Küldemény Bálintnak!

Sziasztok! Mivel néhányan kíváncsiak vagytok az Adrienn által írt levélre Bálintnak, úgy döntöttem leírom.

__________________________________________________________________________________
Bálint!
Lehet, hogy már most az első szavaknál, legszívesebben összegyűrnéd ezt a levelet, de légy szíves ne tedd! Kérlek olvasd végig, és utána már azt teszel amit akarsz.
Mikor a hír a fülembe jutott, hogy új osztálytárs jön az én helyemre, nem érdekelt. Aztán közölték velem, hogy Bálintnak hívják. Már tudtam, hogy te leszel az. Hisz utánam jöttél az ország másik végéről, de én elég tirpák módra visszautasítottalak. Mindenért szégyenlem magam, amit tettem a kapcsolatunk miatt. Én szakítottam és hiba volt! Nem álltam ki melletted, mikor szükséged lett volna rám, a szüleid miatt. Meg kellett volna értenem, ha feldúlt voltál a történtek miatt, de az én türelmem elfogyott, de lehet hogy konkrétan nem is volt. Én is elég sokat gondoltam, a régi időkre. Ahogy te is említetted, valóban semmi gondom nem volt, mert számodra mindig én voltam az első. Nem a haverok, se senki csak én. Sok időt átvészeltünk együtt. Te vigasztaltál ha rossz kedvem volt. Röhögtünk a másikon, ha elesett, de még is segítettünk egymásnak. Cukkoltuk egymást, veszekedtünk egymással. De egymás nélkül még sem tudtunk élni.
Eljöttem a régi sulimból és átjöttem ide. Őszintén bevallva, sokkal jobb ez az osztály, mint a régi, de egy valaki mégis hiányzott belőle. Belőlem. Az pedig te voltál/vagy.
Találkoztam egy fiúval. Igen beleszerettem. De már nem is vagyok benne igazán biztos, hogy szerettem. Lehet, hogy csak vele akartam elfeledtetni téged. Mindegy. Kanyarodjunk vissza..
Találkoztam vele, és nehezen, de összejöttünk. Együtt voltunk, már nem tudom meddig de egyszer megláttam egy másik lánnyal. Rögtön te jutottál eszembe, azzal az okkal, hogy te sose tennél velem ilyet. 
Sírtam a dolog miatt, de tudtam, hogy erős vagyok.
Sok mindenen keresztül mentem azóta, mióta eljöttem. Elvesztettem az ottani barátaimat, de itt újakra találtam. Megismerkedtem Dzsenivel, akit már a suli első heteiben baleset érte. Kórházba került én pedig sík ideg voltam. 
Lehet, hogy bandám lett volna, de amilyen szerencsétlen vagyok, nem alakult meg.
Verekedtem a suliban nem egyszer, többször. Ezért kirúgtak a suliból, jogosan. Igen lehet, hogy verekedtem, de nem hurcoltam ki a csajt a sínek közepére, hogy elüsse őt egy vonat.
Velem tették ezt!
Előkerült a halott apám, de azóta érdekes módon megint nem láttuk. És most?
Előkerültél te is! Nagyon boldog vagyok, hogy újra láthattalak, bár lehet, hogy ez már többet nem fordul elő. Mostohaapám jóvoltából lehet, hogy a suli területét még csak meg sem közelíthetem.
Ebben a levélben nem sajnáltatni akarom magam, csak éreztetni akarom veled, hogy igen is fontos vagy nekem! Hogy még mindig szeretlek, de lehet már késő.

Megértem, hogyha nem keresel fel, ha nem szólsz hozzám, de úgy érzem, kötelességem volt ezt megírni, mert a lelkem így nyugodt.

Üdvözlettel: Adrienn