Belefáradtam a kutakodásba, felkaptam az ajtónál hagyott suli táskámat és felmentem a szobámba. A keresés problémám is megoldódott, ugyanis Peti az ágyamon ült.
- Hát itt vagy. - forgattam unottan a szemeimet. - Minek vagy itt a szobámba? Egyáltalán ki engedte meg? - tettem fel sorban a kérdéseket, Peti pedig felállt az ágyról és egyre közelebb jött hozzám.
- Mivel ez az én házam, és az én szobám, azt csinálok amit akarok! Nem kell engedély!
- Jó bánom is én csak hagyjál már békén! Miért nem szállsz már le rólam?! Unom már, hogy nincs egy olyan nap, hogy te ne kötnél belém.. Verekedtem a suliban, és? Visszavettek. Akadj most már le a témáról. Ha meg te nem hiszed el, hogy tényleg a sínek között feküdtem az már a te bajod. Sokan hisznek nekem, ami boldogsággal tölt el. Ha nem hinnének akkor sem érdekelne, mert csak én tudom, hogy mi történt velem! - akadtam ki, mire ő csak gúnyos mosolyra húzta a száját.
- Ostoba lány vagy! - hajolt közel hozzám és súgta a fülembe.
- Én pedig leszarlak! - mondtam hangosan.
- Igen? - nézett rám lesajnálóan. - Anyád tudja már, hogy cigizel? - kérdezte megfenyegetően.
- Nem. - sütöttem le a szememet.
- Gondolom, nem lenne jó, ha megtudná. És ki tudja.. Lehet újra kirúgnának a suliból? - mondta gonosz mosollyal az arcán, mire nekem teljesen elborult az agyam és neki estem volna.
- Hééé... - állított meg. - Nem mondom el anyádnak, hogy cigizel, egy feltétellel. - emelte fel a mutatóujját. - Innentől kezdve, hagyd békén Danit.. Nem beszélhetsz és nem mehetsz vele suliba. A közelébe sem lehetsz! Ha mégis, akkor anyád valahonnan megtudja, hogy cigizel...Világos?! - fenyegetőzött.
Pár perces elgondolkozás után, összehunyorított szemekkel bólintottam egyet.
Nehéz lesz, de nem akarom, hogy anyám azt higgye, cigizek. Plusz még az is, hogy kirúgnak újra a suliból. Bár ennyi miatt nem hinném. Hány gyereket látok én cigizni és mégis ide járnak suliba.
***
Másnap
A szobámat gyengéden beragyogta a nap, amitől jó kedvem lett. Mosolyogva nézegettem a szekrényemben lévő ruhákat, hogy mit is vegyek ma fel. Kinézve az ablakon úgy gondoltam eléggé hűvös lehet. Bár a nap sütött, de a szél fújt. November vége felé mit is várok? Azt hiszem, hogy majd 30 fok lesz?
- Jó reggelt kicsim! - jött be vidáman anya a szobámba.
- Szia! - hátráltam el a szekrénytől és nyomtam egy puszit az arcára.
- Ma kitudlak titeket vinni Danival a suliba. Szabadnapon vagyok. - simította végig a kezét a hajamon.
- Köszii. - lelkesedtem be teljesen, de később eszembe jutott Dani. - Köszi, de inkább buszozok.
- Biztos?
- Igen. - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Jól van, de akkor sálat vegyél, mert hideg van kint. - nyomott egy puszit a homlokomra és kiment a szobámból.
Elővettem a sálamat a fiókból, majd átöltöztem.
***
Valóban kellett a sál, mert mire a buszmegállótól elértem a suliig, mindenem megfagyott.
Mivel senkit nem láttam kint az épület előtt, bementem. Már mindenki bent volt, azonban még nem csengettek be. Felmentem a terembe és a szokásos helyzet fogadott. Ádám és Lilla szokásuk szerint csendben olvastak, de a többiek szerintem állatkertben érezték magukat. Márk a tanári asztal tetején ugrált és majom hangot adott ki. Marci a falról szaggatta le a díszletet, közben hangosan üvöltött valami számot. Roli és Bálint a táblára firkáltak, mindenféle baromságot a tanárokról. Dzseni a helyén rajzolgatott a matek füzetébe fülhallgatóval a fülében.
Csak a szokásos reggeli események. :)
Leültem a helyemre, és mosolyogva bámultam az őrült osztálytársaimra. Pár perccel később kinyitódott az ajtó és egy világosbarna hajú, barna szemű srác lépett be. Lazán, de még is egy kicsit nagyképűen oda vánszorgott a padjához ledobva a táskáját a földre. Nadrágja egy kicsit lentebb volt tolva a kelletnél, így a kék boxere kilátszott. Nyakában egy ezüst lánc lógott, ami a járásától ide oda himbálózott.
Leült a mögöttem lévő padba, tehát akkor Bálint mellett ül.
- Ez ki? - böktem meg Dzseni vállát.
- Ki? - nézett rám értetlenül, mire én hátra rántottam a fejemet. - Jaa, hogy ő? Ő cserélt osztályt Zsófival. Dénesnek hívják..Meg kell mondani, elég helyes, de ha rám hallgatsz soha ne gyere vele össze. - mondta, majd visszatért a rajzoláshoz.
- Szia. - köszönt rám Dénes a mellettem lévő székről egy nagy mosollyal.
- Szia.
- Ül melletted valaki? - kérdezte közben tekintetét belefúrta az enyémbe.
- Nem.
- Akkor nem gáz ha átülök melléd? Nem csípem ezt a Bálintot.. - vetett egy pillantást a táblára firkáló fiúra.
- Ha akarsz.
- Nem vagy valami bőbeszédű. - állt fel a székről és átrakta a cuccát mellém.
- Csak egy kicsit fáradt vagyok. - mosolyogtam rá. - Ennyi az egész.
- Értem. - mondta közben becsengettek. Roli és Bálint sebesen törölni kezdték a táblát, Márk gyorsan leugrott az asztalról, Marci pedig próbálta visszarakni a díszeket a helyére, de mivel nem sikerült, egyre jobban hátrált a faltól és leült a helyére.
- Jó reggelt osztály! - jött be az osztályfőnök a terembe.
- Mielőtt belekezdenénk az órába, szeretném.. - nézett körbe az osztályon a tanár végül tekintete megállt rajtam. - Ha Adrienn tudná, Zsófi helyett jött át a számára ismeretlen fiú. Bár ahogy elnézem, már eléggé jól kijöttök egymással.
- Nem baj, ha átültem mellé? - kérdezte meg Dénes a tanártól.
- Semmi gond, páva gyerek.. - szólt be neki Marci, majd vígan énekelni kezdte Mr Busta- tól a páva dalt.
- Marcell! Azonnal fejezd be! - emelte fel a hangját László tanár úr.
- Elnézést.. - kért bocsánatot.
- Nyugodtan ülhettek egymás mellett. - fordult felénk a tanár. - Na akkor kezdjünk is bele a mai órába. - tért vissza a történelem órára.
- Hogy hogy nem láttalak eddig? - suttogtam Dénesnek, közben gondosan írtam a füzetembe azt ami a táblára volt írva.
- Pár hete jöttem ebbe a suliba. És téged miért nem láttalak eddig? - kérdezett vissza halkan.
- Engem kirúgtak de visszavettek. - súgtam, úgy hogy csak ő hallhassa. Felém fordította fejét, és csodálkozva nézett rám.
- Téged? Kirúgni? Mit csináltál? - kezdett el faggatózni.
- Verekedtem nem is egyszer.. - legyintettem, azzal jelezve, hogy hanyagoljuk a témát.
- Értem, bocs.
- Nem gáz.
- Adrienn? - kérdezett tőlem a tanár.
- Tessék? - emeltem fel a fejemet a füzetből.
- Mi a válasz? - ütögette a krétát türelmetlenül a táblának annak a helyére, ahonnan hiányzott a válasz. Fogalmam sem volt, hogy mit kéne mondanom, így csak dadogtam valamit.
- Ne húzd az időt! - förmedt rám. - Ha nem ide figyeltél, akkor csak mond azt és kész!
- Elnézést, nem figyeltem. - sütöttem le a szememet, mire Dénes megszólalt.
- Miattam van. - védett meg.
- Ahhjj. Nem kell a dráámaa. Ne itt faljátok egymást. - forgatta a szemét Roli unottan.
- Elég! Nem kell felhajtás! El van intézve! Adrienn máskor jobban figyel és kész! - zárta le jogosan a vitát a tanár.
Az óra további felében végig Rolit néztem, hogy ez a beszólás, vajon minek kellett. Egyszer tudtam csak a szemébe nézni, de ő rögtön elfordította a fejét.
Csak a szokásos reggeli események. :)
Leültem a helyemre, és mosolyogva bámultam az őrült osztálytársaimra. Pár perccel később kinyitódott az ajtó és egy világosbarna hajú, barna szemű srác lépett be. Lazán, de még is egy kicsit nagyképűen oda vánszorgott a padjához ledobva a táskáját a földre. Nadrágja egy kicsit lentebb volt tolva a kelletnél, így a kék boxere kilátszott. Nyakában egy ezüst lánc lógott, ami a járásától ide oda himbálózott.
Leült a mögöttem lévő padba, tehát akkor Bálint mellett ül.
- Ez ki? - böktem meg Dzseni vállát.
- Ki? - nézett rám értetlenül, mire én hátra rántottam a fejemet. - Jaa, hogy ő? Ő cserélt osztályt Zsófival. Dénesnek hívják..Meg kell mondani, elég helyes, de ha rám hallgatsz soha ne gyere vele össze. - mondta, majd visszatért a rajzoláshoz.
- Szia. - köszönt rám Dénes a mellettem lévő székről egy nagy mosollyal.
- Szia.
- Ül melletted valaki? - kérdezte közben tekintetét belefúrta az enyémbe.
- Nem.
- Akkor nem gáz ha átülök melléd? Nem csípem ezt a Bálintot.. - vetett egy pillantást a táblára firkáló fiúra.
- Ha akarsz.
- Nem vagy valami bőbeszédű. - állt fel a székről és átrakta a cuccát mellém.
- Csak egy kicsit fáradt vagyok. - mosolyogtam rá. - Ennyi az egész.
- Értem. - mondta közben becsengettek. Roli és Bálint sebesen törölni kezdték a táblát, Márk gyorsan leugrott az asztalról, Marci pedig próbálta visszarakni a díszeket a helyére, de mivel nem sikerült, egyre jobban hátrált a faltól és leült a helyére.
- Jó reggelt osztály! - jött be az osztályfőnök a terembe.
- Mielőtt belekezdenénk az órába, szeretném.. - nézett körbe az osztályon a tanár végül tekintete megállt rajtam. - Ha Adrienn tudná, Zsófi helyett jött át a számára ismeretlen fiú. Bár ahogy elnézem, már eléggé jól kijöttök egymással.
- Nem baj, ha átültem mellé? - kérdezte meg Dénes a tanártól.
- Semmi gond, páva gyerek.. - szólt be neki Marci, majd vígan énekelni kezdte Mr Busta- tól a páva dalt.
- Marcell! Azonnal fejezd be! - emelte fel a hangját László tanár úr.
- Elnézést.. - kért bocsánatot.
- Nyugodtan ülhettek egymás mellett. - fordult felénk a tanár. - Na akkor kezdjünk is bele a mai órába. - tért vissza a történelem órára.
- Hogy hogy nem láttalak eddig? - suttogtam Dénesnek, közben gondosan írtam a füzetembe azt ami a táblára volt írva.
- Pár hete jöttem ebbe a suliba. És téged miért nem láttalak eddig? - kérdezett vissza halkan.
- Engem kirúgtak de visszavettek. - súgtam, úgy hogy csak ő hallhassa. Felém fordította fejét, és csodálkozva nézett rám.
- Téged? Kirúgni? Mit csináltál? - kezdett el faggatózni.
- Verekedtem nem is egyszer.. - legyintettem, azzal jelezve, hogy hanyagoljuk a témát.
- Értem, bocs.
- Nem gáz.
- Adrienn? - kérdezett tőlem a tanár.
- Tessék? - emeltem fel a fejemet a füzetből.
- Mi a válasz? - ütögette a krétát türelmetlenül a táblának annak a helyére, ahonnan hiányzott a válasz. Fogalmam sem volt, hogy mit kéne mondanom, így csak dadogtam valamit.
- Ne húzd az időt! - förmedt rám. - Ha nem ide figyeltél, akkor csak mond azt és kész!
- Elnézést, nem figyeltem. - sütöttem le a szememet, mire Dénes megszólalt.
- Miattam van. - védett meg.
- Ahhjj. Nem kell a dráámaa. Ne itt faljátok egymást. - forgatta a szemét Roli unottan.
- Elég! Nem kell felhajtás! El van intézve! Adrienn máskor jobban figyel és kész! - zárta le jogosan a vitát a tanár.
Az óra további felében végig Rolit néztem, hogy ez a beszólás, vajon minek kellett. Egyszer tudtam csak a szemébe nézni, de ő rögtön elfordította a fejét.
***
Mikor kicsengettek az utolsó óráról is, keresni kezdtem Rolit. Nem találtam sehol, így úgy döntöttem, hogy az iskola kapujánál megvárom.
- Héé! Beszélhetünk? - kiabáltam, mert láttam hogy kilépett a suliból. Simán megvonta a vállát, mire megindult felém.
- Oké. Mi bajod van? - kérdeztem meg egyszerűen.
- Semmi. Mert? - mondta, közben pedig pötyögött valamit a telefonján.
- Akkor mi bajod van Dénessel? - tettem fel másképp a kérdést.
- Semmi.
- Akkor mi volt az a beszólás? - néztem rá teljesen összezavarodva.
- Ja az? Csak szívatjuk.. - emelte fel végre a hülye fejét a telefonjából. - Haverunk meg minden, csak szívatjuk egy kicsit.
- Értem. Akkor minden oké? - kérdeztem meg.
- Persze. - mosolygott rám, majd megölelt.
Viszonoztam az ölelést, majd elindultunk. Bár, eléggé nagy volt a felhajtás az iskola előtt, ugyanis lámpákat szereltek a zebrához.
Eddig csak simán szét kellett nézni, hogy átmehessünk a másik oldalra, de most már várni kell. Meg kell várni amíg a lámpa a gyalogosoknak átvált zöldre az autósoknak pedig pirosra.
Megálltunk a zebránál és várni kezdtünk, hogy vajon mikor vált át a lámpa. Körülbelül már tíz perce ott állhattunk, mikor Roli fogta magát és elindult, a még mindig pirosan szikrázó lámpa felé.
- A faszom fog itt várni örökké! - mondta türelmetlenül és én is utána eredtem.
- Hé! - kiáltotta Dzseni a másik oldalról, mikor mi már átértünk az úttest másik részére. - Meg kell nyomni a gombot! - üvöltötte, és megnyomta a rúdon lévő gombot, amit mi nem vettünk észre.
- Bazzeg, mik vannak. - döbbent le Roli.
- Van péénz.. - forgattam a szemeimet. - Nem hogy inkább a suliban cserélnék ki a székeket vagy valami.. Ráülök és összeszakad alattam. - háborodtam fel.
- Hát nem csodálkozok. - nézett végig rajtam Roli, arra utalva, hogy kövér vagyok.
- Köcsöög vagy! - ütöttem meg a tarkójánál.
- Te pedig erős! - mondta fájdalmas hangon, közben dörzsölni kezdte ott ahol megütöttem.
- Olyanok vagytok, mint egy rossz házaspár! - ért át hozzánk Dzseni, mi pedig hangosan felnevettünk.
- Ahhj, ez a sok újdonság.. - sóhajtottam fel út közben.
- Mire gondolsz? - kérdezte Dzseni.
- Hát.. Fizika tanár, új srác, ez a szaros lámpa is.. Meg ez a bál. Ha jól tudom eddig az sem volt sosem. - soroltam a sok új dolgot.
- Szokj hozzá.. - mondta hanyagul Roli.
- Persze. - mosolygott rám, majd megölelt.
Viszonoztam az ölelést, majd elindultunk. Bár, eléggé nagy volt a felhajtás az iskola előtt, ugyanis lámpákat szereltek a zebrához.
Eddig csak simán szét kellett nézni, hogy átmehessünk a másik oldalra, de most már várni kell. Meg kell várni amíg a lámpa a gyalogosoknak átvált zöldre az autósoknak pedig pirosra.
Megálltunk a zebránál és várni kezdtünk, hogy vajon mikor vált át a lámpa. Körülbelül már tíz perce ott állhattunk, mikor Roli fogta magát és elindult, a még mindig pirosan szikrázó lámpa felé.
- A faszom fog itt várni örökké! - mondta türelmetlenül és én is utána eredtem.
- Hé! - kiáltotta Dzseni a másik oldalról, mikor mi már átértünk az úttest másik részére. - Meg kell nyomni a gombot! - üvöltötte, és megnyomta a rúdon lévő gombot, amit mi nem vettünk észre.
- Bazzeg, mik vannak. - döbbent le Roli.
- Van péénz.. - forgattam a szemeimet. - Nem hogy inkább a suliban cserélnék ki a székeket vagy valami.. Ráülök és összeszakad alattam. - háborodtam fel.
- Hát nem csodálkozok. - nézett végig rajtam Roli, arra utalva, hogy kövér vagyok.
- Köcsöög vagy! - ütöttem meg a tarkójánál.
- Te pedig erős! - mondta fájdalmas hangon, közben dörzsölni kezdte ott ahol megütöttem.
- Olyanok vagytok, mint egy rossz házaspár! - ért át hozzánk Dzseni, mi pedig hangosan felnevettünk.
- Ahhj, ez a sok újdonság.. - sóhajtottam fel út közben.
- Mire gondolsz? - kérdezte Dzseni.
- Hát.. Fizika tanár, új srác, ez a szaros lámpa is.. Meg ez a bál. Ha jól tudom eddig az sem volt sosem. - soroltam a sok új dolgot.
- Szokj hozzá.. - mondta hanyagul Roli.
vááááááááááááá!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
VálaszTörlésImádtam:)