Felszálltunk a buszra és a telefonom rögtön megcsörrent. A kijelzőn Anya neve szerepelt.
- Szia Kicsim. Láttam a híradóba, hogy mi történt.
- Már benne is volt a híradóba?-döbbentem le.
- Igen, de mond már, hogy mi történt.
- Hát..Úgy volt, hogy Dzseni lába beleakadt valamibe. Így elesett arccal a beton felé. Most eszméletlen és kórházba vitték. Mi pedig megyünk haza. Tanár úr azt mondta, hogy nem kell vissza menni a suliba emiatt. -mondtam. - De Anya! Én nagyon félek! -tört ki belőlem újra a zokogás.
- Minden rendben lesz.- nyugtatott.
Letettünk a telefont mellém pedig át ült Roli a buszon. Az út amúgy néma csendben telt. Senkinek nem volt kedve beszélgetni. Mindenkinek az arcán a szomorúság ült. Hát nem is csodálom.
Istenem még ez is? Ott van Tomi, ott van az a szaros budiajtó, ott van a munka és most már Dzseni is kórházba van...
Megérkeztünk a suli elé, elköszöntünk egymástól és mindenki hazament. Én elmentem a buszmegállóba és megpillantottam a távolba Peti autóját. Megvártam míg ideér és beszálltam.
Ő sem kérdezett semmit, mert tudta, hogy egyszerűen semmihez nincs kedvem.
Gyorsan beszaladtam a házba és ledobtam a cuccomat a nappaliba. Felsiettem a lépcsőn és ledőltem egy kicsit az ágyra. Közben a telefonomból szólt a Skillet - The Older I Get című szám. Aztán hirtelen zenét váltott magától a telóm. Gondoltam valaki hív és így is lett. Tomi volt az. Komolyan mondom az agyam eldobom. Nem tudom hány nap után előkerül. Valamilyen díjat adjunk már neki..pff..
Odanyúltam a telefonomért és rámentem a fogadás gombra.
- Előkerült máár...-mondtam unottan a telefonba.
- Neked mi bajod van? - kérdezte és éreztem, hogy hangjában benne van a döbbenet.
- Ááh.. Semmi. A bandáról szart sem lehet tudni, melóznom kell egy retkes ajtó miatt és Dzseni is kórházba került.. Te pedig vagy 10 nap után veszed a fáradtságot és jelentkezel. Érted is aggódjak még.. Hát hogyne.. Tényleg semmi gond..
- Figyelj, feltudnál jönni fb-re?
- Hát hogyne...-mondtam kedvtelenül.
Letettem a telefont és benyomtam a gépet. Amíg betöltődött, az ablakon kifelé bámultam, hogy mi lehet ennyire fontos.
Bejelentkeztem és jött egy üzenetem. Koncert ajánlatot tettek a Death Sunrise-nak Szeptember 29.-re.
Most erre mit mondjak? Az egyik bandatag a kórházban fekszik istenem!! Ki tudja, hogy mikor fog kikerülni?!
Aztán hirtelen felugrott egy chat ablak. Tomi már rám is írt.
Tamás üzenete: Na?? Láttad az üzit??
Adri üzenete: Ja de Tomi! Hallottad amit a telefonba mondtam? Dzseni a kórházban fekszik! Nélküle nem tudunk játszani!
Tamás üzenete: Figyelj felszedünk valahonnan egy ideiglenes gitárost.. De egyébként mi van vele?
Adri üzenete: Kirándulni voltunk és balesetet szenvedett. De nem hagyhatjuk ki az első koncertünkből. Ez egy nagy baromság. Fújd le a koncertet! Megfogják érteni, ha nem tudunk menni.
Tamás üzenete: Oké. Akkor lefújom. Mikor mész Dzsenihez a kórházba?
Adri üzenete: Szerintem holnap. Kettő órától van látogatás..
Tamás üzenete: Megyek veled oké?
Adri üzenete: Oké, de akkor most próba sem lesz ugye?
Tamás üzenete: Ja... Figyelj Adri én nagyon sajnálom ami történt. Ha tudok bármibe segíteni akkor szólj oké?
Adri üzenete: Oké és kösz. :)
Kijelentkeztem fb-ból és benyomtam ismét valami zenét. Csak a székemen ültem amikor valaki kopogott az ajtómon. Senki nem akar ma békén hagyni?!
Az ajtó kilincs lenyomódott és a küszöbön Dani lépett be.
- Szia.- köszönt szomorúan.
- Szia. -köszöntem vissza.
- Hallottam mi történt. Figyelj ha bármire....-kezdte.
- Szükségem van, szólok..-fejeztem be a mondatát.
- Jött egy üzenetem facén. Koncert, gondolom te is láttad. De akkor most mi lesz a bandával?
- Nem játszunk. Amíg Dzseni fel nem épül teljesen, addig próba sincs.
- Értem. Ha esetleg valamikor bemész hozzá látogatóba akkor mond meg neki, hogy jobbulást.
- Rendben. - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
Becsukta maga mögött az ajtót és mivel már elég késő volt én aludni mentem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése