Party on! 2/2

Sziasztok! :)
Most csak annyit írnék, hogy biztos láttátok a változásokat a blogon.
A fejlécért millió köszönet Fancsikának. Ha esetleg Ti is szeretnétek egy szép fejlécet a blogotokhoz, nyugodtan keressétek fel őt. :)

***

Tánc után kipirulva dobtuk le magunkat a kanapéra, ahol konkrétan már ültek, de mi rájuk ültünk.

- Szomjas vagyok! - kiáltottam Dzseninek.

- Menjünk inni! - pattant fel gyorsan az idegen fiú öléből.
- Marci? Márk? Ők nem jöttek? - kérdeztem a hűtőben matatva, valami iható és ehető után.

- Marcit őt láttam.. de ki tudja hol van azóta.. - nevetett fel.

- Azt ne idd meg!! - szóltam Dzseninek már egy kicsit későn, ugyanis beleivott egy ásványvizes flakonba, amiben látszólag víz, de amúgy pálinka volt benne.

- Bááh.. - borzongott meg úgy, hogy még a kezén is felállt a szőr.

- Mondtam. 

- Ahh, mindegy már.. - jelentette ki hanyagul és vedelni kezdte az egész üveget.

- Héé! Állj már! - kiáltottam rá, mert tudtam, hogy ebből semmi jó nem sülhet ki.

- Adri! Nyugodj már meg! Bulizunk nem? Egy bulin ez alap... -magyarázott vigyorogva, mire én csak legyintettem egyet és kivettem a kezéből az üveget.

Kivezettem a konyhából és hagytam, hogy elmenjen táncolni, én pedig törökülésben leültem a bejárati ajtó mellé. Ott legalább nem volt senki..

Egyedül ücsörögtem mindaddig amíg Dénes ki nem szemelt engem.

- Hát te? - kérdezte lenézve rám.

- Amint látod ülök. - mondtam gonosz mosollyal az arcomon.

- Azt látom. Miért nem bulizol?

- Nem tudom.. Nincs kedvem hozzá.

- Jahj te lány! - sóhajtott fel. - Gyere már! Többet nem rendezek bulit! - rángatott fel a földről, én pedig megadtam magam.

Hagytam, hogy bevonszoljon a tömegbe és hagytam, hogy italokat nyomjon a kezembe.

- Hozok még! - szólt nekem Dénes az üres pohárra mutatva. Bólintottam egyet és tovább táncoltam volna, ha valaki konkrétan nem esik be elém.

- Hee! - szóltam rá, de aztán megláttam az arcát. Bálint volt az.

- Bocs. - kért elnézést.

- Semmi gond. - mondtam megenyhülve, majd a kezemet nyújtottam hogy felsegítsem a földről.

- Kösz. - ragadta meg én pedig nagy lendülettel felhúztam.

- Minden rendben? - érdeklődtem, hogy nem esett e semmi baja. Ő csak közelebb lépett hozzám és azt súgta a fülembe, hogy semmi nincs rendben, utána pedig elment.
Később megpillantottam Dénest is aki visszafelé igyekezett hozzám, egy újabb pohár itallal és egy szál cigivel.
- Add azt ide! - vettem ki gyorsan a kezéből az italt és igen.. Nagy mennyiségben inni kezdtem.
- Ez a beszéd! - esett nekem Dzseni, aki már vigyorogva, égő vörös fejjel dülöngélt ide-oda.
- Ez is kell? - jött oda hozzánk Roli is, aki a cigire mutatott már elég kábán.
- Bánom is én.. Add.. - vettem ki a dohányt Dénes kezéből és beleszívtam.
Először szinte majd meg fulladtam, de később már folyamatosan, köhögés nélkül tudtam szívni.
Sorjában hozták nekem a különböző koktélokat, söröket és borokat, én pedig minden ellenvetés nélkül hörpintettem fel.

***

Igen, valóban a buli tényleg ottalvós volt és igen mindenki ottaludt.

Reggel, mikor felébredtem, két dologra lettem azonnal figyelmes. Az egyik az, hogy borzasztóan fáj a fejem, a másik pedig az, hogy az asztalon fekszek Dénes, Bálint és Dzseni között összemocskolt ruhában.

Meggyötörten tápászkodtam fel, majd lemászva az asztalról körbe pásztáztam a terepet. 

Mindenki ki volt dőlve, elszívott cigicsikkek, üres üvegek és piros műanyagpoharak voltak szanaszét dobálva. Pár kép összetörve hevert a földön, a fapadlón pedig sárfoltok jelentek meg.

Undorodva lépkedtem át a földön szétterülő embereken, hogy még jobban körbe tudja nézni.

Hátrafelé haladva, az udvarra néző üveg ajtón, több rúzsfolt is volt amik alá volt valami írva, de persze kusza volt az egész és nehezen tudtam kivenni belőle bármit is. Sokáig álltam ott, mire kitudtam olvasni, csak ami oda volt írva, azt nem hittem el.
Ugyanis a rúzsnyomok alatt az állt, hogy:   by: Varga Adri és Tóth Dzseni (+tízmillió szívecske)

Felvont szemöldökkel bámultam az üvegre, már csak azért is, mert én nem kentem fel magamra rúzst mielőtt eljöttem volna.
Később motoszkálást hallottam magam mögül, így enyhén megijedve, hirtelen hátra fordultam.
- Bocs. - lökött félre öklendezve egy szőke srác, közben a kezét a szája elé tartotta, én pedig úgy éreztem, a legjobb ha elfordulok. És jól is tettem, mert pár perc múlva hallottam, ahogy az ajtó kinyitódik, az illető pedig elhányja magát.

Vissza sem néztem, csak iszonyodva, megborzongva távolodtam el a most már bűzlött folyosóról.

Gondolkodás nélkül a fürdőszobába vettem az irányt, hogy magamra nézhessek, mégis hogy nézek ki egy ilyen éjszaka után.
Belépve a fürdőszobába, egy lány aludt a kádban fejjel beleborulva. Biztos kényelmes lehet neki..

A tükör elé álltam és szó szerint megijedtem magamtól. A látvány magamról nem volt valami biztató és egyre jobban meggyőződtem róla, hogy tényleg mi csókolgattuk Dzsenivel az üveget.

A szempillaspirálom, a magamra pakolt szemceruza teljesen le volt rólam folyva, az arcomra filccel rá volt rajzolva egy szívecske, a számon pedig rúzs volt elkenődve.

Megnyitottam a csapot és hideg vízzel leöblítettem az arcomat, majd rátámaszkodtam a csap szélére és hosszasan bámulni kezdtem magam.

Vajon mit csinálhattam még? Remélem senki sem bántottam meg, és senkit sem kaptam le. Az egyik legrosszabb érzés az, amikor elmész egy buliba, iszol, aztán reggel úgy kelsz fel, hogy nem emlékszel semmire, és nem tudod, hogy mit csinálhattál egész éjjel.

- Hogy a faszomba kerülök én ide? - kelt fel a kádból az a személy akire azt hittem, hogy lány, de tévedtem. Hosszú hajú, tetőtől talpig feketébe öltözött rocker srác volt.

- Volt egy kis buli.. - szóltam oda, hátha egy kicsit rémlik neki, miért jött ide.

- Azt tudom.. Öcsém rendezte, de hogy kerülök a fürdőbe? - állt fel a fejét fogva.

- Höö.. - hőköltem meg. - Dénes az öcséd? - kérdeztem elkerekedett szemmel.

- Ja. - mondta egyszerűen, majd kisétált a mosdóból.

- Nem is hasonlítotok. - mentem utána.

- Tudjuk. Talán azért sem, mert ő nyálas buzikat szereti, én meg a rockot. Meg lehet az is szerepet játszik az egészben, hogy nem ugyanaz az apánk van.

- Ja, értem. Sajnálom. - mondtam őszintén, mire ő csak elmosolyodott és enyhén megveregette a vállam.

- Inkább jelölj be facebookon. Harsányi Zsolt. - kacsintott rám, majd végleg elment.

Én is visszatértem oda, ahonnan felkeltem, azaz az asztalhoz. Már lassan mindenki mocorogni kezdett, indultak haza, csak Dzseni, Dénes és Bálint aludt még mindig ugyanott ahol eddig, annyi eltéréssel, hogy Dzseni Bálint vállára hajtotta a fejét.
Éppen elmenni készültem, amikor meghallottam egy ismerős hangot.
- Ne menj még. - mondta egy srác, mire én hátra fordultam. Dénes még mindig csukott szemmel feküdt az asztalon, azonban vigyorgott, szóval arra következtettem, hogy ő szólt.
- Szétrobban a fejem. - adtam meg rá az okot, hogy elhagyjam a helyszínt.
- Majd összeszedem a darabjait. - nyitotta ki szemeit és lemászott az asztalról, majd körbe nézett.
- Omg...Lesz mit takarítani. - mondta gondterhelt arccal. - Remélem az ősök nem érnek haza hamarabb.
- Mikor jönnek? - kérdeztem meg.
- Hát.. Elvileg holnap kéne jönniük.. Elvileg.. - ismételte.
- Segítsek takarítani? - ajánlottam fel, de ő rögtön megrázta a fejét.
- Áh..Majd hívok valami takarítót. - röhögött fel, mire én csak bólintottam egyet és odamentem az alvó barátnőmhöz, hogy felkeltsem.
- Ébresztőőő! - kiáltottam a fülébe, mire ő fáradt arccal rám nézett.
- Hagyjál már! Szét megy a fejem.. - szólt rám és próbált tovább aludni.

- Mennünk kell! - ráztam meg. 

***

Hosszas nyaggatás és rázogatás után, sikeresen felráncigáltam Dzsenit az asztalról és lassan hazaballagtunk.

- Basszus! - torpantam meg az úton. - Danit ott hagytuk. - jutott eszembe.

- Aahhjj! - nyávogott Dzseni. - Nem pisis már.. Majd hazamegy egyedül.

- Aha.. És mit mondok anyámnak? - néztem rá segítségkérően.

- Hát.. Azt hogy... - kezdett el erősen gondolkozni. - Azt mondod, majd hogy ott maradt Déneséknél PS-ezni.

- Szerinted bejön? - kérdeztem meg tőle, közben pedig visszanéztem az úton.

- Aha. - bólintott hevesen és újra elindultunk.

***

- Megjötteeem! - kiáltottam belépve a házunk ajtaján.

- Végre! - jött ki anya a nappaliból és szemével méregetni kezdett.

- Mi az? - kérdeztem meg, közben próbáltam a tekintetét elkerülni.

- Megölelhetlek? - kérdezte vidáman, mire én furcsán bólintottam, és megöleltem.

- Milyen volt? - kérdezte még mindig magához szorítva.

- Hát.. Egész jó.

- Aha! - tolt el magától hirtelen. - Varga Adrienn! Árad belőled a piaszag!! Még csak 17 éves vagy, elment a józan eszed?! - kezdett kitörni magából.

- Hát a józan eszem az ja.. - mondtam kuncogva, mire még jobban mérges lett és egy hirtelen pofont kaptam az arcomra.
Elkerekedett szemmel néztem rá több percig is, majd dühösen felrohantam a szobámba.