Aranyos rendőr bá'.

 Sziasztok. Nos.. Bár kibírtam, hogy csak vasárnap hozzak új részt, úgy érzem eléggé rossz lett. Mármint, eléggé összecsapott egy munka, lehet, hogy sokaknak nem is fog tetszeni, de ez van. Igyekszem minél érdekesebb eseményeket beleírni, csak hétköznap szinte semmit nem tudok elvégezni nyugodtan, mert sok a tanulnivaló, és amit nem tudok elvégezni, azt általában hétvégén teszem meg... Mindegy, ez már bonyolult. :D
Tehát csak annyit, hogy elnézést kérek ezért a fejezetért. :|


- Igen, kimondtam. - indultam meg felé, majd megcsókoltam. Viszonozta a csókot, majd hirtelen, mintha eszébe jutott volna valami, eltolt magától.
- Az normális, ha nem hiszek neked? - kérdezte meg egy kicsit félénken.
- Igen, normális.
- De nem..Furcsa ez az egész.. Most így hirtelen belém szerettél vagy mi? - nézett rám. Most valahogy neki adtam igazat. Fogalmam sincs, mit akarok és ez teljesen megbolondít.
- Jézusom. - sütöttem le a szemem. - Nem tudom mit akarok.
- Akkor döntsd el! - engedte el a vállamat két kezével, majd elment.
- Héé! - szóltam utána. - Most akkor harag van? - néztem rá kétségbeesett fejjel, mire ő halványan megrázta a fejét azzal jelezve, hogy minden oké köztünk.

***

Miután Dani otthagyott a szar időben a bolt előtt, ott maradtam még egy kicsit. Összeszedtem magam, legalább is próbáltam, csak nem jött össze. Gondolataimat megpróbáltam összehalmozni, de hát azzal sem jártam túl sok sikerrel. Ha Dani megkérdezte volna, hogy miért szeretem, ösz-visz annyit tudtam volna rá válaszolni, hogy, mert jó volt ahogy csókoltál, ahogy öleltél.

Fogalmam sincs, hogy miért kiáltottam utána, hogy szeretem, mikor még én magam sem tudom. Talán túl gyorsan akartam helyre hozni mindent...
Miután lenyugodtam én is, elindultam hazafelé.
Betettem a házba a lábam és rögtön anya hangját hallottam meg.

- Adri! Adrii! - sietett le a lépcsőn.
- Hm?
- Mi van Danival? - kérdezte már halkabban.
- Fogalmam sincs.. - hagytam ott és felmentem a szobámba.

***

Egy nappal később

Összegezve a hétvégémet, nem volt valami fényes. Szerintem más is eléggé meg lenne döbbenve, ha a mostohatesója csak úgy odaállna elé, és azt mondaná, hogy szeret. Erre te semmit nem tudsz reagálni, mert vagy nem akarod megbántani, vagy mert még te sem tudod, hogy mit érzel.

Mindig is utáltam az ilyen helyzeteket. A régi sulimban is volt egy pár ilyen..

Másnap Dani hozzám sem szólt, de még csak nem is köszönt. Szuper..

- Adrii! Gyere már! Elkésünk! - hallottam anya hangját.

- Megyeek! - léptem ki a szobámból és letrappoltam a lépcsőn. Felhúztam a bakancsom, felvettem a kabátom, a sulitáskát a hátamra kaptam és mehettünk is.

***

A sulinál, mindenki kint ácsorgott a hidegben. Az embereken már sálat és sapkát is lehetett látni.

Danival együtt sétáltunk oda a magunk társaságához, de persze közben sem szóltunk egymáshoz semmit.

- Hali. - értem oda a többiekhez.

- Fúú Adri.. Kész van a fizika házid? - tért rá Roli a lényegre.

- Milyen házi? - néztem rá furcsa szemekkel, mert fizikából nem emlékszem hogy adtak volna fel.

- Akkor neked sincs. Király.. 

- Senkinek nincs kész? - néztem körbe a társaságon, és mindenki csak csóválta a fejét.

- Akkor miért nem mondjuk azt hogy nem volt? - tettem egy javaslatot, mire mindenkinek jobb kedve lett és tovább beszélgettünk.

- Fúú. Odatett a buli rendesen.. - dobták fel a következő témát.

- Jézusom. Ne is beszéljünk róla.. - szörnyülködtem, mert csak a rúzsfoltos sztori jutott az eszembe.

- Ti miért fogjátok egymás kezét? - kérdezte Marci Rolitól és Dzsenitől, akik egymás mellett állva egymás kezét fogták, de később elengedték.

- Hát..öhm.. - hebegték ketten. - Csak játszottunk.. - próbálták elterelni a témát. Bár eléggé dedós trükk az a játszottunk, a többiek mégis bevették de én nem. 

- Gyertek be a terembe! Ne fagyoskodjatok itt kint! - kiáltotta a lépcsőről az egyik tanár, mi meg mint egy csorda, úgy özönlöttünk befelé.

***

- Játszottatok mi? - szóltam előre Dzseninek még becsengetés előtt.

- Gyere velem. - állt fel a padból, majd én is megkértem Dénest, hogy húzza be magát, hogy kiférjek.

- Nem. - mondta egyszerűen és csak tovább, lazán hintázott a székén.

- Kérlek. 

- Én is kérek.. Egy puszit az arcomra.. És kiengedlek.. - mondta vigyorogva, de aztán elnevette magát.

- Nyugi már. Mehetsz nyugodtan. - mondta még mindig nevetve, közben pedig behúzta magát.

Kimentem a teremből, de Dzseni sehol sem volt. Tudtam hova kell menni, mert csak az az egyetlen hely ahol beszélgetni szoktunk. Az pedig a nagyon ideális mosdó volt.

Szó szerint betörtem az ajtót és ahogy gondoltam, Dzseni a falnak dőlve várt rám.

- Na? - néztem rá izgatottan.

- Együtt vagyunk. - jelentette ki boldogan. 

- Jézusoom! - öleltem meg vigyorogva. - Gratulálok! Sokáig! - mosolyogtam rá, aztán azzal faggattam, hogy hogy is történt ez.

A történet egyszerű. Már eleve nagyon sokat beszélgettek facebookon is és skypeon is. Dzseninek már elég régóta bejön Roli, csak hát nem merte lemondani neki. Azonban mi arról nem tudtunk, hogy Rolinak is bejön Dzseni, de ez pontosan három napja ki derült, csak mi nem tudtunk róla.

- Veled mi van? Látom eléggé meggyötört vagy. - nézett rám aggódóan, mire én csak legyintettem egyet. Most az a lényeg, hogy ő boldog.

- Semmi.

- De látom, hogy van valami. - nyöszörgött.

- Jó, oké.. - adtam meg magam, majd elkezdtem mesélni a hétvége menetét.

- És azóta nem szól hozzám.. - fejeztem be, ő pedig csak elkerekedett szemmel nézett rám.

- Ez... - kereste a szavakat, de annyit tudott csak kibökni, hogy nem semmi.

- Nekem mondod? Azt sem tudom, hogy mit csináljak. - mondtam de a csengő megszakított, mi pedig rohanni kezdtünk matek órára.

***

Utolsó óráról is kicsengettek, mi pedig elindultunk haza felé.

Roli előre ment, hogy a lámpát megtudja nyomni, de hamarosan mi is utolértük.

- Minek nyomod meg? Nem is jön kocsi se. - néztem rá furcsán, és elindultam a piros lámpán.

Ők is követtek, aztán nem tudom, hogy de egy rendőrrel találtuk szembe magunkat.

- Tudjátok miért találták ki ezt a lámpát? - kezdett bele az ő kis történetébe. - Tudjátok mit jelent a piros szín?

- Színvak vagyok. Elnézést. - mondta szemtelenül Roli, mire a rendőr ideges lett, de mi jót röhögtünk rajta.

- Hívjam az igazgatót? Esetleg fegyelmi eljárást szeretnétek?

- Nem, elnézést.. Viszlát. - mondtam, majd futni kezdtem. Később Dzseniék is észbe kaptak és ők is leléptek.

- Héé! Álljatok meg! - kezdett el futni utánunk a rendőr, de mikor látta, hogy mi sokkal messzebb járunk már, csak mérgesen legyintett egyet és visszasétált a rendőrautóhoz.

- Beszarok.. Csak mert nem jön kocsi fegyelmit akar adni.. - röhögött Roli, de Dzseni belé fojtotta a szót, mert megcsókolta.

Láttam, hogy Roli eléggé kellemetlen helyzetben érzi magát, ezért megtörtem a csendet.

- Nyugi. Tudok mindenről. - mosolyogtam rá.

- Ja, akkor oké. - nyugodott meg, majd megfogták egymás kezét, és így indultak haza.

***