" Hercegnő "

Sok gyerek között végigrohantam a folyosón és egészen a mosdóig meg sem álltam. A tükör elé álltam és öt percen keresztül csak magamat bámultam. Meglepetésemre egy könny sem csordult ki a szememből, talán már hozzászoktam. Hozzászoktam a sok csalódáshoz, amit az élettől kapok folyamatosan.
- Hé Adri..- állt mellém Dzseni. - Jól vagy? - kérdezte aggódó arckifejezéssel.
- Persze. Nincs gáz. - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Mi van veled és Bálinttal?
- Semmi. - vágtam rá.
- Akkor valószínűleg ok nélkül utál téged ennyire..Nem de?
- Utál? -  vettem le a tekintetem a tükörről és Dzseni felé fordultam.
- Hát nem? Tegnap, még csak hozzád sem szólt, pedig mondta, hogy ismer. Ma pedig csak dühösen rohangál össze-vissza, aztán hozzád vág egy papír darabot. Talán azt hiszed, hogy élete szerelme vagy?
- Elmondom. - mondtam, ő pedig határozottan bólintott egyet.
Gondosan elsoroltam neki mindent. Azt hogy együtt voltunk, bunkó voltam, szar barátnő voltam és a többit.
- Figyelj. Nem akarlak megbántani téged meg semmi, de nem csodálom, ha most gyűlöl téged. - fogta meg a kezemet.
- Tudom, oké? Ne vágd már te is a fejemhez.. - szúrtam le, mire valaki kinyitotta a wc fülke egyik ajtaját mi pedig Dzsenivel megfordultunk. Szerencsémre Zsófi volt az, magyarán mindent hallott amit én elsoroltam Dzseninek.
- Újra itt.. - lépett a csaphoz Zsófi és megmosta a kezét. - Bár, nem sokáig fogod itt húzni. Mellesleg... - zárta el a csapot. - Jó kis sztori lesz ebből a suli újságban. - nézett rám lesajnálóan és kacagva kiment a mosdóból.
Mikor hallottam az ajtó csapódását, nekidőltem a falnak és a föld felé csúszni kezdtem.
- Milyen újságról beszél ez? - néztem fel Dzsenire.
- Mióta elmentél, elég sok mindent hoztak be a suliba. Közöttük van ez a suliújság is. Zsófi kiharcolta az osztályfőnökénél, hogy hagy lehessen ő az egyik szerkesztő. Amilyen aljas biztos beleírja ezt a történetet is. - magyarázta Dzseni, közben leült mellém a hideg csempére.
- Ez az én formám... - mondtam halkan, és a fejemet a térdemre hajtottam.
- De hiányzott már nekem a drága.. - szólaltam meg egy idő után. Láttam, hogy Dzseni értetlenül néz rám, így hozzátettem azt, hogy Zsófira értettem.
- Én örülök, hogy visszajöttem a suliba, de... Zsófit teljesen elfelejtettem. Talán az benne a legrosszabb, hogy újra basztathat engem örömébe. Ő élvezi ezt az egészet..
- Na jó ebből elég volt! - állt fel Dzseni. - Hol van az az Adri, akit én megismertem? Az az erős lány? Tisztában vagy te azzal, hogy mi mindenen keresztül mentél már? Pont most akarsz összeomlani?! - ráncigált fel a fehér kőről és szigorúan a szemembe nézett.
- Meg akarod neki adni azt az örömöt, hogy basztasson? Tegyél már valamit! Mutasd ki, hogy nem érdekel téged a dolog! Vonulj végig mosolyogva a folyosón és már nem csak Zsófit, hanem Bálintot is idegesíteni fogod azzal, hogy boldog vagy! - biztatott.
- Igazad van! - mondtam magabiztosan, majd levettem a kezét a vállamról és kimentem a mosdóból.
Lazán, arcomon hatalmas vigyorral sepertem végig a tanulók között. A folyosóvégén megpillantottam Zsófit aki a pink borítású könyveit pakolgatta be a helyére.
- Ilyen gyengének ismersz? - csaptam be előtte a szekrény ajtaját.  Kicsit hangosra sikeredett, ezért a folyosón minden egyes diák felénk fordult.
- Azt hiszed hagyni fogom, hogy TE - emeltem meg a hangsúlyt - Boldogan kavard a szart az én életemben? Nem..Nincs lejátszva a menet. - húztam gúnyos vigyorra a számat és ott hagytam.
A tömeg oszlani kezdett körülöttünk, mert becsengetek. Kapkodni kezdtem a lábamat, és szerencsémre, mikor beértem a terembe a tanár még nem volt ott.
Az órából már kb 10 perc telt el, de tanár sehol sem volt
- Nem kéne szólni egy tanárnak? - kérdezte megszeppenve Lilla.
- Normális vagy asszony?! - hördültek fel a fiúk, mire Lilla egyre lentebb csúszott a széken.
- Chuuck! - kezdett el ordibálni Marci. - Chuuuuuuck!!!
- Fejezd már be Marci, már fáj a fejem! - szóltam rá.
- De hát szóltam neked. - görbítette le a száját, mintha szomorú lenne. - Tudod..Chuck Norrisné.. - magyarázta, mire nekem leesett a dolog.
- Sorry. Tudod, ha azt ordibálod, hogy Csákk, akkor valaki valami paraszt srácnak néz és azt hiszik, hogy annyit akarsz mondani: csák egy szilvát kírek én.. - mondtam, mire Marci felnevetett.
- Hmm. - gondolkozott el. - Igazad van. Akkor legyél csácsi...
- Csácsi? Most ez komoly? Az meg olyan, mintha csacsi lennék.
- Mit szólnátok hozzá, ha.. - jött oda hozzánk Roli. - Adri, Adri lenne? - veregette meg egyik kezével az én vállamat, másik kezével pedig a Marciét.
- Nem semmi eszed van hallod. - tetetett ledöbbenést Marci, aztán gyorsan a helyére sietett, mert a tanár bejött a terembe.
- Psszt. - szóltam előre Dzseninek. - Mióta Boros igazgató a fizika tanár? - kérdeztem halkan, mert régen még nem ő tanította.
- Mondtam, hogy sok új változás van. Holnap megtudod a harmadik újdonságot. - kacsintott rám, majd előre fordult.
Szuper. Az igazgató így is utál, és most már hála égnek nem csak a matekot tanítja ő, hanem a fizikát is. Háromszoros hurrát neki.
- Elnézést a késésért, de volt egy kis elintézni valóm. - csapta le a naplót a tanár és körbenézett az osztályban.
- Nos. Gondolom már mindenki tudja, hogy Adrienn, újra az osztály tagja és remélem, mindenki hisz benne, hogy többet nem ver meg senkit... - mondta Boros tanár úr cinikusan.
- Adriennt még nem kérhetem számon szóban, bár szívesen megtenném ezt így hozzá teszem. Tehát ma úgy felelünk, ahol kinyílik a napló. - mondta a tanár a naplót pásztázva. Hmm, milyen kedves.. Annyira látni rajta, hogy "imád" engem, hogy biztos mindenki irigykedik rám. Mindegy, legalább egy közös van bennünk. Mind a ketten utáljuk egymást.
- És a mai felelő... - emelte fel a fejét a naplóból. Végignézve az osztályon mindenki lehajtott fejjel ült és olvasta a füzetét.
- Alföldi Márk. - bökte ki végre a nevet, mire az osztály felsóhajtott egy nagyot, kivéve Márk.
- Tanultál? - kérdezte a tanár Márktól.
- Persze. - válaszolta Márk vigyorogva, közben lazán kisétált a táblához. - De.. - akadt meg egy pillanatra. - Milyen óránk is van? - nézett végig az osztályon, mire mindenki csak egy wááá- val jelzett vissza, hogy hülye vagy.
- Ne már, most komolyan.. Adri? - tekintett rám Márk.
- Fizika. - válaszoltam a kérdésére mosolyogva.
- Oké, most már tudom. - mondta komoly fejjel és a tanárra nézett.
- Szuper, most hogy ezt tisztáztuk, elmondhatod a múlt órai anyagot. - mondta a tanár egyre türelmetlenebbül.
- Rendben, de még egy kérdésem lehet?
- Idekapcsolódik?
- Igen. Mit is vettünk múlt órán? - kérdezte meg a tanártól hunyorítva.
- Na jó... Elég volt ebből! Ülj le a helyedre!
- Akkor nem kapok jegyet? - sétált vissza a helyére Márk.
- Olyannak ismersz? - kérdezett vissza, majd bevéste az egyest a naplóba. Összecsapta a naplót, és az óra további részében lediktálta a leckét. Végül pedig kijelentette, hogy dolgozatot írunk következő órán.
- Tanár úr! - szóltam utána, mikor láttam, hogy készül elhagyni a tantermet. Visszafordult és rám förmedt, hogy mit akarok.
- Ugye én most jöttem vissza és akkor nekem meg kell írni ugyan úgy a dogát?
- Mit hiszel? Hogy attól, hogy visszajöttél különcködni fogok veled? Hát nem! Pótold be! Old meg! - mondta felemelt hanggal és kiment a teremből.
- Én segítek. - fogtam meg a kezemet Dzseni, mire én elmosolyodtam.
- Köszi.
Következő óra osztályfőnöki volt, amin csak azzal a bállal kapcsolatos dolgokat mondták el.
- Igen Adrienn? - szólított fel a tanár mosolyogva.
- Én erre nem jönnék, ha nem baj. - mondtam mire Roli felcsattant.
- Mi az, hogy nem jössz? - nézett rám döbbenten.
- Adrienn persze erre nem kötelező jönni. Ha nincs kedved akkor nem jössz. Megértjük.
- Amúgy sincs párja. - szólt bele Bálint pofátlanul, én pedig hátrafordultam hozzá.
Ő csak a telefonját nyomogatta és még csak fel sem nézett belőle.
- És akkor mi van? - avatkozott bele Marci is. - Majd én elhívom! - mondta vigyorogva.
- Te tudod. - vont vállat Bálint én pedig visszafordultam előre.
- Na akkor mindenkinek van párja, ugye? - kérdezte a tanár.
- Roli? - nézett Rolira.
- Dzseni. - válaszolta.
A tanár mindenkit végig kérdezett, hogy ki kivel megy. Roli - Dzsenivel, Marci - velem, Ádám - Lillával, a többi fiú pedig valami a-s csajokat hívtak el. Igen még Bálint is, méghozzá Zsófit.
Lehet, hogy még most kedveli Zsófit, de amint megjelent a suliújság nem fogja.
A többi óra gyorsan elment és mehettünk is haza. A hazafele utamat Dzsenivel és Rolival töltöttem.
Még a suli kapuba álltunk, hogy Dzseni beköthesse a cipőjét mikor Marci ordibált nekünk valamit.
- Várjatok meg! - futott felénk.
- Te nem is erre laksz.. - mondta Roli, közben felhúzta a földről Dzsenit, aki nem bírt felállni.
- Lehet, de a hercegnőt haza akarom kísérni. - vigyorgott, mire mellém állt. Furcsán néztem rá, hogy miért is vagyok én hercegnő.
- Ahj, ne nézz már így.. Tudod, velem jössz a bálba. Csak nem tudom, hogy hogy mondják, így elneveztelek hercegnőnek. - magyarázta, mi pedig csak nevetve figyeltük őt.
- Na jó, állj. Egy szóval sem mondtam, hogy attól, hogy te elhívtál el is megyek.. - vágtam vissza neki.
- Mi? Miért? - akadt ki.
- Nyugi csak viccelek. Elmegyek. - mosolyogtam rá. - Kedves volt tőled, hogy elhívtál. - mondtam, ő pedig visszamosolygott rám.
Hazaindultunk és úgy ahogy mondta Marci, hazakísért. Rengeteget beszélgettünk és nevettünk együtt.
- Na mit szólsz az első napodhoz? - tette fel a logikátlan kérdést Roli.
- Bakker. Úgy beszéltek velem, mintha még sosem jártam volna suliba. - röhögtem fel, mire Roli csak feltette a kezét.
- Jó na. Csak kíváncsi vagyok. - vigyorgott.
- Szerinted milyen lett volna? Fantasztikus. Újra veletek lenni meg minden..Tök fasza érzés. - meséltem életvidáman.
A többiek csak mosolyogtak rajtam és észre sem vettem, hogy Roliék már le is kanyarodtak és hogy hazaértem Marcival.
- Köszi, hogy elkísértél. - mondtam mosolyogva és megöleltem.
- Máskor is. - köszönt el és hátat fordítva elindult haza.