A mai nap eléggé fárasztó volt. Reggel rögtön neki álltam pakolni. A ruhákat egyenlőre csak úgy bedobáltam a szekrénybe, az asztali gépet pedig kihúztam és levittem Petinek.
- Ezt hova rakjam?-kérdeztem.
- Ez a tiéd.
- De nekem van saját gépem, amit hoztam magammal.
- Ohh. Értem, akkor add ide.- nyújtotta a kezét én pedig átadtam a gépet.
Aztán még egyszer fordultam, mert a monitort is el kellett paterolni az asztalomról.
Mivel már olyan egy óra fele volt az idő, úgy gondoltam ideje lenne átöltözni.
Ma már egy kicsit melegebb volt, így egy egyszerű fekete ruhát vettem fel.
Lementem a konyhába nassolni valamit. Kivettem a hűtőből egy üveg nutellát és bezártam a hűtő ajtaját. Utána a szívbaj jött rám mert mellettem Dani állt. Esküszöm, hogy nem hallottam amikor bejött.
- A szívbajt hozod rám. -forgattam a szemem.
- Ez volt a célom.-nevetett.
- Kérsz nutellát?- kínáltam meg.
- Kösz, nem. Nem szeretem.
- Ember vagy te? - kerekedett el a szemem. Milyen ember az aki nem szereti a nutellát?
- Tehát akkor te semmilyen csokit nem eszel?-kérdeztem.
- Nem.- felelte egyszerűen.
- Bazd meg. Az eszem meg áll.- mondtam magamba.
- Ja. Nekem is amikor megláttam a kezedben a gitárt.
- Miért? Mi van akkor ha gitározok?
- Semmi csak furcsa. Én dobolok.
- Dobolsz? -csillant fel rögtön a szemem. - Mindig is megakartam tanulni dobolni. Egyébként te hány éves vagy?
- Tizenhét. Te?
- Tizenhat.
- Pisis.- gúnyolt ki nevetve.
- Héé. Csak egy év van közöttünk.- mondtam úgy, mintha fel lennék háborodva.
- Jól van. Nyugi.
Kiment az ajtón én pedig elmentem a nappaliba az üveg nutallámmal. A fotelben ülve unottan kapcsolgattam a tv-t, hátha van benne valami érdekes, de nem volt. Így inkább felmentem a szobámba és bekapcsoltam a laptopomat.
A facebook és a skype kongott az ürességtől. Hát holnap évnyitó, gondolom mindenki kiélvezi az utolsó napot. Ja, bocsi nem mindenki. Én még itt vagyok. Zenét hallgatva böngésztem néhány oldalt amikor anya bekopogott az ajtón.
- Adri, gyere. Megyünk vásárolni.- szólt.
- Oké mindjárt megyek. - mondtam és közbe már ki is kapcsoltam a gépet.
Legalább a délutánom is elment valahogy. A plázában anyuval és Danival sok időt töltöttünk. Vásároltunk pár cuccot a sulira és ruhákat is vettünk. Szegény Danit úgy sajnáltam amikor nekem vettünk ruhát. Ha fiú lennék én sem tudnám elviselni, ha egy lány vagy 20x bemegy a próbafülkébe, 10 darab ruhával, aztán rájön, hogy egyik sem jó. Aztán kezdődhet megint minden újra.
A lényeg, hogy tök jó cuccokat kaptam. Vettünk egy tornacipőt, két ruhát és még egy felsőt meg egy rövidnadrágot.
Nem tudtam már mit csinálni így amikor Anya, Dani és Peti hangját hallottam lentről, gondoltam én is csatlakozok hozzájuk.
A nappaliban Anya és Peti átkarolva az ágyon ültek, Dani pedig a dobok mögött. Leültem én is egy székre és kíváncsian néztem, hogy miről beszélgetnek.
- Adri, nem gitározol nekünk egy kicsit? -kérdezte meg Peti.
- De szívesen.-álltam fel és felmentem a szobámba a gitáromért.
Mikor vissza leértem, leültem a földre és az ölembe vettem a gitárt.
- Green Day - Wake Me Up When September Ends -et fogom előadni.
Láttam, hogy Dani elmosolyodik. Arra következtettem, hogy ismeri ezt a számot.
Megpengettem a gitárt és közben énekelni kezdtem. A zenében amikor következtek a dobok, Dani is beszállt a "fellépésbe". A lényeg, hogy tök jól el voltunk. Mikor vége lett a számnak, büszke fejjel ültem a szőnyegen, Danit nézve. Nem egoizmusból de elég jók voltunk együtt.
- Nem gondoltatok még arra, hogy bandát alapítsatok? - kérdezte Peti.
- Hát én nem nagyon. - kezdtem. - Először arra kell figyelnem, hogy betudjak illeszkedni a suliba.
- Én sem gondoltam még rá.- csatlakozott Dani. - Egyébként a suli miatt ne aggódj. Könnyen be fogsz illeszkedni. - mondta mosolyogva, biztatva.
Őszintén szólva nagyon jól esett, hogy ennyire mellettem áll. Először azt hittem, hogy rosszban leszünk meg minden de Peti is tök jó fej.
A holnapi évnyitó miatt azért van egy kis gyomorgörcsöm. Wááá..Mi lesz velem?
Olyan a suli amilyennek elképzelem? Hát holnap majd meglátom.
- Ezt hova rakjam?-kérdeztem.
- Ez a tiéd.
- De nekem van saját gépem, amit hoztam magammal.
- Ohh. Értem, akkor add ide.- nyújtotta a kezét én pedig átadtam a gépet.
Aztán még egyszer fordultam, mert a monitort is el kellett paterolni az asztalomról.
Mivel már olyan egy óra fele volt az idő, úgy gondoltam ideje lenne átöltözni.
Ma már egy kicsit melegebb volt, így egy egyszerű fekete ruhát vettem fel. Lementem a konyhába nassolni valamit. Kivettem a hűtőből egy üveg nutellát és bezártam a hűtő ajtaját. Utána a szívbaj jött rám mert mellettem Dani állt. Esküszöm, hogy nem hallottam amikor bejött.
- A szívbajt hozod rám. -forgattam a szemem.
- Ez volt a célom.-nevetett.
- Kérsz nutellát?- kínáltam meg.
- Kösz, nem. Nem szeretem.
- Ember vagy te? - kerekedett el a szemem. Milyen ember az aki nem szereti a nutellát?
- Tehát akkor te semmilyen csokit nem eszel?-kérdeztem.
- Nem.- felelte egyszerűen.
- Bazd meg. Az eszem meg áll.- mondtam magamba.
- Ja. Nekem is amikor megláttam a kezedben a gitárt.
- Miért? Mi van akkor ha gitározok?
- Semmi csak furcsa. Én dobolok.
- Dobolsz? -csillant fel rögtön a szemem. - Mindig is megakartam tanulni dobolni. Egyébként te hány éves vagy?
- Tizenhét. Te?
- Tizenhat.
- Pisis.- gúnyolt ki nevetve.
- Héé. Csak egy év van közöttünk.- mondtam úgy, mintha fel lennék háborodva.
- Jól van. Nyugi.
Kiment az ajtón én pedig elmentem a nappaliba az üveg nutallámmal. A fotelben ülve unottan kapcsolgattam a tv-t, hátha van benne valami érdekes, de nem volt. Így inkább felmentem a szobámba és bekapcsoltam a laptopomat.
A facebook és a skype kongott az ürességtől. Hát holnap évnyitó, gondolom mindenki kiélvezi az utolsó napot. Ja, bocsi nem mindenki. Én még itt vagyok. Zenét hallgatva böngésztem néhány oldalt amikor anya bekopogott az ajtón.
- Adri, gyere. Megyünk vásárolni.- szólt.
- Oké mindjárt megyek. - mondtam és közbe már ki is kapcsoltam a gépet.
Legalább a délutánom is elment valahogy. A plázában anyuval és Danival sok időt töltöttünk. Vásároltunk pár cuccot a sulira és ruhákat is vettünk. Szegény Danit úgy sajnáltam amikor nekem vettünk ruhát. Ha fiú lennék én sem tudnám elviselni, ha egy lány vagy 20x bemegy a próbafülkébe, 10 darab ruhával, aztán rájön, hogy egyik sem jó. Aztán kezdődhet megint minden újra.
A lényeg, hogy tök jó cuccokat kaptam. Vettünk egy tornacipőt, két ruhát és még egy felsőt meg egy rövidnadrágot.
Nem tudtam már mit csinálni így amikor Anya, Dani és Peti hangját hallottam lentről, gondoltam én is csatlakozok hozzájuk.
A nappaliban Anya és Peti átkarolva az ágyon ültek, Dani pedig a dobok mögött. Leültem én is egy székre és kíváncsian néztem, hogy miről beszélgetnek.
- Adri, nem gitározol nekünk egy kicsit? -kérdezte meg Peti.
- De szívesen.-álltam fel és felmentem a szobámba a gitáromért.
Mikor vissza leértem, leültem a földre és az ölembe vettem a gitárt.
- Green Day - Wake Me Up When September Ends -et fogom előadni.
Láttam, hogy Dani elmosolyodik. Arra következtettem, hogy ismeri ezt a számot.
Megpengettem a gitárt és közben énekelni kezdtem. A zenében amikor következtek a dobok, Dani is beszállt a "fellépésbe". A lényeg, hogy tök jól el voltunk. Mikor vége lett a számnak, büszke fejjel ültem a szőnyegen, Danit nézve. Nem egoizmusból de elég jók voltunk együtt.
- Nem gondoltatok még arra, hogy bandát alapítsatok? - kérdezte Peti.
- Hát én nem nagyon. - kezdtem. - Először arra kell figyelnem, hogy betudjak illeszkedni a suliba.
- Én sem gondoltam még rá.- csatlakozott Dani. - Egyébként a suli miatt ne aggódj. Könnyen be fogsz illeszkedni. - mondta mosolyogva, biztatva.
Őszintén szólva nagyon jól esett, hogy ennyire mellettem áll. Először azt hittem, hogy rosszban leszünk meg minden de Peti is tök jó fej.
A holnapi évnyitó miatt azért van egy kis gyomorgörcsöm. Wááá..Mi lesz velem?
Olyan a suli amilyennek elképzelem? Hát holnap majd meglátom.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése