pedig röhögni kezdtünk.

- Ahj de ne már.. Ez olyan jó tanagyag.. - szomorodott el Dzseni és a fejét a padra hajtotta.

- Szerintem ne szólalj meg egy órán sem.. - böktem vállon.

Még vártunk egy picit, mire beviharzott a tanár. Sűrű bocsánat kérés közepette, kinyitotta a történelem könyvet és az agyagot sebesen írni kezdte a táblára.
- Mindenkinek érthető ez a tananyag? - ért a végére a tanár.

- Persze! - ordítottuk be, pár perc gondolkozás után, hogy mit is mondjunk.

- Neked is Dzseni? Csak mert olyan furán nézel. - fordult Dzseni felé.

- Értem, értem.. - legyintett Dzseni hanyagul, azonban a tanár látta, hogy Dzseninek a fejében teljes sötétség van.
- Óra után bent maradsz..

Az első óráról kicsengettek, mi pedig az udvarra igyekeztünk Dzseni nélkül. Kiléptünk a vasajtón és persze diákszokás, hogyha szünetre megyünk ki, kabátot biztos hogy nem veszünk fel. Hát, erről a nagyon le kéne már szokni, ugyanis mikor kiléptünk az ajtón, megint az a hideg szél csapott meg minket.
Én visszaakartam fordulni, hogy visszamehessek a terembe, azonban két talpig feketébe öltözött gyerek az utamat állták.
- Bocs de elengednétek? - kérdeztem egy kicsit rémülten.
- Kerülj ki.. - mondta lazán, én pedig oldalra léptem, hogy kikerülhessem őket.
- Ha tudsz! - röhögött fel a másik srác, mire az elém slisszant.
- Ne már, csak a kabátomért szeretnék felmenni.
- Próbáld meg! - förmedt rám a fekete hajú pali, majd lökdösni kezdett.
- Héé! - hallottam meg Roli hangját. - Van valami gond? - állt meg, mire én gyorsan mellé siettem.
- Semmi, csak egy kicsit játszunk a barátnőddel.
- Játszunk mi is? - nézett Roli a két palira, de a választ meg sem várva behúzott az egyiknek egyet.
A fekete hajú srác kicsit kidőlt és kezét a vérző szájához tartotta. Közben a szőke fiú Rolira akaszkodott rá, én pedig ott álltam tehetetlenül. Mikor a többiek is észleltek, hogy itt gáz van, Marci, Dénes, Bálint és Márk is odasiettek. Leütötték a szőkét is, így már mind a ketten teljesen kábák voltak.
- Mi folyik ott??!! - törte ki dühösen az igazgató a vasajtót. Senki nem mert szólni semmit, így az udvaron néha csend kerekedett. A többi diák körénk gyűltek és csak az ő pusmogásukat lehetett hallani.
- Azonnal az igazgatóiba most! - ordított a tanár. - Mindenki!
- Hát ez fasza... - mondtam halkan Roli mellett állva. - Azért, köszönöm. - mosolyogtam rá hálásan, hogy a megmentésemre sietett.
- Héé, ez alap. - karolt át a vállamnál.
Felmentünk a lépcsőn, és ahogy a folyosón mentünk végig, az összes szempár ránk szegeződött. Mikor elmentünk a termünk mellett, Dzseni pont akkor tette ki a lábát az ajtón.
- Mi történt? - kiáltott utánunk a folyosón.
- Majd el mondom!

***

Annyi szerencsénk volt, hogy ezzel az egésszel lógtunk kettő órát. Amúgy totális katasztrófa volt az igazgatónál. A tanár dühösen ordibált velünk, mi pedig csak lesütött szemekkel ültünk vagy esetleg álltunk a teremben. 

A végére az összes fiú aki benne volt ebben a verekedésben, kapott egy igazgatói figyelmeztetést. A buliból persze a két srác sem maradt ki, ők is megkapták a büntetésüket.

***

A mai napnak is vége.

Ezzel a gondolattal léptem ki az iskola kapuin, és végre hazafelé vehettem az irányt Rolival és Dzsenivel. Ők, - most már előttem nem titkolózva -  megfogták egymás kezét és boldogan indultak el, én pedig mellettük amolyan forever alone stílusban mászkáltam.

Én az úton szinte alig-alig szólaltam meg, mert olyan kegyetlen fáradtságot éreztem magamban...

- Mi van Adri? - nézett rám nagy szemekkel Dzseni, mikor eszébe jutott, hogy én is ott vagyok.

- Semmi, csak egy kicsit fáradt vagyok.. - legyintettem.

Mikor végre hazaértünk - még az út is hosszúnak tűnt - csak ennyit tettem, hogy ledobtam a táskámat az ágyra, majd hosszas gondolkodás után, úgy döntöttem, hogy beszélek Danival.

Megálltam a szobája előtt, majd egy mély levegő közepette bekopogtam. 

- Igen? - hallottam Dani hangját. Lenyomtam a kilincset és benéztem a szobába.

- Ja.. Hát persze.. - pillantottam meg ugyan azt a csajt Dani ágyán, akivel a buszmegállóban volt együtt. - Ide nem léphet ám be bármikor az ember. - mondtam gúnyosan. - Dani, jövőhéten kit hozol ide? - kérdeztem egyszerűen, a csaj pedig csak Danira meredt döbbenten.

- Mit akarsz azzal mondani, hogy jövőhéten? - nézett rám a csaj, és látszott rajta, hogy már a sírás szélén áll.

- Majd Dani elmondja.. - kacsintottam a lányra, majd becsaptam a szoba ajtaját.

***

Aranyos rendőr bá'.

 Sziasztok. Nos.. Bár kibírtam, hogy csak vasárnap hozzak új részt, úgy érzem eléggé rossz lett. Mármint, eléggé összecsapott egy munka, lehet, hogy sokaknak nem is fog tetszeni, de ez van. Igyekszem minél érdekesebb eseményeket beleírni, csak hétköznap szinte semmit nem tudok elvégezni nyugodtan, mert sok a tanulnivaló, és amit nem tudok elvégezni, azt általában hétvégén teszem meg... Mindegy, ez már bonyolult. :D
Tehát csak annyit, hogy elnézést kérek ezért a fejezetért. :|


- Igen, kimondtam. - indultam meg felé, majd megcsókoltam. Viszonozta a csókot, majd hirtelen, mintha eszébe jutott volna valami, eltolt magától.
- Az normális, ha nem hiszek neked? - kérdezte meg egy kicsit félénken.
- Igen, normális.
- De nem..Furcsa ez az egész.. Most így hirtelen belém szerettél vagy mi? - nézett rám. Most valahogy neki adtam igazat. Fogalmam sincs, mit akarok és ez teljesen megbolondít.
- Jézusom. - sütöttem le a szemem. - Nem tudom mit akarok.
- Akkor döntsd el! - engedte el a vállamat két kezével, majd elment.
- Héé! - szóltam utána. - Most akkor harag van? - néztem rá kétségbeesett fejjel, mire ő halványan megrázta a fejét azzal jelezve, hogy minden oké köztünk.

***

Miután Dani otthagyott a szar időben a bolt előtt, ott maradtam még egy kicsit. Összeszedtem magam, legalább is próbáltam, csak nem jött össze. Gondolataimat megpróbáltam összehalmozni, de hát azzal sem jártam túl sok sikerrel. Ha Dani megkérdezte volna, hogy miért szeretem, ösz-visz annyit tudtam volna rá válaszolni, hogy, mert jó volt ahogy csókoltál, ahogy öleltél.

Fogalmam sincs, hogy miért kiáltottam utána, hogy szeretem, mikor még én magam sem tudom. Talán túl gyorsan akartam helyre hozni mindent...
Miután lenyugodtam én is, elindultam hazafelé.
Betettem a házba a lábam és rögtön anya hangját hallottam meg.

- Adri! Adrii! - sietett le a lépcsőn.
- Hm?
- Mi van Danival? - kérdezte már halkabban.
- Fogalmam sincs.. - hagytam ott és felmentem a szobámba.

***

Egy nappal később

Összegezve a hétvégémet, nem volt valami fényes. Szerintem más is eléggé meg lenne döbbenve, ha a mostohatesója csak úgy odaállna elé, és azt mondaná, hogy szeret. Erre te semmit nem tudsz reagálni, mert vagy nem akarod megbántani, vagy mert még te sem tudod, hogy mit érzel.

Mindig is utáltam az ilyen helyzeteket. A régi sulimban is volt egy pár ilyen..

Másnap Dani hozzám sem szólt, de még csak nem is köszönt. Szuper..

- Adrii! Gyere már! Elkésünk! - hallottam anya hangját.

- Megyeek! - léptem ki a szobámból és letrappoltam a lépcsőn. Felhúztam a bakancsom, felvettem a kabátom, a sulitáskát a hátamra kaptam és mehettünk is.

***

A sulinál, mindenki kint ácsorgott a hidegben. Az embereken már sálat és sapkát is lehetett látni.

Danival együtt sétáltunk oda a magunk társaságához, de persze közben sem szóltunk egymáshoz semmit.

- Hali. - értem oda a többiekhez.

- Fúú Adri.. Kész van a fizika házid? - tért rá Roli a lényegre.

- Milyen házi? - néztem rá furcsa szemekkel, mert fizikából nem emlékszem hogy adtak volna fel.

- Akkor neked sincs. Király.. 

- Senkinek nincs kész? - néztem körbe a társaságon, és mindenki csak csóválta a fejét.

- Akkor miért nem mondjuk azt hogy nem volt? - tettem egy javaslatot, mire mindenkinek jobb kedve lett és tovább beszélgettünk.

- Fúú. Odatett a buli rendesen.. - dobták fel a következő témát.

- Jézusom. Ne is beszéljünk róla.. - szörnyülködtem, mert csak a rúzsfoltos sztori jutott az eszembe.

- Ti miért fogjátok egymás kezét? - kérdezte Marci Rolitól és Dzsenitől, akik egymás mellett állva egymás kezét fogták, de később elengedték.

- Hát..öhm.. - hebegték ketten. - Csak játszottunk.. - próbálták elterelni a témát. Bár eléggé dedós trükk az a játszottunk, a többiek mégis bevették de én nem. 

- Gyertek be a terembe! Ne fagyoskodjatok itt kint! - kiáltotta a lépcsőről az egyik tanár, mi meg mint egy csorda, úgy özönlöttünk befelé.

***

- Játszottatok mi? - szóltam előre Dzseninek még becsengetés előtt.

- Gyere velem. - állt fel a padból, majd én is megkértem Dénest, hogy húzza be magát, hogy kiférjek.

- Nem. - mondta egyszerűen és csak tovább, lazán hintázott a székén.

- Kérlek. 

- Én is kérek.. Egy puszit az arcomra.. És kiengedlek.. - mondta vigyorogva, de aztán elnevette magát.

- Nyugi már. Mehetsz nyugodtan. - mondta még mindig nevetve, közben pedig behúzta magát.

Kimentem a teremből, de Dzseni sehol sem volt. Tudtam hova kell menni, mert csak az az egyetlen hely ahol beszélgetni szoktunk. Az pedig a nagyon ideális mosdó volt.

Szó szerint betörtem az ajtót és ahogy gondoltam, Dzseni a falnak dőlve várt rám.

- Na? - néztem rá izgatottan.

- Együtt vagyunk. - jelentette ki boldogan. 

- Jézusoom! - öleltem meg vigyorogva. - Gratulálok! Sokáig! - mosolyogtam rá, aztán azzal faggattam, hogy hogy is történt ez.

A történet egyszerű. Már eleve nagyon sokat beszélgettek facebookon is és skypeon is. Dzseninek már elég régóta bejön Roli, csak hát nem merte lemondani neki. Azonban mi arról nem tudtunk, hogy Rolinak is bejön Dzseni, de ez pontosan három napja ki derült, csak mi nem tudtunk róla.

- Veled mi van? Látom eléggé meggyötört vagy. - nézett rám aggódóan, mire én csak legyintettem egyet. Most az a lényeg, hogy ő boldog.

- Semmi.

- De látom, hogy van valami. - nyöszörgött.

- Jó, oké.. - adtam meg magam, majd elkezdtem mesélni a hétvége menetét.

- És azóta nem szól hozzám.. - fejeztem be, ő pedig csak elkerekedett szemmel nézett rám.

- Ez... - kereste a szavakat, de annyit tudott csak kibökni, hogy nem semmi.

- Nekem mondod? Azt sem tudom, hogy mit csináljak. - mondtam de a csengő megszakított, mi pedig rohanni kezdtünk matek órára.

***

Utolsó óráról is kicsengettek, mi pedig elindultunk haza felé.

Roli előre ment, hogy a lámpát megtudja nyomni, de hamarosan mi is utolértük.

- Minek nyomod meg? Nem is jön kocsi se. - néztem rá furcsán, és elindultam a piros lámpán.

Ők is követtek, aztán nem tudom, hogy de egy rendőrrel találtuk szembe magunkat.

- Tudjátok miért találták ki ezt a lámpát? - kezdett bele az ő kis történetébe. - Tudjátok mit jelent a piros szín?

- Színvak vagyok. Elnézést. - mondta szemtelenül Roli, mire a rendőr ideges lett, de mi jót röhögtünk rajta.

- Hívjam az igazgatót? Esetleg fegyelmi eljárást szeretnétek?

- Nem, elnézést.. Viszlát. - mondtam, majd futni kezdtem. Később Dzseniék is észbe kaptak és ők is leléptek.

- Héé! Álljatok meg! - kezdett el futni utánunk a rendőr, de mikor látta, hogy mi sokkal messzebb járunk már, csak mérgesen legyintett egyet és visszasétált a rendőrautóhoz.

- Beszarok.. Csak mert nem jön kocsi fegyelmit akar adni.. - röhögött Roli, de Dzseni belé fojtotta a szót, mert megcsókolta.

Láttam, hogy Roli eléggé kellemetlen helyzetben érzi magát, ezért megtörtem a csendet.

- Nyugi. Tudok mindenről. - mosolyogtam rá.

- Ja, akkor oké. - nyugodott meg, majd megfogták egymás kezét, és így indultak haza.

***

Kukába az érzelmekkel!

Na sziasztok! :D Most így az őszi szünet utolsó napjára berobbantok nektek egy új fejezetet, ezért következő rész jövőhét vasárnap lesz. Bár magamat ismerve.. Úgy is hamarabb felrakom majd.. Ahh, lényegtelen.
Jó olvasást! :)

***

Becsaptam magam mögött az ajtót, ami elég hangosra sikeredett, ezért pár perccel később már hallottam is anya hangját.
- Adrienn..Nyisd ki kérlek.. - hallottam lágy hangját az ajtó másik oldaláról.
Erőm sem volt kinyitni a számat, ezért csak némán feküdtem az ágyon és a plafont bámultam.
- Légy szíves. - kopogott tovább az ajtón de hiába. Egyáltalán nem állt szándékomban beengedni őt.
Később hallottam, ahogy eltávolodik az ajtómtól, én pedig odaléptem a táskámhoz és kotorászni kezdtem benne.
Elővettem a tolltartómat, majd előhúztam belőle azt a képet amit még régen adott nekem.
Hosszasan bámultam, de közben a gondoltaim mégis máshol jártak. Mint egy film, úgy jelent meg előttem az, ahogy azt a pofont kaptam.
Bár az arcom enyhén piros lett, mégsem fájt. Leginkább döbbenetet éreztem, mert anya sohasem bántott minket és tudtam, hogy soha nem is akart. Nem értem, hogy miért olyan nagy bűn, ha egy 17 éves lány egy kicsit iszik egy bulin. Egy év ide vagy oda a 18-hoz nem mindegy?
Megértem azt is ha félt engem, de azért ez mégis jobb, mintha például rendszeresen innék, cigiznék vagy akár drogoznék.
- Kopp kopp. - kukucskált be Dani a szobámba kopogásképpen.
Párnámról felemeltem a fejemet, hogy láthassak belőle valamit de kár volt. Dani sápadt arccal álldogált az ajtómba, összevissza álló hajával együtt. Szemei alatt karikák voltak, a nyakán pedig egy rúzsfolt.
- Gyere. - hívtam be a szobába, ő pedig leült az ágyam szélére.
- Kösz, hogy falaztál. - fordította fejét felém, majd én is felültem és a hátamat a falnak támasztottam.
- Nincs mit.
- Először mikor mondta anya, hogy milyen volt a Ps-ezés vagy mi, azt sem tudtam miről beszél. De aztán gondoltam, hogy te mondtál neki valamit.
- Ja. - erőltettem az arcomra egy mosolyt.
- Baj van ugye? - dőlt hátra ő is a falnak.
- Nem, semmi.
- Hé, engem nem tudsz átverni. Mi a gáz? - tette fel újra a kérdést.
- Tényleg semmi. - nevettem fel azt hiszem elég hihetően.
- Tuti?
- Persze. - mosolyogtam rá.
- De ha bármi gond van, tudod hogy rám számíthatsz. - mondta, majd egyre közelebb ült hozzám.
Fejét lassan közelítette az enyémhez, közben tekintetét hol a szemembe, hol pedig az ajkaimra szegezte. Tudtam, mit akar és hogy mit fog csinálni.
Nem ellenkezdtem, hagytam hogy egymás után megcsókoljon. Lassan és óvatosan ledőltünk az ágyra, azonban a helyzet eléggé kínossá vált.

Az ajtómat váratlanul betörte valaki, mire mi gyorsan szétszakadtunk egymástól. Minél hamarabb megpróbáltam lemászni Daniról, ami sikerült is, így most már mind a ketten láthattuk, hogy ki rontott be a szobába.
Vörös fejjel néztünk az ajtóban ácsorgó anyára, aki szintén kínos helyzetben érezte magát.
- Öhmm. - törte meg Dani a nyugtalanító csendet. - Bocs. - nézett rám a haját vakarva, majd elnézést kérve anyámtól kiment a szobából.
- Mi volt ez? - nézett anya döbbenten az ajtóból.
- Semmi. - mondtam, majd felpattantam az ágyról. Úgy sürögtem forogtam a szobámban mintha mi sem történt volna.
- Szóval együtt vagytok? - kérdezte, én pedig a tükröm előtt igazgattam a hajamat.
- Mi? - fordultam felé. - Dehogyis! - ellenkeztem.
- Akkor meg? Daninak barátnője van! - csúszott ki a száján, de utána láttam rajta, hogy megbánta.
- Hogy mi van?! - esett le az állam szó szerint. - Ezt rohadtul nem tudtam.. - mondtam feldúltan, majd félrelöktem anyát az ajtómból és hasonlóan mint anya, betörtem Dani szobájába.
- Mi az hogy neked barátnőd van?! - kezdtem ordibálni vele.
- Ezt meg honnan veszed? - állt fel az ágyról. - Már rég szakítottam vele.
- Aha, úgy mint a múltkor, mi?! Meg amikor egyszerre volt 3 barátnőd?! - keltem ki magamból.
- De most egy sincs! - kezdett el ő is kiabálni.
- Persze.. Ki hinne neked?!
- Szakítottam, mert rájöttem, hogy téged szeretlek basszameg!!! - mondta mérgesen, mire én teljesen lefagytam.
Egyszerűen semmit nem tudtam kibökni, erre nem tudtam mit reagálni.
Dani dühösen kiment a szobából, letrappolt a lépcsőn és hallottam ahogy becsapja a bejárati ajtót.
Átszaladtam az én szobámba, hogy lássam mit akar csinálni, vagy hogy merre is megy.
Az idő elég hűvösnek nézett ki, de ő mégis egy szál pólóban eredt neki a kihalt utcának.
Ugyanis az utcán nem hogy autót, még egy sétáló embert sem lehetett látni. Nem hiába, az időjárás nem volt a legjobb. A levelek a fákról, már teljesen le voltak hullva, a kertekben pedig gondosan össze voltak rendezve.
- Utána megyek. - eresztettem vissza a függönyt, majd elindultam az ajtóhoz, ahol még anya mindig állt.
- Ne. - ragadta meg a karom. - Hagyd most egyedül. - javasolta.
Én csak a padlót néztem, de a szemem sarkából láttam, hogy anya erősen rám szegezi tekintetét és abban bízik, hogy valóban itthon maradok.
Csak azért sem tettem.
Kirántottam karomat a kezei közül és kettesével szedegetve a lépcsőfokokat lefutottam.
Felhúztam magamra a bakancsomat - még csak be sem kötöttem - és kilépve az ajtón, futni kezdtem Dani után.
- Dani! - kiáltottam utána, mert láttam, hogy befordul a boltnak az utcájába.
Természetesen nem várt meg, de én csak tovább rohantam utána. Hála a nem bekötött bakancsom cipőfűzőjének sikeresen orra estem, így még jobban lemaradtam Dani után.
Gyorsan felpattantam a hideg betonról és először körbe néztem, hogy ki látta a nagy taknyolásomat. Szerencsémre senki, de a biztonság kedvéért megfogadtam, hogy soha többet nem megyek senki után úgy, hogy nincs bekötve a cipőm és sokkal jobban figyelni fogok mindenre.
Már éppen kezdtem volna feladni, amikor megpillantottam egy barna hajú fiút a bolt előtti árokban.
A fiú felőle füst jött, szóval még nagyobb esélyem volt rá, hogy Dani az. Ahogy gondoltam valóban ő volt az.
Óvatos léptekkel odamentem hozzá, és leültem mellé a hideg talajra. Csak hallgattam, ahogy szívja a cigit, majd apránként kifújja a füstöt a száján.
Mikor végzett az első szállal, már nyúlt volna a zsebébe a másodikért.
- Héé, most már állj le! - csaptam rá a kezére, de ő csak úgy tett mintha ott sem lennék. Eleresztve a füle mellett, tovább kutakodott a nadrágja mélyében, majd előhúzott egy másik szál cigit.
- Jó, ebből elég volt. - pattantam fel a fűből, majd vele szembe álltam.
- Azt sem tudom mit akarok érted?! Fogalmam sincs mit érzek!! - mondtam mélyen a szemébe nézve.
- Én már elmondtam, amit érzek. - emelte fel végre a fejét. - És ezt most tényleg komolyan gondolom. Legelőször mikor megláttalak, nem foglalkoztam veled, de később beléd szerettem. Azért jöttem össze annyi csajjal, hogy megpróbáljalak elfelejteni téged, hisz mindig tudom, hogy ki tetszik neked. Engem meg észre sem veszel.. - állt fel most már ő is. - De tudod mit? - lépett közelebb hozzám. - Felejtsük el.. - mondta egyszerűen, majd kikerülve engem, hazaindult.
Csak úgy kattogott az agyam a hallottakon. Mit is érzek én?
Az életemben már túl sok srác volt és van jelenleg. Eddig volt Tomi, de ő már tényleg a múlt. Azt sem tudom, hogy mi van vele, de nem is annyira izgat.
A következő Bálint.
Nos azt hiszem, hogy már rajta is túl vagyok, hisz eléggé bunkó velem mostanában. De lehet, hogy ezeket csak bemesélem magamnak, és már magammal is szeretetném elhitetni: tényleg nem érdekel.
Mostanában itt van Dénes, de ahogy most már őt ismerem, egyszerre akar felszedni kb 10 csajt. Ő sem izgat.
Dani.. Az a baj, hogy rá semmit sem tudok már mondani, csak annyit hogy furcsa.
Erősen lehunyva szememet hezitáltam ezeken, majd bevillantak a képek. Ahogy megcsókolt, ahogy megölelt.
- Szeretlek! - kiáltottam utána, mire ő megtorpant és megfordult.

***

Régebben már biztos raktam képet Daniról, de nincs kedvem vissza keresni, szóval itt egy másik. :D:D:D

Fogalmam sincs, hogy eddig miért nem írtam bele a szereplőkbe, hisz ő is fontos szerepet tölt be a történetben. Mindegy.. Mostantól megnézhetitek a szereplőknél is.

Még így utoljára.
Biztos látjátok oldalt az új közvélemény kutatós cuccot. :D Kérlek szépen titeket, szavazzatok! :)

Party on! 2/2

Sziasztok! :)
Most csak annyit írnék, hogy biztos láttátok a változásokat a blogon.
A fejlécért millió köszönet Fancsikának. Ha esetleg Ti is szeretnétek egy szép fejlécet a blogotokhoz, nyugodtan keressétek fel őt. :)

***

Tánc után kipirulva dobtuk le magunkat a kanapéra, ahol konkrétan már ültek, de mi rájuk ültünk.

- Szomjas vagyok! - kiáltottam Dzseninek.

- Menjünk inni! - pattant fel gyorsan az idegen fiú öléből.
- Marci? Márk? Ők nem jöttek? - kérdeztem a hűtőben matatva, valami iható és ehető után.

- Marcit őt láttam.. de ki tudja hol van azóta.. - nevetett fel.

- Azt ne idd meg!! - szóltam Dzseninek már egy kicsit későn, ugyanis beleivott egy ásványvizes flakonba, amiben látszólag víz, de amúgy pálinka volt benne.

- Bááh.. - borzongott meg úgy, hogy még a kezén is felállt a szőr.

- Mondtam. 

- Ahh, mindegy már.. - jelentette ki hanyagul és vedelni kezdte az egész üveget.

- Héé! Állj már! - kiáltottam rá, mert tudtam, hogy ebből semmi jó nem sülhet ki.

- Adri! Nyugodj már meg! Bulizunk nem? Egy bulin ez alap... -magyarázott vigyorogva, mire én csak legyintettem egyet és kivettem a kezéből az üveget.

Kivezettem a konyhából és hagytam, hogy elmenjen táncolni, én pedig törökülésben leültem a bejárati ajtó mellé. Ott legalább nem volt senki..

Egyedül ücsörögtem mindaddig amíg Dénes ki nem szemelt engem.

- Hát te? - kérdezte lenézve rám.

- Amint látod ülök. - mondtam gonosz mosollyal az arcomon.

- Azt látom. Miért nem bulizol?

- Nem tudom.. Nincs kedvem hozzá.

- Jahj te lány! - sóhajtott fel. - Gyere már! Többet nem rendezek bulit! - rángatott fel a földről, én pedig megadtam magam.

Hagytam, hogy bevonszoljon a tömegbe és hagytam, hogy italokat nyomjon a kezembe.

- Hozok még! - szólt nekem Dénes az üres pohárra mutatva. Bólintottam egyet és tovább táncoltam volna, ha valaki konkrétan nem esik be elém.

- Hee! - szóltam rá, de aztán megláttam az arcát. Bálint volt az.

- Bocs. - kért elnézést.

- Semmi gond. - mondtam megenyhülve, majd a kezemet nyújtottam hogy felsegítsem a földről.

- Kösz. - ragadta meg én pedig nagy lendülettel felhúztam.

- Minden rendben? - érdeklődtem, hogy nem esett e semmi baja. Ő csak közelebb lépett hozzám és azt súgta a fülembe, hogy semmi nincs rendben, utána pedig elment.
Később megpillantottam Dénest is aki visszafelé igyekezett hozzám, egy újabb pohár itallal és egy szál cigivel.
- Add azt ide! - vettem ki gyorsan a kezéből az italt és igen.. Nagy mennyiségben inni kezdtem.
- Ez a beszéd! - esett nekem Dzseni, aki már vigyorogva, égő vörös fejjel dülöngélt ide-oda.
- Ez is kell? - jött oda hozzánk Roli is, aki a cigire mutatott már elég kábán.
- Bánom is én.. Add.. - vettem ki a dohányt Dénes kezéből és beleszívtam.
Először szinte majd meg fulladtam, de később már folyamatosan, köhögés nélkül tudtam szívni.
Sorjában hozták nekem a különböző koktélokat, söröket és borokat, én pedig minden ellenvetés nélkül hörpintettem fel.

***

Igen, valóban a buli tényleg ottalvós volt és igen mindenki ottaludt.

Reggel, mikor felébredtem, két dologra lettem azonnal figyelmes. Az egyik az, hogy borzasztóan fáj a fejem, a másik pedig az, hogy az asztalon fekszek Dénes, Bálint és Dzseni között összemocskolt ruhában.

Meggyötörten tápászkodtam fel, majd lemászva az asztalról körbe pásztáztam a terepet. 

Mindenki ki volt dőlve, elszívott cigicsikkek, üres üvegek és piros műanyagpoharak voltak szanaszét dobálva. Pár kép összetörve hevert a földön, a fapadlón pedig sárfoltok jelentek meg.

Undorodva lépkedtem át a földön szétterülő embereken, hogy még jobban körbe tudja nézni.

Hátrafelé haladva, az udvarra néző üveg ajtón, több rúzsfolt is volt amik alá volt valami írva, de persze kusza volt az egész és nehezen tudtam kivenni belőle bármit is. Sokáig álltam ott, mire kitudtam olvasni, csak ami oda volt írva, azt nem hittem el.
Ugyanis a rúzsnyomok alatt az állt, hogy:   by: Varga Adri és Tóth Dzseni (+tízmillió szívecske)

Felvont szemöldökkel bámultam az üvegre, már csak azért is, mert én nem kentem fel magamra rúzst mielőtt eljöttem volna.
Később motoszkálást hallottam magam mögül, így enyhén megijedve, hirtelen hátra fordultam.
- Bocs. - lökött félre öklendezve egy szőke srác, közben a kezét a szája elé tartotta, én pedig úgy éreztem, a legjobb ha elfordulok. És jól is tettem, mert pár perc múlva hallottam, ahogy az ajtó kinyitódik, az illető pedig elhányja magát.

Vissza sem néztem, csak iszonyodva, megborzongva távolodtam el a most már bűzlött folyosóról.

Gondolkodás nélkül a fürdőszobába vettem az irányt, hogy magamra nézhessek, mégis hogy nézek ki egy ilyen éjszaka után.
Belépve a fürdőszobába, egy lány aludt a kádban fejjel beleborulva. Biztos kényelmes lehet neki..

A tükör elé álltam és szó szerint megijedtem magamtól. A látvány magamról nem volt valami biztató és egyre jobban meggyőződtem róla, hogy tényleg mi csókolgattuk Dzsenivel az üveget.

A szempillaspirálom, a magamra pakolt szemceruza teljesen le volt rólam folyva, az arcomra filccel rá volt rajzolva egy szívecske, a számon pedig rúzs volt elkenődve.

Megnyitottam a csapot és hideg vízzel leöblítettem az arcomat, majd rátámaszkodtam a csap szélére és hosszasan bámulni kezdtem magam.

Vajon mit csinálhattam még? Remélem senki sem bántottam meg, és senkit sem kaptam le. Az egyik legrosszabb érzés az, amikor elmész egy buliba, iszol, aztán reggel úgy kelsz fel, hogy nem emlékszel semmire, és nem tudod, hogy mit csinálhattál egész éjjel.

- Hogy a faszomba kerülök én ide? - kelt fel a kádból az a személy akire azt hittem, hogy lány, de tévedtem. Hosszú hajú, tetőtől talpig feketébe öltözött rocker srác volt.

- Volt egy kis buli.. - szóltam oda, hátha egy kicsit rémlik neki, miért jött ide.

- Azt tudom.. Öcsém rendezte, de hogy kerülök a fürdőbe? - állt fel a fejét fogva.

- Höö.. - hőköltem meg. - Dénes az öcséd? - kérdeztem elkerekedett szemmel.

- Ja. - mondta egyszerűen, majd kisétált a mosdóból.

- Nem is hasonlítotok. - mentem utána.

- Tudjuk. Talán azért sem, mert ő nyálas buzikat szereti, én meg a rockot. Meg lehet az is szerepet játszik az egészben, hogy nem ugyanaz az apánk van.

- Ja, értem. Sajnálom. - mondtam őszintén, mire ő csak elmosolyodott és enyhén megveregette a vállam.

- Inkább jelölj be facebookon. Harsányi Zsolt. - kacsintott rám, majd végleg elment.

Én is visszatértem oda, ahonnan felkeltem, azaz az asztalhoz. Már lassan mindenki mocorogni kezdett, indultak haza, csak Dzseni, Dénes és Bálint aludt még mindig ugyanott ahol eddig, annyi eltéréssel, hogy Dzseni Bálint vállára hajtotta a fejét.
Éppen elmenni készültem, amikor meghallottam egy ismerős hangot.
- Ne menj még. - mondta egy srác, mire én hátra fordultam. Dénes még mindig csukott szemmel feküdt az asztalon, azonban vigyorgott, szóval arra következtettem, hogy ő szólt.
- Szétrobban a fejem. - adtam meg rá az okot, hogy elhagyjam a helyszínt.
- Majd összeszedem a darabjait. - nyitotta ki szemeit és lemászott az asztalról, majd körbe nézett.
- Omg...Lesz mit takarítani. - mondta gondterhelt arccal. - Remélem az ősök nem érnek haza hamarabb.
- Mikor jönnek? - kérdeztem meg.
- Hát.. Elvileg holnap kéne jönniük.. Elvileg.. - ismételte.
- Segítsek takarítani? - ajánlottam fel, de ő rögtön megrázta a fejét.
- Áh..Majd hívok valami takarítót. - röhögött fel, mire én csak bólintottam egyet és odamentem az alvó barátnőmhöz, hogy felkeltsem.
- Ébresztőőő! - kiáltottam a fülébe, mire ő fáradt arccal rám nézett.
- Hagyjál már! Szét megy a fejem.. - szólt rám és próbált tovább aludni.

- Mennünk kell! - ráztam meg. 

***

Hosszas nyaggatás és rázogatás után, sikeresen felráncigáltam Dzsenit az asztalról és lassan hazaballagtunk.

- Basszus! - torpantam meg az úton. - Danit ott hagytuk. - jutott eszembe.

- Aahhjj! - nyávogott Dzseni. - Nem pisis már.. Majd hazamegy egyedül.

- Aha.. És mit mondok anyámnak? - néztem rá segítségkérően.

- Hát.. Azt hogy... - kezdett el erősen gondolkozni. - Azt mondod, majd hogy ott maradt Déneséknél PS-ezni.

- Szerinted bejön? - kérdeztem meg tőle, közben pedig visszanéztem az úton.

- Aha. - bólintott hevesen és újra elindultunk.

***

- Megjötteeem! - kiáltottam belépve a házunk ajtaján.

- Végre! - jött ki anya a nappaliból és szemével méregetni kezdett.

- Mi az? - kérdeztem meg, közben próbáltam a tekintetét elkerülni.

- Megölelhetlek? - kérdezte vidáman, mire én furcsán bólintottam, és megöleltem.

- Milyen volt? - kérdezte még mindig magához szorítva.

- Hát.. Egész jó.

- Aha! - tolt el magától hirtelen. - Varga Adrienn! Árad belőled a piaszag!! Még csak 17 éves vagy, elment a józan eszed?! - kezdett kitörni magából.

- Hát a józan eszem az ja.. - mondtam kuncogva, mire még jobban mérges lett és egy hirtelen pofont kaptam az arcomra.
Elkerekedett szemmel néztem rá több percig is, majd dühösen felrohantam a szobámba.