Költözés

Eljött a mai nap is. Reggel komótosan lesétáltam a lépcsőn és anyát egy reggeli puszival köszöntöttem.
- Jó reggelt.-köszöntem.
- Neked is. Jól vagy?
- Semmi bajom, csak az ország másik végébe készülök egy idegen férfihez és gyerekéhez. Tényleg nincs semmi gáz. -válaszoltam fáradtan.
Anya elmosolyodott rajtam én pedig előkészítettem egy kis poharat és megittam egy kis tejes kávét.
- Hánykor indulunk? -kérdeztem.
- Kettő órakor és olyan hét órára ott leszünk. Szóval még délelőtt pakolj össze.
- Jézusom.-dünnyögtem magamba. - Mit fogok én csinálni a vonaton?
- Zenét hallgatsz. Ahogy szoktad.- mosolygott rám.
Felmentem a szobámba és bele is kezdtem a pakolászásba. Levettem a posztereket a falamról, az összes ruhámat kidobáltam a szekrényemből és előkerestem a bőröndömet is.
Délre végeztem is. Amikor feltápászkodtam a földről annyira megfájdult a hátam, hogy felállni alig bírtam. Most már tudom, hogy milyen a költözés. Szuper..

Megebédeltem és mivel kicsit hűvösebb volt az idő, így az egyik csőnacimat vettem fel egy egyszerű fehér toppal és egy farmer mellénnyel. Készen álltam az indulásra.
Még gyorsan átfutott az agyam, hogy minden meg van-e. Gitár, ruhák, laptop, zenelejátszó, családi képek, poszterek, cipők, ékszerek, körömlakkok. Oké.
Anya taxija 10 perc múlva ott lett a házunk előtt. Mielőtt még bezártam volna magam után az ajtót, szomorúan néztem a most már üres házra.
Beszálltunk az autóba és az állomás felé mentünk.
Húsz perc múlva megérkeztünk és a vonatra ültünk fel.
Ahogy anya mondta, én az egész út alatt zenét hallgattam. Volt olyan amikor bealudtam de hát komolyan mondom. A semmitevésben fáradtam el. Ahh..
A vonat késett, így fél nyolcra értünk oda. Anyu azt mondta, hogy az állomáson már várni fog minket Peti. Aha, szóval Petinek hívják azt a huuh de eszméletlen rendes palit. Rá egyáltalán nem voltam  kíváncsi. Jobban érdekelt a fia. ;)
Beszálltunk a kocsiba és normális, illedelmes lány módjára köszöntem.
- Csókolom.-köszöntem.
- Ne csókolomozz, nyugodtan mond, hogy szia.- mondta köszönés nélkül.
- Oké.
Hát mi itt be is fejeztük a beszélgetésünket. Végül megérkeztünk a házhoz, amit meg kell, hogy mondjak nagyon szép.

Peti körbe vezetett a lakásban és benyitottunk a fia szobájába is.

A srác az ágyon feküdt és PS3-mal játszott.
- Szia.-köszöntem.
- Hali. Apa ez ki ez? - kérdezte az apját.
Hát basszus. Ez jól kezdődik.
- Tudod, mondtam, hogy ideköltözik az akivel még itt ismerkedtem meg.
- Aha.
- Na. Neki a lánya.
- Adrienn vagy.- szóltam közbe.
Kicsit kellemetlenül éreztem magam. Mi az, hogy neki a lánya? Van nevem is.
- Aha. Én Dani vagyok.
- Valaki megmutatja az én szobámat?- kérdeztem.
- Persze gyere utánam.
A szobám Daniéval szembe van. Minden tetszik benne csak a színe nem. Elrendezés minden tök jó. Van hova rakni a posztereket. :D

Nem baj, jó lesz ez így. Az asztali gépet majd eladom valakinek, mert nekem van laptopom.

Mivel már túl késő volt, hogy kipakoljak a bőröndből, így holnapra halasztottam a lomolást.