Szeptember 13., péntek
Ma reggel izgatottan ébredtem. Mivel kilenc órakor volt a gyülekező a suli előtt, így tudtam még egy kicsit pihenni. Nem tudom, hogy miért de boldogan néztem kifelé az ablakon. A napfény beragyogta az egész szobámat. Mikor az óra megütötte a 7:30 percet, készülődni kezdtem. Lezuhanyoztam, kimostam a hajam, megszárítottam majd kivasaltam.
Mivel még volt egy kis időm, lassan lementem a nappaliba és leültem a fotelbe. A ház csak úgy kongott az ürességtől. Senki nem volt itthon.
Kimentem a konyhába, hogy egyek valamit, amikor figyelmes lettem egy kis papírfecnire a pulton. Dani hagyott nekem egy üzenetet amiben ez állt.
" Rohadnál meg! Én itt poshadok a suliba te pedig kirándulni mész! Remélem tudod, hogy utállak..Na jó nem... Csak viccelek.. Jó szórakozást Hugi :) "
Erre teljesen elmosolyodtam és még jobb kedvel indultam el a sulihoz. Ugyan is az a tíz perc elment és nekem még oda kellene érnem kilenc órára. Gyorsan felkaptam a táskámat a fotelból és már rohantam is a buszhoz.
Út közben csak kattogott az agyam, hogy vajon hova megyünk majd. A tanár nem mondta el órán csak annyit, hogy majd a suli előtt megtudjuk.
Leszálltam a buszról és fürge léptekkel haladtam a lépcsőnél ácsorgó társaság felé.
- Jó reggelt!-köszöntem mosolyogva.
- Na. Itt van Chuck Norrisné! -tapsolta meg Marci a "bevonulásomat".
- Mostantól ez lesz a becenevem?-kérdeztem tőle nevetve.
- Akarod?
- Nagyon!-hülyültem.
- Jól van Norrisné!
- Hülye! - ütöttem vállon.- Na valaki tudja, hogy hova megyünk?-kérdeztem a többiektől.
- Nem. Még a tanár sincs itt. -mondta Dzseni.
Míg a tanár meg nem érdekezett, jól elhülyéskedtünk, beszélgettünk. Márk Ádámon fetrengett a fűben. Addig ugrált csóri gyereken, amíg szegénynek el nem tört a szemüvege. Na ezt is jól megcsinálta.
- Jaaahj Ádááám! Ne sírj, veszek neked egyet!- futott oda hozzájuk Marci.
Pár perccel később megérkezett a tanár is.
- Na tanár bá'..Hova fogunk menni?-kiáltotta Marci.
- Először is ne ordíts hanem gyere ide.
- De nem tudok, mert Ádám szemüvegét javítom.-mondta egyszerűen.
- Mi? Mi történt?
- Semmi.- válaszolta rá rögtön.
- Veletek nem lehet bírni...
- Akkor hova megyünk?- tereltem vissza az eredeti témát.
- Bécsbe megyünk a Práterbe. Ne aggódjatok az euró miatt, lehet ott váltani pénzt.
- Oké-oké. De mi is az a Práter? - sétált vissza Marci hozzánk.
- Vidámpark.
- És mit csináljak én egy vidámparkban?-szólt közbe Zsófi. Jééé, észre sem vettem, hogy itt van köztünk.
- Érezd jól magad? -kérdezett vissza furcsán Marci.
- Fenét...Én..-kezdett bele Zsófi.
- Nyugi cica. Majd én megvédelek a hullám vasúton. -nevetett Márk.
- Hülyékkel vagyok körbe véve.-dünnyögte Zsófi.
Pont ő beszél hahaha. Na mindegy.
Felültünk a buszra és el is indultunk. Dzseni, Roli, Marci, Márk és én beültünk hátra a többiek pedig összevissza.
Jól elhülyéskedtünk amíg Bécs felé tartottunk. Néha néha meg kellett állnunk, mert Marcinak és Márknak mindig budiznia kellett. Ezeken jót röhögtünk és ami a legjobb, hogy az osztályfőnök is jól szórakozott ezen. Mikor megérkeztünk, még egy 10 percet sétálni kellett, aztán szembe találtuk magunkat a Práter kapuival. Valami eszméletlen gyönyörű volt.
- Tanár úr! Hol lehet pénzt váltani? -kérdeztem.
- Ha ezek besorakoznának akkor először oda vennénk az irányt.
- Hahóóó. Mindenki! Sorakozóó!- üvöltöttem el magam.
- Köszönöm Adrienn.- mosolygott rám a tanár én pedig visszamosolyogtam rá.
Mindenki besorakozott és elindultunk átváltatni a pénzeket. Körülbelül 1 órát töltöttünk ott. Utána a tanár közölte velünk, hogy mindenki mehet amerre akar csak annyit kér, hogy kisebb csoportokba menjünk. Azt is mondta, hogy 18:00-kor mindenki menjen a kapuhoz.
Nem kellett kétszer mondani, mindenki elment amerre csak tudott.
Megvettük a jegyeket és pont öten lehetett beszállni egy kabinba vagy mibe :D.
A többiek jól elszórakoztak, nekem viszont eszembe jutott Tomi.
Amíg körbe nem ért az a szar, én csak rá gondoltam.
Mi lehet vele? Millió kérdés.. Nulla válasz.. FUCK!
Na de mivel péntek 13.-a van még csak most jön a java.
Egyenként gyorsan leszálltunk az óriás kerékről. Dzseni jött le utoljára és ahogy lelépett, a lába beleakadt valamibe.
Az arca brutálisan neki csapódott a betonnak.
- ÁLLÍTSÁK MEG! ÁLLÍTSÁK MÁR MEG! -kiáltottam ahogy csak tudtam. Az óriás kerék azon nyomban megállt.
- Istenem, mit álltok itt?! Hívjatok már segítséget!! Az osztályfőnököt!!-üvöltöttem hisztérikusan.
Mivel Márk a leggyorsabb futó az osztályba, így mint a villám úgy sietett a Práter kapuihoz.
Én átfordítottam Dzsenit a hátára és esküszöm, hogy megijedtem.. A fején mindenhol csurgott le a vér és nem volt eszmélténél. Nem tudom de én még ilyen félelmet sosem éreztem...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése