Kórház

Az éjszakám valami katasztrófa volt. Aludni nem tudtam, csak forgolódtam az ágyon. A szobában fel-alá mászkáltam közben az utcán való lámpa halványan bevilágított az ablakomon. Hajnali három óra körül ledőltem az ágyra és sikerült elaludnom.

Reggel fáradtan baktattam le a lépcsőn. Szokás szerint senki nem volt itthon. Kivettem valamit a hűtőből, majd a nappaliba leültem a kanapéra. Sosem éreztem még ilyet. Sosem éreztem még magam ennyire meggyötörtnek. Egyszerűen nem hittem el, hogy ilyen megtörténhet velem.
Odasétáltam az ablakhoz és szomorúan néztem az ablakon legördülő esőcseppeket.

Vagy fél órán keresztül bámultam kifelé és észre sem vettem, hogy mennyire elment az idő. Felszaladtam a szobámba és átöltöztem. Dobtam magamra egy kis minimális sminket és már el is bújt az arcomról az a fáradtság, az a meggyötörtség.

*Délután*
Két óra felé Tomi becsengetett hozzánk és együtt indultunk a kórházba. Nem nagyon beszéltünk egymással, de nem is volt olyan nagy gond. Aki hozzám szólt volna, azt szerintem le is tudtam volna rúgni, olyan ideges voltam.
Mikor megérkeztünk oda mentünk a recepciós pulthoz.
- Jó napot! Tóth Dzsenifer kórtermét keressük.
- Az intenzíven van. -mondta, bennem pedig megállt az ütő. A vérem megfagyott bennem és úgy éreztem, hogy már a szívem sem ver. Ennyire nagy lenne a baj?
Csendben álltunk a recepciós előtt. Tomi látta rajtam, hogy köpni-nyelni nem tudok, így ő folytatta az útmutatást.
- És azt merre találjuk? Vagy hányas szoba?
- A második emeleten a 16.-os szoba.
- Köszönjük. Viszlát.-köszönt el.
Felmentünk a második emeltre és ahogy a hölgy mondta megkerestük a 16.-os szobát. Végig sétáltunk a folyosón és egy széken, ismerős alakot láttam. Egyre jobban közeledtünk a fiúhoz és már tudtam, hogy ki az. Roli ült a széken arcát a tenyerébe temetve.

Leültem Roli mellé, mellém pedig Tomi.
Megsimítottam Roli hátát ő pedig felemelte a fejét.
- Nagyon rosszul van. - szólalt meg egy idő után és láttam, hogy a szemei könnyesek. Mindig is úgy voltam vele, hogy sosem baj, ha egy fiút valaki sírni lát. Csak azt mutatja, hogy vannak érzései.
- Minden rendben lesz.-mondtam halkan.
- Két ember bemehet hozzá, de nagyon halkan, mert alszik. -lépett ki a teremből egy fiatal nővér.
Roli és én rögtön felpattantunk a székből. Vettem egy pillantást Tomira, de ő csak bólintott egyet, hogy nyugodtan menjünk be mi. Rámosolyogtam és bementem Roli utána az ajtón.
Úgy volt, ahogy a nővér mondta. Dzseni aludt, az arca pedig majdnem mindenhol be volt kötve.
Roli leült az ágya mellé és megfogta Dzseni hófehér kezét, én pedig megálltam az ajtónál.
- Ülj le te is.-suttogta Roli.
Csendben átvittem az ágy másik oldalára egy széket és leültem. Roli arcát nézve láttam, hogy csak úgy potyognak a könnyei.
Később megcsörrent a telefonom. Gyorsan előkotortam a táskámból. Én hülye nem némítottam le..
- Vedd már fel!!!-szólt rám mérgesen Roli.
- Jó bocs..- és mire ezt a mondatot kimondtam a mobilom is meglett.
El sem olvastam, hogy ki az csak felvettem.
- Igen?-szóltam bele.
- Hogy van? - hallottam Dani hangját a telefonból.
- Intenzíven van és alszik. -mondtam halkan.
- Ennyire súlyos a helyzet?
- Eléggé. De majd megkérdezek egy orvost kifelé menet.
- Jól van. Mikor jössz haza?
- Nem tudom, szerintem olyan öt, fél hat felé.
- Oké. Na nem is zavarok tovább. Szia. - rakta le.
Visszafordultam az ágyhoz és Roli még mindig Dzseni kezét fogva ült, de már nem a széken, hanem az ágy szélén.
- Megkeresek egy orvost. -mondtam.
- Rendben.
Halkan lenyomtam a kilincset és kiléptem a küszöbön. Tomi az ajtóval szembe, neki dőlve a csempének állt.
- Hogy van?
- Hát nem néz ki valami fényesen. De most megyek megkeresni egy orvost.
- Miért? Baj van? -dőlt el rögtön a faltól.
- Nem. Csak megkérdezem, hogy mi is pontosan a baj.
Hátat fordítottam és kifordultam a folyosóról. Megláttam egy orvost és rögtön oda mentem hozzá.
- Jó napot. Tóth Dzseniferről érdeklődnék.
- Bármilyen hozzátartozója a lánynak?
- A barátnője vagyok.
- Elnézést de csak családtagnak vagy valamilyen rokonának adhatok ki bármilyen információt.
- Kérem! Ez nekem nagyon fontos. -könyörögtem a doktornak.
- Sajnálom.- indult meg de én utána mentem. Nem fogom ezt annyiban hagyni.
- Kérem. -kérleltem tovább.
- Jól van. Most az egyszer kivételt teszek.
- Köszönöm.-könnyebbültem meg.
- Dzsenifer állapota......