Mindig is a kedvenc úgymond idézetem volt az, hogy: Ha meg sem próbálod, sosem tudod meg mi lett volna, ha...
És ki tudja..Lehet, hogy még jól is jövök ki belőle. Szóval a lelkem sokkal nyugodtabb, hogy tettem valamit a cél érdekében.
- Adriii!-tört be szó szerint a szobámba Dani.
- Ezt nézd!-dobott le négy darab papírlapot az asztalomra.
- Azt hiszed, hogy én ezt mind el fogom olvasni?-néztem rá furcsán.
- Ha meg tudod, hogy miről van szó akkor rögtön el fogod olvasni, hidd el.-húzta széles vigyorra a száját.
- Ahhjj..Mond már..Húzod itt az idegeimet..-sürgettem meg egy picit.
- Ha annyit mondok, hogy újra suli...Akkor beugrana?
- Mii?- kerekedett el a szemem.- Ez lehetetlen!!-pattantam fel az ágyról.- Add ide azokat a papírokat!!-utasítottam ő pedig villámgyorsan felkapta a négy lapot és a kezembe nyomta.
A szemeim csak úgy forogtak a sorok között és a végén megláttam a legutolsó mondatot.
Varga Adrienn immár újra az iskolánk tanulójává vált.
- Ezt....Ezt hogy csináltad?-vettem le a tekintetemet a lapokról és fordultam Dani felé. Gondolom az igazgató, aki elég feltűnően utál, nem hiszem, hogy magától csak úgy visszavenne.
- Ez legyen az én titkom.-kacsintott rám és kiment a szobából. Nem hagyhattam annyiban, így utána futottam.
- Legalább akkor hagy háláljam meg valamivel...-loholtam mögötte.
- Ugyan már..Max vehetnél nekem egy doboz cigit a boltban.-fordult hátra én pedig elvigyorodtam és ugyanakkor le is döbbentem.
- Mióta cigizel te?
- Mióta cigizel te?
- Hát..Tudod a haverok..Rászoktattak..
- Na ettől féltem én.-húztam el a számat.
- Nyugi hugi.-mosolygott rám kedvesen, majd magához húzva megölelt.
Igen, lehet, hogy csak fél testvérem, de mindig mellettem van, segít, neki tényleg mindent elmondhatok, idegesít, belém köt. Világéletemben egy testvérre vágytam és most? Hát most megkaptam!
- Dzseni!!-szóltam bele a telefonba vidáman.
- Tudom, tudoooooooom!!!-visítozott velem együtt.
- Álljunk csak meg!-állt meg bennem a levegő.- Honnan?
- Jaaj Adri! Szerinted én a tesóddal nem egy suliba járok?
- Te tudtál erről?-döbbentem le.
- Igen. Fogd már fel!-mondta komolyan, de tudtam, hogy a vonal másik felén neki is mosolyra görbül a szája.
- Akkor holnap gyalog suli? Jézusom de fura kimondani újra. -kuncogtam a telefonba.
- Elhiszem. Egyébként igen, mehetünk. Az időt tudod. Sziiaa.-köszönt el.
- Szia.-tettem le a telefont.
Előszedtem a könyveimet a szekrények, fiókok mélyéről. Előkészítettem a tolltartómat, illetve bele a ceruzákat. Kisúroltam a cipőmet és megkerestem a fekete bőrdzsekimet is. Mindenre készen álltam.
Mikor végeztem, oltárian unatkoztam, így a nagy semmit tevéseben elszaladtam a boltba Daninak cigiért. Volt néhány gond, ugyanis megállítottak, hogy én még nem múltam el 18 éves. Nem tudtam mást csinálni, Petire fogtam, hogy neki kell. Szerencsémre elhitték, de mikor hazaértem már nem volt akkora mázlim.
Már a lépcsőn igyekeztem volna, mikor a hátam mögül meghallottam egy férfi hangot. Megfordultam és a lépcső aljába Peti állt.
- Nem kéne beszélnünk?-kérdezte Peti. Hangjában egy kis dühre lettem figyelmes. Megértem, fáj neki a reggeli igazság.
- Nem, de ha akarsz beszélgethetünk.-vonogattam a vállamat.
- Na elég volt ebből!! Ennyire pofátlan egy lányt!!-emelte fel a hangját. - Nem vetted észre, hogy az apáddal beszélsz?! Legalább a tiszteletet megadhatnád!!
- Tudod..Pofájuk csak a hörcsögöknek van, szóval..Erre annyit tudok mondani, hogy mindenki magából indul ki. A másik. Ha jól tudom, csak a mostohaapám vagy ami nem ugyan az. Sőőt, még az sem vagy, mert ha jól tudom, nem házasodtál össze az anyámmal. Ilyen embernek tiszteletet?! Soha!!-kezdtem el vele veszekedni, mire neki végleg elfogyott a türelme és nekem szaladt.
A félelemtől egy kicsit hátra hőköltem, mire megcsúsztam egy lépcsőfokon a doboz cigaretta pedig a földre zuhant. A cigicsikkek kiestek a dobozból és szanaszét hevertek a fa deszkákon.
- Csak nem?!-ordibált Peti, mire én gyorsan kapkodni kezdtem a darabokat.
- Igen! Cigizek és?!-hazudtam, mert úgy gondoltam ennyivel tartozok Daninak. Visszajuttat a suliba én pedig mondjam, hogy : Ááá, a fia cigizik nem én.
Nem leszek ilyen áruló.
Mikor végeztem a felszedéssel, gyorsan felfutottam a szobámba és éppen, hogy Peti előtt betudtam csapni, majd bekulcsolni az ajtómat.
- Nyisd ki! -kiabálta az ajtó másik oldaláról, azonban a hangját egy kicsit elnyomta a rugdosás. Igen, valóban beakarta valahogy törni az ajtómat, azonban nem sikerült neki, így egy idő után megunta és elment.
Felsóhajtottam egy nagyot és lehuppantam az ágyamra. Ma ezzel ennyivel megúsztam, de holnap..Holnap már tényleg nem fogom. Elmerengtem gondolataimban, hogy Peti miket művelhet velem, de később valaki kopogott az ajtómon.
Borzongva mentem oda az ajtóhoz, de kinyitni nem akartam.
- Dani vagyok..Psszt.-suttogta Dani. A lelkem megkönnyebbült és elfordítottam a zárat. Gyorsan kinyitottam az ajtót, türelmesen megvártam még Dani bejön és azzal a lendülettel vissza is csuktam.
- Jó hogy jössz.-mondtam, közben oda mentem az ágyamhoz és felkaptam a cigidarabokat.
- Ja. Hallottam mi volt. Tőletek zengett az egész ház. A szomszédok meg hülyének néztek. Mindegy.. Tényleg azt mondtad, hogy te cigizel?-tért a lényegre.
- Igen.-válaszoltam, ő pedig elmosolyodott. -Mi van?-néztem rá.
- Semmi. Köszi.-vette át a cigit.
- Érted most már bármit.-nevettem fel.- De nehogy találkozz a...dementorral.-mondtam, de aztán észbe kaptam, hogy az apjáról van szó.-Bocsi.-kértem elnézést tőle.
- Nem baj. Inkább most már menj aludni. Késő van, holnap pedig suliba kell menned.-tettem fel a levegőbe a mutatóujját, közben pedig elváltoztatott hangon dirigált tovább.
- Óóóhh..Éjszakára már puszit nem akarsz adni?-röhögtem el magam, mert vicces volt nézni, ahogy egy szigorú anyukát utánoz.
- Kislányom. Majdnem elfelejtettem.-kapott a fejéhez, majd odajött hozzám. Nyomott egy puszit az arcomra, majd erősen dörzsölni kezdte.
- Drágaa..Ott maradt a rúzs.-mondta még mindig magas hangon, belőlem pedig újra kitört a röhögés.
Már annyira nevettem, hogy a könnyem is kicsordult a hasam pedig fájt.
- Jójó, menj már anya!-jajgattam kisbaba módjára, végül pedig tényleg kiosont a szobából, szépen ügyelve arra, hogy Peti ne vegye észre.
Végül pedig én is elmentem aludni.
Igen, lehet, hogy csak fél testvérem, de mindig mellettem van, segít, neki tényleg mindent elmondhatok, idegesít, belém köt. Világéletemben egy testvérre vágytam és most? Hát most megkaptam!
- Dzseni!!-szóltam bele a telefonba vidáman.
- Tudom, tudoooooooom!!!-visítozott velem együtt.
- Álljunk csak meg!-állt meg bennem a levegő.- Honnan?
- Jaaj Adri! Szerinted én a tesóddal nem egy suliba járok?
- Te tudtál erről?-döbbentem le.
- Igen. Fogd már fel!-mondta komolyan, de tudtam, hogy a vonal másik felén neki is mosolyra görbül a szája.
- Akkor holnap gyalog suli? Jézusom de fura kimondani újra. -kuncogtam a telefonba.
- Elhiszem. Egyébként igen, mehetünk. Az időt tudod. Sziiaa.-köszönt el.
- Szia.-tettem le a telefont.
Előszedtem a könyveimet a szekrények, fiókok mélyéről. Előkészítettem a tolltartómat, illetve bele a ceruzákat. Kisúroltam a cipőmet és megkerestem a fekete bőrdzsekimet is. Mindenre készen álltam.
Mikor végeztem, oltárian unatkoztam, így a nagy semmit tevéseben elszaladtam a boltba Daninak cigiért. Volt néhány gond, ugyanis megállítottak, hogy én még nem múltam el 18 éves. Nem tudtam mást csinálni, Petire fogtam, hogy neki kell. Szerencsémre elhitték, de mikor hazaértem már nem volt akkora mázlim.
Már a lépcsőn igyekeztem volna, mikor a hátam mögül meghallottam egy férfi hangot. Megfordultam és a lépcső aljába Peti állt.
- Nem kéne beszélnünk?-kérdezte Peti. Hangjában egy kis dühre lettem figyelmes. Megértem, fáj neki a reggeli igazság.
- Nem, de ha akarsz beszélgethetünk.-vonogattam a vállamat.
- Na elég volt ebből!! Ennyire pofátlan egy lányt!!-emelte fel a hangját. - Nem vetted észre, hogy az apáddal beszélsz?! Legalább a tiszteletet megadhatnád!!
- Tudod..Pofájuk csak a hörcsögöknek van, szóval..Erre annyit tudok mondani, hogy mindenki magából indul ki. A másik. Ha jól tudom, csak a mostohaapám vagy ami nem ugyan az. Sőőt, még az sem vagy, mert ha jól tudom, nem házasodtál össze az anyámmal. Ilyen embernek tiszteletet?! Soha!!-kezdtem el vele veszekedni, mire neki végleg elfogyott a türelme és nekem szaladt.
A félelemtől egy kicsit hátra hőköltem, mire megcsúsztam egy lépcsőfokon a doboz cigaretta pedig a földre zuhant. A cigicsikkek kiestek a dobozból és szanaszét hevertek a fa deszkákon.
- Csak nem?!-ordibált Peti, mire én gyorsan kapkodni kezdtem a darabokat.
- Igen! Cigizek és?!-hazudtam, mert úgy gondoltam ennyivel tartozok Daninak. Visszajuttat a suliba én pedig mondjam, hogy : Ááá, a fia cigizik nem én.
Nem leszek ilyen áruló.
Mikor végeztem a felszedéssel, gyorsan felfutottam a szobámba és éppen, hogy Peti előtt betudtam csapni, majd bekulcsolni az ajtómat.
- Nyisd ki! -kiabálta az ajtó másik oldaláról, azonban a hangját egy kicsit elnyomta a rugdosás. Igen, valóban beakarta valahogy törni az ajtómat, azonban nem sikerült neki, így egy idő után megunta és elment.
Felsóhajtottam egy nagyot és lehuppantam az ágyamra. Ma ezzel ennyivel megúsztam, de holnap..Holnap már tényleg nem fogom. Elmerengtem gondolataimban, hogy Peti miket művelhet velem, de később valaki kopogott az ajtómon.
Borzongva mentem oda az ajtóhoz, de kinyitni nem akartam.
- Dani vagyok..Psszt.-suttogta Dani. A lelkem megkönnyebbült és elfordítottam a zárat. Gyorsan kinyitottam az ajtót, türelmesen megvártam még Dani bejön és azzal a lendülettel vissza is csuktam.
- Jó hogy jössz.-mondtam, közben oda mentem az ágyamhoz és felkaptam a cigidarabokat.
- Ja. Hallottam mi volt. Tőletek zengett az egész ház. A szomszédok meg hülyének néztek. Mindegy.. Tényleg azt mondtad, hogy te cigizel?-tért a lényegre.
- Igen.-válaszoltam, ő pedig elmosolyodott. -Mi van?-néztem rá.
- Semmi. Köszi.-vette át a cigit.
- Érted most már bármit.-nevettem fel.- De nehogy találkozz a...dementorral.-mondtam, de aztán észbe kaptam, hogy az apjáról van szó.-Bocsi.-kértem elnézést tőle.
- Nem baj. Inkább most már menj aludni. Késő van, holnap pedig suliba kell menned.-tettem fel a levegőbe a mutatóujját, közben pedig elváltoztatott hangon dirigált tovább.
- Óóóhh..Éjszakára már puszit nem akarsz adni?-röhögtem el magam, mert vicces volt nézni, ahogy egy szigorú anyukát utánoz.
- Kislányom. Majdnem elfelejtettem.-kapott a fejéhez, majd odajött hozzám. Nyomott egy puszit az arcomra, majd erősen dörzsölni kezdte.
- Drágaa..Ott maradt a rúzs.-mondta még mindig magas hangon, belőlem pedig újra kitört a röhögés.
Már annyira nevettem, hogy a könnyem is kicsordult a hasam pedig fájt.
- Jójó, menj már anya!-jajgattam kisbaba módjára, végül pedig tényleg kiosont a szobából, szépen ügyelve arra, hogy Peti ne vegye észre.
Végül pedig én is elmentem aludni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése