- Ahhj. Hagyjál máár!-mondtam fáradt, meggyötört hangon, közben pedig átfordítottam a fejemet a fal felé.
- Gyere már! Suliba kell menned!-húzta lefele a lábamat.
- Suli!-nyitottam ki hirtelen a szememet, majd kapkodva felpattantam az ágyból. Félre löktem Danit, aki már felöltözve várt rám.
- Hamarabb nem jutott az eszedbe?-szidtam le, közben pedig fénysebességgel dobáltam ki a ruháimat a szekrényből, amik Dani lába előtt landoltak.
- Azt hittem, hogy tudod.-nevetett rajtam jóízűen. Elég jól elszórakozott rajtam, ahogy én éppen késésben vagyok a suliból. Bár, ha én kések akkor ő is.
- Nem igaz! Nincs egy darab normális göncöm sem!-kezdtem el hisztizni és rohangálni kezdtem a szobám és a fürdőszoba között.
- Itt hever a lábam előtt egy csomó ruha, de te semmit nem tudsz felvenni?-értetlenkedett Dani.
- Te ezt nem érted! Ezek nem jók!-hisztiztem tovább.
- Istenem. Siess már! Tényleg el fogunk késni!-kiáltott rám Dani.
- Jó oké. Nyugi van.-nyugtattam Danit és letérdeltem földön heverő ruhakupac mellé. Előkaptam egy fekete toppot és egy pulcsit, illetve egy farmer nadrágot.
- Menj már ki!-szóltam rá Danira, közben a ruhákra mutattam, azzal az okkal, hogy szeretnék átöltözni.
- Ja, persze.-ment ki a szobámból maga mögött bezárva az ajtót.
Gyorsan felöltöztem, végül kirúgtam az ajtót és gyorsan átsiettem a fürdőbe. Raktam magamra egy kis szempillaspirált és mehettünk is.
Kapkodva felhúztam a bakancsomat és felvettem a bőrdzsekimet. Közben olyan érzésem volt, mintha valamit elfelejtettem volna.
Dani már a kapuban türelmetlenül várt rám,.
- Hűűh. Eszméletlen jól nézel ki, de...Táska nem kéne?
- Basszuuus!-tört ki belőlem újra a hiszti és visszasiettem a szobámba. Nem érdekelt, hogy cipőbe bemegyek a házba, most fontos volt.
- Na most már jobb.-mondta, mikor látta hogy már a táska is a hátamon van. - Siess! Apa kivisz minket.
***
Körbe néztünk a suliban, de mivel túl csend volt, így arra következtettünk, hogy becsengettek.
- Ez az! Sikerült elkésnünk. Kösz szépen!-loholt előre dühösen Dani az üres folyosón, később pedig megérkezett az ő termükhöz. Bekopogott, majd benyitott. Köszönt és utána elnézést kért a késésért, de mivel a matek tanárja volt bent, ordítozni kezdett vele.
Az tanár üvöltését ki lehetett hallani a folyosóra és míg az én termem felé haladtam, jól elszórakoztam azon, ahogy Danit leszidja a tanár. Ki tudja, lehet, hogy rám is ez vár. De ha jól emlékszem az első órám német, szóval nagy baj nem lehet.
- Jó reggelt! Elnézést a késésért.-léptem be az ajtón, majd oda sétáltam a tanáriasztal mellé, hogy letegyem az ellenőrzőmet.
- Szia Adrienn! Már vártalak! Az tájékoztatódat hagyd. Most nem írom be, de legközelebb ne forduljon elő. Sok szeretettel köszöntünk, újra a suliban.-üdvözölt kedvesen a kedvenc tanárom.
Molnárné Elvira tanárnő mindig is kedves volt velem, meg úgy alapból is jó fej. Az óráin rengeteget röhögtünk mindig is, de ha ő azt mondja, hogy ennyi volt, akkor jön a tanulás része az órának.
- Mi? Mit keresel itt Adri?-nézett rám nagy szemekkel Roli, mire én csak ránéztem a tanárra és elmosolyodtam.
- Újra az osztály tagja vagyok.-mondtam vigyorogva, mire Roli nagy lendülettel felállt a székről és nekem futott. Úgy rám ugrott, hogy a földre zuhantunk.
- Kicsi a rakás!!-ordította el magát Márk, mire ő is és még egy páran felálltak a helyükről és ránk ugrottak.
- Gyerekek! Szálljatok le szegény Adriról!-szólt rájuk a tanár, de hiába. Mindenki rajtam feküdt és még csak meg sem mozdították magukat.
- Szálljatok le!!-kiabálta Roli, mire mindenki mocorogni kezdett, végül pedig már én is feltudtam tápászkodni a földről.
Ahogy végignéztem az osztályon tényleg mindenki rajtam feküdt. Minden egyes ember, kivéve Bálint. Ő csak a padban ücsörgött és unottan bámulta a boldog jelenetet.
- Most már mindenki menjen a helyére. Adrienn, te tudod a helyedet vagy nem?
- De, de ott már ülnek.-mondtam tanárnőnek, arra célozva hogy tegnap mellém ültették be Bálintot.
- Nem szeretnél mellette ülni?-tette fel a rettegett kérdést. Nem tudtam rá mit válaszolni, így csak összevissza hebegtem valamit, majd Bálint megszólalt.
- Ne fáradj...-állt fel a székről, felkapta a német cuccát és a táskáját, majd eggyel hátrébb ült.
Kellemetlenül odasétáltam a helyemre, közben próbáltam nem Bálint szemébe nézni, ami sikerült is.
Leültem a székre, és gondosan figyeltem a tanárt ahogy magyaráz. Mivel elég sokat hagytam ki a suliból, rengeteget kellesz pótolnom. Nem lesz egy könnyű utazás, de mindent belefogok adni. Ezt garantálom.
Kicsengőkor mindenki felpattant a helyéről és a padomhoz tömörült.
- Héé! Még itt vagyok!-mondta a tanár szigorúan arra utálva, hogy még mindenki maradjon a helyén.
- Csak nyugodtan.-intett oda Márk.
- Jó akkor Márknak következő órára egy egy oldalas fogalmazást kell írnia Bemutatkozás címmel.
- Höööö.-hördült fel Márk. - Magyarul?-kérdezte meg, mire az osztály csak felsóhajtott.
- Jól van na. Sosem lehet tudni..-tette fel a kezét Márk.
***
- Hogy jöttél te vissza? Már mint..-értetlenkedett Roli, közben felült a pad támlájára.
- Őszinte legyek, nem tudom. Drága bátyám tegnap ledobott pár darab papírt az asztalomra. Elolvastam és az volt odaírva, hogy újra idejárok.-magyaráztam a többieknek akik nagy szemekkel bámultak rám.
Tovább beszélgettünk, amikor Bálint kicsapta vasajtót. Mindenki felkapta a fejét, és csodálkozva nézték a dühöngő Bálintot. Felénk közeledett, kezében egy összegyűrt papírral. A szívem egyre hevesebben vert, mert tudtam, hogy az milyen lap.
- Tessék!-dobta nekem mérgesen a cetlit. Lélegzet visszafojtva álltam fel a padról, kezemben azzal az ócska papírral. Elsétáltam a többiektől és remegő kezekkel szétszedtem a papírt. Igen, valóban az én levelem volt nála, tehát elolvasta. Megnéztem a lap alját, amire csak az volt írva, hogy:
Késő!
Összegyűrtem a papírt és feldúltan, teljes erőből belehajítottam a kukába. A többiekkel nem foglalkozva, dühösen befutottam a suliba.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése