Nem hiszem el..

...Döbbenten és némán meredtem az ajtóban álló Apámra.
- Ki az Kicsim? -jött ki Anya egy pohár kávéval a konyhából. Mikor meglátta Aput az ajtóban a kávéscsésze egyből a földre zuhant.
- Neeem, az lehetetlen. - mondta Anya.
Apa előre nyújtotta a kezét én pedig megfogtam, hogy biztos legyek benne, hogy nem e valami álomkép van előttem. Tényleg ő volt az. Tehát nem halt meg a balesetben. Ezért nem találták meg a holttestét. Akkor hol volt eddig? Miért nem jelentkezett? Miért nem kérdezett felőlünk? Úgy érzem magam, mintha valami álomban lennék.

Nem ugrottam Apa nyakába. Valahogy a haragot éreztem magamban.

Még volt egy csomó időm, hogy suliba menjek, de azt éreztem, hogy nekem most el kell mennem itthonról.
Felkaptam a táskámat és gyalog indultam iskolába. Minden kavargott bennem. Apa, Anya, Zsófi, Dzseni, igazgató, tanárok, tanulok..Most azt fogják hinni, hogy valami elmebeteg állat vagyok. Háromszoros hurrá...


Egyedül ácsorogtam a suli előtt, mikor Rolit pillantottam meg a távolban. Odamentem hozzá és jó szorosan megöleltem.
- Én nem akartam. -kezdtem köszönés nélkül és az első könnycseppem is kicsordult.
- Tudom. -mondta.
Eltolt magától és visszamentünk a lépcsőhöz. Szépen lassan mindenki megérkezett.
- Neked már előléptetés kell! - szólt Marci én pedig csak kérdőn néztem rá. - Most már Chuck Norrisnéné leszel!- röhögött.
Nem voltam valami vicces kedvembe, így nem nagyon díjaztam a humorát.
- Figyi Roli.-szóltam. - Ha mész be Dzsenihez, mond már meg neki, hogy nem mehetek be, mert büntetésben vagyok.
- Oké.
Bementünk a terembe és Zsófi a helyén ült. Elsétáltam a padja mellett és egy cetlit hagytam előtte.

Tudom, hogy egy kis papír nem elég ahhoz, hogy jóvá tegyem azt amit csináltam. De legalább több, mint a semmi...
Mikor felvette a papírfecnit megláttam a kezét, ami egyre csúnyább. A középső ujján ragtapasz volt és a sebei nagyobbnak és mélyebbnek tűntek.

Szomorúan leültem a helyemre és vártam Zsófi reakcióját. Nagy felszisszenések közepette széttépte a papírt és kidobta a kukába.
Ezt nehéz lesz helyre hoznom...
- Majd megbékél.- lépett a padomhoz Roli.
- Nem hiszem.

Az órák irtózatosan lassan teltek el. Már egy órakor indulhattunk haza de egy örökké valóságnak tűnt a mai délelőtt.
Roli hazakísért de látta rajtam, hogy valami baj van.
- Mi a baj? -kérdezte.
- Az ap...- kezdtem volna mondani Apát, de meggondoltam magam. Nem akartam, hogy az egész suli erről beszéljen. Ki kellett valahogy magyaráznom magam. - Az apród.hu-n nincs fent egy hír...-hablatyoltam valamit.
- Adri. Az apród.hu-n vásárolni lehet.
- Igen. Venni akartam egy újságot, de nincs benne az a hír amit én olvasni akarok.
- Lökött egy csaj vagy te.- nézett rám furcsán közben átkarolta a vállam.
Hát ezt legalább megúsztam..


Beléptem a házba és hallottam, hogy Anya telefonál. Hallottam, hogy szabadságot kér a munkahelyén. Nem foglalkoztam vele, türelmesen megvártam míg lerakja a telefont.
- Szia Kicsim. -jött ki a nappaliba a kezét eltakarva. Ez már nagyon nem tetszett nekem...
- Szia Anya. Mi van a kezeddel? -mentem oda hozzá és elhúztam onnan a kezét.
A kézfején vágások voltak...
- Anya ez mi a szar? -háborodtam fel. Nincs egy olyan nap, hogy ne történne valami! Ez már egy kicsit kezd unalmassá válni!
- Semmi csak apáddal vitatkoztunk egy kicsit. -mondta közben pedig újra eltakarta a kezét.
- Ő nem az apám!!!-ordítottam. -De mi történt? Mit csinált veled?!-akadtam ki teljesen.

***