Egy kis összeütközés..

Egyszerűen a hányinger kap el.. Beadja nekem, hogy mennyire szeret, és utána én érzek bűntudatot, hogy megbántottam. Egész nap nem szólt hozzám, ami irtóra zavart, erre látom egy lánnyal ölelkezni, majd hozzánk is elhozza. Eleinte én éreztem magam eléggé szánalmasnak, hogy még azt sem tudom, mit is érzek valójában, de így most már... Erről nincs mit beszélni..
- Jahj hagyjál már! Hanyadik nő vagyok én itt neked?! - hallottam a lány dühös kiabálást, majd letrappolt a lépcsőn, és úgy becsapta a bejárati ajtót, hogy még az ablakom is beleremegett.
Lehet, hogy ez gonosz volt tőlem, és most sajnáltam is a lányt, de jobb ha megtudja, minthogy utána essen pofára.
Az ablak mellett állva figyeltem a feldúlt lányt, majd láttam, hogy arcáról már törölgeti is a könnycseppeket. Sietősen próbált elsöpörni a házunk területéről, majd az őszi ködben eltűnt.
- Most ezt muszáj volt?! - tört be Dani a szobámba váratlanul.
- Mit? Talán egy nap alatt beleszerettél? - húztam gúnyos mosolyra a számat.
- Talán fájt, hogy együtt láttál minket?
- Álmodozz csak.. - legyintettem hanyagul. - Ki mehetsz.. - mondtam, közben kifelé bámultam az ablak üvegén.
- Szánalmas vagy.. - vágta a fejemhez besértődötten, én pedig csak hangosan felnevettem.
Nem válaszoltam neki rá semmit, hisz engem ez az egész eléggé szórakoztatott meg kell hogy mondjam. Meg amúgy is.. Amit megtanultam még az életben, hogy egy személyt akkor tudsz a legjobban idegesíteni egy csatában, ha nevetsz/mosolyogsz.

Másnap

- Gyerekek! Csak egy picit figyeljetek rám! - próbált el csitítani minket az osztályfőnök, azonban mindenki tovább pusmogott valamin.

- Fejezzétek be! - ordította el magát, mire a teremben hatalmas csend kerekedett. - Köszönöm. Nos.. A bálról lenne szó, ami természetesen el marad...

- Oké! - ordították be a többiek arra utalva, hogy nekik tök mindegy. Az igazat bevallva, nekem sem volt sok kedvem menni, hiába volt párom.

- Ennyi csak? - döbbent le a tanár. - Erre vártatok nem?

- Majd lesz jövőre.. - mondta félvállról Roli.

- De én akartam volna menni. Már a ruhám is meg volt. - szomorodott el teljesen Dzseni. - Olyan szép fehér.. - kezdte el beszámolóját a ruha kinézetéről, mikor a fejére csapott.
Végignéztem az osztályon, és mindenkinek az arcán egy vigyor ült. Én is tudtam, hogy mi a szitu, így minden szempár a falon lévő órára szegeződött.

Mikor elértünk az óra felééig, és a tanár már teljesen másról beszélt - pontosabban a mikulásról -, Dzseni foga magát és felállt. Állás közben egy kicsit berogyasztott, hogy a tanár ne vegye észre, de nem járt sikerrel. 

- Rosszul vagy Dzseni? - tette le a kis noteszét a tanár, majd odament Dzsenihez.

- Dehogyis. - mondta mosolyogva Dzseni. - Csak állni van kedvem. Tetszik tudni.. Gondolkoztam a dolgon.. És egész nap csak ülünk.. Annyira elegem van már belőle. - mondta Dzseni komoly arckifejezéssel, pedig mindenki tudta, hogy legbelül ő is nagyon jól szórakozik ezen. Mi csak lehajtott fejjel, kezünket a szánk elé tartva halkan kacagtunk.

- Hát.. Ahogy gondolod. - nézett rá a tanár furán. - Na szóval. Mikulás. Tudjátok, hogy más iskolákban nem olyan nagy hagyomány, de nálunk még mindig ez a szokás, hogy valakit kihúzunk és azt megajándékozzuk. Itt is van nálam ez a kis kosár.. - emelte fel a kosarat a tanári asztalról és körbe vitte, hogy mindenki húzni tudjon.

Most adtam hálát az Istennek, hogy Zsófi már nem a mi osztályunkba jár - máskor is adok -, mert akkor tuti őt húztam volna. Helyette kihúztam Dénest, ami nem sokkal, de jobb.

Volt olyan aki megkönnyebbülten, és volt olyan aki kínosan sóhajtott fel a kis cetlit nézegetve.

- Ez tök izgi. - vigyorgott Dzseni, miközben összehajtotta a húzott papírját és a nadrágja zsebéjébe mélyesztette. 

Mikor kicsengette osztályfőnöki óráról is a téma nem is volt. Mindenki pletykálgatni kezdett, hogy ki kit húzott, azonban a legtöbben nem mondták el.

- Na de mondjátok máár.. Kíváncsi vagyok, hogy engem kihúzott. - "nyávogott" Dénes, én pedig próbáltam nem elmosolyodni.

- És engem ki húzott? - ült fel a padra Márk egy rágón csámcsogva. - Mindegy.. Aki engem húzott attól kérek egy... - gondolkozott el. - Egy köpőlámát! - mondta, mire mi felnevettünk. 

- Számodra milyen az a köpőláma? - kérdeztem meg tőle.

- Hát tudod.. Olyan láma, aminek ha azt mondom, hogy köp, akkor köpdösni kezd. - röhögte el magát és a röhögéstől a rágó kiesett a szájából egyenesen Marci cipőjére.

- Höööö! - hördült fel, majd feltette a lábát Márkhoz. - Szedd azt le onnan! Utána pedig mosd le! - parancsolt rá tetetett szigorúsággal, Márk pedig leszedte a cipőről a rágót és kidobta a kukába. Visszaérve elővett egy zsebkendőt, amibe beleköpött, és egy rabszolgát utánozva, tisztítani kezdte haverja cipőjét.

- Felség! - állt fel Márk mikor végzett.

- Köszönöm. Most már elmehet!

Hatodik órában a matek nem valami kellemes és ez az osztályon is teljesen meglátszik. Mindenki, mint valami zombi, hulla fáradtan vet egy pillantást az órára és csak annyit mond: "csengessenek már". Mint minden órán, ma is természetesen egy ember felelt.. És igen, az az ember persze, hogy én voltam.

- Na Adrienn. - szólt a tanár, mikor nehézkesen kivánszorogtam a táblához.

- Tanárnő. Ön nagyon kedves és nagyon szeretem, és ilyet sosem kérnék magától, de könyörgöm, ne feleljünk a mai órán. - kezdtem el mondani a tanárnak mosolyogva, mire segítségkérően ránéztem az osztályra. 

- Igen tanárnő! Annyira fáradtak vagyunk.. Képtelenség lenne így lefelelni. - mutatott végig Roli a termen végignézve, a többiek pedig lehajtott fejjel ültek a helyükön.

- Na jól van.. Ma akkor nem.. Menj a helyedre.. - mondta a tanár és bezárta a naplón, én pedig megkönnyebbülten felsóhajtottam.

Már csak azért sem volt kedvem felelni, mert valóban fáradt volta most ahhoz, másszor pedig szart se tudok matekból. Érdekes, hogy a házit, meg ezeket jól megcsinálom, de mikor felelek vagy dolgozatot írok, akkor leblokkolok és hármasokat kapok.

- Igen Márk? - szólította fel Márkot a tanár, mikor látta, hogy jelentkezik.

- Miért tetszik kivételezni?
- Fogd be a szád! - kiáltott rá a tanár. - Légy szíves. - tette hozzá a tanár egy idő után mosolyogva.
- Ez nem ér.. - duzzogott továbbra is Márk, mire már nekem lett elegem ebből.
- Jahj cseszd meg.. Velem semmi baj nincs a suliban, de te állandóan visszafeleselsz a tanároknak. Jó hogy téged csak azért is lefognak feleltetni.. - mondtam neki meggondolatlanul, mire ő is bedühödött, így veszekedni kezdtünk.
- Aha.. Pont az beszél, akit még ki is csaptak a suliból, mert többször is verekedett! - hangzott el a számomra sértő mondat a szájából.
- Kössz. - álltam fel a székemről, majd szó nélkül kimentem a teremből.
Ebben már csak az volt fájdalmasabb, hogy igaza volt. Semmi jogom nem volt, így belekötnöm Márkba. Főleg nem pont belé és pont nekem. Én beszélek, akit azért tanácsoltak el a suliból, mert többször is verekedett egy lánnyal. Márk ehhez képest akkor semmi. Néhány vicces beszólás pár tanárnak és egy kis diákcsíny.
Fáradt voltam és a nekitámadás meggondolatlanul jött.