A nagy Ő

Hát igen.. A nagy Ő..Nem véletlenül adtam a mai napomnak ezt a címet.. De kezdjünk inkább az elején. A reggelem ismét katasztrófa volt, mert az időjárás bebaszott. Ma már ismét hűvösebb volt az idő.
A hisztirohamom közepette kerestem valami más cuccot, mert a kedvenc pulcsim a mosóban volt.
A sulihoz érve Marci, Márk és Roli már a lépcsőnél álltak. Azonban láttam valakit..Valakit aki nem a mi osztályunkba jár. Én egy pillanatra megtorpantam és Dzseni karját teljes erőből megszorítottam.
- Dzseniii. Ki az srác? - kérdeztem egy picit félve.
- Roli mellett?
- Aha.
- Ő Roli legjobb haverja. Nem soproni a gyerek hanem csornai. Egyébként Tominak hívják.
- De mit keres itt ha Csornán lakik? Nincs valami közel Sopronhoz az tuti.
- Ja de mindjárt kiderítjük, hogy mit csinál itt.- mondta és szó szerint húzott a társaság felé.
Rohadtul nem akartam oda menni de nem volt mit tenni.
Megálltunk a társaság mellett és én pedig ránéztem a fiúra. Eszméletlenül szép kék szemei vannak és..és..az egész pali, úgy helyes ahogy van. Kicsit elvesztem a fiú tekintetében és rájöttem, hogy elég bunkó vagyok. Még csak nem is köszöntem.
- Öö.. jó reggelt.- köszöntem.
- Fúú Adri. Nagyon el vagy szállva magadtól. Hol volt buli tegnap?- köszöntött Marci.
- Nem volt buli.- nevettem.
- Tomi, te mit keresel itt? Neked nincs suli? - kérdezte meg Dzseni Tomit.
- Ma nincs szóval egész nap veletek leszek. -mondta egy gyönyörű szép mosollyal az arcán.
- Az fasza. - mondta Dzseni és közbe pacsiztak egyet Tomival. Valószínűleg elég régóta ismerhetik egymást, ha ilyen jóba vannak. Még volt 15 perc a csengetésig, addig a többiek jól eldumáltak. Én csak álltam mint valami fadarab és meg sem szólaltam.
Pár perccel később Tomi félre hívta Rolit. Biztos vagyok benne, hogy rólam volt szó, mert hol Tomi bámult engem hol pedig Roli. Wáááá megörülök. Most mit mondhatott rólam?
- Dzseni!! Ezek tuti rólam beszélnek..- nyávogtam a fülébe.
- Nem biztos. Lazíts már Adrii. -szorította meg a kezem. - Egyébként a srác dobol...-kezdett bele.
- Dobool?- néztem rá jó nagy csillogó szemekkel.
- Ja.
Mivel becsengettek az első órára így szedni kezdtük a lábunkat. Mindenki beült a helyére Tomi pedig megállt a tanári asztalnál.
A tanár pár perc múlva be is lépett a küszöbön és becsapta maga után az ajtót.
- Jó reggelt Tanárnő. Beülhetek az órájára? -kérdezte.
- Persze fiam, keress egy üres helyet.
Itt fullra elvörösödtem, mert nálunk ugye kettes padok vannak és én hátul ülök és persze EGYEDÜL.
- Mit állsz még itt? Ülj oda a lány mellé hátul. - kezdett idegeskedni a tanár.
- Adriennek hívnak.-szóltam közbe, mert már kezd felbaszni, hogy senki nem tudja a nevemet.
- Bánom is én.- lapozgatta a naplót.
Hát ez kedves volt. Közben Tomi már odaért a padomhoz és leült. A pad a fal mellett van és én belül ő pedig kívül ült. Reménykedtem, hogy nem hívnak ki a táblához vagy valami. De hát ez a tanár az eszem megáll. Öt perc múlva megszólal.
- Nos akkor Adrienn nézzük mit tudsz történelemből. Táblához!-utasított.
Felálltam és próbáltam volna kimenni csak útközben megbotlottam Tomi székének a lábában. Tuti elesek ha Tomi...Szóval Tomii..Nem fogja meg a kezem..Szó szerint ledermedtem és egész nap hagytam volna, hogy fogja a karomat.
- Tempósabban már kérem.- türelmetlenkedett a tanár.
- Elnézést.-mondtam halk remegő hangon.
A tanár feltett 5 kérdést a második világháborúról. Mindre tudtam a választ, így bár bevéste az ötöst a naplóba, de nem sok jó szívűséggel. Hát ez sem lesz a kedvenc tanárom az tuti.
Visszasétáltam a helyemre és szinte egész órán fel sem néztem a könyvből.
Éreztem, hogy a fejem ég és hogy a szívem szinte kiugrik a helyéről.
Mikor kicsengettek, nem mentünk ki szünetre, hanem mindenki az én padomhoz gyűlt. De Dzseni felrángatott a székemről és a mosdóba vonszolt.
- Belezúgtál. -kezdte rögtön, bennem pedig még a vér is megfagyott. Most mit mondjak? Tomit még csak nem is ismerem.
- Neeem.. Hol már? Még csak nem is ismerem.
- Adri. Ne csináld már. Láttam, hogy hogy megfogta a kezed. Tisztára elpirultál.
- Jóó..Lehet, hogy tetszik egy picit.
- Adri!- nézett rám komolyan arra várva, hogy most már az igazat mondjam.
- Jó. Oké. Bele zúgtam. -valltam be az igazságot.
- Tudom csak vigyázz. Zsófi tuti lecsap rá.
- Hahaha.- tettetem nevetést.- Na azt már nem.-váltottam komolyra a figurát.
- Akkor menj a terembe és beszélj Tomival.- paterolt ki a mosdóból.
De már késő volt. Bementem a terembe és Zsófi és Tomi egymással beszélgettek. Hát én így már tuti nem megyek oda. Ja de mégis. Basszus az én helyemen ülnek..
Odamentem leültem a helyemre és a fejemet a padon pihentettem. Pont a falat néztem, így nem láttam semmit, hogy mi történik mellettem.
- Héé Adri. Gáz van?- hallottam egy hangot. Nyeltem egy jó nagyot és megfordultam.
- Nem, dehogy. - mondtam.
- Oké. Öömm. Figyi délután pizzázni megyek az itteni haverjaimmal. Roli is jön. Neked nincs kedved csatlakozni? - kérdezte mélyen a szemembe nézve.
Hirtelen köpni nyelni nem tudtam. Most ez elhívott a haverjaival? Nem hiszem el..
- Hát nem tudom. Inkább majd máskor. Ne haragudj.- mondtam de később észhez tértem, hogy mi a frászt beszélek itt össze. Már nyitni akartam a számat, hogy mondjam, meggondoltam magam amikor Zsófi a kényes hangján megszólalt.
- Akkor mehetek én? -fogta meg Tomi kezét(!!!).
- Felőlem.- mondta Tomi nem túl lelkesedett hangon.
Hogy a faszba lehettem ennyire de ennyire hülye? A pali akibe elsőre beleszerettem elhívott a haverjaival pizzázni de én nemet mondtam neki. Erre a hülye liba megszólal ráadásul meg is fogja Tomi kezét..És bumm.. Nekem annyi.
Utána egész nap még csak meg sem szólaltam. Suliba sem, otthon sem.
Ki vagyok készülve...Egy barom vagyok, ennyi.