Üdv a bandában

Ééés eljött hétvégee. Egy részt azért is örültem neki, mert végre tudok egy kicsit pihenni. Más részt pedig a mai meghallgatás. Eszméletlenül izgatott vagyok, hogy hogy fog neki tetszeni a hangom meg hát ahogy gitározok. Délelőtt még telefonáltam Dzseninek, hogy jöjjön a sulihoz 13:00-ra. Először nem értette, hogy minek de utána elmagyaráztam neki, hogy lehet benne leszek a bandában. Ezt a hírt egy jó nagy sikollyal fogadta én pedig szó szerint megsüketültem, na nem baj..
Úgy ahogy megbeszéltük egy órára oda mentem a sulihoz. Dzseni már ott volt azonban Tomi még nem.
- Tomi még nem jött?-kérdeztem.
- Nem.
Durván fél órát álltunk a suli előtt, amikor sikeresen Tomi is odaért. Nekem pedig szokásosan a szívem majd kiugrott a helyéről. Pilótafazonú napszemüveg volt rajta, egy egyszerű fekete pólóval és egy farmerral.
- Szi-ia. - dadogtam, mert úgy éreztem mintha még sosem beszéltünk volna.
- Hello. - köszönt vissza mosolyogva. - Na szerintem menjünk be a suliba és üljünk le az aulában. Ott elég lesz ha énekelsz meg gitározol.
- Öö oké de a suli nincs nyitva.
- Ki nem szarja le?- nevetett.- Na gyertek másszunk egy kicsit.
Elmentünk a kerítéshez és először Tomi mászott át. Utána átadtam a gitáromat és én is mentem utána. Végül pedig Dzseni mászott, de ő el is esett. Mi Tomival nevetni kezdtünk utána pedig felsegítettük Dzsenit.
Dzseni és Tomi leültek egy-egy székre én pedig velük szemben voltam.
- A Road - Világcsavargót játszom el. Az jó? - kérdeztem és közben folyt rólam a víz. Nagyon ideges voltam és izgultam.
- Tökéletes. Ne izgulj jó leszel.- biztatott Tomi. Hááát..hirtelen már nem is voltam annyira ideges. Haha :D
Belekezdtem és ahogy tudtam mindent beleadtam. Amikor vége lett a számnak Dzseni és Tomi félre vonultak, hogy megbeszéljék, hogy bevegyenek-e.
Miközben dumáltak mindig felém néztek. Én csak fel-alá mászkáltam, hogy vajon mi lesz.
Végül oda jöttek hozzám és nagyon szomorú fejjel néztek rám.
- Adri..- kezdte Tomi rossz kedvel. - Üdvözlünk a a bandában mint énekes és mint gitáros!!!- üvöltötte bele a pofámba. Én pedig annyira örültem, hogy a nyakába  ugrottam és ahogy tudtam úgy szorongattam. Vagy 5 percig szerintem tuti, hogy ott ölelgettem, de kurva jó érés volt. Annyira boldog voltam, hogy azt is elfelejtettem, hogy Zsófi lesmárolta Tomit. Ááhh. Nem érdekelt..
- Úristen. Énekes is??-kérdeztem döbbenten.
- Pontosan.-mondták egyszerre gigantikus mosollyal az arcukon.
- Jézusom..Ezt nem hiszem el. Ez tuti, hogy valami álom.
- Nem Adri. Ez a valóság. -mondta Tomi nevetve. - Miért olyan nagy cucc ez? -kérdezte.
Hát basszus azért mert vele lehetek egy bandába..Most akkor mindennap fogom látni? Vagy mi?
- Hát csak, mert mindig is egy bandáról álmodtam. -füllentettem.
- Hát oké.-nézett rám furán. Szerintem már tuti hülyének nézett, hogy mit meg ugrándozok ott mellette.
- Oké, oké Adri. Most már nyugi.- fogta meg a kezeimet (!!!).
Most már nem ugrándoztam de még mindig olyan vigyor volt a fejemen, hogy az nem igaz.
- Tehát szerintem még kéne egy gitáros, mert kettő nem elég. Mindenki keressen egy gitárost..-kezdte de én félbe szakítottam.
- Ööm. A mostohatesóm Dani dobol. Lehet, hogy megtudna tanulni gitározni. De kinézem belőle, hogy régen gitározott is.
- Lukács Daniról beszélsz? -kérdezett engem Dzseni.
- Ja. Mostohatesóm.
- Ő régen gitározott. -mondta örömmel Dzseni.
- Wááá. Ez tök jóó. Akkor ma este megbeszélem vele. Ezt bízzátok rám. De izé.. Mi a banda neve?-gondolkoztam egy kicsit, mert rájöttem, hogy a bandánknak nincs neve.
- Az még nincs. -mondta Tomi. - De akkor ezt majd mi megoldjuk Dzsenivel...Adri megadod a teló számod? Tudod, hogyha baj van vagy valami.
-  Igen, persze.
Gyorsan lediktáltam neki a számokat és húztunk is haza. Nekem beszélni kellet Danival, Dzseni ment vásárolni az anyjával , Tomi meg ment a haverjához..
Hazaérve feltrappoltam a lépcsőn és szinte berúgtam Dani ajtaját.
- Daniiiiiiiiiiiiiiiiiii! Beszélnünk kell.- ordítottam és utána láttam, hogy valami csaj van mellette.- Uhh, bocsi nem akartam zavarni.
Bezártam az ajtót és bementem a szobámba. Hát ez ciki volt. A csaj első benyomása rólam: Ez a csaj őrült. Hát igaza van.
A lényeg, hogy estefele elment a csaj is így tudtam Danival beszélni.
- Hallottam, hogy régen gitároztál is.
- Ja. -mondta unottan.
- Figyelj. Van egy fiú aki egy bandát akar alapítani. Már összesen hárman vagyunk. Egy emberre lenne szükségünk, Egy gitárosra.
- Mi van? Már a gitárom sincs meg..Meg már azt sem tudom, hogy hogy kell...
- Kéééérlek Daniii..- térdeltem le elé.
- De honnan veszek gitárt?
- Adok kölcsön pénzt.
- És ha nem tudok már gitáron játszani?
- Megtanítalak.
- Hát nem tudom. Sok ez így nekem. Foci, dob, meg most akkor ez a banda is..-gondolkozott.
- Könyörgööök.-nyivákoltam.
- Jó, jóóó. Nem bánom. Legyen..
- Wááááááááááááááááááá. Köszönöm...-mondtam és nyomtam egy puszit az arcára.
Felmentem a szobámba felhívtam Dzsenit és Tomit is, hogy Dani benne van ebben az egészben.
Anyának is elújságoltam ezt és nagyon örült és én is eszméletlenül boldog vagyok. Szarok Zsófira. Nem ő fog majdnem mindennap vele próbálni. Muhahaha :D

Megbízhatatlanság

Ma reggel busszal mentem suliba. A harmadik buszmegállóba Dzseni is felszállt, így nem kellett egyedül mennem.
- Csá Adrii.- ölelt meg.
- Halii. Mizujs?- érdeklődtem.
- Semmi érdekes. Retkes suli. Még csak most kezdődött de már elegem van belőle. Veled?
- Ugyan ez..-legyintettem.
Még az úton olyanokról beszélgettünk, hogy el kéne menni egy Road, Tankcsapda vagy esetleg egy Leander Rising koncertre. Végül megérkeztünk a sulihoz. Megláttam Rolit és rögtön eszembe jutott az, mikor tegnap Tomi félre hívta őt. Hát basszus.. Egyszer élünk. Rolit elkezdtem rángatni, hogy megkérdezzem miről beszéltek.
- Gáz van? -kérdezte.
- Nem, csak kérdezni akarok valamit. Szóval, hogy tegnap..-kezdtem bele.
- Hee kajak. Miért nem jöttél tegnap velünk pizzázni? Helyette hallgathattam Zsófi nyávogását. - biccentett egyet Zsófi felé.
- Neeem. Az úgy volt, hogy mondani akartam, hogy meggondoltam magam, de Zsófi megelőzött egy kicsit. Mindegy nem ezt akarom kérdezni. Hanem, hogy tudom, hogy tegnap rólam beszéltetek Tomival. Csak nem tudom, hogy mit..
- Ja..ööö.-kezdte egy kicsit akadozva. Öö...csak..
- Mond már bazdmeg!-toltam le teljesen.
- Jó oké. Csak kérdezte, hogy játszol e valamilyen hangszeren, mert bandát akar csinálni. Egy gitárosa már van. Dzseni.
Wááááááááá! Lehet, hogy lesz egy bandánk? Nem hiszem el! Wáááá....De állj erre mit mondott Roli?
- És te mit mondtál?-néztem rá nagy boci szemekkel.
- Hát az igazságot. Azt, hogy gitározol.
- És ő erre....? Istenem.. Mindent harapófogóval kell belőled kihúzni.-mormogtam magamba.
- Azt mondta, hogy mondjam meg neked, hogy egyszer lejön még Sopronba és hogy szívesen meghallgatna téged.
Úgy Roli nyakába ugrottam, hogy szinte megfojtottam. Eszméletlenül boldog voltam. Azonban a mosoly teljesen lehervadt az arcomról másodpercek alatt.
- De még van itt valami.-kezdte szomorúan én pedig kérdőn néztem felé. - Szóval tegnap a pizzériában...Tehát Zsófi csak úgy lesmárolta Tomit....De nem járnak- tette hozzá gyorsan, mert látta rajtam, hogy mindjárt összeesek.
- Jó engem nem érdekel. Nekem csak a banda kell. - próbáltam úgy tenni mintha nem szakadna meg a szívem.
- Adri. A vak is látja, hogy totál belezúgtál Tomiba. Jó a vak azért nem de Dzseni elmondta.
- Bazdmeg! De jó nekem. Nem mondhatok el senkinek semmit, mert tuti, hogy szétkürtölik. Basszátok meg!- keltem ki teljesen magamból.
- Nyugodj már meg. Csak nekem mondta el. Segíteni akarunk neked, vágod? - nézett a szemembe engem pedig a síró görcs kerülgetett.
Nem mondtam semmit csak berohantam az épületbe, majd a mosdó felé vettem az irányt. Akkor kezdtem el bőgni amikor a falhoz csaptam a táskámat, én pedig csak a csempére omlottam. Szó szerint. Nem lehet senkiben sem megbízni..Meg ha nem járnak akkor Zsófi minek smárolta le Tomit?! Meg most mi van akkor ezzel a bandával?!..Wáá elegem van.
Az órák gyorsan elmentek és én haza felé is ismét busszal mentem. A buszon Dzseni is rajta volt de én nem szóltam hozzá. Az ablakon bámultam a legördülő eső cseppeket, ugyan is az eső az szakadt. Hát legalább megegyezett a kedvem az időjárással.
- Adri. Haragszol rám ugye? - törte meg a csendet Dzseni.
- Nem, csak.. Tudod nekem sosem volt, úgy mond olyan társam, akinek bármit elmondhattam és azt hittem, hogy neked bármit közölhetek. Azt hittem, hogy nem mondod el senkinek..-kezdtem könnyezve.
- Tudom, de nekem Roli olyan mintha a tesóm lenne. Nagyon jó haverok vagyunk és mindent elmondunk egymásnak bármi is legyen az.
- Ahaa..Inkább hagyjuk szerintem.-legyintettem és leszálltam a buszról.
Igen, még nem értem haza de inkább leszálltam és sétáltam a szakadó esőben. Semmi kedvem nem volt most Dzsenivel beszélnem. Nem érdekelnek a kifogásai, hogy ő milyen jó haverja Rolinak.. Leszarom..
Hazaérve már rögtön a fürdőszobába vettem az irányt, hogy átöltözzek, mert nagyon eláztam. Kicsavartam a ruháimat a kádba és szerintem még egy medencét is megtudtam volna tölteni annyi víz jött ki belőlük. Na mindegy.
Felmentem fb-re és 2 ismerősnek jelölésem is jött. Az egyik Szabó Tamás a másik pedig.. Hát ki más... Tolnai Zsófia.. Retkes hárpia. Mindegy, nem túl jó kedvel de vissza igazoltam neki.
Épp kajálni mentem volna le, amikor hallottam egy pittyegést a gépem felől. Tomi rám írt.
Szabó Tamás üzenete: Szia
Varga Adri üzenete: Szia.
Szabó Tamás üzenete: Nem tudom, hogy mondta-e Roli a bandás dolgot...
Varga Adri üzenete: De, mondta.
Szabó Tamás üzenete: Szuper. És mikor érsz rá, hogy meghallgassalak?
Varga Adrienn: Hétvégén jó szerintem.
Szabó Tamás üzenete: Oké. Akkor szombaton  délután 13:00-ra gyere a suli elé. Hívd Dzsenit is.
Varga Adri üzenete: Oké, de én most megyek kajálni. Bocsi. Szia.
Szabó Tamás üzenete: Szia és jó étvágyat :D .
Nem volt bennem az az érzés, hogy húúh de jó a Nagy Ő rám írt. Mérges voltam mindenkire. Dzsenire, Tomira, Zsófira, Rolira. Bár mondjuk rá nem tudom, hogy miért. Hisz elmondta, hogy van ez a banda izé meg hogy khhm...Smároltak szóval...Ááh mindegy hagyjuk.. Mi lesz még ebből?

A nagy Ő

Hát igen.. A nagy Ő..Nem véletlenül adtam a mai napomnak ezt a címet.. De kezdjünk inkább az elején. A reggelem ismét katasztrófa volt, mert az időjárás bebaszott. Ma már ismét hűvösebb volt az idő.
A hisztirohamom közepette kerestem valami más cuccot, mert a kedvenc pulcsim a mosóban volt.
A sulihoz érve Marci, Márk és Roli már a lépcsőnél álltak. Azonban láttam valakit..Valakit aki nem a mi osztályunkba jár. Én egy pillanatra megtorpantam és Dzseni karját teljes erőből megszorítottam.
- Dzseniii. Ki az srác? - kérdeztem egy picit félve.
- Roli mellett?
- Aha.
- Ő Roli legjobb haverja. Nem soproni a gyerek hanem csornai. Egyébként Tominak hívják.
- De mit keres itt ha Csornán lakik? Nincs valami közel Sopronhoz az tuti.
- Ja de mindjárt kiderítjük, hogy mit csinál itt.- mondta és szó szerint húzott a társaság felé.
Rohadtul nem akartam oda menni de nem volt mit tenni.
Megálltunk a társaság mellett és én pedig ránéztem a fiúra. Eszméletlenül szép kék szemei vannak és..és..az egész pali, úgy helyes ahogy van. Kicsit elvesztem a fiú tekintetében és rájöttem, hogy elég bunkó vagyok. Még csak nem is köszöntem.
- Öö.. jó reggelt.- köszöntem.
- Fúú Adri. Nagyon el vagy szállva magadtól. Hol volt buli tegnap?- köszöntött Marci.
- Nem volt buli.- nevettem.
- Tomi, te mit keresel itt? Neked nincs suli? - kérdezte meg Dzseni Tomit.
- Ma nincs szóval egész nap veletek leszek. -mondta egy gyönyörű szép mosollyal az arcán.
- Az fasza. - mondta Dzseni és közbe pacsiztak egyet Tomival. Valószínűleg elég régóta ismerhetik egymást, ha ilyen jóba vannak. Még volt 15 perc a csengetésig, addig a többiek jól eldumáltak. Én csak álltam mint valami fadarab és meg sem szólaltam.
Pár perccel később Tomi félre hívta Rolit. Biztos vagyok benne, hogy rólam volt szó, mert hol Tomi bámult engem hol pedig Roli. Wáááá megörülök. Most mit mondhatott rólam?
- Dzseni!! Ezek tuti rólam beszélnek..- nyávogtam a fülébe.
- Nem biztos. Lazíts már Adrii. -szorította meg a kezem. - Egyébként a srác dobol...-kezdett bele.
- Dobool?- néztem rá jó nagy csillogó szemekkel.
- Ja.
Mivel becsengettek az első órára így szedni kezdtük a lábunkat. Mindenki beült a helyére Tomi pedig megállt a tanári asztalnál.
A tanár pár perc múlva be is lépett a küszöbön és becsapta maga után az ajtót.
- Jó reggelt Tanárnő. Beülhetek az órájára? -kérdezte.
- Persze fiam, keress egy üres helyet.
Itt fullra elvörösödtem, mert nálunk ugye kettes padok vannak és én hátul ülök és persze EGYEDÜL.
- Mit állsz még itt? Ülj oda a lány mellé hátul. - kezdett idegeskedni a tanár.
- Adriennek hívnak.-szóltam közbe, mert már kezd felbaszni, hogy senki nem tudja a nevemet.
- Bánom is én.- lapozgatta a naplót.
Hát ez kedves volt. Közben Tomi már odaért a padomhoz és leült. A pad a fal mellett van és én belül ő pedig kívül ült. Reménykedtem, hogy nem hívnak ki a táblához vagy valami. De hát ez a tanár az eszem megáll. Öt perc múlva megszólal.
- Nos akkor Adrienn nézzük mit tudsz történelemből. Táblához!-utasított.
Felálltam és próbáltam volna kimenni csak útközben megbotlottam Tomi székének a lábában. Tuti elesek ha Tomi...Szóval Tomii..Nem fogja meg a kezem..Szó szerint ledermedtem és egész nap hagytam volna, hogy fogja a karomat.
- Tempósabban már kérem.- türelmetlenkedett a tanár.
- Elnézést.-mondtam halk remegő hangon.
A tanár feltett 5 kérdést a második világháborúról. Mindre tudtam a választ, így bár bevéste az ötöst a naplóba, de nem sok jó szívűséggel. Hát ez sem lesz a kedvenc tanárom az tuti.
Visszasétáltam a helyemre és szinte egész órán fel sem néztem a könyvből.
Éreztem, hogy a fejem ég és hogy a szívem szinte kiugrik a helyéről.
Mikor kicsengettek, nem mentünk ki szünetre, hanem mindenki az én padomhoz gyűlt. De Dzseni felrángatott a székemről és a mosdóba vonszolt.
- Belezúgtál. -kezdte rögtön, bennem pedig még a vér is megfagyott. Most mit mondjak? Tomit még csak nem is ismerem.
- Neeem.. Hol már? Még csak nem is ismerem.
- Adri. Ne csináld már. Láttam, hogy hogy megfogta a kezed. Tisztára elpirultál.
- Jóó..Lehet, hogy tetszik egy picit.
- Adri!- nézett rám komolyan arra várva, hogy most már az igazat mondjam.
- Jó. Oké. Bele zúgtam. -valltam be az igazságot.
- Tudom csak vigyázz. Zsófi tuti lecsap rá.
- Hahaha.- tettetem nevetést.- Na azt már nem.-váltottam komolyra a figurát.
- Akkor menj a terembe és beszélj Tomival.- paterolt ki a mosdóból.
De már késő volt. Bementem a terembe és Zsófi és Tomi egymással beszélgettek. Hát én így már tuti nem megyek oda. Ja de mégis. Basszus az én helyemen ülnek..
Odamentem leültem a helyemre és a fejemet a padon pihentettem. Pont a falat néztem, így nem láttam semmit, hogy mi történik mellettem.
- Héé Adri. Gáz van?- hallottam egy hangot. Nyeltem egy jó nagyot és megfordultam.
- Nem, dehogy. - mondtam.
- Oké. Öömm. Figyi délután pizzázni megyek az itteni haverjaimmal. Roli is jön. Neked nincs kedved csatlakozni? - kérdezte mélyen a szemembe nézve.
Hirtelen köpni nyelni nem tudtam. Most ez elhívott a haverjaival? Nem hiszem el..
- Hát nem tudom. Inkább majd máskor. Ne haragudj.- mondtam de később észhez tértem, hogy mi a frászt beszélek itt össze. Már nyitni akartam a számat, hogy mondjam, meggondoltam magam amikor Zsófi a kényes hangján megszólalt.
- Akkor mehetek én? -fogta meg Tomi kezét(!!!).
- Felőlem.- mondta Tomi nem túl lelkesedett hangon.
Hogy a faszba lehettem ennyire de ennyire hülye? A pali akibe elsőre beleszerettem elhívott a haverjaival pizzázni de én nemet mondtam neki. Erre a hülye liba megszólal ráadásul meg is fogja Tomi kezét..És bumm.. Nekem annyi.
Utána egész nap még csak meg sem szólaltam. Suliba sem, otthon sem.
Ki vagyok készülve...Egy barom vagyok, ennyi.

Szinte ikrek

A reggelem egyenesen valami katasztrófa volt. Már alapból késve indultam el a suliba. Nem tudom, hogy Dani vagy Peti miért nem költött fel. Na mindegy.

Mivel tök jó meleg volt ma, így egy rövidnadrágot és a fekete rövid ujjú felsőmet vettem fel a szegecses tornacipőmmel.

Az út kocsival ugye 20 perc. Gyalog olyan 30 perc, futva viszont 25.
Én a futást választottam. Az első rendes tanítási napomon elkéstem az első óráról. Jól kezdek mit ne mondjak. Haha.
Az első óra matek volt és én pedig csak úgy beestem az ajtón.
- Elnézést a késért. -mondtam köszönés nélkül.
- Te vagy az új tanuló ugye? -kérdezte.
- Igen. Varga Adrienn.
- Jól van. Akkor nem írom be a a késést de többször ne forduljon elő. - mondta a naplót nézve.
- Rendben, köszönöm.
A helyemre siettem és az óra végéig csak lapítottam.
Kicsengetéskor a szerényemnél pakoltam amikor Roli oda jött hozzám.
- Szia.- köszönt és megállt a mellettem lévő szekrénynek támaszkodva.
- Szia.
- Elaludtál reggel mi?- nevetett.
- Ja. Nem tudom, hogy Dani miért nem költött fel.-mondtam fáradtan.
- Milyen Dani?
- Lukács Dani.
- Együtt laktok vagy mi? -nézett rám furcsán.
- Hát igen. Azért költöztünk ide, mert anyám megismert valami palit és ennek a palinak van egy fia aki Dani. Érted?- magyaráztam neki egy szuszra.
- Értem. Dani a focicsapat csapatkapitánya ezért elég népszerű a lányok körében.
- Szerintem átlagos. -mondtam egyszerűen.
- Na mindegy. Tudod mondtam, hogy Dzsenivel jóba leszel.
- Aha.
- Na gyere bemutatlak neki.
- Oké.
Bezártam a szekrény ajtót és kimentünk szünetre. Szinte az egész osztály egy padnál volt.
Oda sétáltunk és Roli elhívta egy kicsit Dzsenit.
- Dzseni, bemutatom neked Adrit. Adri, bemutatom neked Dzsenit. -mondta mosolyogva. - Most, hogy ezt megbeszéltük én leléptem a haverokhoz. Csumii. -hagyott ott minket.
- Kösz.- sziszegtem neki.
- Nyugi van Adri.- mondta már eltávolodva tőlünk.
Hát olyan kínos volt a csend, hogy ez nem igaz. Gondoltam megszólalok mielőtt azt hinné, hogy néma vagyok.
- Ömm.. Új osztálytárs vagyok és mesélnél egy kicsit az osztályról? Nem nagyon tudom még, hogy ki kicsoda.
- Persze. Nos akkor kezdjük a padról jobb oldalt. Ő ott Marci. Szerintem az osztály legjobb feje. Nagyon bírom, de csak barátilag. Sokat fogsz rajta nevetni szerintem. Tőle balra Ádám. Ő szinte nem is tud beszélni, nagyon csendes fiú. Utána Zsófi..
- Fúúú az tudom. Ő kente tegnap a kezét pink körömlakkal.
- Ja.. Mániája. A lényeg, hogy nagyon kényes és nagyképű. Nagyra van magával és szinte már az egész suli átment rajta. És tavaly még csak kilencedikesek voltunk. -magyarázta. - Mellette Krisztián. Nagyon kocka a gyerek. Szinte mindennap felnyomja a suli wifijét. De őt is bírom azért.
- Nem bukott még le egyszer sem?
- Nem.-nevetett. - Aki lent a földön ül balra az Lilla. Ő is olyan mint Ádám. Csendes...Rolit már ugye ismered. Bálintot is. És végül aki ott fetreng Ádámon az Márk. Őt is nagyon bírom.. az osztály bajkeverője. Végül én. Hát..nem tudom..olyan vagyok mint a többiek. Szeretek gitározni és énekelni. Kezdek már dalszövegeket is írni. Nem szeretem az elektro zenéket.
- Bazd meg. Mintha magamat látnám. Én is gitározok és éneklek. Csak nem írok dalszövegeket.
- Ha van kedved egyszer átjöhetsz megnézni őket ikrem.-mondta nevetve.
- Oké.-mosolyogtam el.
Megöleltük egymást és mivel már rögtön becsengettek így elmentünk órára.
A nap többi része elég gyorsan elment és Peti ma is értünk jött.
- Dani. Nem is tudtam, hogy a focicsapat csk-ja vagy. -törtem meg a csendet a kocsiba.
- Pedig bármilyen hihetetlen is, de így van.- nevetett.
- Jól van na. Nem tudtam.-löktem vállon.
- Most már tudod.- mosolygott.
Mikor megérkeztünk én felmentem a szobámba és mivel még nincs tanulnivaló így bekapcsoltam a gépet. Szinte mindenki bejelölt fb-n, kivéve Zsófi. De nem is nagyon bánom, hogy ő nem lesz ott az ismerőseim között. Hahaa.

Első nap

Mivel nagyon izgatott voltam a mai nap miatt, így korán keltem. A suliban nyolckor volt a gyülekező de én már öt órától fel voltam. Komótosan lesétáltam a lépcsőn, de annyira fáradt voltam, hogy egyszer majdnem le is este. Első nap összetöröm magam. Szuper. Anya és Peti a konyhában kávéztak és közben beszélgettek.
- Jó reggelt. -köszöntem.
- Neked is.-mondták totál egyszerre.
- Elvigyelek az iskolába? - kérdezte Peti.
- Hátha nincs más dolgod..
- Nincs.-mosolygott kedvesen.
Mikor befejeztem a reggelit felmentem a szobámba és felvettem az ünneplő ruhámat.

Egy minimális smink (szempillaspirál, szájfény) és annyira elment az idő, hogy már indulni kellett. Dani is velünk jött. Körülbelül 20 perc a suliig az út. Addig egész jól elbeszélgettünk. Dani és Peti látta rajtam, hogy totál ki vagyok készülve az új suli miatt, ezért folyamatosan csak biztattak.
Mikor megérkeztünk, félve, szinte már remegve szálltam ki a kocsiból. Felpillantottam az épület tetejére amin az a felirat állt, hogy " A Széchenyi István Gimnázium". Összeszedtem minden bátorságom és egy nagy levegő közepette Danival megindultunk.
Ő nem sokáig tartott velem, mert a haverjaihoz ment oda. Én meg úgy mentem összevissza mintha azt sem tudnám, hogy hol lennék. Cseppet sem néztek hülyének, ááh hol már...
Nem tudtam mást csinálni, megálltam egy kisebb csoport mellett és megkérdeztem tőlük, hogy merre találom a 10.B osztályt.
- Hello, nem akarok zavarni csak új vagyok itt és hát nem nagyon tudom, hogy merre kellene mennem. -kezdtem rémült hangon.
- Cica baba maradj itt velünk. - vicsorított rám egy középmagas, szőke hajú fiú.
- Ne is törődj vele. - nyugtatott egy kis szeplős, barna hajú lány. - Mit keresel pontosan?
- A 10.B osztályt.-mondtam halkan.
- Gyere megmutatom neked. -mondta.
Felmentünk a lépcsőn és közben folyamatosan kattogott az agyam. Cica baba?! Baaahh..A hányinger elkap komolyan.. Milyen suliba jöttem én?
Pár perc múlva oda is értünk a teremhez. Én bekopogtam a lány pedig ott hagyott egyedül.
Lassan kinyitottam az ajtót..és...a káoszban találtam magam.
Már rögtön az első napon papírgalacsinok a levegőben, két őrült a tanári asztalon, valami szőke cica baba a padon rózsaszínre festette a körmét. Tiszta körömlakk szag volt a terembe. Fúúj, de utálom.
Senki nem figyelt rám, így inkább csendben leültem egy üres asztalhoz és a fülesemen keresztül zenét hallgattam.
Pár perccel később bejött a tanár, gondolom az osztályfőnök lehetett. Hirtelen olyan csend lett, hogy még az is nagy zajt csapott volna ha valaki egy tollat ejt le a földre. Na mindegy..
- Szép jó reggelt 10.b osztály.- köszöntött minket kedvesen.- Az új diákok miatt bemutatkozok..-kezdett vele a mondandójába.
- Milyen újak? -szaladt fel egy sötét barna, szinte fekete hajú, kék szemű gyerek szemöldök.
- Mélyen tisztelt Németh Marcell. Ha nem vetted volna észre két új osztálytársat is kaptatok.
Szóval nem csak én vagyok egyedül új diák ebben az osztályban. Éljen, éljen!
- Tehát az én nevem Ujvári László. Kérném a két új tanulót, hogy álljanak fel és mutatkozzanak be.
Én és egy fiú álltunk fel. Ránéztem a srácra és bólintott nekem egyet, hogy majd ő kezdi a bemutatkozást.
- Tóth Bálint vagyok és Budapestről költöztünk ide, mert a szüleim elváltak. Hobbim nincs, csak szerényen annyit mondok, hogy jól tudok hackelni. - mondta a földet pásztázva.
Erre az osztály felnevetett.
- Tesóóóóóó!- ugrott ki a hátsó padból egy pali.- Hackelnünk együtt? - vigyorgott. Arra következtettem, hogy ő is nagy kocka lehet.
- Aha.-bólintott.
Hát azt már látom, hogy ő megtalálta a haverját.
- Köszönöm szépen Bálint. Krisztián máskor inkább ne ordíts be csak azért, hogy megkérdezd az illetőt, hogy akar-e veled hackelni. Most adjuk át a szót a lánynak.
A fiú leült és kacsintott felém egyet amire én elmosolyodtam.
- Varga Adrienn vagyok és Miskolcról költöztem ide anyukámmal. Apukám egy autóbalesetben meghalt. Imádok gitározni és énekelni. A későbbiekben majd szeretnék megtanulni dobolni is.
- Szeretsz gitározni? Akkor Dzsenivel jóba lesztek. -mosolygott rám egy fiú az első padból.
- Ez nagyon jó tőled Roland, hogy biztatod Adriennt.-mondta az osztályfőnök.
- Hát most még mondhatod. Azt sem tudom, hogy ki az a Dzseni.- mondtam nevetve.
- Ő még nyaralni van majd csak holnap jön iskolába. Osztály, sorakozzatok és lemegyünk a tornaterembe az évnyitóra.- mondta az osztfő.
Az évnyitó tök unalmas volt. Elmondta az igazgató, hogy reméli minden rendben lesz az iskolában és, hogy jobbnál jobb eredmények fognak születni.
Egész nap egyedül bóklásztam hol a folyosón, hol a teremben.
Peti eljött Daniért és értem a nap végén. Kedvesen megkérdezték, hogy milyen volt az első nap és azt is közölték velem, hogy Anya most nincs itthon, mert dolgozik.
Ennek örültem és meg nem is. Jó lett volna Anyával megbeszélni az első napomat de azonban nagyon örülök, hogy talált magának munkát.
Mivel dög fáradt voltam még a gépet sem kapcsoltam be. Inkább csak lefeküdtem az ágyra  és magamban összefoglaltam a mai napomat.
Szerintem nagyon jó közösségbe kerültem és mindenki nagyon jó fej. Kíváncsi vagyok arra a Dzsenire és szinte mindenki szimpatikus nekem. Kivéve azt aki lakkozta a körmét. Biztos vagyok benne, hogy örök riválisom lesz.

Pakolás, vásárlás és a többi..

A mai nap eléggé fárasztó volt. Reggel rögtön neki álltam pakolni. A ruhákat egyenlőre csak úgy bedobáltam a szekrénybe, az asztali gépet pedig kihúztam és levittem Petinek.
- Ezt hova rakjam?-kérdeztem.
- Ez a tiéd.
- De nekem van saját gépem, amit hoztam magammal.
- Ohh. Értem, akkor add ide.- nyújtotta a kezét én pedig átadtam a gépet.
Aztán még egyszer fordultam, mert a monitort is el kellett paterolni az asztalomról.
Mivel már olyan egy óra fele volt az idő, úgy gondoltam ideje lenne átöltözni.
Ma már egy kicsit melegebb volt, így egy egyszerű fekete ruhát vettem fel.
Lementem a konyhába nassolni valamit. Kivettem a hűtőből egy üveg nutellát és bezártam a hűtő ajtaját. Utána a szívbaj jött rám mert mellettem Dani állt. Esküszöm, hogy nem hallottam amikor bejött.
- A szívbajt hozod rám. -forgattam a szemem.
- Ez volt a célom.-nevetett.
- Kérsz nutellát?- kínáltam meg.
- Kösz, nem. Nem szeretem.
- Ember vagy te? - kerekedett el a szemem. Milyen ember az aki nem szereti a nutellát?
- Tehát akkor te semmilyen csokit nem eszel?-kérdeztem.
- Nem.- felelte egyszerűen.
- Bazd meg. Az eszem meg áll.- mondtam magamba.
- Ja. Nekem is amikor megláttam a kezedben a gitárt.
- Miért? Mi van akkor ha gitározok?
- Semmi csak furcsa. Én dobolok.
- Dobolsz? -csillant fel rögtön a szemem. - Mindig is megakartam tanulni dobolni. Egyébként te hány éves vagy?
- Tizenhét. Te?
- Tizenhat.
- Pisis.- gúnyolt ki nevetve.
- Héé. Csak egy év van közöttünk.- mondtam úgy, mintha fel lennék háborodva.
- Jól van. Nyugi.
Kiment az ajtón én pedig elmentem a nappaliba az üveg nutallámmal. A fotelben ülve unottan kapcsolgattam a tv-t, hátha van benne valami érdekes, de nem volt. Így inkább felmentem a szobámba és bekapcsoltam a laptopomat.
A facebook és a skype kongott az ürességtől. Hát holnap évnyitó, gondolom mindenki kiélvezi az utolsó napot. Ja, bocsi nem mindenki. Én még itt vagyok. Zenét hallgatva böngésztem néhány oldalt amikor anya bekopogott az ajtón.
- Adri, gyere. Megyünk vásárolni.- szólt.
- Oké mindjárt megyek. - mondtam és közbe már ki is kapcsoltam a gépet.
Legalább a délutánom is elment valahogy. A plázában anyuval és Danival sok időt töltöttünk. Vásároltunk pár cuccot a sulira és ruhákat is vettünk. Szegény Danit úgy sajnáltam amikor nekem vettünk ruhát. Ha fiú lennék én sem tudnám elviselni, ha egy lány vagy 20x bemegy a próbafülkébe, 10 darab ruhával, aztán rájön, hogy egyik sem jó. Aztán kezdődhet megint minden újra.
A lényeg, hogy tök jó cuccokat kaptam. Vettünk egy tornacipőt, két ruhát és még egy felsőt meg egy rövidnadrágot.
Nem tudtam már mit csinálni így amikor Anya, Dani és Peti hangját hallottam lentről, gondoltam én is csatlakozok hozzájuk.
A nappaliban Anya és Peti átkarolva az ágyon ültek, Dani pedig a dobok mögött. Leültem én is egy székre és kíváncsian néztem, hogy miről beszélgetnek.
- Adri, nem gitározol nekünk egy kicsit? -kérdezte meg Peti.
- De szívesen.-álltam fel és felmentem a szobámba a gitáromért.
Mikor vissza leértem, leültem a földre és az ölembe vettem a gitárt.
- Green Day - Wake Me Up When September Ends -et fogom előadni.
Láttam, hogy Dani elmosolyodik. Arra következtettem, hogy ismeri ezt a számot.
Megpengettem a gitárt és közben énekelni kezdtem. A zenében amikor következtek a dobok, Dani is beszállt a "fellépésbe". A lényeg, hogy tök jól el voltunk. Mikor vége lett a számnak, büszke fejjel ültem a szőnyegen, Danit nézve. Nem egoizmusból de elég jók voltunk együtt.
- Nem gondoltatok még arra, hogy bandát alapítsatok? - kérdezte Peti.
- Hát én nem nagyon. - kezdtem. - Először arra kell figyelnem, hogy betudjak illeszkedni a suliba.
- Én sem gondoltam még rá.- csatlakozott Dani. - Egyébként a suli miatt ne aggódj. Könnyen be fogsz illeszkedni. - mondta mosolyogva, biztatva.
Őszintén szólva nagyon jól esett, hogy ennyire mellettem áll. Először azt hittem, hogy rosszban leszünk meg minden de Peti is tök jó fej.
A holnapi évnyitó miatt azért van egy kis gyomorgörcsöm. Wááá..Mi lesz velem?
Olyan a suli amilyennek elképzelem? Hát holnap majd meglátom.

Költözés

Eljött a mai nap is. Reggel komótosan lesétáltam a lépcsőn és anyát egy reggeli puszival köszöntöttem.
- Jó reggelt.-köszöntem.
- Neked is. Jól vagy?
- Semmi bajom, csak az ország másik végébe készülök egy idegen férfihez és gyerekéhez. Tényleg nincs semmi gáz. -válaszoltam fáradtan.
Anya elmosolyodott rajtam én pedig előkészítettem egy kis poharat és megittam egy kis tejes kávét.
- Hánykor indulunk? -kérdeztem.
- Kettő órakor és olyan hét órára ott leszünk. Szóval még délelőtt pakolj össze.
- Jézusom.-dünnyögtem magamba. - Mit fogok én csinálni a vonaton?
- Zenét hallgatsz. Ahogy szoktad.- mosolygott rám.
Felmentem a szobámba és bele is kezdtem a pakolászásba. Levettem a posztereket a falamról, az összes ruhámat kidobáltam a szekrényemből és előkerestem a bőröndömet is.
Délre végeztem is. Amikor feltápászkodtam a földről annyira megfájdult a hátam, hogy felállni alig bírtam. Most már tudom, hogy milyen a költözés. Szuper..

Megebédeltem és mivel kicsit hűvösebb volt az idő, így az egyik csőnacimat vettem fel egy egyszerű fehér toppal és egy farmer mellénnyel. Készen álltam az indulásra.
Még gyorsan átfutott az agyam, hogy minden meg van-e. Gitár, ruhák, laptop, zenelejátszó, családi képek, poszterek, cipők, ékszerek, körömlakkok. Oké.
Anya taxija 10 perc múlva ott lett a házunk előtt. Mielőtt még bezártam volna magam után az ajtót, szomorúan néztem a most már üres házra.
Beszálltunk az autóba és az állomás felé mentünk.
Húsz perc múlva megérkeztünk és a vonatra ültünk fel.
Ahogy anya mondta, én az egész út alatt zenét hallgattam. Volt olyan amikor bealudtam de hát komolyan mondom. A semmitevésben fáradtam el. Ahh..
A vonat késett, így fél nyolcra értünk oda. Anyu azt mondta, hogy az állomáson már várni fog minket Peti. Aha, szóval Petinek hívják azt a huuh de eszméletlen rendes palit. Rá egyáltalán nem voltam  kíváncsi. Jobban érdekelt a fia. ;)
Beszálltunk a kocsiba és normális, illedelmes lány módjára köszöntem.
- Csókolom.-köszöntem.
- Ne csókolomozz, nyugodtan mond, hogy szia.- mondta köszönés nélkül.
- Oké.
Hát mi itt be is fejeztük a beszélgetésünket. Végül megérkeztünk a házhoz, amit meg kell, hogy mondjak nagyon szép.

Peti körbe vezetett a lakásban és benyitottunk a fia szobájába is.

A srác az ágyon feküdt és PS3-mal játszott.
- Szia.-köszöntem.
- Hali. Apa ez ki ez? - kérdezte az apját.
Hát basszus. Ez jól kezdődik.
- Tudod, mondtam, hogy ideköltözik az akivel még itt ismerkedtem meg.
- Aha.
- Na. Neki a lánya.
- Adrienn vagy.- szóltam közbe.
Kicsit kellemetlenül éreztem magam. Mi az, hogy neki a lánya? Van nevem is.
- Aha. Én Dani vagyok.
- Valaki megmutatja az én szobámat?- kérdeztem.
- Persze gyere utánam.
A szobám Daniéval szembe van. Minden tetszik benne csak a színe nem. Elrendezés minden tök jó. Van hova rakni a posztereket. :D

Nem baj, jó lesz ez így. Az asztali gépet majd eladom valakinek, mert nekem van laptopom.

Mivel már túl késő volt, hogy kipakoljak a bőröndből, így holnapra halasztottam a lomolást.