Tömegnyomor, vásárlás

-...lenne egy buli.. - kezdtem bele.
- Szó sem lehet róla. - vágta rá kapásból.
- Ahhj, még végig sem mondtam. - mondtam nyűgösen.
- Nem érdekel. Nem mehetsz sehova és itt sem lehet egy buli sem.
- Anyaaaa. - hisztiztem tovább. - Dani is jönne. - mondtam, mire felsóhajtott egy nagyot és rám nézett.
- Nagyon menni akarsz mi?
- Igen. - bólintottam.
- Nem bánom, legyen.. - mondta hanyagul, én pedig rögtön a nyakába ugrottam.
- Köszönöm, köszönöm, köszönööm! - óbégattam boldogan, közben szorosan ölelgetni kezdtem magamhoz.
- Na, de.. - toltam el magamtól. - Kell valami ruha.. - tértem rá a másik lényeges dologra.
- Van egy rakat ruhád, mi itt a gond? - nézett rám furcsán.
- De azok nem jók, szóval a pénzemből bemennénk majd Dzsenivel a városba nézni valamit.
- Te pénzed, arra költöd amire akarod. - legyintett.

***

 - Elállt az eső..- szóltam bele a telefonba. - Tudod mit jelent ez? - kérdeztem, közben az ablakban álltam és néztem, ahogy a nap kezd kibújni a felhők mögül.

- Szia Adrienn. - hallottam meg Dzseni apukájának a hangját a vonal másik végéről.

- Óh, elnézést. Nem tudtam, hogy maga az. - kezdtem el magyarázkodni.

- Semmi gond. - nevetett bele a telefonba. - Dzseni éppenséggel fürdik, mert mondott valami olyasmit, hogy mentek a városba.

- Igen. - erősítettem meg.

- Meg mondom, hogy kerested.

- Köszönöm, viszlát. - köszöntem el.

Hát ez ciki volt... Amíg Dzseni készülődött, én is bedugtam a fejemet a szekrénybe, hogy megnézzem mit is vegyek fel. Furcsa ez a lány logika.. Végignézve a szekrényembe, tényleg rengeteg ruhám van. Ebből van olyan amit aligha egyszer felvettem és van amit még most is rendszeresen hordok. Most tényleg gondosan fogok vásárolni és olyat veszek ami tényleg, de tényleg tetszik nekem.

Hosszas gondolkodás után, úgy döntöttem, hogy a Guns n Roses-es póló rajtam marad és csak a nadrágot veszem át.

Később a telefonom is csörögni kezdett.

- Szia. - szóltam bele.

- Szia. Na akkor megyünk? - tért a lényegre.

- Aha. Tizenöt perc múlva a buszmegállóba.

- Oké, ott tali, hello.

És mi ennyivel el is intéztük.

Felhúztam a bakancsomat, majd odakiáltottam anyának egy "majd jövök" féle köszönést.

***

 A buszmegállóban az emberek csak úgy nyüzsögtek. Rengetegen voltak, ebből a legtöbben diákok.
- Sziaa. - kapta el a kezemet Dzseni a tömegből.
- Mi ez a sok ember? - kérdeztem köszönés nélkül.
- Azt jó lenne tudni.. - szólalt meg mellettünk egy alacsony szőke hajú, szemüveges lány. - Csak a városba mennék be igazolványt csináltatni, de még itt is nyomorognom kell. - mondta mérgesen, mire valaki könyökkel belevert az oldalamba.
- Heee! Ember! - kezdtem hőbörögni. - Vigyázz már! - szóltam rá az idegenre, mire az megfordult és morogva elnézést kért.
- Én is így gondoltam.. - szóltam vissza. - Na tehát.. Nem lenne egyszerűbb, ha talán anya kivinne minket? - tértem vissza az eredeti témához.
- De! - vágta rá reflexből Dzseni.
- Oké, akkor gyere! - fogtam meg Dzseni kezét. - Neked pedig sok sikert! - mosolyogtam a lányra. Ő csak biccentett egyet, majd eltűnt a tömegben.
Dzseni kezét húzva, mi is kikászálódtunk a nyomorból és sebesen nyomkodni kezdtem a telefonom képernyőjét.
- Szia anya!..Mi?..Nem! Nincs semmi baj!...Ki kéne minket vinni a városba!...Neem, tényleg nincs semmi!!.. Ja hogy most dolgozol?..Wáá.. Ne!...Őt ne!...Ahhj..Nem bánom... Oké...Szia, szeretlek. - hadartam a telefonba, végül pedig Dzseni nagy szemekkel nézett rám, hogy mi van már.
- Fúú.. Peti jön értünk, mert anya dolgozik.. - mondtam felháborodva.
- Az szar ügy.. - mondta egy rágón csámcsogva.
- Az..

***

- Végre.. - szálltam be a kocsiba Dzsenivel együtt.

- Igen, nekem is nagy öröm, hogy téged meg a barátnődet kell hurcolásznom... - mondta cinikusan, közben szemeit unottan forgatni kezdte. - Örülj, hogy legalább kiviszlek titeket és nem a buszon kell állnotok.

- Igaza van. - szólt oda Dzseni halkan.

- Jó, kösz. - ismertem el nem túl kedvesen.

***

Mivel Peti csak a parkolóban dobott ki minket, kellett egy kicsit sétálnunk. Beszélgetve értünk oda a pláza főbejáratához és hagytuk, hogy a tömeg csak úgy sodorjon befelé.

- Na akkor hova vegyük az irányt? - húzott félre Dzseni.

- Öhhm.. - néztem körbe. - Szerintem nézzünk először szét. - javasoltam.

- Oké. - mondta, majd megindultunk.
Kacagva, nevetve mászkáltunk össze vissza jó tinilányok módjára. Ha a kirakatban megláttunk egy szép ruhadarabot, bementünk a boltba közelebbről is szemügyre venni. Legtöbbször üres kézzel léptünk ki, mert azért mi sem engedhetünk meg mindent magunknak. Az árak mindenhol az egekben voltak...

- Miért ilyen drága minden? - mondta hitetlenkedve Dzseni, mikor visszarakott egy fekete toppot, amire az volt ráírva fehérrel, hogy : Rock n' Roll!

Vállat vonva tovább nézelődtem a ruhák között, mikor megpillantottam egy csőnadrágot, ami fekete és szakadt volt.
- Én.. Azt hiszem.. Szerelmes vagyok. - mondtam ragyogó szemekkel és leemeltem a számomra csodás darabot.

- Mások cipőkbe, te pedig egy nadrágba leszel szerelmes. Egy olyan nadrágba, ami úgy néz ki, mintha valami kutya játszott volna vele. - nevetett fel.

- Hát na.. Tudom, hogy neked is tetszik. - néztem rá vigyorogva.

- Ja, nem rossz. - mondta, és mellém lépve megnézte a cédulát amin az ár szerepelt.

- Mennyi?
- Le van árazva.. 20%-kal olcsóbb.

- Jó, de az eredeti árat mond már. - sürgettem.

- Négyezer.

- Négyezernek a húsz százalékaaa. - kezdtem el gondolkozni, fejben számolni. - Ezer.. Négyezerből ezer az háromezer.. - vezettem le szóban a megoldásomat.

- Mégis érdemes volt bemenni matek órára. - röhögte el magát Dzseni.

- Ja. Elmegyek felpróbálom. - vettem az irányt a próbafülkék felé. Dzseni ott maradt és elmélyült a nagy nézelődésbe, hátha ő is rálel valami jó cuccra.

Később visszatértem hozzá és beledobtam a kosarunkba a nadrágot. Ez is ritka, hogy ami a kezembe akad az jó is rám...

***

Hazaérve mind a kettőnk tudott venni valamit. Dzseni egy fekete pólót vett, amin egy metál villát mutató kéz van. Ezenkívül még közösen vettünk egy piros és egy zöld színű hajspray-t is. Végül pedig beültünk a mekibe és ettünk valamit.

- Holnap hányra menjek át? - kérdeztem a kapunknak nekidőlve.

- Hánykor is kezdődik? Fél hat?
- Aha..
- Akkor.. Gyere át ötre és akkor együtt elindulunk..

- Oké.. Na akkor holnap! - öleltem meg.