Örökös rettegés

Reggel a suli előtt mindenki boldogan beszélgetett a hétvégén megrendezett bulikról. Most én is beszélhettem volna ilyenekről, csak én Danival. Mivel Dzsenit kiengedik és a buli is holnap lesz, gondoltam miért is ne mennénk el. Ezt még megbeszélem Danival.
- Sziasztok.-léptem oda Roliékhoz.
- Hali.-köszöntek vissza.
Hát ennyi volt a reggeli beszélgetésünk. Zsófi most már hivatalosan is új külsővel mászkál a suli folyosóján. Roli arcán jó nagy vigyor ült egész nap, amiért Dzsenit holnap kiengedik. Marci és Márk szokásuk szerint hozták a formájukat. Tehát most mindenki boldog.
Az órákon semmi érdekes nem volt. Váltottam pár szót a többiekkel, de amúgy mindenki atomfegyvereket készített az angol dogára.


Az utcán sétálva, a házunk felől egy ideig nagy sikoltásokat hallottam. Egy idő után ezek megszűntek, én pedig egyre gyorsabban lépkedtem a fáról lehullott, sárga leveleken.
Benyitottam a konyhába és Anya szája egy kendővel volt bekötve. Ilyenkor hol a francba van Peti?!
- Anya!- szaladtam oda hozzá és kikötöztem a kendőt. Most láttam először ennyire sírni Anyát. Még csak megszólalni sem tudott.
- Aa-pá-d..-zokogott tovább.
Idegesen felálltam és körbe néztem a házba. Nem láttam senkit kimenni a bejárati ajtón.
Feldúltan betörtem minden egyes szobába. Mindenhova benéztem, kivéve az én szobámat.
Az ajtó másik oldaláról, olyan hangokat hallottam, mintha valaki kinyitná az ablakot.
Próbáltam a leghalkabban közeledni a szobám felé, és csendesen lenyomni a kilincset, de mire benyitottam már csak egy nyitva hagyott ablak volt előttem.

Gyorsan visszamentem Anyához. A düh valami eszméletlenül nagy volt bennem. Attól éreztem volna jól magam, ha széttörhetnék valamit.
- Jól vagy? -kérdeztem, s felsegítettem a hideg csempéről.
- Már igen.
- Nem tudom, de hol a lószarba van ilyenkor Peti?
- Dolgozik.
- Aha te pedig maradj itthon örökös rettegésben, arra várva, hogy vajon mikor jön vissza legközelebb apa...
Anya csak legyintett egyet és elment. Hát jó ha ő ilyen könnyen kezeli ezt az egészet, de nekem ez igen is nagyon nagy gáz. Veszélyben lehet akár az egész család, emiatt az állat miatt...
A biztonság kedvéért bekulcsoltam az ajtót, hogy még csak véletlenül se tudjon senki bejönni. Én fent vagyok a szobámba és nem hallanék semmit.
Aztán éreztem valamit..Mintha valami hiányozni..
Mikor benyitottam mindenhova és a kertben is jártam, nem láttam sehol sem a kiskutyánkat.
- Anya!-szaladtam le ordibálva a lépcsőn. - Hol van a kutya?
- Fogalmam sincs..-mondta és közben hallottam valamit a lépcső felől.
Gyorsan odaszaladtam és láttam, hogy Picur a kis lábaival próbál lejönni valahogy a lépcsőn. De hol volt eddig? Ennyire vak lennék? Mindegy, a lényeg, hogy előkerült.

Később valaki kopogott az ajtón. Elővigyázatosságból megkérdeztem először, hogy ki az és csak utána nyitottam ki az ajtót. Csak Dani jött haza a suliból.
- Minek van bezárva az ajtó?-kérdezte.
- Neked miért nincs kulcsod a házatokhoz? -vágtam vissza.
- Mindegy. Jössz PS-ezni? -váltott témát.
- Aha.
Felmentünk Dani szobájába, beültünk egymás mellé a fotelbe és játszani kezdtünk.