Dzseni új haverja, "Szaros"

- Egy pillanat. - állt félre Dzseni, kezében a csörgő telefonnal. Türelmesen megvártuk, amíg visszatér hozzánk, azonban telefonálás közben az arca egyre jobban elfehéredett, mint egy fal. Azt hittem, hogy ott rögtön elájul, szóval gyorsan odasiettem hozzá.
- Valami baj van? - néztem rá rémülten, de ő nem mondott semmit csak feltette a mutatóujját azzal jelezve, hogy várjak.
- De nagy baj van? - kérdezte a vonal másik végén lévő személyt. - Huuuh. - sóhajtott fel, végül pedig elköszönt egy "oké, mindjárt otthon vagyok" mondattal.
- Héé! - kiáltottam utána, mert gyorsan rohanni kezdett.
- Sietnem kell haza! Bocsi, sziasztok! - kiabálta vissza sem fordulva.
Ott álltunk Rolival, értetlenül. Fogalmunk sem volt, hogy mi lehet a gáz.
- Minden esetre, este felhívom majd.. - mondtam és megindultunk haza.

***

- Helló! - mentem be a házba, mire anya kikukucskált a konyhából.

- Szia kicsim. - köszönt vissza. - Milyen napod volt?
- Elment egynek. - mondtam fáradtan. - Felmegyek a szobámba. - mondtam és megindultam a lépcső felé. Mikor felértem, a folyosó végén Petit és Danit pillantottam meg. Nem akartam megzavarni a beszélgetésüket, így a tervem az volt, hogy halkan elosonok a szobámba, de mint mindig ez sem sikerült. Dani rögtön észre vett és vidáman megindult felém, hogy megölelhessen.
Átnéztem a hozzám közeledő srác válla felett és láttam, hogy Peti gyilkos tekintettel néz rám. Vettem az adást, tudtam mire gondol, így köszönés nélkül kikerültem Danit és bementem a szobámba. Magam mögött becsapta az ajtót, és ledobtam a szürke táskámat az ágyra. A helyiségben eléggé nagy volt a felfordulás, ezért arra gondoltam, hogy a csütörtök délutánomat egy nagy takarítással töltöm majd el.
- Ennek meg mi baja? - hallottam az ajtó másik oldaláról Dani döbbenettel teli hangját.
- Mindig is mondtam, hogy ez a lány idióta. - válaszolta hanyagul Peti.
- Te se lehetsz normális szerintem.. - vágott vissza neki Dani és becsapta szerintem a saját szobájának ajtaját.
Magamban azért egy kicsit elmosolyodtam, mert bár Danival a következő időben eléggé bunkó leszek, mégis engem véd és nem a saját apja oldalán áll.
A gondolataimból a telefonom csörgése ébresztett fel. Felkaptam a mobilt és elolvastam a kijelzőn villogó nevet.
- Szia Dzseni. - köszöntem neki.
- Szia. - röhögött bele. - Át tudsz jönni?
- Persze, bár a mai napomat inkább a takarítással töltöttem volna. - mondta, közben pedig végignéztem a kupis szobámon.
- Ez fontos. - nevetett még mindig jóízűen. - Ott van!! - ordította el magát.
- Mi? - kérdeztem értetlenül, mert fogalmam sem volt, hogy ki van hol, vagy hogy egyáltalán miről is van szó.
- Nem neked mondom, hanem apának.. Te inkább siess hozzánk! Te vagy a leggyorsabb futó a lányok közül. - mondta és le is tette a telefont.
Elképzelésem sem volt, hogy mi a bánatot kellene csinálni, így inkább gondolkodás nélkül, felvettem a bakancsomat és elmentem Dzsenihez.

***

- Szia. - nyitotta ki az ajtót Dzseni kipirulva, mellőle pedig kikukucskált egy... Egy kecske (!!!)

- Ez mi a halál? -  néztem a barátnőm mögé meglepetten, közben pedig hangosan felnevettem, amitől jószág megijedt és elszaladt. Dzseni fáradtan, meggyötört arccal utána sietett, engem pedig ott hagyott a zárt kapun kívül.

- Most ez komoly? - dünnyögtem magamba és átmásztam a kapun. Befutottam a házba és körbe néztem. Sehol sem volt senki..

- Dzsenii! - kiáltottam, mire a lépcsőn Dzseni apukája trappol le.

- Jó napot! - köszöntem mosolyogva.

- Háát, lehetne jobb is. - mondta kifulladva. - Örülök, hogy itt vagy, kéne egy kis segítség.

- Miben? 

- A kecske elfogásában. - jött le Dzseni a lépcsőről.

- Mit keres itt egyáltalán egy kecske? - röhögtem el magam.

- Apa kiskora óta szeretett volna egy kecskét és mivel ma vásár volt, vett egyet. - magyarázta Dzseni nekem a tényeket.

- Most ez komoly? - fordultam Dzseni apukájához hüledezve.

- Halál komoly.

- Hát akkor. - vettem le a bakancsomat. - Ruuuun! - üvöltöttem el magam, mire futni kezdtem.
Először az irányt a felső emeltre vettem és ott néztem körül. Ahogy Dzseni szobája felé közeledtem, egyre furcsább szagot éreztem.
- Fúúj. - mondtam halkan, mert volt egy sejtésem, hogy ez vajon minek a szaga lehet.
- Fúúúúj! - kiáltottam fel, mire benéztem Dzseni szobájába.
Dzseni Roados ágyneműhuzatán ott ült az állat mellette pedig egy... Nem akarom leírni, de ezt csak így lehet fogalmazni. Egy szardarab..
- Mi az? - rohant fel Dzseni, majd benézett ő is a szobájába.
- A kurva életbe!! - idegesedett be Dzseni és rohanni kezdett volna a kecske felé, hogy elkapja, de én a kezemet elé raktam, hogy ne mert elijeszti.
Lassan megindultam jószág felé, közben pedig olyanokat motyogtam hozzá, hogy "ügyes kecske" "maradj ott" vagy hogy "semmi gond".
Elképesztően furcsa volt azt mondanom, hogy ügyes kecske. Ha talán egy kutya vagy cica lenne, akkor oké, de könyörgöm. Egy kecske a házban?!
Már majdnem eltudtam kapni, amikor leugrott az ágyról és kiszaladt a szobából.
- Azonnal szellőztess! - utasítottam Dzsenit, és kergetni kezdtem az újdonsült háziállatukat.
Igen, lehet, hogy én vagyok a leggyorsabb futó a lányok közül, de ezt még én sem érem utol. Mindegyik kecske ilyen gyors vagy ezt feltuningolták a vásáron? Ahhj..
Ide-oda futkostam, mire nagy nehezen sikerült elkapnom.
- Meg van! Elkaptam!! - óbégattam.
- Jövök! - futott felém Dzseni apukája, és egyszerűen az ölébe vette a kecskét.
Kivitte a hátsóajtón, ami a kertre nézett és berakta egy elkerített kis helyre.
- Innen aztán nem jössz ki köcsög kecske! - mondta vigyorogva Dzseni apja. - Bocsánat a kifejezésért. - fordult felém.
- Semmi gond. Gyönyörű alliteráció volt. - nevettem fel.
- Apa! Most nézd meg.. - jött ki feldúltan Dzseni, kezében az ágyneművel.
- Hogy hívják a haverod? - kérdeztem a barátnőmet még mindig röhögve.
- Mit tudom én. Ez érdekel a legkevésbé, de legyen mondjuk Szaros. - duzzogott tovább.
- Dzseni! - szólt rá az apja, arra utalva, hogy ne beszéljen csúnyán.
- Bocs.. - legyintett hanyagul és bement a házukba.
- Na jól van de nekem lassan mennem kéne. - néztem a telefonom kijelzőjére.
- Maradj még. - mosolygott rám kedvesen Dzseni apuja.
- Neem. Tényleg mennem kell.
- Hát jól van. Köszönjük szépen a segítségedet! - köszönt el.
Visszamosolyogtam rá, hogy ez csak természetes és hazamentem.

***