Party on! 2/1

Sziasztok! :) Lenne itt pár mondandóm a számotokra. :)

• Először is, csak annyit mondok, hogy komment. Szépen kérlek titeket, hogy írjatok megjegyzéseket, hogy mi tetszik és mi nem tetszik a történetben és ha leírjátok, akkor úgy tudom alakítani a történetet, hogy nektek jó legyen, MERT...
• Mert lassan elérkezünk a véghez. Igen, apránként, de a történet vége felé haladunk, ami hamarosan bekövetkezik. Már bennem meg van egy befejezésféle, de azért ne haladjunk ennyire előre. Csak a jelenre koncentráljunk. :)
• Lehetséges, hogy lesz utána egy másik blogom, de majd még lesz egy ilyen kérdésem. Hisz ha senki sem olvasná, akkor minek csináljam? :)
• Ehhez a részhez pedig csak annyit írnék, hogy biztos látjátok, két részre van szedve, mert egy kicsit hosszú lett. Na, nem is beszélek itt tovább, jó olvasást! :)

***

Megálltam kint a kapu előtt és néztem, ahogy szépen lassan eltávolodik a házunktól. Pár másodperc múlva a zsebemben rezegni kezdett a telefonom. Gyorsan kihúztam és Dzseni után kiabáltam, mert az üzeneten teljesen ledöbbentem.
- Mi van? - futott vissza hozzám.
- Ezt olvasd! - mutattam felé a képernyőt, ő pedig kidülledt szemekkel olvasta azt a pár szót.
- Nekem miért nem jött ilyenem? - kérdezte, majd visszanyújtotta a mobilom.
- Hát én nem tudom, de én most szerintem megyek. Ezt meg kell beszélnem anyámmal. - köszöntem el újra, és hátat fordítva bementem a házba.

Az üzenet egy idegen számról jött, de tudtam hogy ki az. Már csak azért is mert odaírta a nevét, meg csak ő rendez bulit, amire én meg vagyok hívva.

A fejemben csak ez a két szó járt:

Ottalvós lesz! 

Dénes voltam. :)

Nem arról van szó, hogy én ebbe nem vagyok benne. Én benne vagyok, ha mások is ott alszanak. De jelenleg meghökkentett az, hogy Dzseni nem kapott ilyen üzenetet, csak én.

- Anya! - szaladgáltam össze-vissza azt ordibálva, hogy anya.

- Ne sikíts már! - jött elő a nappaliból Peti.

- Hol van anya? - kérdeztem eltekintve a beszólásától.

- Szerinted miért én vittelek ki titeket a városba? - kérdezte fel sem nézve az újságból.

- Ahj. - legyintettem kissé feldúltan és eszembe jutott, hogy anya dolgozni van.

Felmentem az emeltre, azonban nem az én szobámba vettem az irányt, hanem a Daniéba. Ezt a bulis dolgot vele is kellet intéznem. Halkan lenyomtam a kilincset, hogy Peti még csak véletlenül se hallja meg, hogy mit csinálok.

- Szia. - köszöntem suttogva.

- Szia. - köszönt vissza engem utánozva.

- Ez nem vicces. - mondtam komoly fejjel.

- Akkor miért suttogunk? - kérdezte még mindig halkan.

- Jó. - emeltem fel a hangom. - Leszarom.. Arról van szó, hogy lesz egy buli.

- Buli? Hol? - kérdezte izgatottan én pedig csak vigyorogva figyeltem, hogy a hí hallatán ennyire felspanolt lett.

- Egyik osztálytársam rendezi és azt mondta, hogy azt hívhatok akit akarok. És..Hát rád gondoltam. - mondtam a hajamat birizgálva.

- Benne vagyok. Mikor és hol lesz ez? 

- Öhm. Holnap lesz és majd együtt elmegyünk. De még előtte el kellesz mennem Dzsenihez, szóval.. Jössz velem. - közöltem a tényeket, mire ő csak bólintott egyet.

Mikor már mindent lerendeztem vele, átmentem az én szobámba és egy nagy lendülettel ledobtam a szatyrokat az íróasztalom mellé, én pedig bedőltem az ágyba. 

Olyan apróságokon kezdtem el gondolkozni, hogy vajon mivel lehetne még elütni az időt, hiszen még dél sincs. Vagy hogy mit vegyek majd fel az új nadrágomhoz. Eszembe sem volt arra gondolni, hogy miért ottalvós ez a buli. Amit még nem nagyon értettem, hogy egy ilyen bulin, biztos sokan lesznek. Most akkor mindegyik ember ott alszik? Csak még nem küldte el mindenkinek az üzit? Nem értem..

A gondolataimból a telefonom ébresztett fel. Gyorsan érte nyúltam és meg sem nézve a kijelzőt, felkaptam.

- Halló? - szóltam bele.

- Én is kaptam üzit. - hallottam meg Dzseni hangját és egy nagyot felsóhajtva megkönnyebbültem.

- Akkor.. Te mit viszel? Mert én a pizsamámat tuti nem fogom elvinni. - röhögtem el magam. - Feszítenék ott a jó felnőttes kutyás narancssárga pizsimbe.

- Hát én sem a pizsimet viszem az tuti. - nevetett fel jóízűen. - Hát.. Kerítek valami cicagatyát meg egy egyszerű pólót.

- Ja, szerintem én is. Öhmm.. Amúgy te hogy mondod anyudnak?

- Mit?
- Hát.. Ezt az ottalvós izét.

- Ne parázz már. Én 16 te 17 éves vagy.. Egy ilyenre már csak elenged ilyen korban.. - magyarázta Dzseni jogosan.

- Igaz.. - értettem egyet, azonban hallottam, hogy valaki kopog az ajtómon, így gyorsan elköszöntem Dzsenitől.

- Rendben akkor majd beszélünk. - köszönt el, majd gyorsan leraktam a telefont és egy igennel behívtam a személyt.

A kinyílt ajtó mögül anya kukucskált befelé.

- Apád mondta, hogy kerestél. - jött be mosolyogva.

- Nem az apám!!! - kiáltottam rá.

- Mindegy.. - legyintett. - Mit szerettél volna? - jött egyre beljebb a szobámba, végül pedig leült az ágyam szélére. 

Felültem én is törökülésben és sorolni kezdtem neki a ma történteket.

- Tehát. - szedte össze minden gondolatát. - Beleszerettél egy nadrágba ami le volt árazva, ennek örülök. Mármint annak, hogy leárazva vetted. Annak viszont már kevésbé örülök, hogy jött egy üzenet egy fiútól akit még csak nem is ismerek és elhívott ottaludni.. - összegezte a dolgokat.

- Ahhj. De Dzseni is ott lesz... - kezdtem meg győzködési hadműveletemet. - Meg Dani is.. - jutott eszembe.

- Estére eldöntöm rendben? - nézett rám szép barna szemeivel.

- Hát jó. - sóhajtottam fel.

Másnap

Reggel, vidáman kezdtem el készülődni a Papa Roach - To be loved című számára.
Boldog percem okai nem más mint az, hogy anya elengedett a bulira úgy, hogy ott is aludhatok, illetve gondolkoztam egy kicsit és arra jutottam, hogy magasról teszek Petire. Mármint.. Nem tilthatja meg, hogy kivel beszélhetek és kivel nem. Kivel találkozhatok és kivel nem.
Mai napomat nem úgy indítottam, hogy kidobáltam mindent a szekrényemből, mert már tegnap este kikészítettem szépen a ruhát amit felveszek. Leginkább a hajammal és a sminkemmel bajlódtam többet, de nem nagyon aggódtam, mert csak ötre kellett átmennem Dzsenihez. Dani és anya nem is nagyon érették, hogy miért kezdek már el délelőtt készülődni, de ezt ők nem érhetik. Ez egy rossz szokásom...

- Na kész is vagyok. - mentem le ugrándozva a lépcsőn, begöndörített hajam pedig úgy ugrált velem együtt.

- Woow. Gyönyörű vagy! - dicsérte meg Dani a megjelenésemet és a karórájára nézett, majd pedig rám.

- Még csak 10 óra...

- És? 

- Mit fogsz csinálni te ötig? - nézett rám egy kicsit aggódóan.

- Francba.. - dőltem le a fotelba. - Nem tudom... Menjünk el valamerre.

- De szét fog jönni a hajad! - mondta a kelleténél sokkal magasabb hangon, egy hisztis libát utánozva.

- Ez? - mutattam a hajamra. - Van rajta egy kiló hajlakk, nyugi. - nevettem fel, majd Dani mögé néztem, ahol Petit pillantottam meg.

- És.. Hova akarsz te menni? - tért vissza a témára.

- Sehova. - ráztam meg a fejem, majd felpattantam a fotelből.

***

Kínkeserves órák után végre eljött az öt óra is.

Danival elmentünk Dzsenihez, majd ott is eltöltöttünk egy félórát, mert Dzseni ide-oda rohangált, hogy ezt meg azt nem találja, így késve érkeztünk meg a bulira.
Már az utca végéről hallottuk, ahogy a zene bömböl a házból a szomszédok nagy örömére.

- Sziasztok. - nyitotta ki az ajtót Dénes vigyorogva.

- Na ebbe már van valamennyi. - súgtam oda Daninak és Dzseninek, mire ők csak lehajtott fejjel elvigyorodva pásztázni kezdték a földet.

- Már azt hittem, hogy nem jöttök. - ölelt meg minket egyesével és bevezetett a házba.

- Woow. - ámultunk el mind a hárman, és tátott szájjal néztünk végig a házban.

A lakás egyszerűen gyönyörű volt. A nappaliban bőrbútorok, felettük pedig különböző képek díszelegtek. A házban mindenhol fapadló volt kivéve a konyhában. Bár a lakásban kevés virág volt, helyettük különböző csecsebecsék villogtak.
- Egyetek, igyatok, érezzétek otthon magatokat! - kiáltotta, majd hátat fordítva, odasétált 4 csaj közé és táncolni kezdett. Nem sokkal később Dani is felszívódott, így ketten maradtunk Dzsenivel.
- Nézzünk már körbe egy kicsit. - vigyorgott. - Kíváncsi vagyok a szobájára.

- Gondolom az emeleten lesz. - mutattam a lépcső felé.

- Ja. - értett egyet, majd megfogta a kezemet, hogy a tömegbe nehogy eltűnjek.

Felmentünk a lépcsőn és egy ismét bőrkanapéval találtuk szembe magunkat.

- Van pééénz. - mondta Dzseni.

- Az van. - mondtam, majd a fal mellett a képeket nézegetve egyre jobban közeledtem két ajtó felé.

- Na melyik legyen az? - értem oda a két ajtóhoz.

- Alma, alma, piros alma, zöld levelű piros alma leesett a fáról bumm. - mondta Dzseni a mondókát és a végén az ujja megállapodott a bal oldali ajtónál.

- Te nyiss be! - mondtam gyorsan Dzseninek, mielőtt közölné, hogy én megyek be először.

Lassan lenyomta a kilincset, majd óvatosan belesett a kis résen, majd mikor látta, hogy senki nincs bent, megkönnyebbülten felsóhajtott és bement a szobába. Utána mentem és gondosan bezártam magam mögött az ajtót, hogy senki se lássa, mi itt vagyunk.

- Ez lesz az ő szobája. - nézett végig a kupis szobán. Farmernadrágok, ingek és pólók hevertek szanaszét az ágyon, rengeteg összegyűrt papír szóródott szét a kuka mellett, a falon pedig különböző rapperekről való poszer lógott.

- Ez már szoba.. - mondta kuncogva Dzseni, majd megakadt a tekintete az íróasztalon.

- Ezt figyeld! - emelte fel a lapokat az asztalról és egyet felém nyújtott.

Egy dalszöveg volt rajta, ami meg kell mondani.. Gyönyörű volt. A lap tetején egy név volt felírva. Vanda.

Biztos szerelmes.. Aha.. Gondoltam én. Ugyanis Dzseni tovább adogatta a kezembe a lapokat és mindegyik lapon ugyan az a szöveg állt. Szóról szóra az állt mindegyiken, kivéve a nevek voltak mások. Valamelyikre, Bianka, valamelyikre Zita vagy akár Fanni volt ráírva. Tovább nézegettük a lapokat, hogy melyikre milyen név van felírva, amikor Dzseni teljesen lesokkolódott.

- Mi van? - léptem oda hozzá.

- Ez a te neved. - fordította felém a lapot.

- Nem lehet. - nevettem fel kényszerből, majd kikaptam a kezéből a levelet.

- Más Adrienn is lehet a suliba. Sőt lehet, hogy nem is idejár akinek ezt a levelet adni akarta.

- Nézd már meg a dátumot. - bökött ujjával a lap aljára.

- És?

- Ezt tegnap írta.. Téged nem olyan régóta ismer.. 

- Inkább hagyjuk.. - hajtottam vissza lapot és visszaraktam az asztalra. - Menjünk bulizni. - mentem ki a szobából, Dzseni pedig jött utánam.
Leérve a lépcsőn mindenki ugyan úgy táncolt, mint eddig. 

- Gyertek táncolni! - nyomott a kezünkbe Roli egy-egy pohár italt és magával rántva bevitt minket a tánctérre.

Tömegnyomor, vásárlás

-...lenne egy buli.. - kezdtem bele.
- Szó sem lehet róla. - vágta rá kapásból.
- Ahhj, még végig sem mondtam. - mondtam nyűgösen.
- Nem érdekel. Nem mehetsz sehova és itt sem lehet egy buli sem.
- Anyaaaa. - hisztiztem tovább. - Dani is jönne. - mondtam, mire felsóhajtott egy nagyot és rám nézett.
- Nagyon menni akarsz mi?
- Igen. - bólintottam.
- Nem bánom, legyen.. - mondta hanyagul, én pedig rögtön a nyakába ugrottam.
- Köszönöm, köszönöm, köszönööm! - óbégattam boldogan, közben szorosan ölelgetni kezdtem magamhoz.
- Na, de.. - toltam el magamtól. - Kell valami ruha.. - tértem rá a másik lényeges dologra.
- Van egy rakat ruhád, mi itt a gond? - nézett rám furcsán.
- De azok nem jók, szóval a pénzemből bemennénk majd Dzsenivel a városba nézni valamit.
- Te pénzed, arra költöd amire akarod. - legyintett.

***

 - Elállt az eső..- szóltam bele a telefonba. - Tudod mit jelent ez? - kérdeztem, közben az ablakban álltam és néztem, ahogy a nap kezd kibújni a felhők mögül.

- Szia Adrienn. - hallottam meg Dzseni apukájának a hangját a vonal másik végéről.

- Óh, elnézést. Nem tudtam, hogy maga az. - kezdtem el magyarázkodni.

- Semmi gond. - nevetett bele a telefonba. - Dzseni éppenséggel fürdik, mert mondott valami olyasmit, hogy mentek a városba.

- Igen. - erősítettem meg.

- Meg mondom, hogy kerested.

- Köszönöm, viszlát. - köszöntem el.

Hát ez ciki volt... Amíg Dzseni készülődött, én is bedugtam a fejemet a szekrénybe, hogy megnézzem mit is vegyek fel. Furcsa ez a lány logika.. Végignézve a szekrényembe, tényleg rengeteg ruhám van. Ebből van olyan amit aligha egyszer felvettem és van amit még most is rendszeresen hordok. Most tényleg gondosan fogok vásárolni és olyat veszek ami tényleg, de tényleg tetszik nekem.

Hosszas gondolkodás után, úgy döntöttem, hogy a Guns n Roses-es póló rajtam marad és csak a nadrágot veszem át.

Később a telefonom is csörögni kezdett.

- Szia. - szóltam bele.

- Szia. Na akkor megyünk? - tért a lényegre.

- Aha. Tizenöt perc múlva a buszmegállóba.

- Oké, ott tali, hello.

És mi ennyivel el is intéztük.

Felhúztam a bakancsomat, majd odakiáltottam anyának egy "majd jövök" féle köszönést.

***

 A buszmegállóban az emberek csak úgy nyüzsögtek. Rengetegen voltak, ebből a legtöbben diákok.
- Sziaa. - kapta el a kezemet Dzseni a tömegből.
- Mi ez a sok ember? - kérdeztem köszönés nélkül.
- Azt jó lenne tudni.. - szólalt meg mellettünk egy alacsony szőke hajú, szemüveges lány. - Csak a városba mennék be igazolványt csináltatni, de még itt is nyomorognom kell. - mondta mérgesen, mire valaki könyökkel belevert az oldalamba.
- Heee! Ember! - kezdtem hőbörögni. - Vigyázz már! - szóltam rá az idegenre, mire az megfordult és morogva elnézést kért.
- Én is így gondoltam.. - szóltam vissza. - Na tehát.. Nem lenne egyszerűbb, ha talán anya kivinne minket? - tértem vissza az eredeti témához.
- De! - vágta rá reflexből Dzseni.
- Oké, akkor gyere! - fogtam meg Dzseni kezét. - Neked pedig sok sikert! - mosolyogtam a lányra. Ő csak biccentett egyet, majd eltűnt a tömegben.
Dzseni kezét húzva, mi is kikászálódtunk a nyomorból és sebesen nyomkodni kezdtem a telefonom képernyőjét.
- Szia anya!..Mi?..Nem! Nincs semmi baj!...Ki kéne minket vinni a városba!...Neem, tényleg nincs semmi!!.. Ja hogy most dolgozol?..Wáá.. Ne!...Őt ne!...Ahhj..Nem bánom... Oké...Szia, szeretlek. - hadartam a telefonba, végül pedig Dzseni nagy szemekkel nézett rám, hogy mi van már.
- Fúú.. Peti jön értünk, mert anya dolgozik.. - mondtam felháborodva.
- Az szar ügy.. - mondta egy rágón csámcsogva.
- Az..

***

- Végre.. - szálltam be a kocsiba Dzsenivel együtt.

- Igen, nekem is nagy öröm, hogy téged meg a barátnődet kell hurcolásznom... - mondta cinikusan, közben szemeit unottan forgatni kezdte. - Örülj, hogy legalább kiviszlek titeket és nem a buszon kell állnotok.

- Igaza van. - szólt oda Dzseni halkan.

- Jó, kösz. - ismertem el nem túl kedvesen.

***

Mivel Peti csak a parkolóban dobott ki minket, kellett egy kicsit sétálnunk. Beszélgetve értünk oda a pláza főbejáratához és hagytuk, hogy a tömeg csak úgy sodorjon befelé.

- Na akkor hova vegyük az irányt? - húzott félre Dzseni.

- Öhhm.. - néztem körbe. - Szerintem nézzünk először szét. - javasoltam.

- Oké. - mondta, majd megindultunk.
Kacagva, nevetve mászkáltunk össze vissza jó tinilányok módjára. Ha a kirakatban megláttunk egy szép ruhadarabot, bementünk a boltba közelebbről is szemügyre venni. Legtöbbször üres kézzel léptünk ki, mert azért mi sem engedhetünk meg mindent magunknak. Az árak mindenhol az egekben voltak...

- Miért ilyen drága minden? - mondta hitetlenkedve Dzseni, mikor visszarakott egy fekete toppot, amire az volt ráírva fehérrel, hogy : Rock n' Roll!

Vállat vonva tovább nézelődtem a ruhák között, mikor megpillantottam egy csőnadrágot, ami fekete és szakadt volt.
- Én.. Azt hiszem.. Szerelmes vagyok. - mondtam ragyogó szemekkel és leemeltem a számomra csodás darabot.

- Mások cipőkbe, te pedig egy nadrágba leszel szerelmes. Egy olyan nadrágba, ami úgy néz ki, mintha valami kutya játszott volna vele. - nevetett fel.

- Hát na.. Tudom, hogy neked is tetszik. - néztem rá vigyorogva.

- Ja, nem rossz. - mondta, és mellém lépve megnézte a cédulát amin az ár szerepelt.

- Mennyi?
- Le van árazva.. 20%-kal olcsóbb.

- Jó, de az eredeti árat mond már. - sürgettem.

- Négyezer.

- Négyezernek a húsz százalékaaa. - kezdtem el gondolkozni, fejben számolni. - Ezer.. Négyezerből ezer az háromezer.. - vezettem le szóban a megoldásomat.

- Mégis érdemes volt bemenni matek órára. - röhögte el magát Dzseni.

- Ja. Elmegyek felpróbálom. - vettem az irányt a próbafülkék felé. Dzseni ott maradt és elmélyült a nagy nézelődésbe, hátha ő is rálel valami jó cuccra.

Később visszatértem hozzá és beledobtam a kosarunkba a nadrágot. Ez is ritka, hogy ami a kezembe akad az jó is rám...

***

Hazaérve mind a kettőnk tudott venni valamit. Dzseni egy fekete pólót vett, amin egy metál villát mutató kéz van. Ezenkívül még közösen vettünk egy piros és egy zöld színű hajspray-t is. Végül pedig beültünk a mekibe és ettünk valamit.

- Holnap hányra menjek át? - kérdeztem a kapunknak nekidőlve.

- Hánykor is kezdődik? Fél hat?
- Aha..
- Akkor.. Gyere át ötre és akkor együtt elindulunk..

- Oké.. Na akkor holnap! - öleltem meg.

Egy jól indult nap

Szép napot mindenkinek! :)
Mivel ma október 23.-át ünneplünk, nincs iskola. Múlthét vasárnapján elég rövidke kis részt raktam fel, gondoltam hozok most egyet nektek, amit próbáltam hosszabbra megírni.
Jó olvasást! :)

- Te hova készülsz? - nyitott be Dani a szobámba, közben végignézte, ahogy a szekrényemben matatok a kedvenc ruhadarabom után.
- Iskolába? - kérdeztem vissza furcsán.
- Ostoba. - nevetett fel. - Hosszú hétvége van.
- Mi? Miért? - ejtettem le a kezemből a fekete Guns n Roses-es feliratú pólómat.
- A tanároknak ma valami megbeszélés vagy mi a halál van.. - mondta hanyagul és kiment a szobámból.
Körülbelül 10 percig néztem hol a pólómra, hol pedig a szekrényemre. Ha már hosszú hétvége van, valahogy csak ki kellene használni. Nem de?
Átöltöztem és mivel még elég korán volt sok mindent nem tudtam csinálni, hát lementem reggelizni.
- Reggelt anyaa! - köszöntem anyának bazsalyogva, mire ő megfordult a tengelye körül és csodálkozva nézett rám.
- Hát te? Miért nem alszol még?
- Azt hittem, hogy ma van suli. - kacagtam fel.
- Értem. - fordult vissza és tovább főzött valamit.
- Ez.. mi ez? - álltam oda mellé, és undorodva néztem arra amit kotyvaszt.
- Tegnap a neten találtam recepttel együtt. - mutatott a pulton heverő kis lapra, amin a recept állt.
- Aha. - húztam el a számat.
- Csak.. A képen egyáltalán nem így nézett ki. - mondta anya aggódóan, majd rám nézett és mind a kettőnkből kitört a nevetés.
- Majd belejössz. - ütögettem meg a vállát, és elővettem a nutellás üveget.
Kentem magamnak egy szelet mogyorókrémes kenyeret több kevés sikerrel. Mivel amilyen szerencsétlen vagyok, ahogy vettem volna le a tányérral együtt a kaját, a kezem megcsúszott a megkent kenyér pedig leesett a földre. Hozzátenném, hogy a nutellás része nézett a földre..
- Aaaaahj. - mondtam enyhén hisztisen, mire anya csak felnevetett.
- Takarítsd fel! - utasított.
- Persze, persze. - legyintettem hanyagul és elindultam lemosni a csempére ragadt nutella maradványt.

***

- Na kész is. - pattantam fel. Úgy döntöttem, hogy mivel jelenleg megutáltam a nutellát, nem is reggeliztem csak felmentem és fogat mostam.

Elővettem a kék fogkefémet és elkezdtem volna fogat mosni, de szerencsére nem tettem. A számhoz emeltem volna a fogkefét amikor észleltem, hogy fogkrém helyett egyszerűen folyékony szappant  nyomtam rá.

- Most ez komoly? - dünnyögtem magamban.

Így indult a mai napom.

***

Az idő egyszerűen, sehogy sem akart haladni. A szobámba fel le járkáltam közben pedig másodpercenként néztem rá az órára. Lefeküdtem az ágyra, és csak vártam. Újra rápillantottam az órára és még csak kemény 3 perc telt el, pedig úgy éreztem mintha már fél órája az ágyon gubbasztanék. Hurrá nekem, amiért nem volt eszembe, hogy ma nincs suli. Dzseni és még biztos alszik, ezért hozzá sem tudok átmenni.

Felálltam az ágyból és kinéztem az ablakon. Az időjárás sem volt a legjobb. Korom fekete volt az égbolt és a szél is fújt. Biztos voltam benne, hogy egyszer az eső is elkezd esni.
Amit gondoltam fél óra múlva be is következett.

Éppen a szemetet vittem ki amikor az eső eleredt. Unottan néztem fel az égre, és hagytam, hogy a vízcseppek eláztassák az arcomat. Később egy nagyot villámlott én pedig hatalmasat ugrottam, közben felsikítottam.

- Adri! Telefon! - kiabált anya az ajtóból.

- Jövök! - futottam be, majd kikaptam kezei közül a készüléket.

- Halló? - szóltam bele.

- Szia Adrii! - hallottam meg Dzseni hangját.

- Szia. - köszöntem. - Azt hittem, hogy alszol, ezért nem hívtalak.

- Dehogyis. Most keltett fel az eső. Mindegy. Menj fel fb-re.. Most! - hadarta boldogan.

- Minek? - kérdeztem értetlenül, közben pedig megindultam felfelé a szobámba.

- Majd meglátod. - mondta és éreztem, hogy elvigyorodik.

- Oké, akkor fb-n beszélünk tovább. Szia. - köszöntem el, majd letettem a telefont.

Izgatottan kapcsoltam be a gépet és léptem be facebookra. Jött egy ismerősnek jelölésem és két üzenetem is.

Először rákattintottam arra hogy ki jelölhetett be. A képernyőn újdonsült padtársam azaz Horváth Dénes neve villogott. Gondolkodás nélkül rányomtam a "megerősítés" gombra és rátértem az üzenetekre.

Az egyiket Dzseni, a másikat pedig Dénes írta. Másolom...
Horváth Dénes

Szia:)) Figyelj csak, mivel itt van ez a hosszú hétvége izé, gondoltam valamivel elüthetnénk az időt. Csak igazolj vissza és utána leírom, hogy miről is van szó. :)

Tóth Dzsenifer
Gyere már fel! Istenem, mit csinálsz te eddig? Alszol? Told már fel a seggeeeeeeeeeeed!!!

Mosolyogva bámultam az üzenetet és rögtön vissza is írtam neki, hogy vagyok. Csak nem értettem a felhajtást.. Végig görgetve a kezdőlapon semmi érdekes nem történt. Mindenki a szokásos szívfájdalmát fejezte ki különböző idézetes képekkel vagy akár szövegekkel.

Varga Adrienn
Nem értem. Mi történt? Semmi érdekes nincs itt fent.
Tóth Dzsenifer
Te nem kaptál üzenetet? :o
Varga Adrienn
Nem, csak tőled meg Dénestől. Dénes annyit írt, hogy itt van ez a hosszú hétvége és valahogy elakarja ütni az időt, amiben totál egyetértek, mert teljesen szétunom az agyam...

Tóth Dzsenifer

Jaa, akkor még nem írta le konkrétan.. Elmondjam én vagy megvárod amíg ő elmondja?

Varga Adrienn
Majd Dénes elmondja.

Tóth Dzsenifer

Hát oké..

Tovább beszélgettünk mindenféléről, de leginkább Dzseni boldog perceit figyeltem. Olyanokat írt, hogy "úúúh*-*" meg "wáááá". Fogalmam sem volt, hogy minek örült ennyire de pár perccel később meg is tudtam, ugyanis Dénes feljött fb-re.

Horváth Dénes

Köszi a visszaigazolást.:) Na arról van szó, hogy lenne holnap nálunk egy buli. Ha van valami ismerősöd, akár fiú akár lány, jöhet nyugodtan. Holnap 17:30-kor nálunk. ;)

Varga Adrienn

Különösebb ismerősöm nincs, csak akiket a suliból ismerek. Biztos ismered a végzős Danit.. Tudod.. Na.. őt elviszem magammal.

Horváth Dénes

Ja, ismerem. Barátod vagy mi?

Varga Adrienn

Dehogyis. :D :D :D Vele élek, mert a szüleink együtt vannak.

Horváth Dénes

Ja..Értem. :D.. Akkor a buliba benne vagy?

Varga Adrienn

Simán. De nincs ruháám :( Mibe menjek?

Horváth Dénes 

Nem kell kiöltözni, elég valami laza öltözködés.. Így is úgy is szép vagy. ;)
Varga Adrienn

Aranyos vagy, köszi:)

Horváth Dénes

:) Én viszont most lépek, akkor holnap. Szia. :)

Varga Adrienn 

Szia.:)

 Ezek után már én is teljesen fel voltam pörögve. Ennek csak annyi az oka, hogy visszaemlékezve a legelső bulinkra, elég jól sikerült leszámítva azt a szar vihart. Gondoltuk miért is ne.. Ez majd tuti máshogy fog sikerülni.

Tóth Dzsenier

Vásárolni kell mennünk!

Varga Adrienn

Dzseni.. Csak úgy mondom, hogy kint fúj a szél, esik az eső és villámlik. Mégis hogy akarsz te így elmenni?

Tóth Dzsenifer

Ahhj már. Megvárjuk míg eláll.

Varga Adrienn

Hát oké. Ha elállt felhívlak. Most viszont megyek, megbeszélem ezt anyámmal.

Ezzel kiléptem mindenből és kikapcsoltam a gépet. 

Leszaladtam a lépcsőn és anya még mindig a konyhában volt.

- Anya! Beszélnünk kell! - kiáltottam vidáman.

- Na hova akarsz már menni?

- Milyen jól ismersz. - döbbentem le teljesen.

- Volt rá időm. - mosolygott rám.

- Na mindegy, szóvaaaal.....

Csillagos ég

Ahogy beléptem a házba, anya nagy szemekkel nézett rám.
- Na? - szólalt meg végül.
- Mi na? - néztem rá értetlenül, mert nem értettem, hogy mit akar megtudni.
- Hát mi volt a baj Dzseniéknél?
- Ja.. - nevettem fel hangosan. - Vettek egy kecskét és el kellett kapni. - röhögtem még mindig jóízűen.
- Kecske? De minek? - értetlenkedett anya.
- Ahh. Csak az apja akart venni, mert már kiskora óta szeretett volna egyet. A legjobb az egészben, hogy a kecske menet közben leszarta Dzseni ágyneműhuzatát, amin a kedvenc bandája volt. - meséltem neki teljesen beleélve magam.
- Nem semmi. - mondta elképedve.
- Az. Na de megyek, mert még tanulnom is kéne. - köszöntem el, majd egy puszit nyomva az arcára felindultam a szobámba.
Szerencsémre most nem találkoztam Danival, de ettől eltekintve nagyon halkan közlekedtem a fapadlós folyosónkon.
Valahogy éreztem, hogy ezt nem fogom megúszni, ugyanis ahogy közeledtem a szobám felé a padlón egy olyan helyre léptem, ahol recseg, ezért utána már hallottam is, ahogy Dani szobájának a kilincse lenyitódik.
- A fenébe. - mondtam halkan konkrétan magamnak.
Megfordultam és egy nagy mosolyt az arcomra erőltetve köszöntöttem őt.
- Gáz van? - nézett rám rezzenéstelen arccal.
- Te aztán nem szarozol..
- Hát nem.. Alig találkozunk egy nap, ha meg találkozunk akkor rögtön elmész. Mintha kerülnél.. - mondta, közben tekintetét belefúrta az enyémbe. Mivel így alig tudtam a szemébe nézni, hol a földet, hol pedig egy szépen bekeretezett, családi fotót a falon. A képen Dani, Peti illetve egy gyönyörű szép, hosszú szőke hajú lány állt. Dani anyukája biztos nem lehetett, ahhoz túl fiatal volt a csaj.
- Hahóóó! - csettintgetett Dani az orrom előtt, ezzel felébresztve a gondolataimból.
- Bocs. - ráztam meg a fejem.
- Lényegtelen. - legyintett mérgesen, majd hátat fordítva nekem, letrappolt a lépcsőn.
Feldúltan bementem a szobámba, majd becsaptam magam mögött az ajtót.
Kihúztam a fiókot, amiben a tankönyveim vannak, és nagy lendülettel hátra felé, az ágyamra dobáltam azokat amelyikre tanulni kell. Hála a drága fizika tanáromnak, pótolhatom az összes anyagot.. Milyen kedves..

***

Besötétedett, de én még mindig az ágyamon összekuporodva ültem, a kinyitott könyvek és füzetek között. A ceruzáim és tollaim szanaszét hevertek a bekapcsolt laptopom mellett. Néha-néha ilyen hisztis roham jött rám, hogy én ezt a büdös életbe sem fogom megtanulni, olyankor azzal biztattam magam, hogyha nem tanulok akkor semmire sem viszem majd az életben. Ez így elég hülyeségnek hangzik, de nem így van? :)


Rá még egy órára úgy ahogy sikerült megtanulnom mindent. Fáradtan és meggyötörten pakoltam el az ágyamról a könyveket, a tollakat a tolltartómba, majd pedig a táskámba.
Eltervezéseim szerint csak annyit csináltam volna, hogy elmegyek letusolni, hajat mosni és utána be is dőlök az ágyamba, de hát ez sem jött össze. Bár tanulás közben azt hittem mindjárt elalszok, egyszerűen nem jött álom a szememre.
Jött a szokásos tervem: az ablakban ülés és csillagok bámulása.
Odahúztam az íróasztalomnál lévő széket az ablak alá és elmerültem a mély űr ölelésében. Mikor a csillagokat nézem, mindenen eltudok egy kicsit gondolkozni. A nézelődés közben mindig úgy érzem, mintha teljesen egyedül lennék a világban. Magányt és szomorúságot vált ki belőlem, ugyan akkor bizakodóvá is tesz, hogy egy nap...talán...hátha elérem azt amit szeretnék, amit akarok.

Másnap

Reggel, mikor már kezdtem egy kicsit magamhoz térni, éreztem, hogy valami nagyon kemény és nyom. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy a földön szétterülve fekszek a paplanommal a hasamon.

Nincs is jobb így felkelni, de a lényeg, hogy időben voltam, mert a telefonom ébresztőjére keltem fel.

Dzseni új haverja, "Szaros"

- Egy pillanat. - állt félre Dzseni, kezében a csörgő telefonnal. Türelmesen megvártuk, amíg visszatér hozzánk, azonban telefonálás közben az arca egyre jobban elfehéredett, mint egy fal. Azt hittem, hogy ott rögtön elájul, szóval gyorsan odasiettem hozzá.
- Valami baj van? - néztem rá rémülten, de ő nem mondott semmit csak feltette a mutatóujját azzal jelezve, hogy várjak.
- De nagy baj van? - kérdezte a vonal másik végén lévő személyt. - Huuuh. - sóhajtott fel, végül pedig elköszönt egy "oké, mindjárt otthon vagyok" mondattal.
- Héé! - kiáltottam utána, mert gyorsan rohanni kezdett.
- Sietnem kell haza! Bocsi, sziasztok! - kiabálta vissza sem fordulva.
Ott álltunk Rolival, értetlenül. Fogalmunk sem volt, hogy mi lehet a gáz.
- Minden esetre, este felhívom majd.. - mondtam és megindultunk haza.

***

- Helló! - mentem be a házba, mire anya kikukucskált a konyhából.

- Szia kicsim. - köszönt vissza. - Milyen napod volt?
- Elment egynek. - mondtam fáradtan. - Felmegyek a szobámba. - mondtam és megindultam a lépcső felé. Mikor felértem, a folyosó végén Petit és Danit pillantottam meg. Nem akartam megzavarni a beszélgetésüket, így a tervem az volt, hogy halkan elosonok a szobámba, de mint mindig ez sem sikerült. Dani rögtön észre vett és vidáman megindult felém, hogy megölelhessen.
Átnéztem a hozzám közeledő srác válla felett és láttam, hogy Peti gyilkos tekintettel néz rám. Vettem az adást, tudtam mire gondol, így köszönés nélkül kikerültem Danit és bementem a szobámba. Magam mögött becsapta az ajtót, és ledobtam a szürke táskámat az ágyra. A helyiségben eléggé nagy volt a felfordulás, ezért arra gondoltam, hogy a csütörtök délutánomat egy nagy takarítással töltöm majd el.
- Ennek meg mi baja? - hallottam az ajtó másik oldaláról Dani döbbenettel teli hangját.
- Mindig is mondtam, hogy ez a lány idióta. - válaszolta hanyagul Peti.
- Te se lehetsz normális szerintem.. - vágott vissza neki Dani és becsapta szerintem a saját szobájának ajtaját.
Magamban azért egy kicsit elmosolyodtam, mert bár Danival a következő időben eléggé bunkó leszek, mégis engem véd és nem a saját apja oldalán áll.
A gondolataimból a telefonom csörgése ébresztett fel. Felkaptam a mobilt és elolvastam a kijelzőn villogó nevet.
- Szia Dzseni. - köszöntem neki.
- Szia. - röhögött bele. - Át tudsz jönni?
- Persze, bár a mai napomat inkább a takarítással töltöttem volna. - mondta, közben pedig végignéztem a kupis szobámon.
- Ez fontos. - nevetett még mindig jóízűen. - Ott van!! - ordította el magát.
- Mi? - kérdeztem értetlenül, mert fogalmam sem volt, hogy ki van hol, vagy hogy egyáltalán miről is van szó.
- Nem neked mondom, hanem apának.. Te inkább siess hozzánk! Te vagy a leggyorsabb futó a lányok közül. - mondta és le is tette a telefont.
Elképzelésem sem volt, hogy mi a bánatot kellene csinálni, így inkább gondolkodás nélkül, felvettem a bakancsomat és elmentem Dzsenihez.

***

- Szia. - nyitotta ki az ajtót Dzseni kipirulva, mellőle pedig kikukucskált egy... Egy kecske (!!!)

- Ez mi a halál? -  néztem a barátnőm mögé meglepetten, közben pedig hangosan felnevettem, amitől jószág megijedt és elszaladt. Dzseni fáradtan, meggyötört arccal utána sietett, engem pedig ott hagyott a zárt kapun kívül.

- Most ez komoly? - dünnyögtem magamba és átmásztam a kapun. Befutottam a házba és körbe néztem. Sehol sem volt senki..

- Dzsenii! - kiáltottam, mire a lépcsőn Dzseni apukája trappol le.

- Jó napot! - köszöntem mosolyogva.

- Háát, lehetne jobb is. - mondta kifulladva. - Örülök, hogy itt vagy, kéne egy kis segítség.

- Miben? 

- A kecske elfogásában. - jött le Dzseni a lépcsőről.

- Mit keres itt egyáltalán egy kecske? - röhögtem el magam.

- Apa kiskora óta szeretett volna egy kecskét és mivel ma vásár volt, vett egyet. - magyarázta Dzseni nekem a tényeket.

- Most ez komoly? - fordultam Dzseni apukájához hüledezve.

- Halál komoly.

- Hát akkor. - vettem le a bakancsomat. - Ruuuun! - üvöltöttem el magam, mire futni kezdtem.
Először az irányt a felső emeltre vettem és ott néztem körül. Ahogy Dzseni szobája felé közeledtem, egyre furcsább szagot éreztem.
- Fúúj. - mondtam halkan, mert volt egy sejtésem, hogy ez vajon minek a szaga lehet.
- Fúúúúj! - kiáltottam fel, mire benéztem Dzseni szobájába.
Dzseni Roados ágyneműhuzatán ott ült az állat mellette pedig egy... Nem akarom leírni, de ezt csak így lehet fogalmazni. Egy szardarab..
- Mi az? - rohant fel Dzseni, majd benézett ő is a szobájába.
- A kurva életbe!! - idegesedett be Dzseni és rohanni kezdett volna a kecske felé, hogy elkapja, de én a kezemet elé raktam, hogy ne mert elijeszti.
Lassan megindultam jószág felé, közben pedig olyanokat motyogtam hozzá, hogy "ügyes kecske" "maradj ott" vagy hogy "semmi gond".
Elképesztően furcsa volt azt mondanom, hogy ügyes kecske. Ha talán egy kutya vagy cica lenne, akkor oké, de könyörgöm. Egy kecske a házban?!
Már majdnem eltudtam kapni, amikor leugrott az ágyról és kiszaladt a szobából.
- Azonnal szellőztess! - utasítottam Dzsenit, és kergetni kezdtem az újdonsült háziállatukat.
Igen, lehet, hogy én vagyok a leggyorsabb futó a lányok közül, de ezt még én sem érem utol. Mindegyik kecske ilyen gyors vagy ezt feltuningolták a vásáron? Ahhj..
Ide-oda futkostam, mire nagy nehezen sikerült elkapnom.
- Meg van! Elkaptam!! - óbégattam.
- Jövök! - futott felém Dzseni apukája, és egyszerűen az ölébe vette a kecskét.
Kivitte a hátsóajtón, ami a kertre nézett és berakta egy elkerített kis helyre.
- Innen aztán nem jössz ki köcsög kecske! - mondta vigyorogva Dzseni apja. - Bocsánat a kifejezésért. - fordult felém.
- Semmi gond. Gyönyörű alliteráció volt. - nevettem fel.
- Apa! Most nézd meg.. - jött ki feldúltan Dzseni, kezében az ágyneművel.
- Hogy hívják a haverod? - kérdeztem a barátnőmet még mindig röhögve.
- Mit tudom én. Ez érdekel a legkevésbé, de legyen mondjuk Szaros. - duzzogott tovább.
- Dzseni! - szólt rá az apja, arra utalva, hogy ne beszéljen csúnyán.
- Bocs.. - legyintett hanyagul és bement a házukba.
- Na jól van de nekem lassan mennem kéne. - néztem a telefonom kijelzőjére.
- Maradj még. - mosolygott rám kedvesen Dzseni apuja.
- Neem. Tényleg mennem kell.
- Hát jól van. Köszönjük szépen a segítségedet! - köszönt el.
Visszamosolyogtam rá, hogy ez csak természetes és hazamentem.

***

Ez az új rendszer...

Bementem a házba, majd körülnéztem mert túlságosan nagy volt a csend. Benéztem a nappaliba, a konyhába, a hálószobába, de nem találtam senkit. Anyát azt tudtam, hogy dolgozni van, de Peti jelenleg a szabadságot élvezi.
Belefáradtam a kutakodásba, felkaptam az ajtónál hagyott suli táskámat és felmentem a szobámba. A keresés problémám is megoldódott, ugyanis Peti az ágyamon ült.
- Hát itt vagy. - forgattam unottan a szemeimet. - Minek vagy itt a szobámba? Egyáltalán ki engedte meg? - tettem fel sorban a kérdéseket, Peti pedig felállt az ágyról és egyre közelebb jött hozzám.
- Mivel ez az én házam, és az én szobám, azt csinálok amit akarok! Nem kell engedély!
- Jó bánom is én csak hagyjál már békén! Miért nem szállsz már le rólam?! Unom már, hogy nincs egy olyan nap, hogy te ne kötnél belém.. Verekedtem a suliban, és? Visszavettek. Akadj most már le a témáról. Ha meg te nem hiszed el, hogy tényleg a sínek között feküdtem az már a te bajod. Sokan hisznek nekem, ami boldogsággal tölt el. Ha nem hinnének akkor sem érdekelne, mert csak én tudom, hogy mi történt velem! - akadtam ki, mire ő csak gúnyos mosolyra húzta a száját.
- Ostoba lány vagy! - hajolt közel hozzám és súgta a fülembe.
- Én pedig leszarlak! - mondtam hangosan.
- Igen? - nézett rám lesajnálóan. - Anyád tudja már, hogy cigizel? - kérdezte megfenyegetően.
- Nem. - sütöttem le a szememet.
- Gondolom, nem lenne jó, ha megtudná. És ki tudja.. Lehet újra kirúgnának a suliból? - mondta gonosz mosollyal az arcán, mire nekem teljesen elborult az agyam és neki estem volna.
- Hééé... - állított meg. - Nem mondom el anyádnak, hogy cigizel, egy feltétellel. - emelte fel a mutatóujját. - Innentől kezdve, hagyd békén Danit.. Nem beszélhetsz és nem mehetsz vele suliba. A közelébe sem lehetsz! Ha mégis, akkor anyád valahonnan megtudja, hogy cigizel...Világos?! - fenyegetőzött.
Pár perces elgondolkozás után, összehunyorított szemekkel bólintottam egyet.
Nehéz lesz, de nem akarom, hogy anyám azt higgye, cigizek. Plusz még az is, hogy kirúgnak újra a suliból. Bár ennyi miatt nem hinném. Hány gyereket látok én cigizni és mégis ide járnak suliba.

***

Másnap

A szobámat gyengéden beragyogta a nap, amitől jó kedvem lett. Mosolyogva nézegettem a szekrényemben lévő ruhákat, hogy mit is vegyek ma fel. Kinézve az ablakon úgy gondoltam eléggé hűvös lehet. Bár a nap sütött, de a szél fújt. November vége felé mit is várok? Azt hiszem, hogy majd 30 fok lesz?

- Jó reggelt kicsim! - jött be vidáman anya a szobámba. 

- Szia! - hátráltam el a szekrénytől és nyomtam egy puszit az arcára.

- Ma kitudlak titeket vinni Danival a suliba. Szabadnapon vagyok. - simította végig a kezét a hajamon.

- Köszii. - lelkesedtem be teljesen, de később eszembe jutott Dani. - Köszi, de inkább buszozok.

- Biztos? 

- Igen. - erőltettem egy mosolyt az arcomra.

- Jól van, de akkor sálat vegyél, mert hideg van kint. - nyomott egy puszit a homlokomra és kiment a szobámból.

Elővettem a sálamat a fiókból, majd átöltöztem. 

***

Valóban kellett a sál, mert mire a buszmegállótól elértem a suliig, mindenem megfagyott. 

Mivel senkit nem láttam kint az épület előtt, bementem. Már mindenki bent volt, azonban még nem csengettek be. Felmentem a terembe és a szokásos helyzet fogadott. Ádám és Lilla szokásuk szerint csendben olvastak, de a többiek szerintem állatkertben érezték magukat. Márk a tanári asztal tetején ugrált és majom hangot adott ki. Marci a falról szaggatta le a díszletet, közben hangosan üvöltött valami számot. Roli és Bálint a táblára firkáltak, mindenféle baromságot a tanárokról. Dzseni a helyén rajzolgatott a matek füzetébe fülhallgatóval a fülében.
Csak a szokásos reggeli események. :)
Leültem a helyemre, és mosolyogva bámultam az őrült osztálytársaimra. Pár perccel később kinyitódott az ajtó és egy világosbarna hajú, barna szemű srác lépett be. Lazán, de még is egy kicsit nagyképűen oda vánszorgott a padjához ledobva a táskáját a földre. Nadrágja egy kicsit lentebb volt tolva a kelletnél, így a kék boxere kilátszott. Nyakában egy ezüst lánc lógott, ami a járásától ide oda himbálózott.
Leült a mögöttem lévő padba, tehát akkor Bálint mellett ül.
- Ez ki? - böktem meg Dzseni vállát.
- Ki? - nézett rám értetlenül, mire én hátra rántottam a fejemet. - Jaa, hogy ő? Ő cserélt osztályt Zsófival. Dénesnek hívják..Meg kell mondani, elég helyes, de ha rám hallgatsz soha ne gyere vele össze. - mondta, majd visszatért a rajzoláshoz.
- Szia. - köszönt rám Dénes a mellettem lévő székről egy nagy mosollyal.
- Szia. 
- Ül melletted valaki? - kérdezte közben tekintetét belefúrta az enyémbe.
- Nem.
- Akkor nem gáz ha átülök melléd? Nem csípem ezt a Bálintot.. -  vetett egy pillantást a táblára firkáló fiúra.
- Ha akarsz.
- Nem vagy valami bőbeszédű. - állt fel a székről és átrakta a cuccát mellém.
- Csak egy kicsit fáradt vagyok. - mosolyogtam rá. - Ennyi az egész.
- Értem. - mondta közben becsengettek. Roli és Bálint sebesen törölni kezdték a táblát, Márk gyorsan leugrott az asztalról, Marci pedig próbálta visszarakni a díszeket a helyére, de mivel nem sikerült, egyre jobban hátrált a faltól és leült a helyére.
- Jó reggelt osztály! - jött be az osztályfőnök a terembe.
- Mielőtt belekezdenénk az órába, szeretném.. - nézett körbe az osztályon a tanár végül tekintete megállt rajtam. - Ha Adrienn tudná, Zsófi helyett jött át a számára ismeretlen fiú. Bár ahogy elnézem, már eléggé jól kijöttök egymással.
- Nem baj, ha átültem mellé? - kérdezte meg Dénes a tanártól.
- Semmi gond, páva gyerek.. - szólt be neki Marci, majd vígan énekelni kezdte Mr Busta- tól a páva dalt.
- Marcell! Azonnal fejezd be! - emelte fel a hangját László tanár úr.
- Elnézést.. - kért bocsánatot.
- Nyugodtan ülhettek egymás mellett. - fordult felénk a tanár. - Na akkor kezdjünk is bele a mai órába. - tért vissza a történelem órára.
- Hogy hogy nem láttalak eddig? - suttogtam Dénesnek, közben gondosan írtam a füzetembe azt ami a táblára volt írva.
- Pár hete jöttem ebbe a suliba. És téged miért nem láttalak eddig? - kérdezett vissza halkan.
- Engem kirúgtak de visszavettek. - súgtam, úgy hogy csak ő hallhassa. Felém fordította fejét, és csodálkozva nézett rám.
- Téged? Kirúgni? Mit csináltál? - kezdett el faggatózni.
- Verekedtem nem is egyszer.. - legyintettem, azzal jelezve, hogy hanyagoljuk a témát.
- Értem, bocs.
- Nem gáz.
- Adrienn? - kérdezett tőlem a tanár.
- Tessék? - emeltem fel a fejemet a füzetből.
- Mi a válasz? - ütögette a krétát türelmetlenül a táblának annak a helyére, ahonnan hiányzott a válasz. Fogalmam sem volt, hogy mit kéne mondanom, így csak dadogtam valamit.
- Ne húzd az időt! - förmedt rám. - Ha nem ide figyeltél, akkor csak mond azt és kész!
- Elnézést, nem figyeltem. - sütöttem le a szememet, mire Dénes megszólalt.
- Miattam van. - védett meg.
- Ahhjj. Nem kell a dráámaa. Ne itt faljátok egymást. - forgatta a szemét Roli unottan.
- Elég! Nem kell felhajtás! El van intézve! Adrienn máskor jobban figyel és kész! - zárta le jogosan a vitát a tanár.
Az óra további felében végig Rolit néztem, hogy ez a beszólás, vajon minek kellett. Egyszer tudtam csak a szemébe nézni, de ő rögtön elfordította a fejét.

***

Mikor kicsengettek az utolsó óráról is, keresni kezdtem Rolit. Nem találtam sehol, így úgy döntöttem, hogy az iskola kapujánál megvárom.

- Héé! Beszélhetünk? - kiabáltam, mert láttam hogy kilépett a suliból. Simán megvonta a vállát, mire megindult felém.

- Oké. Mi bajod van? - kérdeztem meg egyszerűen.

- Semmi. Mert? - mondta, közben pedig pötyögött valamit a telefonján. 

- Akkor mi bajod van Dénessel? - tettem fel másképp a kérdést.

- Semmi. 

- Akkor mi volt az a beszólás? - néztem rá teljesen összezavarodva.

- Ja az? Csak szívatjuk.. - emelte fel végre a hülye fejét a telefonjából. - Haverunk meg minden, csak szívatjuk egy kicsit.

- Értem. Akkor minden oké? - kérdeztem meg.
- Persze. - mosolygott rám, majd megölelt.
Viszonoztam az ölelést, majd elindultunk. Bár, eléggé nagy volt a felhajtás az iskola előtt, ugyanis lámpákat szereltek a zebrához.
Eddig csak simán szét kellett nézni, hogy átmehessünk a másik oldalra, de most már várni kell. Meg kell várni amíg a lámpa a gyalogosoknak átvált zöldre az autósoknak pedig pirosra.
Megálltunk a zebránál és várni kezdtünk, hogy vajon mikor vált át a lámpa. Körülbelül már tíz perce ott állhattunk, mikor Roli fogta magát és elindult, a még mindig pirosan szikrázó lámpa felé.
- A faszom fog itt várni örökké! - mondta türelmetlenül és én is utána eredtem.
- Hé! - kiáltotta Dzseni a másik oldalról, mikor mi már átértünk az úttest másik részére. - Meg kell nyomni a gombot! - üvöltötte, és megnyomta a rúdon lévő gombot, amit mi nem vettünk észre.
- Bazzeg, mik vannak. - döbbent le Roli.
- Van péénz.. - forgattam a szemeimet. - Nem hogy inkább a suliban cserélnék ki a székeket vagy valami.. Ráülök és összeszakad alattam. - háborodtam fel.
- Hát nem csodálkozok. - nézett végig rajtam Roli, arra utalva, hogy kövér vagyok.
- Köcsöög vagy! - ütöttem meg a tarkójánál.
- Te pedig erős! - mondta fájdalmas hangon, közben dörzsölni kezdte ott ahol megütöttem.
- Olyanok vagytok, mint egy rossz házaspár! - ért át hozzánk Dzseni, mi pedig hangosan felnevettünk.
- Ahhj, ez a sok újdonság.. - sóhajtottam fel út közben.
- Mire gondolsz? - kérdezte Dzseni.
- Hát.. Fizika tanár, új srác, ez a szaros lámpa is.. Meg ez a bál. Ha jól tudom eddig az sem volt sosem. - soroltam a sok új dolgot.
- Szokj hozzá.. - mondta hanyagul Roli.

" Hercegnő "

Sok gyerek között végigrohantam a folyosón és egészen a mosdóig meg sem álltam. A tükör elé álltam és öt percen keresztül csak magamat bámultam. Meglepetésemre egy könny sem csordult ki a szememből, talán már hozzászoktam. Hozzászoktam a sok csalódáshoz, amit az élettől kapok folyamatosan.
- Hé Adri..- állt mellém Dzseni. - Jól vagy? - kérdezte aggódó arckifejezéssel.
- Persze. Nincs gáz. - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Mi van veled és Bálinttal?
- Semmi. - vágtam rá.
- Akkor valószínűleg ok nélkül utál téged ennyire..Nem de?
- Utál? -  vettem le a tekintetem a tükörről és Dzseni felé fordultam.
- Hát nem? Tegnap, még csak hozzád sem szólt, pedig mondta, hogy ismer. Ma pedig csak dühösen rohangál össze-vissza, aztán hozzád vág egy papír darabot. Talán azt hiszed, hogy élete szerelme vagy?
- Elmondom. - mondtam, ő pedig határozottan bólintott egyet.
Gondosan elsoroltam neki mindent. Azt hogy együtt voltunk, bunkó voltam, szar barátnő voltam és a többit.
- Figyelj. Nem akarlak megbántani téged meg semmi, de nem csodálom, ha most gyűlöl téged. - fogta meg a kezemet.
- Tudom, oké? Ne vágd már te is a fejemhez.. - szúrtam le, mire valaki kinyitotta a wc fülke egyik ajtaját mi pedig Dzsenivel megfordultunk. Szerencsémre Zsófi volt az, magyarán mindent hallott amit én elsoroltam Dzseninek.
- Újra itt.. - lépett a csaphoz Zsófi és megmosta a kezét. - Bár, nem sokáig fogod itt húzni. Mellesleg... - zárta el a csapot. - Jó kis sztori lesz ebből a suli újságban. - nézett rám lesajnálóan és kacagva kiment a mosdóból.
Mikor hallottam az ajtó csapódását, nekidőltem a falnak és a föld felé csúszni kezdtem.
- Milyen újságról beszél ez? - néztem fel Dzsenire.
- Mióta elmentél, elég sok mindent hoztak be a suliba. Közöttük van ez a suliújság is. Zsófi kiharcolta az osztályfőnökénél, hogy hagy lehessen ő az egyik szerkesztő. Amilyen aljas biztos beleírja ezt a történetet is. - magyarázta Dzseni, közben leült mellém a hideg csempére.
- Ez az én formám... - mondtam halkan, és a fejemet a térdemre hajtottam.
- De hiányzott már nekem a drága.. - szólaltam meg egy idő után. Láttam, hogy Dzseni értetlenül néz rám, így hozzátettem azt, hogy Zsófira értettem.
- Én örülök, hogy visszajöttem a suliba, de... Zsófit teljesen elfelejtettem. Talán az benne a legrosszabb, hogy újra basztathat engem örömébe. Ő élvezi ezt az egészet..
- Na jó ebből elég volt! - állt fel Dzseni. - Hol van az az Adri, akit én megismertem? Az az erős lány? Tisztában vagy te azzal, hogy mi mindenen keresztül mentél már? Pont most akarsz összeomlani?! - ráncigált fel a fehér kőről és szigorúan a szemembe nézett.
- Meg akarod neki adni azt az örömöt, hogy basztasson? Tegyél már valamit! Mutasd ki, hogy nem érdekel téged a dolog! Vonulj végig mosolyogva a folyosón és már nem csak Zsófit, hanem Bálintot is idegesíteni fogod azzal, hogy boldog vagy! - biztatott.
- Igazad van! - mondtam magabiztosan, majd levettem a kezét a vállamról és kimentem a mosdóból.
Lazán, arcomon hatalmas vigyorral sepertem végig a tanulók között. A folyosóvégén megpillantottam Zsófit aki a pink borítású könyveit pakolgatta be a helyére.
- Ilyen gyengének ismersz? - csaptam be előtte a szekrény ajtaját.  Kicsit hangosra sikeredett, ezért a folyosón minden egyes diák felénk fordult.
- Azt hiszed hagyni fogom, hogy TE - emeltem meg a hangsúlyt - Boldogan kavard a szart az én életemben? Nem..Nincs lejátszva a menet. - húztam gúnyos vigyorra a számat és ott hagytam.
A tömeg oszlani kezdett körülöttünk, mert becsengetek. Kapkodni kezdtem a lábamat, és szerencsémre, mikor beértem a terembe a tanár még nem volt ott.
Az órából már kb 10 perc telt el, de tanár sehol sem volt
- Nem kéne szólni egy tanárnak? - kérdezte megszeppenve Lilla.
- Normális vagy asszony?! - hördültek fel a fiúk, mire Lilla egyre lentebb csúszott a széken.
- Chuuck! - kezdett el ordibálni Marci. - Chuuuuuuck!!!
- Fejezd már be Marci, már fáj a fejem! - szóltam rá.
- De hát szóltam neked. - görbítette le a száját, mintha szomorú lenne. - Tudod..Chuck Norrisné.. - magyarázta, mire nekem leesett a dolog.
- Sorry. Tudod, ha azt ordibálod, hogy Csákk, akkor valaki valami paraszt srácnak néz és azt hiszik, hogy annyit akarsz mondani: csák egy szilvát kírek én.. - mondtam, mire Marci felnevetett.
- Hmm. - gondolkozott el. - Igazad van. Akkor legyél csácsi...
- Csácsi? Most ez komoly? Az meg olyan, mintha csacsi lennék.
- Mit szólnátok hozzá, ha.. - jött oda hozzánk Roli. - Adri, Adri lenne? - veregette meg egyik kezével az én vállamat, másik kezével pedig a Marciét.
- Nem semmi eszed van hallod. - tetetett ledöbbenést Marci, aztán gyorsan a helyére sietett, mert a tanár bejött a terembe.
- Psszt. - szóltam előre Dzseninek. - Mióta Boros igazgató a fizika tanár? - kérdeztem halkan, mert régen még nem ő tanította.
- Mondtam, hogy sok új változás van. Holnap megtudod a harmadik újdonságot. - kacsintott rám, majd előre fordult.
Szuper. Az igazgató így is utál, és most már hála égnek nem csak a matekot tanítja ő, hanem a fizikát is. Háromszoros hurrát neki.
- Elnézést a késésért, de volt egy kis elintézni valóm. - csapta le a naplót a tanár és körbenézett az osztályban.
- Nos. Gondolom már mindenki tudja, hogy Adrienn, újra az osztály tagja és remélem, mindenki hisz benne, hogy többet nem ver meg senkit... - mondta Boros tanár úr cinikusan.
- Adriennt még nem kérhetem számon szóban, bár szívesen megtenném ezt így hozzá teszem. Tehát ma úgy felelünk, ahol kinyílik a napló. - mondta a tanár a naplót pásztázva. Hmm, milyen kedves.. Annyira látni rajta, hogy "imád" engem, hogy biztos mindenki irigykedik rám. Mindegy, legalább egy közös van bennünk. Mind a ketten utáljuk egymást.
- És a mai felelő... - emelte fel a fejét a naplóból. Végignézve az osztályon mindenki lehajtott fejjel ült és olvasta a füzetét.
- Alföldi Márk. - bökte ki végre a nevet, mire az osztály felsóhajtott egy nagyot, kivéve Márk.
- Tanultál? - kérdezte a tanár Márktól.
- Persze. - válaszolta Márk vigyorogva, közben lazán kisétált a táblához. - De.. - akadt meg egy pillanatra. - Milyen óránk is van? - nézett végig az osztályon, mire mindenki csak egy wááá- val jelzett vissza, hogy hülye vagy.
- Ne már, most komolyan.. Adri? - tekintett rám Márk.
- Fizika. - válaszoltam a kérdésére mosolyogva.
- Oké, most már tudom. - mondta komoly fejjel és a tanárra nézett.
- Szuper, most hogy ezt tisztáztuk, elmondhatod a múlt órai anyagot. - mondta a tanár egyre türelmetlenebbül.
- Rendben, de még egy kérdésem lehet?
- Idekapcsolódik?
- Igen. Mit is vettünk múlt órán? - kérdezte meg a tanártól hunyorítva.
- Na jó... Elég volt ebből! Ülj le a helyedre!
- Akkor nem kapok jegyet? - sétált vissza a helyére Márk.
- Olyannak ismersz? - kérdezett vissza, majd bevéste az egyest a naplóba. Összecsapta a naplót, és az óra további részében lediktálta a leckét. Végül pedig kijelentette, hogy dolgozatot írunk következő órán.
- Tanár úr! - szóltam utána, mikor láttam, hogy készül elhagyni a tantermet. Visszafordult és rám förmedt, hogy mit akarok.
- Ugye én most jöttem vissza és akkor nekem meg kell írni ugyan úgy a dogát?
- Mit hiszel? Hogy attól, hogy visszajöttél különcködni fogok veled? Hát nem! Pótold be! Old meg! - mondta felemelt hanggal és kiment a teremből.
- Én segítek. - fogtam meg a kezemet Dzseni, mire én elmosolyodtam.
- Köszi.
Következő óra osztályfőnöki volt, amin csak azzal a bállal kapcsolatos dolgokat mondták el.
- Igen Adrienn? - szólított fel a tanár mosolyogva.
- Én erre nem jönnék, ha nem baj. - mondtam mire Roli felcsattant.
- Mi az, hogy nem jössz? - nézett rám döbbenten.
- Adrienn persze erre nem kötelező jönni. Ha nincs kedved akkor nem jössz. Megértjük.
- Amúgy sincs párja. - szólt bele Bálint pofátlanul, én pedig hátrafordultam hozzá.
Ő csak a telefonját nyomogatta és még csak fel sem nézett belőle.
- És akkor mi van? - avatkozott bele Marci is. - Majd én elhívom! - mondta vigyorogva.
- Te tudod. - vont vállat Bálint én pedig visszafordultam előre.
- Na akkor mindenkinek van párja, ugye? - kérdezte a tanár.
- Roli? - nézett Rolira.
- Dzseni. - válaszolta.
A tanár mindenkit végig kérdezett, hogy ki kivel megy. Roli - Dzsenivel, Marci - velem, Ádám - Lillával, a többi fiú pedig valami a-s csajokat hívtak el. Igen még Bálint is, méghozzá Zsófit.
Lehet, hogy még most kedveli Zsófit, de amint megjelent a suliújság nem fogja.
A többi óra gyorsan elment és mehettünk is haza. A hazafele utamat Dzsenivel és Rolival töltöttem.
Még a suli kapuba álltunk, hogy Dzseni beköthesse a cipőjét mikor Marci ordibált nekünk valamit.
- Várjatok meg! - futott felénk.
- Te nem is erre laksz.. - mondta Roli, közben felhúzta a földről Dzsenit, aki nem bírt felállni.
- Lehet, de a hercegnőt haza akarom kísérni. - vigyorgott, mire mellém állt. Furcsán néztem rá, hogy miért is vagyok én hercegnő.
- Ahj, ne nézz már így.. Tudod, velem jössz a bálba. Csak nem tudom, hogy hogy mondják, így elneveztelek hercegnőnek. - magyarázta, mi pedig csak nevetve figyeltük őt.
- Na jó, állj. Egy szóval sem mondtam, hogy attól, hogy te elhívtál el is megyek.. - vágtam vissza neki.
- Mi? Miért? - akadt ki.
- Nyugi csak viccelek. Elmegyek. - mosolyogtam rá. - Kedves volt tőled, hogy elhívtál. - mondtam, ő pedig visszamosolygott rám.
Hazaindultunk és úgy ahogy mondta Marci, hazakísért. Rengeteget beszélgettünk és nevettünk együtt.
- Na mit szólsz az első napodhoz? - tette fel a logikátlan kérdést Roli.
- Bakker. Úgy beszéltek velem, mintha még sosem jártam volna suliba. - röhögtem fel, mire Roli csak feltette a kezét.
- Jó na. Csak kíváncsi vagyok. - vigyorgott.
- Szerinted milyen lett volna? Fantasztikus. Újra veletek lenni meg minden..Tök fasza érzés. - meséltem életvidáman.
A többiek csak mosolyogtak rajtam és észre sem vettem, hogy Roliék már le is kanyarodtak és hogy hazaértem Marcival.
- Köszi, hogy elkísértél. - mondtam mosolyogva és megöleltem.
- Máskor is. - köszönt el és hátat fordítva elindult haza.