Kedves ajándék

Először is szeretném megköszönni az 1000 látogatót.
Íme a 20. fejezet! :)

____________________________________________________________________________

- Mi lenne, ha Dzseninek odaadnád? -gondolkozott Roli.
- Mit kezdjen egy kutyával a kórházban? -néztem rá furcsán, mire ő elnevette magát.
- Jó ez tényleg szar ötlet. -bólintott.
- Wááá..én felhívom anyát! -mondtam vidáman és pötyögni kezdtem a telefonomon.
- Anya!!- kezdtem boldogan, ő pedig el sem tudta képzelni, hogy mi történt.- Képzeld itt van egy kiskutyaaaa..folytattam.
- Nem! Szó sem lehet róla!
Anya rohadtul ismer. Még csak ki sem mondtam, hogy mit akarok. Nem baj, én továbbra is győzködtem.
- Mára már van egy ajándékod. -mondta én pedig egyre izgatottabb lettem. Milyen ajándék? Kitől? Minek?
- Micsoda? De amúgy..Neked is lesz egy ajándékod. - mondtam és sunyin elmosolyodtam. Én akkor is hazaviszem ezt a kiskutyát. Hahaa.
- Majd meglátod az ajándékot. -tette le a telefont.
Az ölembe vettem a kutyát és Rolival együtt elindultunk hazafelé. Útközben rákérdeztem, hogy mi van Tomival. Elég régen beszéltünk ismét. Bár most nagyobb gondom is van.
Roli csak legyintett egyet, hogy hanyagoljuk a témát én pedig megértően bólintottam egyet.


Anya a konyhában várt, én pedig megmutattam neki a kiskutyát. Teljesen fel volt háborodva, hogy miért hoztam ide.
- Mondtam, hogy lesz egy kis meglepi. -vigyorogtam folyamatosan. - Jaahj Anya ne már..Annyira jó lenne egy kutya.
- Jól van nem bánom. De akkor gondoskodj róla! -mondta komolyan.
- Perszee! - mondtam és a nyakába borultam. Még megkérdeztem, hogy hogy van a keze. A sebek kezdenek összehúzódni. Na lehet, hogy minden kezd helyre jön?
Aztán Anya átment a nappaliba és egy baromi nagy virágcsokorral tért vissza.

Gyönyörködve a virágban csak annyit kérdeztem, hogy ez kié. Anya rám mutatott és közölte, hogy nincs rajta a neve annak aki küldte. Boldogan átvettem a virágot és jó mélyen beleszagoltam.  Az illata valami csodás volt és úgy éreztem, hogy most már minden színesebb körülöttem. Eltűntek a rémképek amit mostanában minden egyes nap láttam.
Később mondtam Anyának, hogy akkor bemegyek Dzsenihez és még azt is hozzátettem, hogy addig gondoskodjon a kutyáról.

Beléptem a kórház főbejáratán és szépen lassan fellépkedtem a lépcsőn.

Végigmentem a folyosón és benyitottam a kórterembe. Dzseni egy hosszú, világosbarna hajú, szemöveges lánnyal ült az ágyon és beszélgettek. Nem vették észre, hogy én ott állok az ajtóba de még egy ideig meg sem szólaltam. Jó volt látni, ahogy Dzseni újra tele van energiával és újra nevet. Mosolyogva néztem a két bekötött kezű lányt a küszöbről. Szerintem 15 perc eltelt azzal, hogy csak ott állok, mikor Dzseni hátra nézett és boldogat felugrott az ágyáról.

Szó szerint a nyakamba ugrott nekem pedig a szemem könnyekkel telt meg. Sosem kívánhatnék magamnak ettől jobb barátnőt mint ő.
- Hogy vagy?- kérdeztem és közbe eltoltam magamtól.
- Semmi bajom. Már nem fáj semmim.-mondta boldogan.- De még bent kell tartani szombatig. Utána mehetek haza! Már úgy hiányzik minden.. Az osztály, a banda..-mondta megállás nélkül.
Én egy kicsit oldalra pillantottam, hogy megnézzem azt a számomra idegen lányt. Így első pillantásra tök szimpatikus volt és Dzseni is csak jókat mondott róla. Elmondta, hogy Krisztinek hívják és hogy őt is baleset miatt hozták be a kórházba. Az ízlésük nem nagyon egyezik meg, de szinte mindennap együtt vannak. Ennek nagyon örültem, legalább Dzseni nem unatkozik a négy fal között.
- Hallottam mit csináltál Zsófival. - kezdte. - Mit kaptál?
- Jaahj istenem- sóhajtottam fel. - Ne is mond. Igazgatói megrovás vagy micsoda..A legjobb, hogyha még valamit csinálok akkor repülök a suliból...Akkor nincs most telóm sem gépem. Eddig sehova sem mehettem, ezért nem jöttem.
- Mondta Roli. Annyira aranyos. Mindennap bejön hozzám. -mondta és erre teljesen elpirult.
- Hujuuj. -mondtam fülig érő szájjal.
- Aahj. Nem úgy értem.-ütött vállon.
- Persze, persze. -vigyorogtam továbbra is.
- Értesd ahogy akarod. -legyintett.
Időközben Kriszti is csatlakozott a beszélgetésünkhöz. Rákérdezett, hogy mit csináltam a suliban, hogy ennyire nagy a baj. Elsoroltam neki ő pedig csak tátott szájjal nézett rám.
- Akkor tőled félni kell.-jelentette ki Kriszti.
- Ja.-nevettem fel.- De képzeljétek, kaptam ma egy kiskutyát, vagyis hát találtam, de megtartottam, meg valaki küldött nekem egy rohadt nagy virágcsokrot.-hadartam.
- Ki küldte?- nézett rám Dzseni.
- Nem volt rajta név.
Este hétig beszélgettünk így, amikor az egyik nővér idegesen belépett a szobába és  közölte velem, hogy csak hatig lehet bent maradni látogatóba. Hát izéé..Hoppá...

____________________________________________________________________________


Hartmann Krisztina                        Időközben rájöttem, hogy még Daniról nincs kép
Dzseni szobatársa                                                          Hát íme. :)