Kukába az érzelmekkel!

Na sziasztok! :D Most így az őszi szünet utolsó napjára berobbantok nektek egy új fejezetet, ezért következő rész jövőhét vasárnap lesz. Bár magamat ismerve.. Úgy is hamarabb felrakom majd.. Ahh, lényegtelen.
Jó olvasást! :)

***

Becsaptam magam mögött az ajtót, ami elég hangosra sikeredett, ezért pár perccel később már hallottam is anya hangját.
- Adrienn..Nyisd ki kérlek.. - hallottam lágy hangját az ajtó másik oldaláról.
Erőm sem volt kinyitni a számat, ezért csak némán feküdtem az ágyon és a plafont bámultam.
- Légy szíves. - kopogott tovább az ajtón de hiába. Egyáltalán nem állt szándékomban beengedni őt.
Később hallottam, ahogy eltávolodik az ajtómtól, én pedig odaléptem a táskámhoz és kotorászni kezdtem benne.
Elővettem a tolltartómat, majd előhúztam belőle azt a képet amit még régen adott nekem.
Hosszasan bámultam, de közben a gondoltaim mégis máshol jártak. Mint egy film, úgy jelent meg előttem az, ahogy azt a pofont kaptam.
Bár az arcom enyhén piros lett, mégsem fájt. Leginkább döbbenetet éreztem, mert anya sohasem bántott minket és tudtam, hogy soha nem is akart. Nem értem, hogy miért olyan nagy bűn, ha egy 17 éves lány egy kicsit iszik egy bulin. Egy év ide vagy oda a 18-hoz nem mindegy?
Megértem azt is ha félt engem, de azért ez mégis jobb, mintha például rendszeresen innék, cigiznék vagy akár drogoznék.
- Kopp kopp. - kukucskált be Dani a szobámba kopogásképpen.
Párnámról felemeltem a fejemet, hogy láthassak belőle valamit de kár volt. Dani sápadt arccal álldogált az ajtómba, összevissza álló hajával együtt. Szemei alatt karikák voltak, a nyakán pedig egy rúzsfolt.
- Gyere. - hívtam be a szobába, ő pedig leült az ágyam szélére.
- Kösz, hogy falaztál. - fordította fejét felém, majd én is felültem és a hátamat a falnak támasztottam.
- Nincs mit.
- Először mikor mondta anya, hogy milyen volt a Ps-ezés vagy mi, azt sem tudtam miről beszél. De aztán gondoltam, hogy te mondtál neki valamit.
- Ja. - erőltettem az arcomra egy mosolyt.
- Baj van ugye? - dőlt hátra ő is a falnak.
- Nem, semmi.
- Hé, engem nem tudsz átverni. Mi a gáz? - tette fel újra a kérdést.
- Tényleg semmi. - nevettem fel azt hiszem elég hihetően.
- Tuti?
- Persze. - mosolyogtam rá.
- De ha bármi gond van, tudod hogy rám számíthatsz. - mondta, majd egyre közelebb ült hozzám.
Fejét lassan közelítette az enyémhez, közben tekintetét hol a szemembe, hol pedig az ajkaimra szegezte. Tudtam, mit akar és hogy mit fog csinálni.
Nem ellenkezdtem, hagytam hogy egymás után megcsókoljon. Lassan és óvatosan ledőltünk az ágyra, azonban a helyzet eléggé kínossá vált.

Az ajtómat váratlanul betörte valaki, mire mi gyorsan szétszakadtunk egymástól. Minél hamarabb megpróbáltam lemászni Daniról, ami sikerült is, így most már mind a ketten láthattuk, hogy ki rontott be a szobába.
Vörös fejjel néztünk az ajtóban ácsorgó anyára, aki szintén kínos helyzetben érezte magát.
- Öhmm. - törte meg Dani a nyugtalanító csendet. - Bocs. - nézett rám a haját vakarva, majd elnézést kérve anyámtól kiment a szobából.
- Mi volt ez? - nézett anya döbbenten az ajtóból.
- Semmi. - mondtam, majd felpattantam az ágyról. Úgy sürögtem forogtam a szobámban mintha mi sem történt volna.
- Szóval együtt vagytok? - kérdezte, én pedig a tükröm előtt igazgattam a hajamat.
- Mi? - fordultam felé. - Dehogyis! - ellenkeztem.
- Akkor meg? Daninak barátnője van! - csúszott ki a száján, de utána láttam rajta, hogy megbánta.
- Hogy mi van?! - esett le az állam szó szerint. - Ezt rohadtul nem tudtam.. - mondtam feldúltan, majd félrelöktem anyát az ajtómból és hasonlóan mint anya, betörtem Dani szobájába.
- Mi az hogy neked barátnőd van?! - kezdtem ordibálni vele.
- Ezt meg honnan veszed? - állt fel az ágyról. - Már rég szakítottam vele.
- Aha, úgy mint a múltkor, mi?! Meg amikor egyszerre volt 3 barátnőd?! - keltem ki magamból.
- De most egy sincs! - kezdett el ő is kiabálni.
- Persze.. Ki hinne neked?!
- Szakítottam, mert rájöttem, hogy téged szeretlek basszameg!!! - mondta mérgesen, mire én teljesen lefagytam.
Egyszerűen semmit nem tudtam kibökni, erre nem tudtam mit reagálni.
Dani dühösen kiment a szobából, letrappolt a lépcsőn és hallottam ahogy becsapja a bejárati ajtót.
Átszaladtam az én szobámba, hogy lássam mit akar csinálni, vagy hogy merre is megy.
Az idő elég hűvösnek nézett ki, de ő mégis egy szál pólóban eredt neki a kihalt utcának.
Ugyanis az utcán nem hogy autót, még egy sétáló embert sem lehetett látni. Nem hiába, az időjárás nem volt a legjobb. A levelek a fákról, már teljesen le voltak hullva, a kertekben pedig gondosan össze voltak rendezve.
- Utána megyek. - eresztettem vissza a függönyt, majd elindultam az ajtóhoz, ahol még anya mindig állt.
- Ne. - ragadta meg a karom. - Hagyd most egyedül. - javasolta.
Én csak a padlót néztem, de a szemem sarkából láttam, hogy anya erősen rám szegezi tekintetét és abban bízik, hogy valóban itthon maradok.
Csak azért sem tettem.
Kirántottam karomat a kezei közül és kettesével szedegetve a lépcsőfokokat lefutottam.
Felhúztam magamra a bakancsomat - még csak be sem kötöttem - és kilépve az ajtón, futni kezdtem Dani után.
- Dani! - kiáltottam utána, mert láttam, hogy befordul a boltnak az utcájába.
Természetesen nem várt meg, de én csak tovább rohantam utána. Hála a nem bekötött bakancsom cipőfűzőjének sikeresen orra estem, így még jobban lemaradtam Dani után.
Gyorsan felpattantam a hideg betonról és először körbe néztem, hogy ki látta a nagy taknyolásomat. Szerencsémre senki, de a biztonság kedvéért megfogadtam, hogy soha többet nem megyek senki után úgy, hogy nincs bekötve a cipőm és sokkal jobban figyelni fogok mindenre.
Már éppen kezdtem volna feladni, amikor megpillantottam egy barna hajú fiút a bolt előtti árokban.
A fiú felőle füst jött, szóval még nagyobb esélyem volt rá, hogy Dani az. Ahogy gondoltam valóban ő volt az.
Óvatos léptekkel odamentem hozzá, és leültem mellé a hideg talajra. Csak hallgattam, ahogy szívja a cigit, majd apránként kifújja a füstöt a száján.
Mikor végzett az első szállal, már nyúlt volna a zsebébe a másodikért.
- Héé, most már állj le! - csaptam rá a kezére, de ő csak úgy tett mintha ott sem lennék. Eleresztve a füle mellett, tovább kutakodott a nadrágja mélyében, majd előhúzott egy másik szál cigit.
- Jó, ebből elég volt. - pattantam fel a fűből, majd vele szembe álltam.
- Azt sem tudom mit akarok érted?! Fogalmam sincs mit érzek!! - mondtam mélyen a szemébe nézve.
- Én már elmondtam, amit érzek. - emelte fel végre a fejét. - És ezt most tényleg komolyan gondolom. Legelőször mikor megláttalak, nem foglalkoztam veled, de később beléd szerettem. Azért jöttem össze annyi csajjal, hogy megpróbáljalak elfelejteni téged, hisz mindig tudom, hogy ki tetszik neked. Engem meg észre sem veszel.. - állt fel most már ő is. - De tudod mit? - lépett közelebb hozzám. - Felejtsük el.. - mondta egyszerűen, majd kikerülve engem, hazaindult.
Csak úgy kattogott az agyam a hallottakon. Mit is érzek én?
Az életemben már túl sok srác volt és van jelenleg. Eddig volt Tomi, de ő már tényleg a múlt. Azt sem tudom, hogy mi van vele, de nem is annyira izgat.
A következő Bálint.
Nos azt hiszem, hogy már rajta is túl vagyok, hisz eléggé bunkó velem mostanában. De lehet, hogy ezeket csak bemesélem magamnak, és már magammal is szeretetném elhitetni: tényleg nem érdekel.
Mostanában itt van Dénes, de ahogy most már őt ismerem, egyszerre akar felszedni kb 10 csajt. Ő sem izgat.
Dani.. Az a baj, hogy rá semmit sem tudok már mondani, csak annyit hogy furcsa.
Erősen lehunyva szememet hezitáltam ezeken, majd bevillantak a képek. Ahogy megcsókolt, ahogy megölelt.
- Szeretlek! - kiáltottam utána, mire ő megtorpant és megfordult.

***

Régebben már biztos raktam képet Daniról, de nincs kedvem vissza keresni, szóval itt egy másik. :D:D:D

Fogalmam sincs, hogy eddig miért nem írtam bele a szereplőkbe, hisz ő is fontos szerepet tölt be a történetben. Mindegy.. Mostantól megnézhetitek a szereplőknél is.

Még így utoljára.
Biztos látjátok oldalt az új közvélemény kutatós cuccot. :D Kérlek szépen titeket, szavazzatok! :)