Én sem vagyok biztonságban

Sziasztok!:)
Biztosan emlékeztek, mikor azt írtam, hogy táborba megyek. Nos, ez az idő eljött. Igaz majd csak hétfőn indulunk, de addig is rengeteg dolgom van. Takarítás, pakolás, vásárlás, készülődés és a többi. .
Még hoztam nektek addig egy utolsó fejezetet. Jó olvasást!:*
______________________________________________________________________________
- Addig nem szállsz le rólam ugye?
- Nem.-vigyorogtam.
- Jó legyen..-adta meg magát Dani.
- Kösziiii, imááádlaak.-ugortam a nyakába.
- Oké, szállj már le rólam.- tolt el magától és közben összeborzolta a hajamat.


*Másnap*
Napok óta csak esik az eső és fúj a szél. Jó, oké, hogy az ősz erről szól, de egy kicsit süthetne a nap.

Felszálltunk a buszra Danival és a suliba indultunk. Az út néma csendben telt el és biztos vagyok benne, hogy valami baja volt. Lehetett látni az arcán. Na mindegy..Majd otthon beszélek vele..
Az iskolához érve láttam, hogy Dzseni már ott áll a többiekkel. Futni kezdtem és úgy letámadtam Dzsenit, hogy a földre borultunk.
- Hééé. Eszednél vagy?!-tolt le.
- Neem! Vagyis igen! De neeem!!- ordiáltam, mint valami bolond.- Jön velünk Daniii!!
Erre Dzseni felugrott a földről és együtt ugrándozni kezdtünk.
- Jézusom. Hova kerültem?-kérdezte magától Roli és bement az épületbe.
Hamarosan mi is utána mentünk. Zsófival mondjuk úgy, hogy köszönő viszonyban vagyunk és ennyi.
Az órák csak úgy elrepültek. Suli után Dzseni oda jött hozzám és megkérdezte, hogy nem akarok-e ott aludni nála. Boldogan mondtam igent, anya engedélye nélkül. Nem baj, majd otthon lerendezem vele.


- Anyaaa!-léptem be az ajtón.
- Igen?-jött ki a nappalból.
- Ott aludhatok Dzseniéknél?
- De hát holnap suli.
- Átviszem a cuccom és együtt megtanulunk.
- Hát nem bánom.
- Köszi, szeretlek.-nyomtam az arcára egy puszit majd felmentem a szobámba bepakolni.
Paskolás közben Dzseni csörgött, hogy ne most menjek, hanem egy olyan fél órával később, mert most van egy kis dolga. Megértettem és így míg nem indultam el, benyomtam a gépemet.
Elég régen gépeztem, csak a házi feladatokhoz használtam a laptopot. A skype és a facebook tömve volt. Hát ők a gép mellett tanulnak vagy nem is tanulnak. Ez örök rejtély marad.


Egy órával később, még világosban, gyalog elindultam Dzsenihez.

Betettem a fülhallgatót a fülembe és szinte max hangerőre vettem a hangot. Kicsit nyugtalanul sétáltam, mert olyan érzésem volt, mintha valaki követne. Néha megfordultam és visszapillantottam, hogy biztos legyek benne, minden rendben van. Nem volt mögöttem senki.
Visszavettem a hangot a telefonomon és félelemmentesen folytattam az utat.
Később kivettem a fülhallgatót, mert ha még is jön valaki akkor még elfutni sem tudok, mert nem hallom, hogy mikor közeledik.
Már csak Dzseniék utcájába kellett bekanyarodnom és ott is vagyok. Még ha ilyen egyszerűen ment volna...
Hallottam, hogy valaki tényleg jön mögöttem. Hátra néztem és egy talpig feketébe öltözött nő futott felém. Az arcát nem láttam, mert maszk volt rajta.
Futottam ahogy csak bírtam, de nem jártam szerencsével. A nő utolért és lefogta a két karomat. A csuklóján egy gyönyörű szép karkötő lógott, ami nagyon ismerős volt valahonnan.. Csak nem tudom, hogy honnan. Én próbáltam rúgni, de a nő leütött valamivel....

***

______________________________________________________________________________

*Sajnálom, hogy rövid lett.:(*
Vajon kiütötte le Adrit? Ki akarna neki ártani?

Jövőhét vasárnap kiderül!:)
Addig is további jó nyarat kívánok mindenkinek!<3
Sziasztok!:*

Koncert...

- Dzseni!-kiáltottam, mert észre vettem, hogy nincs mellettem. -Dzsenii!!-furakodtam át a tömegen.
- Mi vaan?-hallottam a hangját a konyha felől.
- Bazdmeg..A szívbajt hoztad rám. Azt hittem, hogy megint történt veled valami.
- Bocs, megéheztem.-röhögött és közben matatni kezdett a hűtőben.- De héé..Hogy fogunk haza menni, ha ilyen nagy vihar van?
- Hát..-néztem rá.- Fogalmam sincs.-mondtam és leültem a földre, közben a falnak dőltem.
Mivel már nem volt olyan buli, mint az előtt, nem szólt a zene, így hallottam, hogy csörög a telefonom. A kijelzőn Anya neve villogott.
- Szia Kicsim. Nem kéne hazajönnötök?-szólt bele fáradtan.
- Jó oké. Én mennék, meg szerintem már Dzseni is, sőt még Dani is, dee...
- Tudom, a vihar..Jó lesz az úgy ha Peti elmegy értetek?
- Te is gyere!-mondtam, közben átvonultam a konyhából egy másik szobába, hogy mások ne hallják a beszélgetésünket.
- Nyugodj meg, nem lesz semmi bajom.
- Nem érdekel! Egy percre sem fogsz egyedül maradni!!
- Ah..Jól van. Felöltözünk és 20 perc múlva ott vagyunk.-tette le a telefont.
Visszamentem a konyhába és mondtam Dzseninek, hogy kezdjen készülődni, mert jönnek értünk. A hatalmas tömegből előkerítettem Danit is. Úgyszintén haza akart jönni, szóval nekünk a buli itt ért véget. Bár szerintem a többieknek is.

*Másnap*
Tanulás, tanulás, tanulás. Egész nap ennyit csináltam..

Atom nagy témazárók várnak ránk a jövőhéten.
Délután, olyan két óra körül a nagy magolás közepette valaki kopogott az ajtómon. Odamentem kinyitottam és Dzseni lépett be az ajtón.
- Halii.-köszönt egy öleléssel.
- Szia.-mosolyogtam.
- Mit tanulsz te ennyire?-nézett rám jó nagy szemekkel.
- Hát úgy kb mindent.-sétáltam oda az íróasztalomhoz.
- Hagyd már azokat a szaros könyveket!-lökte le az asztalról az összes tankönyvem és füzetem.
- Te mi a lószart csinálsz?
- Én? Megmutatok egy oldalt.-mondta és bekapcsolta a laptopot.
Rákeresett a Depresszió honlapjára és megmutatta, hogy Október 15.-én jönnek Sopronba koncertet adni.
- Jézusooom!!-kiáltottam fel.
- Ugye?-ugrándozott ő is.
- Anyám tuti nem enged el.-tértem észhez. Kizárt dolog, hogy Anyám elengedjen minket, csak ketten.
- Jaahj már. Majd jön Dani is.
- Dani nem szereti a Depressziót.
- Fosok bele! Akkor is jön.-nevetett.
- Hát én nem tudom, hogy ebből mi fog kisülni..


Este bekopogtam Danihoz, hogy rákérdezzek erre a koncertes dologra. Még csak annyit mondtam, hogy lesz itt Sopronban egy koncert, de ő már rögtön azt felelte, hogy szó sem lehet róla. Nem érdekelt, én tovább is csak nyaggattam.
- De megkérdezted már Anyát?-kérdezte.
-Ááááállj! Te Anyának nevezted az Anyám? Oké ez így bonyolult, de már Anyának nevezed?
- Ja. Beletörődtem abba ami történt. Apáék elváltak és talált az életébe mást.
- Úúh. Hát ez tök jó. Akkor én is hívjam Apámnak Petit?
- Ahogy gondolod.- nevetett.-Na..Tehát.. Anyát megkérdezted már erről?
- Ahhj.. Még nem, mert tudom, hogy úgy sem enged el engem, ha csak Dzsenivel megyek.
- Hát..Nem tudom...Őszintén szólva semmi kedvem nincs hozzá..
- Kérleeeeek.-kérleltem.
- Addig nem szállsz le rólam ugye?
- Nem.-vigyorogtam.

Buli

Sziasztok!:)
 Nagyon elszomorít az, ahogy mostanában látom a blog statisztikáját. Fogalmam sincs, hogy miért csökken rohamosan az olvasók számát, lehet, hogy nyaralni vagytok, hiszen nyár van, most jön a jó meleg idő. Gondolkoztam rajta, hogy lehet törölni fogom a blogot. Ha úgy nézzük már ez lesz a második blog amit így törölni fogok. Valahogy nem megy ez nekem. Nem tudom, hogy mások, hogy csinálják. Na mindegy, csak így előre szólok.
Íme a 23. fejezet. :)
____________________________________________________________________________
- Figyu Dani.-szóltam meg a játék közben. - Mondtad ezt a bulit.
- Aha.
- Na öm. Dzsenit kiengedik holnap és arra gondoltam, hogy ha még áll a meghívás akkor elmennénk.
- Jaja. Gyertek nyugodtan. -bólogatott.- De anyud? Kienged már?
- Persze. Már Dzseninél is voltam bent. De amúgy Peti itthon lesz?
- Ja. Szabadnapos lesz holnap.
- Akkor oké.
Sokkal nyugodtabb vagyok, így ha van itthon valaki Anya mellett. Kellene már ez a kis buli. Jó lesz egy kicsit kikapcsolódni.

*Másnap*
Reggel boldogan ébredtem. A nap teljesen beragyogta a szobámat. Dzsenit már kora reggel hazaengedték. Átmentem hozzá és megbeszéltük, hogy mikorra jöjjön át hozzánk és úgy megyünk Danival a haverjához.
- Lesznek egy páran szerintem.-lépett be Dani a szobámba.- Elég híres a haverom.
- Azért ne vágj fel vele.-nevettem el magam.- De ugye nem lesz semmi gáz..
- Lazíts már. Annyira feszült vagy mindig.
- Hát nem tudom. Rossz előérzetem van..
- Nyugi.-nézett rám egy biztató mosollyal.


Este hétre Dzseni is átért hozzánk, így elindultunk. Az időjárás nem nézett ki valami jónak. Az égen szinte fekete felhők gyülekeztek. Gyorsabban lépkedtünk, hogy nehogy elkapjon minket az eső.
Dani becsengetett a házba, ami baromi nagynak néz ki így kívülről. Pár perccel később egy fiatal, sötét barna, szinte már fekete hajú srác kinyitotta az ajtót.
- Hoztál csajokat látom.-mondta köszönésképpen.
- Ja. Ő a mostohatesóm, a szőke pedig a barátnője.
- Jól van. Gyertek be. - nyitotta ki a kaput.- Eredetileg a buli kint lett volna, csak az időjárás miatt bent tartjuk meg.-magyarázott.
Bementünk a házba és hát mit ne mondjak, elég érdekes lehetett eddig a buli. Rengetegen voltak, de még mindenki csak a telefonját nyomkodta. Hát...Party Hard van....
Aki kinyitotta nekünk az ajtót, azt a srácot Patriknak hívják. Tehát Patrik körbe vezetett minket a házba és mindenkinek bemutatkoztunk. Na jó mindenkinek nem, mert szerintem vagy hatvan ember tuti volt ebben a házban..
- Na jó ebből elég!-kiáltott fel Dani.- Milyen buli ez?! Telefonokat eldobni! Most!-kiáltotta és erre mindenki elrakta a telefonját. -Zenét!-mondta.
Patrik elhozta a baromi nagy hifijét és a zenét bömböltetni kezdte. Mindenki táncolt vagy esetleg a haverjaival röhögött valamin.
Néhányan összeálltunk egy képre is, hogy megörökítsük ezt az estét.


Decibellel üvöltött a zene a nappaliból én pedig láttam ahogy kint villámlik és az eső is szakad. A szél csak úgy csavarta a fákat. Be kell, hogy valljam, akár milyen jó hangulat volt bent a házban, én féltem, hogy valami történni fog.
Olyan éjfél felé amitől féltem bekövetkezett. Bent mindenki tombolt, kint pedig a vihar szórakozott.
Egyszer csak nagy csattanásra lett mindenki figyelmes. Még a ház is beleremegett. Gyorsan leállították a zenét és valaki a teraszra, valaki pedig az ablakból nézett ki a sötét utcára.
Patrikék háza előtt egy fa egyenesen a kerítésükre dőlt.
Mindenki rémülten nézte a kint tomboló vihart.
- Dzseni!-kiáltottam, mert észre vettem, hogy nincs mellettem. -Dzsenii!!-furakodtam át a tömegen.

Örökös rettegés

Reggel a suli előtt mindenki boldogan beszélgetett a hétvégén megrendezett bulikról. Most én is beszélhettem volna ilyenekről, csak én Danival. Mivel Dzsenit kiengedik és a buli is holnap lesz, gondoltam miért is ne mennénk el. Ezt még megbeszélem Danival.
- Sziasztok.-léptem oda Roliékhoz.
- Hali.-köszöntek vissza.
Hát ennyi volt a reggeli beszélgetésünk. Zsófi most már hivatalosan is új külsővel mászkál a suli folyosóján. Roli arcán jó nagy vigyor ült egész nap, amiért Dzsenit holnap kiengedik. Marci és Márk szokásuk szerint hozták a formájukat. Tehát most mindenki boldog.
Az órákon semmi érdekes nem volt. Váltottam pár szót a többiekkel, de amúgy mindenki atomfegyvereket készített az angol dogára.


Az utcán sétálva, a házunk felől egy ideig nagy sikoltásokat hallottam. Egy idő után ezek megszűntek, én pedig egyre gyorsabban lépkedtem a fáról lehullott, sárga leveleken.
Benyitottam a konyhába és Anya szája egy kendővel volt bekötve. Ilyenkor hol a francba van Peti?!
- Anya!- szaladtam oda hozzá és kikötöztem a kendőt. Most láttam először ennyire sírni Anyát. Még csak megszólalni sem tudott.
- Aa-pá-d..-zokogott tovább.
Idegesen felálltam és körbe néztem a házba. Nem láttam senkit kimenni a bejárati ajtón.
Feldúltan betörtem minden egyes szobába. Mindenhova benéztem, kivéve az én szobámat.
Az ajtó másik oldaláról, olyan hangokat hallottam, mintha valaki kinyitná az ablakot.
Próbáltam a leghalkabban közeledni a szobám felé, és csendesen lenyomni a kilincset, de mire benyitottam már csak egy nyitva hagyott ablak volt előttem.

Gyorsan visszamentem Anyához. A düh valami eszméletlenül nagy volt bennem. Attól éreztem volna jól magam, ha széttörhetnék valamit.
- Jól vagy? -kérdeztem, s felsegítettem a hideg csempéről.
- Már igen.
- Nem tudom, de hol a lószarba van ilyenkor Peti?
- Dolgozik.
- Aha te pedig maradj itthon örökös rettegésben, arra várva, hogy vajon mikor jön vissza legközelebb apa...
Anya csak legyintett egyet és elment. Hát jó ha ő ilyen könnyen kezeli ezt az egészet, de nekem ez igen is nagyon nagy gáz. Veszélyben lehet akár az egész család, emiatt az állat miatt...
A biztonság kedvéért bekulcsoltam az ajtót, hogy még csak véletlenül se tudjon senki bejönni. Én fent vagyok a szobámba és nem hallanék semmit.
Aztán éreztem valamit..Mintha valami hiányozni..
Mikor benyitottam mindenhova és a kertben is jártam, nem láttam sehol sem a kiskutyánkat.
- Anya!-szaladtam le ordibálva a lépcsőn. - Hol van a kutya?
- Fogalmam sincs..-mondta és közben hallottam valamit a lépcső felől.
Gyorsan odaszaladtam és láttam, hogy Picur a kis lábaival próbál lejönni valahogy a lépcsőn. De hol volt eddig? Ennyire vak lennék? Mindegy, a lényeg, hogy előkerült.

Később valaki kopogott az ajtón. Elővigyázatosságból megkérdeztem először, hogy ki az és csak utána nyitottam ki az ajtót. Csak Dani jött haza a suliból.
- Minek van bezárva az ajtó?-kérdezte.
- Neked miért nincs kulcsod a házatokhoz? -vágtam vissza.
- Mindegy. Jössz PS-ezni? -váltott témát.
- Aha.
Felmentünk Dani szobájába, beültünk egymás mellé a fotelbe és játszani kezdtünk.

Volt gitár, nincs gitár...

Reggel a sulihoz tátott szájjal közeledtem. Zsófi tök laza öltözékben, sport cipőben, csőnadrágban, egy sima fehér toppan és még pár kiegészítőben állt a lépcsőnél. Nem az a magassarkús, picsa szoknyás cica baba volt. Teljesen megváltozott. Szőke, dús haját nem göndören láttam, hanem kivasalva.

- Jó reggelt! -köszöntem.
- Neked is.-mondta mosolyogva. Ebbe meg mi ütött? Mire készül?
- Hali. Ki ez a csaj? - érkezett meg Marci.
- Ő Zsófi te hülye..-csináltam tetetett leszidást. Oké először én sem ismertem fel..De az mindegy.
Bementünk a suliba és esküszöm, hogy Zsófit mintha kicserélték volna. Boldogan, mosolyogva lépkedett fel a lépcsőn és már az a-s barátnőihez sem ment oda. Végig mellettem volt...
Felmentünk a terembe és leültem a helyemre. A nyelvtan könyvem néztem át, mikor arra lettem figyelmes, hogy valaki leül mellém. Hát Zsófi volt az.
- Minek bújod annyira a nyelvtant? -kérdezte.
- Mert dogát írunk belőle.-mondtam és erre ő rögtön kivette a kezeim közül a könyvet.
A kezein már sebek nagyjából begyógyultak.

- Tanulnom kellett volna? -kérdezte.
- Hát ömm. Ja.-mondtam furcsán. - Na jó ebből elég.-vettem el tőle a könyvet. - Miért viselkedsz így velem? Tiszta kedves vagy, meg jó fej, pedig nem csináltam semmit azért, hogy megbocsáss. Csak egy szaros cetlit raktam le az asztalodra amit ki is dobtál.
- Nyugi van. -vigyorgott rám, majd felállt és visszaült a helyére.
Hát..egy új Zsófival van dolgunk..De csak, így elfelejtette volna amit csináltam vele? Hát nem hiszem..
Utolsó órában megírtuk a dolgozatot nyelvtanból. Utána mindenki, mint valami vadállat, úgy törtünk ki a tanteremből.


Hazamentem és mikor kinyitottam a szobám ajtaját, Dani ugrott a pofába.
- Csőőőő!!-köszönt jókedvűen.
- Hali.-mondtam, közben ledobtam a táskámat az ágyra. - Mi ez a jó kedv?
- Semmi.-vigyorgott tovább.
- Na mond már.
- Tényleg semmi. Amúgy most jut az eszembe. A kutyának mi a neve?
- Öööm..-gondolkoztam, mert a kutyának még tényleg nem adtam nevet. - Picur.
- Jó. Akkor picur egy kicsit megrágcsálta a gitárodat.-jelentette ki én pedig rögtön lementem a nappaliba megnézni, hogy tényleg igaz-e.
Valóban igaz volt. A gitáromon három húz elszakadt és a gitárom széle is teljesen meg volt rágva.
- Neeeeeeeeeeee!-kiáltottam.
Anya gyorsan kijött a konyhából egy bögre kakaóval közben pedig annyit kérdezett, hogy mi a baj.
- Anya!! A gitárom! -óbégattam tovább.
- Kellett neked kutya. - mondta nevetve.
Hát a többiek jól el szórakoztak azon, hogy a kutya félig megette a gitáromat de én nem. Dzsenit szombaton kiengedik és jönnek a próbák a bandával. De basszus.. Én mivel fogok játszani?!


Felmentem a szobámba és gyorsan felhívtam Tomit. Először is az érdekelt, hogy mi van vele. Másodszor pedig el akartam neki mondani, hogy egyszer volt egy gitárom. Aztán megláttam egy kiskutyát a suli előtt. Megtartottam és a drága megette a hangszerem. Ő is pont olyan jól szórakozott ezen az egészen, mint Anya vagy Dani.
- Nyugi van. Majd kukázunk neked egyet.-röhögött jóízűen a telefonba.
- Nem vagy vicces..-mondtam komolyan.
- Nyugi. Majd megoldjuk valahogy. -váltott hangsúlyt.
- De hogy? Dzsenit szombaton kiengedik...
- Lazíts már. Én most lépek, mert dolgom van. Majd megbeszéljük még ezt. -tette le a telefont.
Aha mindig mindenre azt mondja, hogy megbeszéljük, utána meg hetekig nem hallok felőle semmit.
Kimentem a kertbe és játszottam egy kicsit a kutyával. Közben eszembe jutott, hogy egy kutyának nem is bent a házban van a helye. Hogy jutott hozzá a gitáromhoz? Ááh..Már úgy is mindegy..



*Sajnálom, ha rövid lett.*

Kedves ajándék

Először is szeretném megköszönni az 1000 látogatót.
Íme a 20. fejezet! :)

____________________________________________________________________________

- Mi lenne, ha Dzseninek odaadnád? -gondolkozott Roli.
- Mit kezdjen egy kutyával a kórházban? -néztem rá furcsán, mire ő elnevette magát.
- Jó ez tényleg szar ötlet. -bólintott.
- Wááá..én felhívom anyát! -mondtam vidáman és pötyögni kezdtem a telefonomon.
- Anya!!- kezdtem boldogan, ő pedig el sem tudta képzelni, hogy mi történt.- Képzeld itt van egy kiskutyaaaa..folytattam.
- Nem! Szó sem lehet róla!
Anya rohadtul ismer. Még csak ki sem mondtam, hogy mit akarok. Nem baj, én továbbra is győzködtem.
- Mára már van egy ajándékod. -mondta én pedig egyre izgatottabb lettem. Milyen ajándék? Kitől? Minek?
- Micsoda? De amúgy..Neked is lesz egy ajándékod. - mondtam és sunyin elmosolyodtam. Én akkor is hazaviszem ezt a kiskutyát. Hahaa.
- Majd meglátod az ajándékot. -tette le a telefont.
Az ölembe vettem a kutyát és Rolival együtt elindultunk hazafelé. Útközben rákérdeztem, hogy mi van Tomival. Elég régen beszéltünk ismét. Bár most nagyobb gondom is van.
Roli csak legyintett egyet, hogy hanyagoljuk a témát én pedig megértően bólintottam egyet.


Anya a konyhában várt, én pedig megmutattam neki a kiskutyát. Teljesen fel volt háborodva, hogy miért hoztam ide.
- Mondtam, hogy lesz egy kis meglepi. -vigyorogtam folyamatosan. - Jaahj Anya ne már..Annyira jó lenne egy kutya.
- Jól van nem bánom. De akkor gondoskodj róla! -mondta komolyan.
- Perszee! - mondtam és a nyakába borultam. Még megkérdeztem, hogy hogy van a keze. A sebek kezdenek összehúzódni. Na lehet, hogy minden kezd helyre jön?
Aztán Anya átment a nappaliba és egy baromi nagy virágcsokorral tért vissza.

Gyönyörködve a virágban csak annyit kérdeztem, hogy ez kié. Anya rám mutatott és közölte, hogy nincs rajta a neve annak aki küldte. Boldogan átvettem a virágot és jó mélyen beleszagoltam.  Az illata valami csodás volt és úgy éreztem, hogy most már minden színesebb körülöttem. Eltűntek a rémképek amit mostanában minden egyes nap láttam.
Később mondtam Anyának, hogy akkor bemegyek Dzsenihez és még azt is hozzátettem, hogy addig gondoskodjon a kutyáról.

Beléptem a kórház főbejáratán és szépen lassan fellépkedtem a lépcsőn.

Végigmentem a folyosón és benyitottam a kórterembe. Dzseni egy hosszú, világosbarna hajú, szemöveges lánnyal ült az ágyon és beszélgettek. Nem vették észre, hogy én ott állok az ajtóba de még egy ideig meg sem szólaltam. Jó volt látni, ahogy Dzseni újra tele van energiával és újra nevet. Mosolyogva néztem a két bekötött kezű lányt a küszöbről. Szerintem 15 perc eltelt azzal, hogy csak ott állok, mikor Dzseni hátra nézett és boldogat felugrott az ágyáról.

Szó szerint a nyakamba ugrott nekem pedig a szemem könnyekkel telt meg. Sosem kívánhatnék magamnak ettől jobb barátnőt mint ő.
- Hogy vagy?- kérdeztem és közbe eltoltam magamtól.
- Semmi bajom. Már nem fáj semmim.-mondta boldogan.- De még bent kell tartani szombatig. Utána mehetek haza! Már úgy hiányzik minden.. Az osztály, a banda..-mondta megállás nélkül.
Én egy kicsit oldalra pillantottam, hogy megnézzem azt a számomra idegen lányt. Így első pillantásra tök szimpatikus volt és Dzseni is csak jókat mondott róla. Elmondta, hogy Krisztinek hívják és hogy őt is baleset miatt hozták be a kórházba. Az ízlésük nem nagyon egyezik meg, de szinte mindennap együtt vannak. Ennek nagyon örültem, legalább Dzseni nem unatkozik a négy fal között.
- Hallottam mit csináltál Zsófival. - kezdte. - Mit kaptál?
- Jaahj istenem- sóhajtottam fel. - Ne is mond. Igazgatói megrovás vagy micsoda..A legjobb, hogyha még valamit csinálok akkor repülök a suliból...Akkor nincs most telóm sem gépem. Eddig sehova sem mehettem, ezért nem jöttem.
- Mondta Roli. Annyira aranyos. Mindennap bejön hozzám. -mondta és erre teljesen elpirult.
- Hujuuj. -mondtam fülig érő szájjal.
- Aahj. Nem úgy értem.-ütött vállon.
- Persze, persze. -vigyorogtam továbbra is.
- Értesd ahogy akarod. -legyintett.
Időközben Kriszti is csatlakozott a beszélgetésünkhöz. Rákérdezett, hogy mit csináltam a suliban, hogy ennyire nagy a baj. Elsoroltam neki ő pedig csak tátott szájjal nézett rám.
- Akkor tőled félni kell.-jelentette ki Kriszti.
- Ja.-nevettem fel.- De képzeljétek, kaptam ma egy kiskutyát, vagyis hát találtam, de megtartottam, meg valaki küldött nekem egy rohadt nagy virágcsokrot.-hadartam.
- Ki küldte?- nézett rám Dzseni.
- Nem volt rajta név.
Este hétig beszélgettünk így, amikor az egyik nővér idegesen belépett a szobába és  közölte velem, hogy csak hatig lehet bent maradni látogatóba. Hát izéé..Hoppá...

____________________________________________________________________________


Hartmann Krisztina                        Időközben rájöttem, hogy még Daniról nincs kép
Dzseni szobatársa                                                          Hát íme. :)

Kiskutya

- De ez semmi komoly. -magyarázkodott tovább Anya.
- Ne idegesíts fel. -kiabáltam.
- Jól van.. Veszekedtünk és tányérokat dobott a földhöz. Én pedig elcsúsztam és beleestem a szilánkokba.
- És ő most hol van? -kérdeztem dühösen.
- Már elment..
- Peti erről tud valamit?
- Nem és szeretném ha nem is tudna.
- Én nem mondom meg neki, de mi lesz ha visszajön?
- Már mint apád? -kezdte.
- Nem az apám! -vágtam közbe.
- Nem fog visszajönni.
Legyintettem egyet és feldúltan felszaladtam a szobámba. Mikor lesz már ennek vége? Mikor lesz olyan az életünk, mint amilyen volt? Az lenne a legjobb, ha Dzsenit kiengednék a kórházból. Vele mindent megtudnék beszélni és biztos vagyok benne, hogy segíteni is tudna valahogy.
Mivel holnapra rengeteg házit adtak fel, neki álltam tanulni. Csak abban reménykedek, hogy holnap nem én fogok felelni töriből.. Az összes írásbelit csak úgy összecsaptam, a szóbelihez pedig még csak ki sem nyitottam a könyveket. Lesz ami lesz.


Este tíz körül a gyomrom korgó hangot adott ki. Gondoskodnom kell pocakról, így halkan, mint valami kém, lesettengettem a lépcsőn.

A konyhában halvány fény volt. Lassan odamentem és kikukkantottam, hogy ki lehet az.
Anya kötözte be a kezét valami vizes ronggyal.
- Még mindig fáj? -kérdeztem halkan, ő pedig rémülten felugrott a székből.
Halványan bólintott egyet, én pedig kivettem egy kinder tejszeletet a hűtőből.
- Anya.- szólaltam meg egy idő után. - A telefonomat legalább nem adnád vissza? Hogy Dzsenivel tudjak beszélni..
- A telefont azt nem, de ha akarsz akkor bemehetsz hozzá.
Én erre a nyakába ugrottam ő pedig kiáltott egy héééé-t, hogy vigyázzak a kezére.
Boldogan lépkedtem fel a lépcsőn, attól a gondolattól, hogy holnap már beszélhetek Dzsenivel.

*Másnap*
Reggel óriási nagy gyomorgörccsel ébredtem. Lehet, hogy nem ártott volna egy kicsit tanulnom..
Csak akkor volt jobb kedvem, ha arra gondoltam, hogy ma láthatom Dzsenit.
A sulihoz érve nagyon hiányoztak a Dzsenivel váltott beszélgetések. Olyan fontos dolgokról kérdezgettük egymást, hogy tanultál mára? vagy, hogy nem tudod, ma írunk dogát?
Most legalább őszintén mondhatnám, hogy nem tanultam..
Ma Peti vitt el a suliba. Érdekes, amióta verekedtem a suliban, hozzám sem szól. Ha neki jó így, akkor nekem is..Nem nagyon érdekel..
Első óra töri volt. A tanár becsapta maga utána az ajtót és megállt az osztállyal szemben.
- Az fog ma felelni, akinél a napló pont kinyílik. -mondta és lecsapta a naplót az asztalra, ami pedig valaki nevénél kinyílt.
- A mai felelőnk Alföldi Márk. - mondta a tanár én pedig egy jó nagyot felsóhajtottam.
Márk lazán kisétált a táblához és mondta, hogy a tanár kérdezzen.
- Ismételni fogunk tavalyról. Öt kérdést fogok feltenni, amennyit tudsz annyi a jegy.
Márk megtördelte a kezeit, közben jobbra-balra rángatta a fejét.
- Első kérdés. Hol halt meg Kossuth Lajos? - kérdezte a tanár a naplót lapozgatva.
A felelő fájdalmas arccal nézett végig a termen és a szájával azt tátogta, hogy valaki segítsen neki.
Ma már az is kiderült, hogy Márk nem tud szájról olvasni. Akárhogy tátogtam, hogy Torinó, se hogy sem sikerült neki. Így a kezeimmel tölcsér alakot formáltam és a számhoz tettem, majd megpróbáltam neki súgni. Hosszas gondolkozás utána megszólalt.
- Meg van! Meg van!!- üvöltött. - Tokió. - mondta vidáman én pedig egy hatalmasat a homlokomra csaptam. Hogy lehet valaki ennyire hülye?...
A tanár higgadtan közölte Márkkal, hogy egy jegy minusz..
Durván 15 percet állt Márk a táblánál, aztán helyre ment egy kettessel. Nézzük a jó oldalát, jobb mint az egyes.
A többi óra normális hangulatban telt el.
Kimentem az iskola ajtaján és a lépcsőn egy nagyon aranyos kis kutyát pillantottam meg. Feje az első lépcsőfokon, a hátsó lábai pedig a másodikon voltak.

Köztudott tény, hogy én oda vagyok a kutyákért és nem volt szívem ott hagyni.
- Gyááá, egy kiskutya.-hallottam Roli hangját én pedig felálltam. - Tiéd? -kérdezte.
- Nem, de annyira aranyoos. Én nem tudom azt csak így itt hagyni. Mi legyen vele?

***