Nagy levegőt vettem és megfordultam..A sötétségben egy ismeretlen arcot láttam, így rögtön ordibálni és sikítani kezdtem. A fiú befogta a számat és motyogott valamit, csak azt nem értettem, hogy mit. A szívem egyre hevesebben vert. Nagy trappolásokat hallottam a lépcső felől, később anya betört a szobába és feloltotta a lámpát. Rohadt nagy kő esett le a szívemről, mikor megláttam Tomi arcát a világosban.
- Azonnal engedd el a lányom.-kiáltotta Anya.
Erre Tomi elengedett én pedig végre valahára beszélni is tudtam.
- Anya nyugi. Ez csak Tomi. -mondtam.- De héé. Mit keresel itt? -kérdeztem döbbenten, mert tényleg nem tudom elképzelni, hogy minek jött le fél 11-kor Csornáról Sopronba.
- Hát szóval..Az van, hogy megszöktem otthonról..
- Hogy mit csináltál?! -emeltem fel a hangom egy kicsit.
- Tudom, hogy fura, hogy pont idejöttem... Szóval, izéé.. Itt maradhatok éjszakára?-bökte ki végül.
Tomi és én anya felé fordultunk és a választ vártuk. Beleegyezett, csak arra kérte Tomit, hogy a földön aludjon :D
Az ágyon ülve beszélgettünk körülbelül még két órát. Én folyton arról papoltam neki, hogy mennyire rám ijesztett, miközben ő Dzseni felől érdeklődött. Így telt el az a közel két óra. Mind a ketten egymás szavába vágva magyarázkodtunk.
*Másnap*
Reggel levágtam egy kisebb hisztit Tominak, ugyanis éjszaka, mikor én aludtam, ő volt olyan nagylelkű és beállította az ébresztőórámat 8 órára.
Kínkeserves fejjel vettem a fáradtságot és tíz perc után kinyomtam.
- Hát szép jó reggelt Adrienn. - köszöntött jó kedvűen az ágyam mellett térdepelve. Két szép zöld szemétől a szoba forgott körülöttem.
- Rohadj meeeeeeeg!-mondtam nevetve és fáradt hangon. Erre ő odasétált az ágyam végébe s a lábamnál fogva ráncigálni kezdett.
- Ne mááár!! Aludni akarok!!!-nyávogtam az ágyam szélébe kapaszkodva.
- Aludtál te eleget. - mondta ironikusan amire én elnevettem magam.
Körülbelül húsz percet szenvedett azzal, hogy ő letudjon húzni amikor egy kicsit felment benne a pumpa.
- Na jó. Ebből elég. -elengedte a lábamat és leült az ágyam szélére.
Néma csendben ültünk mikor gyorsan felkapott az ölébe és levitt a konyhába. Komolyan mondom, kapcsolni sem tudtam, hogy mit csinál. Mindegy.
Úgy rakott le a konyhába, mint egy csomagot... Én kakaót ittam Tomi pedig össze-vissza nyújtózkodott, hogy én milyen nehéz vagyok.
Hát lehet, hogy mostanában túl sok csokit eszek.
Szerintem egy nap megeszek 4-5 táblás csokit. Még így is van egy csomó Kinder a hűtőben. Nem baj, majd elpusztítom azt is. (De ez maradjon az én titkom hihi)
Belemerülve a sok hülyülésbe észre sem vettük, hogy mennyi az idő.
Már egy kicsit kezdett idegesíteni, hogy nem tudom magam normálisan kialudni. Mindig van valami...
Erre Tomi elengedett én pedig végre valahára beszélni is tudtam.
- Anya nyugi. Ez csak Tomi. -mondtam.- De héé. Mit keresel itt? -kérdeztem döbbenten, mert tényleg nem tudom elképzelni, hogy minek jött le fél 11-kor Csornáról Sopronba.
- Hát szóval..Az van, hogy megszöktem otthonról..
- Hogy mit csináltál?! -emeltem fel a hangom egy kicsit.
- Tudom, hogy fura, hogy pont idejöttem... Szóval, izéé.. Itt maradhatok éjszakára?-bökte ki végül.
Tomi és én anya felé fordultunk és a választ vártuk. Beleegyezett, csak arra kérte Tomit, hogy a földön aludjon :D
Az ágyon ülve beszélgettünk körülbelül még két órát. Én folyton arról papoltam neki, hogy mennyire rám ijesztett, miközben ő Dzseni felől érdeklődött. Így telt el az a közel két óra. Mind a ketten egymás szavába vágva magyarázkodtunk.
*Másnap*
Reggel levágtam egy kisebb hisztit Tominak, ugyanis éjszaka, mikor én aludtam, ő volt olyan nagylelkű és beállította az ébresztőórámat 8 órára.
- Hát szép jó reggelt Adrienn. - köszöntött jó kedvűen az ágyam mellett térdepelve. Két szép zöld szemétől a szoba forgott körülöttem.
- Rohadj meeeeeeeg!-mondtam nevetve és fáradt hangon. Erre ő odasétált az ágyam végébe s a lábamnál fogva ráncigálni kezdett.
- Ne mááár!! Aludni akarok!!!-nyávogtam az ágyam szélébe kapaszkodva.
- Aludtál te eleget. - mondta ironikusan amire én elnevettem magam.
Körülbelül húsz percet szenvedett azzal, hogy ő letudjon húzni amikor egy kicsit felment benne a pumpa.
- Na jó. Ebből elég. -elengedte a lábamat és leült az ágyam szélére.
Néma csendben ültünk mikor gyorsan felkapott az ölébe és levitt a konyhába. Komolyan mondom, kapcsolni sem tudtam, hogy mit csinál. Mindegy.
Úgy rakott le a konyhába, mint egy csomagot... Én kakaót ittam Tomi pedig össze-vissza nyújtózkodott, hogy én milyen nehéz vagyok.
Belemerülve a sok hülyülésbe észre sem vettük, hogy mennyi az idő.
Már egy kicsit kezdett idegesíteni, hogy nem tudom magam normálisan kialudni. Mindig van valami...
***
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése