Úgy látszik késő!

- Adri!!-rángatott le az ágyamról Dani.
- Ahhj. Hagyjál máár!-mondtam fáradt, meggyötört hangon, közben pedig átfordítottam a fejemet a fal felé.
- Gyere már! Suliba kell menned!-húzta lefele a lábamat.
- Suli!-nyitottam ki hirtelen a szememet, majd kapkodva felpattantam az ágyból. Félre löktem Danit, aki már felöltözve várt rám.
- Hamarabb nem jutott az eszedbe?-szidtam le, közben pedig fénysebességgel dobáltam ki a ruháimat a szekrényből, amik Dani lába előtt landoltak.
- Azt hittem, hogy tudod.-nevetett rajtam jóízűen. Elég jól elszórakozott rajtam, ahogy én éppen késésben vagyok a suliból. Bár, ha én kések akkor ő is.
- Nem igaz! Nincs egy darab normális göncöm sem!-kezdtem el hisztizni és rohangálni kezdtem a szobám és a fürdőszoba között.
- Itt hever a lábam előtt egy csomó ruha, de te semmit nem tudsz felvenni?-értetlenkedett Dani.
- Te ezt nem érted! Ezek nem jók!-hisztiztem tovább.
- Istenem. Siess már! Tényleg el fogunk késni!-kiáltott rám Dani.
- Jó oké. Nyugi van.-nyugtattam Danit és letérdeltem földön heverő ruhakupac mellé. Előkaptam egy fekete toppot és egy pulcsit, illetve egy farmer nadrágot.
- Menj már ki!-szóltam rá Danira, közben a ruhákra mutattam, azzal az okkal, hogy szeretnék átöltözni.
- Ja, persze.-ment ki a szobámból maga mögött bezárva az ajtót.
Gyorsan felöltöztem, végül kirúgtam az ajtót és gyorsan átsiettem a fürdőbe. Raktam magamra egy kis szempillaspirált és mehettünk is.
Kapkodva felhúztam a bakancsomat és felvettem a bőrdzsekimet. Közben olyan érzésem volt, mintha valamit elfelejtettem volna.
Dani már a kapuban türelmetlenül várt rám,.
- Hűűh. Eszméletlen jól nézel ki, de...Táska nem kéne?
- Basszuuus!-tört ki belőlem újra a hiszti és visszasiettem a szobámba. Nem érdekelt, hogy cipőbe bemegyek a házba, most fontos volt.
- Na most már jobb.-mondta, mikor látta hogy már a táska is a hátamon van. - Siess! Apa kivisz minket.

 ***

Körbe néztünk a suliban, de mivel túl csend volt, így arra következtettünk, hogy becsengettek.

- Ez az! Sikerült elkésnünk. Kösz szépen!-loholt előre dühösen Dani az üres folyosón, később pedig megérkezett az ő termükhöz. Bekopogott, majd benyitott. Köszönt és utána elnézést kért a késésért, de mivel a matek tanárja volt bent, ordítozni kezdett vele. 

Az tanár üvöltését ki lehetett hallani a folyosóra és míg az én termem felé haladtam, jól elszórakoztam azon, ahogy Danit leszidja a tanár. Ki tudja, lehet, hogy rám is ez vár. De ha jól emlékszem az első órám német, szóval nagy baj nem lehet.

- Jó reggelt! Elnézést a késésért.-léptem be az ajtón, majd oda sétáltam a tanáriasztal mellé, hogy letegyem az ellenőrzőmet.

- Szia Adrienn! Már vártalak! Az tájékoztatódat hagyd. Most nem írom be, de legközelebb ne forduljon elő. Sok szeretettel köszöntünk, újra a suliban.-üdvözölt kedvesen a kedvenc tanárom. 

Molnárné Elvira tanárnő mindig is kedves volt velem, meg úgy alapból is jó fej. Az óráin rengeteget röhögtünk mindig is, de ha ő azt mondja, hogy ennyi volt, akkor jön a tanulás része az órának.

- Mi? Mit keresel itt Adri?-nézett rám nagy szemekkel Roli, mire én csak ránéztem a tanárra és elmosolyodtam.

- Újra az osztály tagja vagyok.-mondtam vigyorogva, mire Roli nagy lendülettel felállt a székről és nekem futott. Úgy rám ugrott, hogy a földre zuhantunk. 

- Kicsi a rakás!!-ordította el magát Márk, mire ő is és még egy páran felálltak a helyükről és ránk ugrottak.

- Gyerekek! Szálljatok le szegény Adriról!-szólt rájuk a tanár, de hiába. Mindenki rajtam feküdt és még csak meg sem mozdították magukat.

- Szálljatok le!!-kiabálta Roli, mire mindenki mocorogni kezdett, végül pedig már én is feltudtam tápászkodni a földről.

Ahogy végignéztem az osztályon tényleg mindenki rajtam feküdt. Minden egyes ember, kivéve Bálint. Ő csak a padban ücsörgött és unottan bámulta a boldog jelenetet.

- Most már mindenki menjen a helyére. Adrienn, te tudod a helyedet vagy nem?

- De, de ott már ülnek.-mondtam tanárnőnek, arra célozva hogy tegnap mellém ültették be Bálintot.

- Nem szeretnél mellette ülni?-tette fel a rettegett kérdést. Nem tudtam rá mit válaszolni, így csak összevissza hebegtem valamit, majd Bálint megszólalt.

- Ne fáradj...-állt fel a székről, felkapta a német cuccát és a táskáját, majd eggyel hátrébb ült.

Kellemetlenül odasétáltam a helyemre, közben próbáltam nem Bálint szemébe nézni, ami sikerült is.

Leültem a székre, és gondosan figyeltem a tanárt ahogy magyaráz. Mivel elég sokat hagytam ki a suliból, rengeteget kellesz pótolnom. Nem lesz egy könnyű utazás, de mindent belefogok adni. Ezt garantálom.

Kicsengőkor mindenki felpattant a helyéről és a padomhoz tömörült.

- Héé! Még itt vagyok!-mondta a tanár szigorúan arra utálva, hogy még mindenki maradjon a helyén.

- Csak nyugodtan.-intett oda Márk.

- Jó akkor Márknak következő órára egy egy oldalas fogalmazást kell írnia Bemutatkozás címmel.

- Höööö.-hördült fel Márk. - Magyarul?-kérdezte meg, mire az osztály csak felsóhajtott.

- Jól van na. Sosem lehet tudni..-tette fel a kezét Márk.

***

- Hogy jöttél te vissza? Már mint..-értetlenkedett Roli, közben felült a pad támlájára.

- Őszinte legyek, nem tudom. Drága bátyám tegnap ledobott pár darab papírt az asztalomra. Elolvastam és az volt odaírva, hogy újra idejárok.-magyaráztam a többieknek akik nagy szemekkel bámultak rám.

Tovább beszélgettünk, amikor Bálint kicsapta vasajtót. Mindenki felkapta a fejét, és csodálkozva nézték a dühöngő Bálintot. Felénk közeledett, kezében egy összegyűrt papírral. A szívem egyre hevesebben vert, mert tudtam, hogy az milyen lap.

- Tessék!-dobta nekem mérgesen a cetlit. Lélegzet visszafojtva álltam fel a padról, kezemben azzal az ócska papírral. Elsétáltam a többiektől és remegő kezekkel szétszedtem a papírt. Igen, valóban az én levelem volt nála, tehát elolvasta. Megnéztem a lap alját, amire csak az volt írva, hogy:

Késő!

Összegyűrtem a papírt és feldúltan, teljes erőből belehajítottam a kukába. A többiekkel nem foglalkozva, dühösen befutottam a suliba.

Küldemény Bálintnak!

Sziasztok! Mivel néhányan kíváncsiak vagytok az Adrienn által írt levélre Bálintnak, úgy döntöttem leírom.

__________________________________________________________________________________
Bálint!
Lehet, hogy már most az első szavaknál, legszívesebben összegyűrnéd ezt a levelet, de légy szíves ne tedd! Kérlek olvasd végig, és utána már azt teszel amit akarsz.
Mikor a hír a fülembe jutott, hogy új osztálytárs jön az én helyemre, nem érdekelt. Aztán közölték velem, hogy Bálintnak hívják. Már tudtam, hogy te leszel az. Hisz utánam jöttél az ország másik végéről, de én elég tirpák módra visszautasítottalak. Mindenért szégyenlem magam, amit tettem a kapcsolatunk miatt. Én szakítottam és hiba volt! Nem álltam ki melletted, mikor szükséged lett volna rám, a szüleid miatt. Meg kellett volna értenem, ha feldúlt voltál a történtek miatt, de az én türelmem elfogyott, de lehet hogy konkrétan nem is volt. Én is elég sokat gondoltam, a régi időkre. Ahogy te is említetted, valóban semmi gondom nem volt, mert számodra mindig én voltam az első. Nem a haverok, se senki csak én. Sok időt átvészeltünk együtt. Te vigasztaltál ha rossz kedvem volt. Röhögtünk a másikon, ha elesett, de még is segítettünk egymásnak. Cukkoltuk egymást, veszekedtünk egymással. De egymás nélkül még sem tudtunk élni.
Eljöttem a régi sulimból és átjöttem ide. Őszintén bevallva, sokkal jobb ez az osztály, mint a régi, de egy valaki mégis hiányzott belőle. Belőlem. Az pedig te voltál/vagy.
Találkoztam egy fiúval. Igen beleszerettem. De már nem is vagyok benne igazán biztos, hogy szerettem. Lehet, hogy csak vele akartam elfeledtetni téged. Mindegy. Kanyarodjunk vissza..
Találkoztam vele, és nehezen, de összejöttünk. Együtt voltunk, már nem tudom meddig de egyszer megláttam egy másik lánnyal. Rögtön te jutottál eszembe, azzal az okkal, hogy te sose tennél velem ilyet. 
Sírtam a dolog miatt, de tudtam, hogy erős vagyok.
Sok mindenen keresztül mentem azóta, mióta eljöttem. Elvesztettem az ottani barátaimat, de itt újakra találtam. Megismerkedtem Dzsenivel, akit már a suli első heteiben baleset érte. Kórházba került én pedig sík ideg voltam. 
Lehet, hogy bandám lett volna, de amilyen szerencsétlen vagyok, nem alakult meg.
Verekedtem a suliban nem egyszer, többször. Ezért kirúgtak a suliból, jogosan. Igen lehet, hogy verekedtem, de nem hurcoltam ki a csajt a sínek közepére, hogy elüsse őt egy vonat.
Velem tették ezt!
Előkerült a halott apám, de azóta érdekes módon megint nem láttuk. És most?
Előkerültél te is! Nagyon boldog vagyok, hogy újra láthattalak, bár lehet, hogy ez már többet nem fordul elő. Mostohaapám jóvoltából lehet, hogy a suli területét még csak meg sem közelíthetem.
Ebben a levélben nem sajnáltatni akarom magam, csak éreztetni akarom veled, hogy igen is fontos vagy nekem! Hogy még mindig szeretlek, de lehet már késő.

Megértem, hogyha nem keresel fel, ha nem szólsz hozzám, de úgy érzem, kötelességem volt ezt megírni, mert a lelkem így nyugodt.

Üdvözlettel: Adrienn

Nem leszek áruló

Közben az a gondolat járta át az agyamat, hogy mostanra már Bálint is a levelemet olvassa. A ma délutáni eseményekről mondjuk arra tudok következtetni, hogy azt a szép papírt, már az első szónál összegyűri és ahogy a fiúk szokták az iskolákban is, beledobják a kukába.
Mindig is a kedvenc úgymond idézetem volt az, hogy: Ha meg sem próbálod, sosem tudod meg mi lett volna, ha...
És ki tudja..Lehet, hogy még jól is jövök ki belőle. Szóval a lelkem sokkal nyugodtabb, hogy tettem valamit a cél érdekében.

- Adriii!-tört be szó szerint a szobámba Dani.
- Ezt nézd!-dobott le négy darab papírlapot az asztalomra.
- Azt hiszed, hogy én ezt mind el fogom olvasni?-néztem rá furcsán.
- Ha meg tudod, hogy miről van szó akkor rögtön el fogod olvasni, hidd el.-húzta széles vigyorra a száját.
- Ahhjj..Mond már..Húzod itt az idegeimet..-sürgettem meg egy picit.
- Ha annyit mondok, hogy újra suli...Akkor beugrana?
- Mii?- kerekedett el a szemem.- Ez lehetetlen!!-pattantam fel az ágyról.- Add ide azokat a papírokat!!-utasítottam ő pedig villámgyorsan felkapta a négy lapot és a kezembe nyomta.
A szemeim csak úgy forogtak a sorok között és a végén megláttam a legutolsó mondatot.

Varga Adrienn immár újra az iskolánk tanulójává vált.

- Ezt....Ezt hogy csináltad?-vettem le a tekintetemet a lapokról és fordultam Dani felé. Gondolom az igazgató, aki elég feltűnően utál, nem hiszem, hogy magától csak úgy visszavenne.

- Ez legyen az én titkom.-kacsintott rám és kiment a szobából. Nem hagyhattam annyiban, így utána futottam.

- Legalább akkor hagy háláljam meg valamivel...-loholtam mögötte.

- Ugyan már..Max vehetnél nekem egy doboz cigit a boltban.-fordult hátra én pedig elvigyorodtam és ugyanakkor le is döbbentem.
- Mióta cigizel te?

- Hát..Tudod a haverok..Rászoktattak..

- Na ettől féltem én.-húztam el a számat.

- Nyugi hugi.-mosolygott rám kedvesen, majd magához húzva megölelt.
Igen, lehet, hogy csak fél testvérem, de mindig mellettem van, segít, neki tényleg mindent elmondhatok, idegesít, belém köt. Világéletemben egy testvérre vágytam és most? Hát most megkaptam!

- Dzseni!!-szóltam bele a telefonba vidáman.
- Tudom, tudoooooooom!!!-visítozott velem együtt.
- Álljunk csak meg!-állt meg bennem a levegő.- Honnan?
- Jaaj Adri! Szerinted én a tesóddal nem egy suliba járok?
- Te tudtál erről?-döbbentem le.
- Igen. Fogd már fel!-mondta komolyan, de tudtam, hogy a vonal másik felén neki is mosolyra görbül a szája.
- Akkor holnap gyalog suli? Jézusom de fura kimondani újra. -kuncogtam a telefonba.
- Elhiszem. Egyébként igen, mehetünk. Az időt tudod. Sziiaa.-köszönt el.
- Szia.-tettem le a telefont.
Előszedtem a könyveimet a szekrények, fiókok mélyéről. Előkészítettem a tolltartómat, illetve bele a ceruzákat. Kisúroltam a cipőmet és megkerestem a fekete bőrdzsekimet is. Mindenre készen álltam.
Mikor végeztem, oltárian unatkoztam, így a nagy semmit tevéseben elszaladtam a boltba Daninak cigiért. Volt néhány gond, ugyanis megállítottak, hogy én még nem múltam el 18 éves. Nem tudtam mást csinálni, Petire fogtam, hogy neki kell. Szerencsémre elhitték, de mikor hazaértem már nem volt akkora mázlim.
Már a lépcsőn igyekeztem volna, mikor a hátam mögül meghallottam egy férfi hangot. Megfordultam és a lépcső aljába Peti állt.
- Nem kéne beszélnünk?-kérdezte Peti. Hangjában egy kis dühre lettem figyelmes. Megértem, fáj neki a reggeli igazság.
- Nem, de ha akarsz beszélgethetünk.-vonogattam a vállamat.
- Na elég volt ebből!! Ennyire pofátlan egy lányt!!-emelte fel a hangját. - Nem vetted észre, hogy az apáddal beszélsz?! Legalább a tiszteletet megadhatnád!!
- Tudod..Pofájuk csak a hörcsögöknek van, szóval..Erre annyit tudok mondani, hogy mindenki magából indul ki. A másik. Ha jól tudom, csak a mostohaapám vagy ami nem ugyan az. Sőőt, még az sem vagy, mert ha jól tudom, nem házasodtál össze az anyámmal. Ilyen embernek tiszteletet?! Soha!!-kezdtem el vele veszekedni, mire neki végleg elfogyott a türelme és nekem szaladt.
A félelemtől egy kicsit hátra hőköltem, mire megcsúsztam egy lépcsőfokon a doboz cigaretta pedig a földre zuhant. A cigicsikkek kiestek a dobozból és szanaszét hevertek a fa deszkákon.
- Csak nem?!-ordibált Peti, mire én gyorsan kapkodni kezdtem a darabokat.
- Igen! Cigizek és?!-hazudtam, mert úgy gondoltam ennyivel tartozok Daninak. Visszajuttat a suliba én pedig mondjam, hogy : Ááá, a fia cigizik nem én.
Nem leszek ilyen áruló.
Mikor végeztem a felszedéssel, gyorsan felfutottam a szobámba és éppen, hogy Peti előtt betudtam csapni, majd bekulcsolni az ajtómat.
- Nyisd ki! -kiabálta az ajtó másik oldaláról, azonban a hangját egy kicsit elnyomta a rugdosás. Igen, valóban beakarta valahogy törni az ajtómat, azonban nem sikerült neki, így egy idő után megunta és elment.
Felsóhajtottam egy nagyot és lehuppantam az ágyamra. Ma ezzel ennyivel megúsztam, de holnap..Holnap már tényleg nem fogom. Elmerengtem gondolataimban, hogy Peti miket művelhet velem, de később valaki kopogott az ajtómon.
Borzongva mentem oda az ajtóhoz, de kinyitni nem akartam.
- Dani vagyok..Psszt.-suttogta Dani. A lelkem megkönnyebbült és elfordítottam a zárat. Gyorsan kinyitottam az ajtót, türelmesen megvártam még Dani bejön és azzal a lendülettel vissza is csuktam.
- Jó hogy jössz.-mondtam, közben oda mentem az ágyamhoz és felkaptam a cigidarabokat.
- Ja. Hallottam mi volt. Tőletek zengett az egész ház. A szomszédok meg hülyének néztek. Mindegy.. Tényleg azt mondtad, hogy te cigizel?-tért a lényegre.
- Igen.-válaszoltam, ő pedig elmosolyodott. -Mi van?-néztem rá.
- Semmi. Köszi.-vette át a cigit.
- Érted most már bármit.-nevettem fel.- De nehogy találkozz a...dementorral.-mondtam, de aztán észbe kaptam, hogy az apjáról van szó.-Bocsi.-kértem elnézést tőle.
- Nem baj. Inkább most már menj aludni. Késő van, holnap pedig suliba kell menned.-tettem fel a levegőbe a mutatóujját, közben pedig elváltoztatott hangon dirigált tovább.
- Óóóhh..Éjszakára már puszit nem akarsz adni?-röhögtem el magam, mert vicces volt nézni, ahogy egy szigorú anyukát utánoz.
- Kislányom. Majdnem elfelejtettem.-kapott a fejéhez, majd odajött hozzám. Nyomott egy puszit az arcomra, majd erősen dörzsölni kezdte.
- Drágaa..Ott maradt a rúzs.-mondta még mindig magas hangon, belőlem pedig újra kitört a röhögés.
Már annyira nevettem, hogy a könnyem is kicsordult a hasam pedig fájt.
- Jójó, menj már anya!-jajgattam kisbaba módjára, végül pedig tényleg kiosont a szobából, szépen ügyelve arra, hogy Peti ne vegye észre.
Végül pedig én is elmentem aludni.

Levél

Mivel elég unalmas napom volt, így megírtam egy másik részt is.
Következő rész jövőhét hétvégén lesz, addig is kitartást a következő héthez! :)
 _____________________________________________________________________________
A gyomrom beleremegett, a szívem már a felhőkben járt, kezeim reszkettek, a fejem pedig
szokásosan céklavörös lett.
- Psszt.-hajolt hozzám Roli.-Jól vagy?-kérdezte suttogva.
- P-persze. Csak egy kicsit szédülök.
A tanár végig nézett az osztályon végül a tekintete megállt rajtam. Amitől paráztam bekövetkezett. A tanár száját az a mondat hagyta el, hogy "ülj le Adrienn mellé" .
Bálint ledobta táskáját a pad mellé és lazán leült mellém, de köszönni nem köszönt.
Gondolkozás nélkül megbökdöstem az előttem ülő Dzseni vállát, hogy adjon egy papírt és egy tollat.
Sebesen írni kezdtem egy Bálintnak szánt levelet, amiben leírom azt ami valójában lezajlik bennem iránta. Ezt az esélyt nem fogom elhalasztani!
- Nos, Bálint. Valamit mesélhetnél magadról nekünk.-mosolygott az ofő.
- Persze.-válaszolt Bálint és újra felállt. Ez engem nem nagyon zavart meg az írásban, csak fél füllel hallgatóztam, amit Bálint mond.
- Miskolcról jöttem ide a nagymamámmal, mert szüleim már nem élnek. Mostanában elkezdtem gitározni és dalszövegeket írni. Adriennt már régebb óta ismerem, mert vele jártam egy iskolába.
- Hogy haltak meg szüleid?-kérdezte meg Lilla.
- Lilla! Nem illik ilyet kérdezni!-szidta le a tanár Lillát.
- Tessék már hagyni tanár úr! Először most hallom Lilla hangját mióta idejöttem!-avatkozott bele Marci.
- Nem beszélnék róla ha nem baj.-mondta ki végre a kérdésre megfelelő választ Bálint. Valahogy éreztem, hogy ezt mondja, hisz csak ő és a nagymamája tudja a halál okát.
- Megértjük. Köszönjük szépen, leülhetsz.-mondta a tanár.

***

Kicsengőkor Roli, Marci és Márk ismét a mi padunkhoz tolongott, azonban most nem hozzám, hanem Bálinthoz.

Én a tollat letettem, majd szépen összehajtottam a levelet és becsúsztattam a zsebembe.
-Tereld el!-tátogtam némán a számmal Rolinak. Először nem értette, hogy miről van szó, később leesett neki, hogy Bálint figyelmét kéne valahogy elterelni.

- Hee! Körbe vezesselek a suliban?-kérdezte Roli Bálinttól.
- Ja. - mondta egyszerűen.

Mikor mindenki kiment a teremből én kihúztam a levelet a zsebemből és beraktam Bálint táskájába.
Felkaptam a hátamra a tatyóját és lementem a suli elé, hogy ott megvárjam őket, amíg visszatérnek.

Elég sokáig tartott nekik, de valahogy csak odaértek.

- Itt keresünk téged!-ordított a suli bejárati ajtajából Marci, végül a többi sráccal együtt megindult felém.

- Bocs. Elfelejtettem mondani, hogy itt leszek.-vigyorogtam.

Átnyújtottam a táskát Bálintnak, ő pedig megköszönés nélkül kikapta a kezemből. 

- Szívesen.-mondtam arra utalva, hogy elég bunkó volt amiért nem köszönte meg. Továbbra is csak hallgatott, majd elköszönt a többiektől és hazament.

Döbbenten álltam a fiúk társaságában és elmerengtem gondolataimban.

Újra és újra játszódott le bennem az, amikor belépett az ajtón. Amikor még csak nem is köszönt egyszer sem. Tehát összefoglalva levegőnek nézett mind végig. Vajon rossz ötlet volt az a levél??

- Adri..Adri!-csettintgetett előttem Roli, mire feleszméltem.

- Höö?

- Jössz haza?

- Jaj, bocsi. Persze, megyek.-kapkodtam a fejemet, mert alig tudtam hol vagyok.

Elindultunk az úton Roli pedig Bálintról kezdett el faggatni.

- Te sem tudod, hogy haltak meg a szülei?

- Nem. Nekem sem mondta el sosem.

- Amúgy nagyon jó fej. Annyit röhögtünk mikor körbevezettem, hogy az valami hihetetlen.-mesélte én pedig elmosolyodtam.

***

Hazaérve lerúgtam magamról a cipőt és felszaladtam a szobámba. Szerencsére nem volt otthon Peti, különben biztos kicsinált volna a reggeli beszólásomért. Most megúsztam, de holnap nem fogom.

A szobámba lépve, az ágyamra pillantva megláttam három gyönyörű szép nyakláncot.

Egy szív és egy korona alakút, illetve egy Eiffel tornyosat.

Fogalmam sincs, hogy ki rakhatta oda őket, de sokat nem kellett rajta gondolkoznom A nyakláncok mellett egy papír cetli díszelgett. Szétnyitottam a papírt és olvasni kezdtem a rajta írottakat.

Drága kislányom! Vagy lehet, hogy már nem is vagy olyan kicsi. Alig lehet észre venni, ahogy felnősz, hisz mindennap a szemem előtt lebeg, amikor még csak a folyosón kúsztál. Amikor éjszakánként sosem hagytál aludni, mert mindig csak sírtál. Mikor odabújtam hozzád rögtön lecsillapodtál és elaludtál. Néha hiányolom azokat a perceket, de ugyanakkor amikor végignézek rajtad,

 büszke vagyok rád! 

Büszke vagyok rád, hiszen nézz magadra. Gyönyörű lány lett belőled, kívül is és belül is. Lehet, hogy követtél el hibákat az életben, de ki nem? Senki sem tökéletes. Néha úgy érzem, hogy nem vagyok olyan jó anya, mint amilyennek kéne lennem, de tudnod kell, hogy szeretlek, és mindig szeretni foglak!

A három nyaklánc közül válassz kettőt. Az egyiket tartsd meg a másikkal meg azt csinálhatsz amit szeretnél. Odaadhatod másnak, elrakhatod emlékbe és a többi..

De az egyiket hord! A harmadikat amit meghagysz, az az enyém lesz és én is hordani fogom. Mindig te fogsz eszembe jutni róla.

Ma csak éjszaka tudok hazamenni, szóval lehet, hogy nem találkozunk.

Puszil: Anya 

Könnyes szemekkel hajtottam vissza a levelet és gondolkozás nélkül felkaptam a szív alakú és az Eiffel tornyos nyakláncot. A szív alakút felvettem a másikat pedig beleraktam egy kis dobozba a levéllel együtt, majd elraktam a fiókomba.

További blogok

Sziasztok!:)
Hoztam nektek pár blogot, olvassatok bele, hátha megtetszik nektek.
Nálam top 3 blog:

 1.

SZERELEM A LEVEGŐBEN.

2.

YOU+ME=♥♥♥

3.

LOOKING FOR ANGELS

Van még egy külön saját blogom. Az csak így simán van azzal annyit nem foglalkozok, de ha gondoljátok abba is belenézhettek: MEGINT NYÁR! 

Újra suliban

Apró léptekkel sétáltam a volt helyemre.
Sose tudtam volna, hogy ezt fogom mondani valaha is, de nagyon jó volt újra iskolában lenni. Sok hülye közé beülni az órákra és nézni ahogy "tanulnak".
- Na akkor bele is kezdhetünk a történelem órába.-szólt az ofő.
Őszintén szólva szerintem az osztály még jobban nem figyelt, mint szokott. Ugyan is az óra során körülbelül 15 papír jött a padomhoz, amik tele voltak kis üzenetekkel és kérdésekkel. Éppen az egyik papírt adta volna vissza amikor az ofő rám szólt.
- Figyelj Adrienn. Semmi ellenvetésem nincs azzal, hogy bent maradj órákon, de légy szíves tedd meg azt a szívességet, hogy nem zavarsz meg senkit a tanulásban.
Tanulásba mi?-gondoltam magamba és egy picit felnevettem.
- Elnézést kérek!- mondtam.
Összegyűrtem a kis papírfecniket és türelmesen megvártam, amíg kicsengetnek.

Mikor meghallottam a csengőt, mindenki az én padomhoz tolakodott.
- Na milyen az élet suli nélkül?-kérdezte Roli.
- Eszméletlenül unalmas és eseménydús.-kacagtam fel.
- Nem hiányzunk mi neked ugye? Tudom, hogy nem.-tettetett sírást Marci.
- Hányszor kerestél te azóta, amióta nem vagyok itt?-röhögtem fel.- Konkrétan senki nem keresett.-mondtam most már komoly fejjel.
- Tudod sokat tanulunk.-mondta Marci, mire mindenki felnevetett.
- Zsófi amúgy hol van?-érdeklődtem, mert észre vettem, hogy Zsófi sehol nincs.
- Áttették a másik osztályba. Mindenki megutálta Zsófit, azért amit tett veled. Kikészítettük és behívatta az anyukáját, hogy tegyék át az egy szem kis lányát a másik osztályba.-közölte Dzseni.
- Ti tényleg nekem hisztek?-döbbentem le, mert az utolsó sulis napjaimban egyáltalán nem így volt.
- Észbe kaptunk.- mosolyodott el Marci aztán megölelt.
Az én fejemben csak annyi játszódott le, hogy hűű. Mást nem is nagyon tudnék mondani. Észbe kaptak és miattam készítették ki Zsófit.
- Nyissátok ki az ablakot, oltsátok le a villanyát és menjetek le szünetre!-szólt be az ügyeletes tanár a termünkbe.
Mindenki kizúdult a teremből az udvarra. Elfoglaltuk a szokásos padot és tovább beszélgettünk.
Pár perc múlva a vasajtó kicsapódott, amin Zsófi és a három csatlósa rontott ki.
Zsófi egyáltalán nem úgy nézett ki, mint a múltkor. Újra felvette a magassarkúit és 3 kiló sminket pakolt magára.
- Ez egy hülye liba.-mondtam.
- Őrizd meg a hideg véred Adri.-mondta nevetve Roli.

***

- Milyen óra jön?-kérdezte Márk, mikor meghallotta a csengő hangját.
- Biológiaaa!-kiáltották egyszerre.
Csak mosolyogva meredtem a dilinyós osztályra. Sajnálom, hogy már nem tartozhatok közéjük.
Márk elvigyorodott amikor a fülét megütötte a biológia szó. Nagyjából tudtam, hogy miért vigyorog, hisz szegény tanárnőt már év elejétől kikészíti. Kíváncsi vagyok, hogy most mivel drukkol elő.

A tanárnő becsapta maga mögött az ajtót, Márk pedig gyorsan bedobott egy rágót a szájába.
- Mai órán átismételjük az emberi test felépítését.- zárta be a naplót, majd megfogott egy krétát és a táblára írni kezdett.
- Mi jön a sejt után?-fordult az osztály felé.- Márk?
- Ööhh... Sajt.-csámcsogott jó ízűen. Az osztály magába fojtott  nevetéssel ült csendben.

- Na akkor most a rágódat szépen kidobod a kukába. -kérte még szépen a tanár.
Márk unottan felállt a székéről és kivánszorogott a kukához. Kidobta, majd visszaült a helyére.
Elfordult és egy újabb rágót vett a szájába, mire én elmosolyodtam. 

- Tehát. Mi jön akkor utána?-tette fel újra a kérdést Márknak.
- Honnan tudjam...-mondta, úgy hogy a rágó látható legyen.
- Ne szórakozzál velem fiam! Megmondtam, hogy dobd ki a rágót!!!-kezdett el sápítozni a tanár.
- Kidobtam. Ne tessék már idegeskedni. Árt a szépségének.-mondta Márk komoly fejjel. És kész. Ennyi volt. Az osztályban már minden egyes ember sírt a röhögéstől.

- De most mondjátok, hogy nincs igazam.-nézett Márk az osztályra. Szemeiben lehetett látni, hogy azért ő is eléggé élvezi a dolgot.

- Dobd ki!!!- ordítozott a tanárnő.

- Nyugalom. Már megyek is!-pattant fel a székről és Superman-t utánozva ki ugrált, most már egy köpennyel a hátán(!!!)

- Jézusom ez a gyerek.-sóhajtott fel tanárnő.

- Márk! Hogy a szarba raktad fel magadra azt a köpenyt?- kérdezte meg Roli.

- Titoooook!-kiáltotta és kezét előre nyújtva vissza ment a helyére.
Hátra fordult a fal felé és megint egy rágót vett elő.
- Na azt már nem!- látta meg a tanár. - Az ellenőrződet kérem Alföldi Márk! Azonnal!!!-ordibált a tanár.
Márk levette magáról a köpenyt és most már normálisan odasétált a tanári asztalhoz. Letette a tájékoztatóját az asztalra, majd flegmán, vállat rángatva leült a helyére és az óra további felében meg sem szólalt.

- Bazdmeg, hogy te mekkora arc vagy.-szóltam oda Márknak.
- Kösz. Te is Chuck Norrisné.-nevetett.
Leültünk a padra és mindenféléről beszélgetni kezdtünk.

- Most jön majd az új pali nem?-kérdezte Dzseni.
- Ja.- mondta Roli.- Szerintem most megint osztályfőnöki óra lesz.

- Remélem.-reménykedett Dzseni.

Becsengőkor leültem a helyemre és türelmesen vártam az ofőt. Pár perccel később be is jött, de az új tanuló sehol sem volt.

- Gyerekek. Be akarom mutatni nektek az új osztálytársatokat.

- Láthatatlan bigyót visel?- érdeklődött Marci, mert ugye a diákot sehol sem láttuk.

A tanár odasétált az ajtóhoz, közben a fejét csóválta. Behívta a fiút és akkor...akkor lépte át a küszöböt Somogyi Bálint.

***

Oltárian nagy bocsánat kérés :c

Sziasztok! Bocsánatot szeretnék kérni tőletek, amiért csak így felfüggesztettem pár időre a blogot. Remélem nem haragszotok rám, de meg kell értenetek, hogy nehéz volt nekem az az időszak.
Most is ritkán lesznek csak részek, (hétvégén) ugyanis a felvételi előtt állok és rengeteget kell tanulnom.
Lehet, hogy a régi olvasóim nem, de bízok benne, hogy lesznek olyanok akik rátalálnak erre a blogra és olvasni fogják.
Még egyszer ne haragudjatok rám:(