Levél

Mivel elég unalmas napom volt, így megírtam egy másik részt is.
Következő rész jövőhét hétvégén lesz, addig is kitartást a következő héthez! :)
 _____________________________________________________________________________
A gyomrom beleremegett, a szívem már a felhőkben járt, kezeim reszkettek, a fejem pedig
szokásosan céklavörös lett.
- Psszt.-hajolt hozzám Roli.-Jól vagy?-kérdezte suttogva.
- P-persze. Csak egy kicsit szédülök.
A tanár végig nézett az osztályon végül a tekintete megállt rajtam. Amitől paráztam bekövetkezett. A tanár száját az a mondat hagyta el, hogy "ülj le Adrienn mellé" .
Bálint ledobta táskáját a pad mellé és lazán leült mellém, de köszönni nem köszönt.
Gondolkozás nélkül megbökdöstem az előttem ülő Dzseni vállát, hogy adjon egy papírt és egy tollat.
Sebesen írni kezdtem egy Bálintnak szánt levelet, amiben leírom azt ami valójában lezajlik bennem iránta. Ezt az esélyt nem fogom elhalasztani!
- Nos, Bálint. Valamit mesélhetnél magadról nekünk.-mosolygott az ofő.
- Persze.-válaszolt Bálint és újra felállt. Ez engem nem nagyon zavart meg az írásban, csak fél füllel hallgatóztam, amit Bálint mond.
- Miskolcról jöttem ide a nagymamámmal, mert szüleim már nem élnek. Mostanában elkezdtem gitározni és dalszövegeket írni. Adriennt már régebb óta ismerem, mert vele jártam egy iskolába.
- Hogy haltak meg szüleid?-kérdezte meg Lilla.
- Lilla! Nem illik ilyet kérdezni!-szidta le a tanár Lillát.
- Tessék már hagyni tanár úr! Először most hallom Lilla hangját mióta idejöttem!-avatkozott bele Marci.
- Nem beszélnék róla ha nem baj.-mondta ki végre a kérdésre megfelelő választ Bálint. Valahogy éreztem, hogy ezt mondja, hisz csak ő és a nagymamája tudja a halál okát.
- Megértjük. Köszönjük szépen, leülhetsz.-mondta a tanár.

***

Kicsengőkor Roli, Marci és Márk ismét a mi padunkhoz tolongott, azonban most nem hozzám, hanem Bálinthoz.

Én a tollat letettem, majd szépen összehajtottam a levelet és becsúsztattam a zsebembe.
-Tereld el!-tátogtam némán a számmal Rolinak. Először nem értette, hogy miről van szó, később leesett neki, hogy Bálint figyelmét kéne valahogy elterelni.

- Hee! Körbe vezesselek a suliban?-kérdezte Roli Bálinttól.
- Ja. - mondta egyszerűen.

Mikor mindenki kiment a teremből én kihúztam a levelet a zsebemből és beraktam Bálint táskájába.
Felkaptam a hátamra a tatyóját és lementem a suli elé, hogy ott megvárjam őket, amíg visszatérnek.

Elég sokáig tartott nekik, de valahogy csak odaértek.

- Itt keresünk téged!-ordított a suli bejárati ajtajából Marci, végül a többi sráccal együtt megindult felém.

- Bocs. Elfelejtettem mondani, hogy itt leszek.-vigyorogtam.

Átnyújtottam a táskát Bálintnak, ő pedig megköszönés nélkül kikapta a kezemből. 

- Szívesen.-mondtam arra utalva, hogy elég bunkó volt amiért nem köszönte meg. Továbbra is csak hallgatott, majd elköszönt a többiektől és hazament.

Döbbenten álltam a fiúk társaságában és elmerengtem gondolataimban.

Újra és újra játszódott le bennem az, amikor belépett az ajtón. Amikor még csak nem is köszönt egyszer sem. Tehát összefoglalva levegőnek nézett mind végig. Vajon rossz ötlet volt az a levél??

- Adri..Adri!-csettintgetett előttem Roli, mire feleszméltem.

- Höö?

- Jössz haza?

- Jaj, bocsi. Persze, megyek.-kapkodtam a fejemet, mert alig tudtam hol vagyok.

Elindultunk az úton Roli pedig Bálintról kezdett el faggatni.

- Te sem tudod, hogy haltak meg a szülei?

- Nem. Nekem sem mondta el sosem.

- Amúgy nagyon jó fej. Annyit röhögtünk mikor körbevezettem, hogy az valami hihetetlen.-mesélte én pedig elmosolyodtam.

***

Hazaérve lerúgtam magamról a cipőt és felszaladtam a szobámba. Szerencsére nem volt otthon Peti, különben biztos kicsinált volna a reggeli beszólásomért. Most megúsztam, de holnap nem fogom.

A szobámba lépve, az ágyamra pillantva megláttam három gyönyörű szép nyakláncot.

Egy szív és egy korona alakút, illetve egy Eiffel tornyosat.

Fogalmam sincs, hogy ki rakhatta oda őket, de sokat nem kellett rajta gondolkoznom A nyakláncok mellett egy papír cetli díszelgett. Szétnyitottam a papírt és olvasni kezdtem a rajta írottakat.

Drága kislányom! Vagy lehet, hogy már nem is vagy olyan kicsi. Alig lehet észre venni, ahogy felnősz, hisz mindennap a szemem előtt lebeg, amikor még csak a folyosón kúsztál. Amikor éjszakánként sosem hagytál aludni, mert mindig csak sírtál. Mikor odabújtam hozzád rögtön lecsillapodtál és elaludtál. Néha hiányolom azokat a perceket, de ugyanakkor amikor végignézek rajtad,

 büszke vagyok rád! 

Büszke vagyok rád, hiszen nézz magadra. Gyönyörű lány lett belőled, kívül is és belül is. Lehet, hogy követtél el hibákat az életben, de ki nem? Senki sem tökéletes. Néha úgy érzem, hogy nem vagyok olyan jó anya, mint amilyennek kéne lennem, de tudnod kell, hogy szeretlek, és mindig szeretni foglak!

A három nyaklánc közül válassz kettőt. Az egyiket tartsd meg a másikkal meg azt csinálhatsz amit szeretnél. Odaadhatod másnak, elrakhatod emlékbe és a többi..

De az egyiket hord! A harmadikat amit meghagysz, az az enyém lesz és én is hordani fogom. Mindig te fogsz eszembe jutni róla.

Ma csak éjszaka tudok hazamenni, szóval lehet, hogy nem találkozunk.

Puszil: Anya 

Könnyes szemekkel hajtottam vissza a levelet és gondolkozás nélkül felkaptam a szív alakú és az Eiffel tornyos nyakláncot. A szív alakút felvettem a másikat pedig beleraktam egy kis dobozba a levéllel együtt, majd elraktam a fiókomba.