My hero.

Míg ők egymással beszélgettek, nevettek, én csak lehajtott fejjel bámultam a járdát, közben pedig gondolkodtam.
- Ott van Dani a buszmegállóba, nem beszélsz vele? - ábrándított ki Dzseni, majd felemeltem a fejemet. Dani valóban a buszmegállónál ácsorgott és úgy nézett ki, hogy vár valakit.
- Szerinted? - néztem Dzsenire segítségkérően.
- Hát kéne..
- De mit mondhatnék neki?
- Fogalmam sincs. Először csak menj oda, köszönj és meglátjuk, hogy el kezd e veled beszélgetni. Ha nem akkor kérdezd meg, hogy mi baja.. - sorolta, hogy ő hogyan csinálná ezt az egészet.
- Hát.. Ahj, oké.. Akkor én mentem.. És köszi. - öleltem meg szorosan, majd elindultam a buszmegálló irányába ahol ő állt.
- Kicsit később utánad megyünk! - kiáltotta utánam Roli.
Még egyszer visszanéztem a két szerelmes párra. Dzseni a hüvelykujját felfelé mutatta, közben vigyorgott, Roli pedig csak biztatóan biccentett a fejével. Bár azt nem tudom, hogy erről honnan tudhatott, hisz annyiból nem tud meg semmit, amiről mi Dzsenivel beszéltünk.
Egyre gyorsabban mentem Dani felé, mert a busz már meg is állt a megállóban és attól féltem, hogy ő is felszáll rá. Mivel a busz takart mindent, inkább megálltam és megvártam amíg elmegy, hogy láthassam mi is történik.
Mikor hallottam, hogy a busz elment, újra elindultam lehajtott fejjel. Mikor elérkeztem az út végére, felemeltem a fejemet, hogy át tudjak menni a másik oldalra de kár volt..
Most már értem, hogy miért ácsorgott ott egyedül..
Dani mosolyogva ölelgetett egy világos barna hajú, gyönyörű szép lányt, majd két kezével megfogta a lány arcát és megcsókolta.
Lélegzet visszafojtva néztem a jelenetet, közben pedig már nem előre, hanem hátra fele lépkedtem.
Annyira nem figyeltem, hogy mit csinálok, hogy ahogy léptem, megbotlottam valamiben és hátra estem.
Már fel sem álltam a hideg talajról, csak magamhoz húztam a lábam, tenyerembe temettem az arcom és halk zokogásba kezdtem.
- Héé! Állj fel! Megfázol! - állt meg mellettem egy srác. Hangja nagyon ismerős volt, így felemeltem a fejemet, hogy láthassam ki is az. Dénes nézett rám barna szemeivel, közben kezét felém tartotta segítségképpen. Megfogtam a kezét és hagytam, hogy felrántson a betonról.
- Köszi. - töröltem le a könnyeimet. Kicsit lehajtottam a fejemet, hogy ne lássa a kisírt arcomat, de ő észrevette hogy baj van.
- Mi a baj? - emelte fel a fejem, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Semmi. - próbáltam viszonylag egyszerűen mondani, de a hangom megcsuklott és újra sírni kezdtem.
- Minden rendben lesz. - ölelt magához.

Másnap

Reggel  a nagy hideg miatt és a szakadó eső miatt, a gyerekek felmehettek a termükbe. 

- Sziasztok! - léptem be a termünk ajtaján, közben pedig már húztam le magamról a kabátomat.

- Hali! - köszöntek vissza.

- Na most már mindenki itt van? - kérdezte nagy hanggal Roli, közben felállt az egyik padra. - Remek! - mondta halkabban.

- Túl unalmas itt ez a sulis élet, gondoltuk feldobhatnánk valahogy.. - kezdte ecsetelni azt, ami a fejében jár. - Na szóval.. Hogy egy kicsit izgalmasabban teljenek a napjaink, egy kis játékra gondoltunk. - nézett körbe az osztályon. - A játék neve: fekete, fehér, igen, nem + csúnya szavak. A játék csak is az órákon tart. Aki ki mondja az óra alatt kétszer ezeket a szavakat, az óra közepén fel kell állnia két percig. Érthető? - kérdezte, mi pedig hevesen bólogattunk és vigyorogtunk.

- És lesz majd nehezítés? - kérdezte Dzseni.

- Igen lesz, majd idővel nagyobb dolgokat kellesz megtenni. Mindenki benne van? Mindenki játszik?

- Igen! - ordítottuk egyszerre, ő pedig gyorsan leugrott az asztalról mert becsengettek.
Vigyorogva néztünk egymásra és vártuk, hogy belépjen a töri tanár az ajtón. 

Teltek, múltak a percek, de a tanár azonban nem jött be órára. Már a 15. percnél járt az óra, mikor Dzseni megszólalt:
- Nem kéne hívni egy tanárt? - nézett  körbe Dzseni, én pedig a fejemre csaptam.

- Kimondtad! Ez eddig egy! - ordított fel lelkesen Marci, mi pedig röhögni kezdtünk.

- Ahj de ne már.. Ez olyan jó tanagyag.. - szomorodott el Dzseni és a fejét a padra hajtotta.

- Szerintem ne szólalj meg egy órán sem.. - böktem vállon.

Még vártunk egy picit, mire beviharzott a tanár. Sűrű bocsánat kérés közepette, kinyitotta a történelem könyvet és az agyagot sebesen írni kezdte a táblára.
- Mindenkinek érthető ez a tananyag? - ért a végére a tanár.

- Persze! - ordítottuk be, pár perc gondolkozás után, hogy mit is mondjunk.

- Neked is Dzseni? Csak mert olyan furán nézel. - fordult Dzseni felé.

- Értem, értem.. - legyintett Dzseni hanyagul, azonban a tanár látta, hogy Dzseninek a fejében teljes sötétség van.
- Óra után bent maradsz..

Az első óráról kicsengettek, mi pedig az udvarra igyekeztünk Dzseni nélkül. Kiléptünk a vasajtón és persze diákszokás, hogyha szünetre megyünk ki, kabátot biztos hogy nem veszünk fel. Hát, erről a nagyon le kéne már szokni, ugyanis mikor kiléptünk az ajtón, megint az a hideg szél csapott meg minket.
Én visszaakartam fordulni, hogy visszamehessek a terembe, azonban két talpig feketébe öltözött gyerek az utamat állták.
- Bocs de elengednétek? - kérdeztem egy kicsit rémülten.
- Kerülj ki.. - mondta lazán, én pedig oldalra léptem, hogy kikerülhessem őket.
- Ha tudsz! - röhögött fel a másik srác, mire az elém slisszant.
- Ne már, csak a kabátomért szeretnék felmenni.
- Próbáld meg! - förmedt rám a fekete hajú pali, majd lökdösni kezdett.
- Héé! - hallottam meg Roli hangját. - Van valami gond? - állt meg, mire én gyorsan mellé siettem.
- Semmi, csak egy kicsit játszunk a barátnőddel.
- Játszunk mi is? - nézett Roli a két palira, de a választ meg sem várva behúzott az egyiknek egyet.
A fekete hajú srác kicsit kidőlt és kezét a vérző szájához tartotta. Közben a szőke fiú Rolira akaszkodott rá, én pedig ott álltam tehetetlenül. Mikor a többiek is észleltek, hogy itt gáz van, Marci, Dénes, Bálint és Márk is odasiettek. Leütötték a szőkét is, így már mind a ketten teljesen kábák voltak.
- Mi folyik ott??!! - törte ki dühösen az igazgató a vasajtót. Senki nem mert szólni semmit, így az udvaron néha csend kerekedett. A többi diák körénk gyűltek és csak az ő pusmogásukat lehetett hallani.
- Azonnal az igazgatóiba most! - ordított a tanár. - Mindenki!
- Hát ez fasza... - mondtam halkan Roli mellett állva. - Azért, köszönöm. - mosolyogtam rá hálásan, hogy a megmentésemre sietett.
- Héé, ez alap. - karolt át a vállamnál.
Felmentünk a lépcsőn, és ahogy a folyosón mentünk végig, az összes szempár ránk szegeződött. Mikor elmentünk a termünk mellett, Dzseni pont akkor tette ki a lábát az ajtón.
- Mi történt? - kiáltott utánunk a folyosón.
- Majd el mondom!

***

Annyi szerencsénk volt, hogy ezzel az egésszel lógtunk kettő órát. Amúgy totális katasztrófa volt az igazgatónál. A tanár dühösen ordibált velünk, mi pedig csak lesütött szemekkel ültünk vagy esetleg álltunk a teremben. 

A végére az összes fiú aki benne volt ebben a verekedésben, kapott egy igazgatói figyelmeztetést. A buliból persze a két srác sem maradt ki, ők is megkapták a büntetésüket.

***

A mai napnak is vége.

Ezzel a gondolattal léptem ki az iskola kapuin, és végre hazafelé vehettem az irányt Rolival és Dzsenivel. Ők, - most már előttem nem titkolózva -  megfogták egymás kezét és boldogan indultak el, én pedig mellettük amolyan forever alone stílusban mászkáltam.

Én az úton szinte alig-alig szólaltam meg, mert olyan kegyetlen fáradtságot éreztem magamban...

- Mi van Adri? - nézett rám nagy szemekkel Dzseni, mikor eszébe jutott, hogy én is ott vagyok.

- Semmi, csak egy kicsit fáradt vagyok.. - legyintettem.

Mikor végre hazaértünk - még az út is hosszúnak tűnt - csak ennyit tettem, hogy ledobtam a táskámat az ágyra, majd hosszas gondolkodás után, úgy döntöttem, hogy beszélek Danival.

Megálltam a szobája előtt, majd egy mély levegő közepette bekopogtam. 

- Igen? - hallottam Dani hangját. Lenyomtam a kilincset és benéztem a szobába.

- Ja.. Hát persze.. - pillantottam meg ugyan azt a csajt Dani ágyán, akivel a buszmegállóban volt együtt. - Ide nem léphet ám be bármikor az ember. - mondtam gúnyosan. - Dani, jövőhéten kit hozol ide? - kérdeztem egyszerűen, a csaj pedig csak Danira meredt döbbenten.

- Mit akarsz azzal mondani, hogy jövőhéten? - nézett rám a csaj, és látszott rajta, hogy már a sírás szélén áll.

- Majd Dani elmondja.. - kacsintottam a lányra, majd becsaptam a szoba ajtaját.

***