Hello.. Nem tudom eldönteni, hogy amit most írni fogok jó hír-e vagy sem.
A dolog annyi, hogy egyszerűen nincs ihletem a történet befejezésére, ezért arra gondoltam, hogy ennek most van itt vége. Szidhattok, megutálhattok, vállalom, hiszen olvastátok a blogom, most meg eljutottunk egy befejezetlen történet végére. Egyszerűen nem megy az írás, de a jó hír amivel szolgálhatok nektek, hogy a másik blogra felraktam az első részt, amit IDE kattintva elolvashattok.
Ha tetszik akkor nagyon szépen kérlek titeket iratkozzatok fel. :)
2013. november 30., szombat
2013. november 24., vasárnap
Egy kis összeütközés..
Egyszerűen a hányinger kap el.. Beadja nekem, hogy mennyire szeret, és utána én érzek bűntudatot, hogy megbántottam. Egész nap nem szólt hozzám, ami irtóra zavart, erre látom egy lánnyal ölelkezni, majd hozzánk is elhozza. Eleinte én éreztem magam eléggé szánalmasnak, hogy még azt sem tudom, mit is érzek valójában, de így most már... Erről nincs mit beszélni..
- Jahj hagyjál már! Hanyadik nő vagyok én itt neked?! - hallottam a lány dühös kiabálást, majd letrappolt a lépcsőn, és úgy becsapta a bejárati ajtót, hogy még az ablakom is beleremegett.
Lehet, hogy ez gonosz volt tőlem, és most sajnáltam is a lányt, de jobb ha megtudja, minthogy utána essen pofára.
Az ablak mellett állva figyeltem a feldúlt lányt, majd láttam, hogy arcáról már törölgeti is a könnycseppeket. Sietősen próbált elsöpörni a házunk területéről, majd az őszi ködben eltűnt.
- Most ezt muszáj volt?! - tört be Dani a szobámba váratlanul.
- Mit? Talán egy nap alatt beleszerettél? - húztam gúnyos mosolyra a számat.
- Talán fájt, hogy együtt láttál minket?
- Álmodozz csak.. - legyintettem hanyagul. - Ki mehetsz.. - mondtam, közben kifelé bámultam az ablak üvegén.
- Szánalmas vagy.. - vágta a fejemhez besértődötten, én pedig csak hangosan felnevettem.
Nem válaszoltam neki rá semmit, hisz engem ez az egész eléggé szórakoztatott meg kell hogy mondjam. Meg amúgy is.. Amit megtanultam még az életben, hogy egy személyt akkor tudsz a legjobban idegesíteni egy csatában, ha nevetsz/mosolyogsz.
Mikor kicsengette osztályfőnöki óráról is a téma nem is volt. Mindenki pletykálgatni kezdett, hogy ki kit húzott, azonban a legtöbben nem mondták el.
- Jahj hagyjál már! Hanyadik nő vagyok én itt neked?! - hallottam a lány dühös kiabálást, majd letrappolt a lépcsőn, és úgy becsapta a bejárati ajtót, hogy még az ablakom is beleremegett.
Lehet, hogy ez gonosz volt tőlem, és most sajnáltam is a lányt, de jobb ha megtudja, minthogy utána essen pofára.
Az ablak mellett állva figyeltem a feldúlt lányt, majd láttam, hogy arcáról már törölgeti is a könnycseppeket. Sietősen próbált elsöpörni a házunk területéről, majd az őszi ködben eltűnt.
- Most ezt muszáj volt?! - tört be Dani a szobámba váratlanul.
- Mit? Talán egy nap alatt beleszerettél? - húztam gúnyos mosolyra a számat.
- Talán fájt, hogy együtt láttál minket?
- Álmodozz csak.. - legyintettem hanyagul. - Ki mehetsz.. - mondtam, közben kifelé bámultam az ablak üvegén.
- Szánalmas vagy.. - vágta a fejemhez besértődötten, én pedig csak hangosan felnevettem.
Nem válaszoltam neki rá semmit, hisz engem ez az egész eléggé szórakoztatott meg kell hogy mondjam. Meg amúgy is.. Amit megtanultam még az életben, hogy egy személyt akkor tudsz a legjobban idegesíteni egy csatában, ha nevetsz/mosolyogsz.
Másnap
- Gyerekek! Csak egy picit figyeljetek rám! - próbált el csitítani minket az osztályfőnök, azonban mindenki tovább pusmogott valamin.
- Fejezzétek be! - ordította el magát, mire a teremben hatalmas csend kerekedett. - Köszönöm. Nos.. A bálról lenne szó, ami természetesen el marad...
- Oké! - ordították be a többiek arra utalva, hogy nekik tök mindegy. Az igazat bevallva, nekem sem volt sok kedvem menni, hiába volt párom.
- Ennyi csak? - döbbent le a tanár. - Erre vártatok nem?
- Majd lesz jövőre.. - mondta félvállról Roli.
- De én akartam volna menni. Már a ruhám is meg volt. - szomorodott el teljesen Dzseni. - Olyan szép fehér.. - kezdte el beszámolóját a ruha kinézetéről, mikor a fejére csapott.
Végignéztem az osztályon, és mindenkinek az arcán egy vigyor ült. Én is tudtam, hogy mi a szitu, így minden szempár a falon lévő órára szegeződött.
Végignéztem az osztályon, és mindenkinek az arcán egy vigyor ült. Én is tudtam, hogy mi a szitu, így minden szempár a falon lévő órára szegeződött.
Mikor elértünk az óra felééig, és a tanár már teljesen másról beszélt - pontosabban a mikulásról -, Dzseni foga magát és felállt. Állás közben egy kicsit berogyasztott, hogy a tanár ne vegye észre, de nem járt sikerrel.
- Rosszul vagy Dzseni? - tette le a kis noteszét a tanár, majd odament Dzsenihez.
- Dehogyis. - mondta mosolyogva Dzseni. - Csak állni van kedvem. Tetszik tudni.. Gondolkoztam a dolgon.. És egész nap csak ülünk.. Annyira elegem van már belőle. - mondta Dzseni komoly arckifejezéssel, pedig mindenki tudta, hogy legbelül ő is nagyon jól szórakozik ezen. Mi csak lehajtott fejjel, kezünket a szánk elé tartva halkan kacagtunk.
- Hát.. Ahogy gondolod. - nézett rá a tanár furán. - Na szóval. Mikulás. Tudjátok, hogy más iskolákban nem olyan nagy hagyomány, de nálunk még mindig ez a szokás, hogy valakit kihúzunk és azt megajándékozzuk. Itt is van nálam ez a kis kosár.. - emelte fel a kosarat a tanári asztalról és körbe vitte, hogy mindenki húzni tudjon.
Most adtam hálát az Istennek, hogy Zsófi már nem a mi osztályunkba jár - máskor is adok -, mert akkor tuti őt húztam volna. Helyette kihúztam Dénest, ami nem sokkal, de jobb.
Volt olyan aki megkönnyebbülten, és volt olyan aki kínosan sóhajtott fel a kis cetlit nézegetve.
- Ez tök izgi. - vigyorgott Dzseni, miközben összehajtotta a húzott papírját és a nadrágja zsebéjébe mélyesztette.
Mikor kicsengette osztályfőnöki óráról is a téma nem is volt. Mindenki pletykálgatni kezdett, hogy ki kit húzott, azonban a legtöbben nem mondták el.
- Na de mondjátok máár.. Kíváncsi vagyok, hogy engem kihúzott. - "nyávogott" Dénes, én pedig próbáltam nem elmosolyodni.
- És engem ki húzott? - ült fel a padra Márk egy rágón csámcsogva. - Mindegy.. Aki engem húzott attól kérek egy... - gondolkozott el. - Egy köpőlámát! - mondta, mire mi felnevettünk.
- Számodra milyen az a köpőláma? - kérdeztem meg tőle.
- Hát tudod.. Olyan láma, aminek ha azt mondom, hogy köp, akkor köpdösni kezd. - röhögte el magát és a röhögéstől a rágó kiesett a szájából egyenesen Marci cipőjére.
- Höööö! - hördült fel, majd feltette a lábát Márkhoz. - Szedd azt le onnan! Utána pedig mosd le! - parancsolt rá tetetett szigorúsággal, Márk pedig leszedte a cipőről a rágót és kidobta a kukába. Visszaérve elővett egy zsebkendőt, amibe beleköpött, és egy rabszolgát utánozva, tisztítani kezdte haverja cipőjét.
- Felség! - állt fel Márk mikor végzett.
- Köszönöm. Most már elmehet!
Hatodik órában a matek nem valami kellemes és ez az osztályon is teljesen meglátszik. Mindenki, mint valami zombi, hulla fáradtan vet egy pillantást az órára és csak annyit mond: "csengessenek már". Mint minden órán, ma is természetesen egy ember felelt.. És igen, az az ember persze, hogy én voltam.
Hatodik órában a matek nem valami kellemes és ez az osztályon is teljesen meglátszik. Mindenki, mint valami zombi, hulla fáradtan vet egy pillantást az órára és csak annyit mond: "csengessenek már". Mint minden órán, ma is természetesen egy ember felelt.. És igen, az az ember persze, hogy én voltam.
- Na Adrienn. - szólt a tanár, mikor nehézkesen kivánszorogtam a táblához.
- Tanárnő. Ön nagyon kedves és nagyon szeretem, és ilyet sosem kérnék magától, de könyörgöm, ne feleljünk a mai órán. - kezdtem el mondani a tanárnak mosolyogva, mire segítségkérően ránéztem az osztályra.
- Igen tanárnő! Annyira fáradtak vagyunk.. Képtelenség lenne így lefelelni. - mutatott végig Roli a termen végignézve, a többiek pedig lehajtott fejjel ültek a helyükön.
- Na jól van.. Ma akkor nem.. Menj a helyedre.. - mondta a tanár és bezárta a naplón, én pedig megkönnyebbülten felsóhajtottam.
Már csak azért sem volt kedvem felelni, mert valóban fáradt volta most ahhoz, másszor pedig szart se tudok matekból. Érdekes, hogy a házit, meg ezeket jól megcsinálom, de mikor felelek vagy dolgozatot írok, akkor leblokkolok és hármasokat kapok.
- Igen Márk? - szólította fel Márkot a tanár, mikor látta, hogy jelentkezik.
- Miért tetszik kivételezni?
- Fogd be a szád! - kiáltott rá a tanár. - Légy szíves. - tette hozzá a tanár egy idő után mosolyogva.
- Ez nem ér.. - duzzogott továbbra is Márk, mire már nekem lett elegem ebből.
- Jahj cseszd meg.. Velem semmi baj nincs a suliban, de te állandóan visszafeleselsz a tanároknak. Jó hogy téged csak azért is lefognak feleltetni.. - mondtam neki meggondolatlanul, mire ő is bedühödött, így veszekedni kezdtünk.
- Aha.. Pont az beszél, akit még ki is csaptak a suliból, mert többször is verekedett! - hangzott el a számomra sértő mondat a szájából.
- Kössz. - álltam fel a székemről, majd szó nélkül kimentem a teremből.
Ebben már csak az volt fájdalmasabb, hogy igaza volt. Semmi jogom nem volt, így belekötnöm Márkba. Főleg nem pont belé és pont nekem. Én beszélek, akit azért tanácsoltak el a suliból, mert többször is verekedett egy lánnyal. Márk ehhez képest akkor semmi. Néhány vicces beszólás pár tanárnak és egy kis diákcsíny.
Fáradt voltam és a nekitámadás meggondolatlanul jött.
- Fogd be a szád! - kiáltott rá a tanár. - Légy szíves. - tette hozzá a tanár egy idő után mosolyogva.
- Ez nem ér.. - duzzogott továbbra is Márk, mire már nekem lett elegem ebből.
- Jahj cseszd meg.. Velem semmi baj nincs a suliban, de te állandóan visszafeleselsz a tanároknak. Jó hogy téged csak azért is lefognak feleltetni.. - mondtam neki meggondolatlanul, mire ő is bedühödött, így veszekedni kezdtünk.
- Aha.. Pont az beszél, akit még ki is csaptak a suliból, mert többször is verekedett! - hangzott el a számomra sértő mondat a szájából.
- Kössz. - álltam fel a székemről, majd szó nélkül kimentem a teremből.
Ebben már csak az volt fájdalmasabb, hogy igaza volt. Semmi jogom nem volt, így belekötnöm Márkba. Főleg nem pont belé és pont nekem. Én beszélek, akit azért tanácsoltak el a suliból, mert többször is verekedett egy lánnyal. Márk ehhez képest akkor semmi. Néhány vicces beszólás pár tanárnak és egy kis diákcsíny.
Fáradt voltam és a nekitámadás meggondolatlanul jött.
2013. november 17., vasárnap
Kritika és a többi...
Sziasztok!
- Az egyik oldalról kértem egy kritikát, amit IDE kattintva elolvashattok.
Nos, ez a kritika nem lett a legjobb, de azért kértem, hogy megtudjam nézni, mi stimmel és mi nem. Igyekszem javítgatni, de mivel a blog vége felé közeledünk, úgy érzem, már nagyon nem érdemes semmit sem kezdeni.
- Nem tudom, hogy ti hogy látjátok, de szerintem... Hogy is mondjam... Nincs ihlet... Egyszerűen fogalmam sincs, hogy hogyan legyen, mint legyen ez a egész. De nincs mese, akkor is befogom ezt a blogot még fejezni. Szóval, biztos ti is látjátok, hogy új részeket nem pénteken, hanem vasárnap hozok. Mint már írtam, ennek az az oka, hogy nincs ihlet, ezért lehet, hogy még nagyobb csúszások is lehetnek(!!)
- Na, hogy most ne csak ilyen rossz híreket közöljek veletek, az új bloggal kapcsolatban, hoznék pár infót.
Mivel a közvélemény kutatáson azt mondtátok, hogy olvasnátok ezt az egészet, az oldalt már létre is hoztam, hogy tudjak rajta szerkesztgetni, illetve belekezdhessek az írásba, azonban... Ezt a blogot még ide nem tenném ki, ha nem gond.
Ennyi lett volna a mondandóm, majd jövök!
Sziasztok!
- Az egyik oldalról kértem egy kritikát, amit IDE kattintva elolvashattok.
Nos, ez a kritika nem lett a legjobb, de azért kértem, hogy megtudjam nézni, mi stimmel és mi nem. Igyekszem javítgatni, de mivel a blog vége felé közeledünk, úgy érzem, már nagyon nem érdemes semmit sem kezdeni.
- Nem tudom, hogy ti hogy látjátok, de szerintem... Hogy is mondjam... Nincs ihlet... Egyszerűen fogalmam sincs, hogy hogyan legyen, mint legyen ez a egész. De nincs mese, akkor is befogom ezt a blogot még fejezni. Szóval, biztos ti is látjátok, hogy új részeket nem pénteken, hanem vasárnap hozok. Mint már írtam, ennek az az oka, hogy nincs ihlet, ezért lehet, hogy még nagyobb csúszások is lehetnek(!!)
- Na, hogy most ne csak ilyen rossz híreket közöljek veletek, az új bloggal kapcsolatban, hoznék pár infót.
Mivel a közvélemény kutatáson azt mondtátok, hogy olvasnátok ezt az egészet, az oldalt már létre is hoztam, hogy tudjak rajta szerkesztgetni, illetve belekezdhessek az írásba, azonban... Ezt a blogot még ide nem tenném ki, ha nem gond.
Ennyi lett volna a mondandóm, majd jövök!
Sziasztok!
My hero.
Míg ők egymással beszélgettek, nevettek, én csak lehajtott fejjel bámultam a járdát, közben pedig gondolkodtam.
- Ott van Dani a buszmegállóba, nem beszélsz vele? - ábrándított ki Dzseni, majd felemeltem a fejemet. Dani valóban a buszmegállónál ácsorgott és úgy nézett ki, hogy vár valakit.
- Szerinted? - néztem Dzsenire segítségkérően.
- Hát kéne..
- De mit mondhatnék neki?
- Fogalmam sincs. Először csak menj oda, köszönj és meglátjuk, hogy el kezd e veled beszélgetni. Ha nem akkor kérdezd meg, hogy mi baja.. - sorolta, hogy ő hogyan csinálná ezt az egészet.
- Hát.. Ahj, oké.. Akkor én mentem.. És köszi. - öleltem meg szorosan, majd elindultam a buszmegálló irányába ahol ő állt.
- Kicsit később utánad megyünk! - kiáltotta utánam Roli.
Még egyszer visszanéztem a két szerelmes párra. Dzseni a hüvelykujját felfelé mutatta, közben vigyorgott, Roli pedig csak biztatóan biccentett a fejével. Bár azt nem tudom, hogy erről honnan tudhatott, hisz annyiból nem tud meg semmit, amiről mi Dzsenivel beszéltünk.
Egyre gyorsabban mentem Dani felé, mert a busz már meg is állt a megállóban és attól féltem, hogy ő is felszáll rá. Mivel a busz takart mindent, inkább megálltam és megvártam amíg elmegy, hogy láthassam mi is történik.
Mikor hallottam, hogy a busz elment, újra elindultam lehajtott fejjel. Mikor elérkeztem az út végére, felemeltem a fejemet, hogy át tudjak menni a másik oldalra de kár volt..
Most már értem, hogy miért ácsorgott ott egyedül..
Dani mosolyogva ölelgetett egy világos barna hajú, gyönyörű szép lányt, majd két kezével megfogta a lány arcát és megcsókolta.
Lélegzet visszafojtva néztem a jelenetet, közben pedig már nem előre, hanem hátra fele lépkedtem.
Annyira nem figyeltem, hogy mit csinálok, hogy ahogy léptem, megbotlottam valamiben és hátra estem.
Már fel sem álltam a hideg talajról, csak magamhoz húztam a lábam, tenyerembe temettem az arcom és halk zokogásba kezdtem.
- Héé! Állj fel! Megfázol! - állt meg mellettem egy srác. Hangja nagyon ismerős volt, így felemeltem a fejemet, hogy láthassam ki is az. Dénes nézett rám barna szemeivel, közben kezét felém tartotta segítségképpen. Megfogtam a kezét és hagytam, hogy felrántson a betonról.
- Köszi. - töröltem le a könnyeimet. Kicsit lehajtottam a fejemet, hogy ne lássa a kisírt arcomat, de ő észrevette hogy baj van.
- Mi a baj? - emelte fel a fejem, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Semmi. - próbáltam viszonylag egyszerűen mondani, de a hangom megcsuklott és újra sírni kezdtem.
- Minden rendben lesz. - ölelt magához.
- Ott van Dani a buszmegállóba, nem beszélsz vele? - ábrándított ki Dzseni, majd felemeltem a fejemet. Dani valóban a buszmegállónál ácsorgott és úgy nézett ki, hogy vár valakit.
- Szerinted? - néztem Dzsenire segítségkérően.
- Hát kéne..
- De mit mondhatnék neki?
- Fogalmam sincs. Először csak menj oda, köszönj és meglátjuk, hogy el kezd e veled beszélgetni. Ha nem akkor kérdezd meg, hogy mi baja.. - sorolta, hogy ő hogyan csinálná ezt az egészet.
- Hát.. Ahj, oké.. Akkor én mentem.. És köszi. - öleltem meg szorosan, majd elindultam a buszmegálló irányába ahol ő állt.
- Kicsit később utánad megyünk! - kiáltotta utánam Roli.
Még egyszer visszanéztem a két szerelmes párra. Dzseni a hüvelykujját felfelé mutatta, közben vigyorgott, Roli pedig csak biztatóan biccentett a fejével. Bár azt nem tudom, hogy erről honnan tudhatott, hisz annyiból nem tud meg semmit, amiről mi Dzsenivel beszéltünk.
Egyre gyorsabban mentem Dani felé, mert a busz már meg is állt a megállóban és attól féltem, hogy ő is felszáll rá. Mivel a busz takart mindent, inkább megálltam és megvártam amíg elmegy, hogy láthassam mi is történik.
Mikor hallottam, hogy a busz elment, újra elindultam lehajtott fejjel. Mikor elérkeztem az út végére, felemeltem a fejemet, hogy át tudjak menni a másik oldalra de kár volt..
Most már értem, hogy miért ácsorgott ott egyedül..
Dani mosolyogva ölelgetett egy világos barna hajú, gyönyörű szép lányt, majd két kezével megfogta a lány arcát és megcsókolta.
Lélegzet visszafojtva néztem a jelenetet, közben pedig már nem előre, hanem hátra fele lépkedtem.
Annyira nem figyeltem, hogy mit csinálok, hogy ahogy léptem, megbotlottam valamiben és hátra estem.
Már fel sem álltam a hideg talajról, csak magamhoz húztam a lábam, tenyerembe temettem az arcom és halk zokogásba kezdtem.
- Héé! Állj fel! Megfázol! - állt meg mellettem egy srác. Hangja nagyon ismerős volt, így felemeltem a fejemet, hogy láthassam ki is az. Dénes nézett rám barna szemeivel, közben kezét felém tartotta segítségképpen. Megfogtam a kezét és hagytam, hogy felrántson a betonról.
- Köszi. - töröltem le a könnyeimet. Kicsit lehajtottam a fejemet, hogy ne lássa a kisírt arcomat, de ő észrevette hogy baj van.
- Mi a baj? - emelte fel a fejem, hogy a szemembe tudjon nézni.
- Semmi. - próbáltam viszonylag egyszerűen mondani, de a hangom megcsuklott és újra sírni kezdtem.
- Minden rendben lesz. - ölelt magához.
Másnap
Reggel a nagy hideg miatt és a szakadó eső miatt, a gyerekek felmehettek a termükbe.
- Sziasztok! - léptem be a termünk ajtaján, közben pedig már húztam le magamról a kabátomat.
- Hali! - köszöntek vissza.
- Na most már mindenki itt van? - kérdezte nagy hanggal Roli, közben felállt az egyik padra. - Remek! - mondta halkabban.
- Túl unalmas itt ez a sulis élet, gondoltuk feldobhatnánk valahogy.. - kezdte ecsetelni azt, ami a fejében jár. - Na szóval.. Hogy egy kicsit izgalmasabban teljenek a napjaink, egy kis játékra gondoltunk. - nézett körbe az osztályon. - A játék neve: fekete, fehér, igen, nem + csúnya szavak. A játék csak is az órákon tart. Aki ki mondja az óra alatt kétszer ezeket a szavakat, az óra közepén fel kell állnia két percig. Érthető? - kérdezte, mi pedig hevesen bólogattunk és vigyorogtunk.
- És lesz majd nehezítés? - kérdezte Dzseni.
- Igen lesz, majd idővel nagyobb dolgokat kellesz megtenni. Mindenki benne van? Mindenki játszik?
- Igen! - ordítottuk egyszerre, ő pedig gyorsan leugrott az asztalról mert becsengettek.
Vigyorogva néztünk egymásra és vártuk, hogy belépjen a töri tanár az ajtón.
Vigyorogva néztünk egymásra és vártuk, hogy belépjen a töri tanár az ajtón.
Teltek, múltak a percek, de a tanár azonban nem jött be órára. Már a 15. percnél járt az óra, mikor Dzseni megszólalt:
- Nem kéne hívni egy tanárt? - nézett körbe Dzseni, én pedig a fejemre csaptam.
- Nem kéne hívni egy tanárt? - nézett körbe Dzseni, én pedig a fejemre csaptam.
- Kimondtad! Ez eddig egy! - ordított fel lelkesen Marci, mi pedig röhögni kezdtünk.
- Ahj de ne már.. Ez olyan jó tanagyag.. - szomorodott el Dzseni és a fejét a padra hajtotta.
- Szerintem ne szólalj meg egy órán sem.. - böktem vállon.
Még vártunk egy picit, mire beviharzott a tanár. Sűrű bocsánat kérés közepette, kinyitotta a történelem könyvet és az agyagot sebesen írni kezdte a táblára.
- Mindenkinek érthető ez a tananyag? - ért a végére a tanár.
- Mindenkinek érthető ez a tananyag? - ért a végére a tanár.
- Persze! - ordítottuk be, pár perc gondolkozás után, hogy mit is mondjunk.
- Neked is Dzseni? Csak mert olyan furán nézel. - fordult Dzseni felé.
- Értem, értem.. - legyintett Dzseni hanyagul, azonban a tanár látta, hogy Dzseninek a fejében teljes sötétség van.
- Óra után bent maradsz..
Az első óráról kicsengettek, mi pedig az udvarra igyekeztünk Dzseni nélkül. Kiléptünk a vasajtón és persze diákszokás, hogyha szünetre megyünk ki, kabátot biztos hogy nem veszünk fel. Hát, erről a nagyon le kéne már szokni, ugyanis mikor kiléptünk az ajtón, megint az a hideg szél csapott meg minket.
Én visszaakartam fordulni, hogy visszamehessek a terembe, azonban két talpig feketébe öltözött gyerek az utamat állták.
- Bocs de elengednétek? - kérdeztem egy kicsit rémülten.
- Kerülj ki.. - mondta lazán, én pedig oldalra léptem, hogy kikerülhessem őket.
- Ha tudsz! - röhögött fel a másik srác, mire az elém slisszant.
- Ne már, csak a kabátomért szeretnék felmenni.
- Próbáld meg! - förmedt rám a fekete hajú pali, majd lökdösni kezdett.
- Héé! - hallottam meg Roli hangját. - Van valami gond? - állt meg, mire én gyorsan mellé siettem.
- Semmi, csak egy kicsit játszunk a barátnőddel.
- Játszunk mi is? - nézett Roli a két palira, de a választ meg sem várva behúzott az egyiknek egyet.
A fekete hajú srác kicsit kidőlt és kezét a vérző szájához tartotta. Közben a szőke fiú Rolira akaszkodott rá, én pedig ott álltam tehetetlenül. Mikor a többiek is észleltek, hogy itt gáz van, Marci, Dénes, Bálint és Márk is odasiettek. Leütötték a szőkét is, így már mind a ketten teljesen kábák voltak.
- Mi folyik ott??!! - törte ki dühösen az igazgató a vasajtót. Senki nem mert szólni semmit, így az udvaron néha csend kerekedett. A többi diák körénk gyűltek és csak az ő pusmogásukat lehetett hallani.
- Azonnal az igazgatóiba most! - ordított a tanár. - Mindenki!
- Hát ez fasza... - mondtam halkan Roli mellett állva. - Azért, köszönöm. - mosolyogtam rá hálásan, hogy a megmentésemre sietett.
- Héé, ez alap. - karolt át a vállamnál.
Felmentünk a lépcsőn, és ahogy a folyosón mentünk végig, az összes szempár ránk szegeződött. Mikor elmentünk a termünk mellett, Dzseni pont akkor tette ki a lábát az ajtón.
- Mi történt? - kiáltott utánunk a folyosón.
- Majd el mondom!
- Óra után bent maradsz..
Az első óráról kicsengettek, mi pedig az udvarra igyekeztünk Dzseni nélkül. Kiléptünk a vasajtón és persze diákszokás, hogyha szünetre megyünk ki, kabátot biztos hogy nem veszünk fel. Hát, erről a nagyon le kéne már szokni, ugyanis mikor kiléptünk az ajtón, megint az a hideg szél csapott meg minket.
Én visszaakartam fordulni, hogy visszamehessek a terembe, azonban két talpig feketébe öltözött gyerek az utamat állták.
- Bocs de elengednétek? - kérdeztem egy kicsit rémülten.
- Kerülj ki.. - mondta lazán, én pedig oldalra léptem, hogy kikerülhessem őket.
- Ha tudsz! - röhögött fel a másik srác, mire az elém slisszant.
- Ne már, csak a kabátomért szeretnék felmenni.
- Próbáld meg! - förmedt rám a fekete hajú pali, majd lökdösni kezdett.
- Héé! - hallottam meg Roli hangját. - Van valami gond? - állt meg, mire én gyorsan mellé siettem.
- Semmi, csak egy kicsit játszunk a barátnőddel.
- Játszunk mi is? - nézett Roli a két palira, de a választ meg sem várva behúzott az egyiknek egyet.
A fekete hajú srác kicsit kidőlt és kezét a vérző szájához tartotta. Közben a szőke fiú Rolira akaszkodott rá, én pedig ott álltam tehetetlenül. Mikor a többiek is észleltek, hogy itt gáz van, Marci, Dénes, Bálint és Márk is odasiettek. Leütötték a szőkét is, így már mind a ketten teljesen kábák voltak.
- Mi folyik ott??!! - törte ki dühösen az igazgató a vasajtót. Senki nem mert szólni semmit, így az udvaron néha csend kerekedett. A többi diák körénk gyűltek és csak az ő pusmogásukat lehetett hallani.
- Azonnal az igazgatóiba most! - ordított a tanár. - Mindenki!
- Hát ez fasza... - mondtam halkan Roli mellett állva. - Azért, köszönöm. - mosolyogtam rá hálásan, hogy a megmentésemre sietett.
- Héé, ez alap. - karolt át a vállamnál.
Felmentünk a lépcsőn, és ahogy a folyosón mentünk végig, az összes szempár ránk szegeződött. Mikor elmentünk a termünk mellett, Dzseni pont akkor tette ki a lábát az ajtón.
- Mi történt? - kiáltott utánunk a folyosón.
- Majd el mondom!
***
Annyi szerencsénk volt, hogy ezzel az egésszel lógtunk kettő órát. Amúgy totális katasztrófa volt az igazgatónál. A tanár dühösen ordibált velünk, mi pedig csak lesütött szemekkel ültünk vagy esetleg álltunk a teremben.
A végére az összes fiú aki benne volt ebben a verekedésben, kapott egy igazgatói figyelmeztetést. A buliból persze a két srác sem maradt ki, ők is megkapták a büntetésüket.
***
A mai napnak is vége.
Ezzel a gondolattal léptem ki az iskola kapuin, és végre hazafelé vehettem az irányt Rolival és Dzsenivel. Ők, - most már előttem nem titkolózva - megfogták egymás kezét és boldogan indultak el, én pedig mellettük amolyan forever alone stílusban mászkáltam.
Én az úton szinte alig-alig szólaltam meg, mert olyan kegyetlen fáradtságot éreztem magamban...
- Mi van Adri? - nézett rám nagy szemekkel Dzseni, mikor eszébe jutott, hogy én is ott vagyok.
- Semmi, csak egy kicsit fáradt vagyok.. - legyintettem.
Mikor végre hazaértünk - még az út is hosszúnak tűnt - csak ennyit tettem, hogy ledobtam a táskámat az ágyra, majd hosszas gondolkodás után, úgy döntöttem, hogy beszélek Danival.
Megálltam a szobája előtt, majd egy mély levegő közepette bekopogtam.
- Igen? - hallottam Dani hangját. Lenyomtam a kilincset és benéztem a szobába.
- Ja.. Hát persze.. - pillantottam meg ugyan azt a csajt Dani ágyán, akivel a buszmegállóban volt együtt. - Ide nem léphet ám be bármikor az ember. - mondtam gúnyosan. - Dani, jövőhéten kit hozol ide? - kérdeztem egyszerűen, a csaj pedig csak Danira meredt döbbenten.
- Mit akarsz azzal mondani, hogy jövőhéten? - nézett rám a csaj, és látszott rajta, hogy már a sírás szélén áll.
- Majd Dani elmondja.. - kacsintottam a lányra, majd becsaptam a szoba ajtaját.
***
2013. november 10., vasárnap
Aranyos rendőr bá'.
Sziasztok. Nos.. Bár kibírtam, hogy csak vasárnap hozzak új részt, úgy érzem eléggé rossz lett. Mármint, eléggé összecsapott egy munka, lehet, hogy sokaknak nem is fog tetszeni, de ez van. Igyekszem minél érdekesebb eseményeket beleírni, csak hétköznap szinte semmit nem tudok elvégezni nyugodtan, mert sok a tanulnivaló, és amit nem tudok elvégezni, azt általában hétvégén teszem meg... Mindegy, ez már bonyolult. :D
Tehát csak annyit, hogy elnézést kérek ezért a fejezetért. :|
- Igen, kimondtam. - indultam meg felé, majd megcsókoltam. Viszonozta a csókot, majd hirtelen, mintha eszébe jutott volna valami, eltolt magától.
- Az normális, ha nem hiszek neked? - kérdezte meg egy kicsit félénken.
- Igen, normális.
- De nem..Furcsa ez az egész.. Most így hirtelen belém szerettél vagy mi? - nézett rám. Most valahogy neki adtam igazat. Fogalmam sincs, mit akarok és ez teljesen megbolondít.
- Jézusom. - sütöttem le a szemem. - Nem tudom mit akarok.
- Akkor döntsd el! - engedte el a vállamat két kezével, majd elment.
- Héé! - szóltam utána. - Most akkor harag van? - néztem rá kétségbeesett fejjel, mire ő halványan megrázta a fejét azzal jelezve, hogy minden oké köztünk.
Tehát csak annyit, hogy elnézést kérek ezért a fejezetért. :|
- Igen, kimondtam. - indultam meg felé, majd megcsókoltam. Viszonozta a csókot, majd hirtelen, mintha eszébe jutott volna valami, eltolt magától.
- Az normális, ha nem hiszek neked? - kérdezte meg egy kicsit félénken.
- Igen, normális.
- De nem..Furcsa ez az egész.. Most így hirtelen belém szerettél vagy mi? - nézett rám. Most valahogy neki adtam igazat. Fogalmam sincs, mit akarok és ez teljesen megbolondít.
- Jézusom. - sütöttem le a szemem. - Nem tudom mit akarok.
- Akkor döntsd el! - engedte el a vállamat két kezével, majd elment.
- Héé! - szóltam utána. - Most akkor harag van? - néztem rá kétségbeesett fejjel, mire ő halványan megrázta a fejét azzal jelezve, hogy minden oké köztünk.
***
Miután Dani otthagyott a szar időben a bolt előtt, ott maradtam még egy kicsit. Összeszedtem magam, legalább is próbáltam, csak nem jött össze. Gondolataimat megpróbáltam összehalmozni, de hát azzal sem jártam túl sok sikerrel. Ha Dani megkérdezte volna, hogy miért szeretem, ösz-visz annyit tudtam volna rá válaszolni, hogy, mert jó volt ahogy csókoltál, ahogy öleltél.
Fogalmam sincs, hogy miért kiáltottam utána, hogy szeretem, mikor még én magam sem tudom. Talán túl gyorsan akartam helyre hozni mindent...
Miután lenyugodtam én is, elindultam hazafelé.
Betettem a házba a lábam és rögtön anya hangját hallottam meg.
Miután lenyugodtam én is, elindultam hazafelé.
Betettem a házba a lábam és rögtön anya hangját hallottam meg.
- Adri! Adrii! - sietett le a lépcsőn.
- Hm?
- Mi van Danival? - kérdezte már halkabban.
- Fogalmam sincs.. - hagytam ott és felmentem a szobámba.
- Hm?
- Mi van Danival? - kérdezte már halkabban.
- Fogalmam sincs.. - hagytam ott és felmentem a szobámba.
***
Egy nappal később
Összegezve a hétvégémet, nem volt valami fényes. Szerintem más is eléggé meg lenne döbbenve, ha a mostohatesója csak úgy odaállna elé, és azt mondaná, hogy szeret. Erre te semmit nem tudsz reagálni, mert vagy nem akarod megbántani, vagy mert még te sem tudod, hogy mit érzel.
Mindig is utáltam az ilyen helyzeteket. A régi sulimban is volt egy pár ilyen..
Másnap Dani hozzám sem szólt, de még csak nem is köszönt. Szuper..
- Adrii! Gyere már! Elkésünk! - hallottam anya hangját.
- Megyeek! - léptem ki a szobámból és letrappoltam a lépcsőn. Felhúztam a bakancsom, felvettem a kabátom, a sulitáskát a hátamra kaptam és mehettünk is.
***
A sulinál, mindenki kint ácsorgott a hidegben. Az embereken már sálat és sapkát is lehetett látni.
Danival együtt sétáltunk oda a magunk társaságához, de persze közben sem szóltunk egymáshoz semmit.
- Hali. - értem oda a többiekhez.
- Fúú Adri.. Kész van a fizika házid? - tért rá Roli a lényegre.
- Milyen házi? - néztem rá furcsa szemekkel, mert fizikából nem emlékszem hogy adtak volna fel.
- Akkor neked sincs. Király..
- Senkinek nincs kész? - néztem körbe a társaságon, és mindenki csak csóválta a fejét.
- Akkor miért nem mondjuk azt hogy nem volt? - tettem egy javaslatot, mire mindenkinek jobb kedve lett és tovább beszélgettünk.
- Fúú. Odatett a buli rendesen.. - dobták fel a következő témát.
- Jézusom. Ne is beszéljünk róla.. - szörnyülködtem, mert csak a rúzsfoltos sztori jutott az eszembe.
- Ti miért fogjátok egymás kezét? - kérdezte Marci Rolitól és Dzsenitől, akik egymás mellett állva egymás kezét fogták, de később elengedték.
- Hát..öhm.. - hebegték ketten. - Csak játszottunk.. - próbálták elterelni a témát. Bár eléggé dedós trükk az a játszottunk, a többiek mégis bevették de én nem.
- Gyertek be a terembe! Ne fagyoskodjatok itt kint! - kiáltotta a lépcsőről az egyik tanár, mi meg mint egy csorda, úgy özönlöttünk befelé.
***
- Játszottatok mi? - szóltam előre Dzseninek még becsengetés előtt.
- Gyere velem. - állt fel a padból, majd én is megkértem Dénest, hogy húzza be magát, hogy kiférjek.
- Nem. - mondta egyszerűen és csak tovább, lazán hintázott a székén.
- Kérlek.
- Én is kérek.. Egy puszit az arcomra.. És kiengedlek.. - mondta vigyorogva, de aztán elnevette magát.
- Nyugi már. Mehetsz nyugodtan. - mondta még mindig nevetve, közben pedig behúzta magát.
Kimentem a teremből, de Dzseni sehol sem volt. Tudtam hova kell menni, mert csak az az egyetlen hely ahol beszélgetni szoktunk. Az pedig a nagyon ideális mosdó volt.
Szó szerint betörtem az ajtót és ahogy gondoltam, Dzseni a falnak dőlve várt rám.
- Na? - néztem rá izgatottan.
- Együtt vagyunk. - jelentette ki boldogan.
- Jézusoom! - öleltem meg vigyorogva. - Gratulálok! Sokáig! - mosolyogtam rá, aztán azzal faggattam, hogy hogy is történt ez.
A történet egyszerű. Már eleve nagyon sokat beszélgettek facebookon is és skypeon is. Dzseninek már elég régóta bejön Roli, csak hát nem merte lemondani neki. Azonban mi arról nem tudtunk, hogy Rolinak is bejön Dzseni, de ez pontosan három napja ki derült, csak mi nem tudtunk róla.
- Veled mi van? Látom eléggé meggyötört vagy. - nézett rám aggódóan, mire én csak legyintettem egyet. Most az a lényeg, hogy ő boldog.
- Semmi.
- De látom, hogy van valami. - nyöszörgött.
- Jó, oké.. - adtam meg magam, majd elkezdtem mesélni a hétvége menetét.
- És azóta nem szól hozzám.. - fejeztem be, ő pedig csak elkerekedett szemmel nézett rám.
- Ez... - kereste a szavakat, de annyit tudott csak kibökni, hogy nem semmi.
- Nekem mondod? Azt sem tudom, hogy mit csináljak. - mondtam de a csengő megszakított, mi pedig rohanni kezdtünk matek órára.
***
Utolsó óráról is kicsengettek, mi pedig elindultunk haza felé.
Roli előre ment, hogy a lámpát megtudja nyomni, de hamarosan mi is utolértük.
- Minek nyomod meg? Nem is jön kocsi se. - néztem rá furcsán, és elindultam a piros lámpán.
Ők is követtek, aztán nem tudom, hogy de egy rendőrrel találtuk szembe magunkat.
- Tudjátok miért találták ki ezt a lámpát? - kezdett bele az ő kis történetébe. - Tudjátok mit jelent a piros szín?
- Színvak vagyok. Elnézést. - mondta szemtelenül Roli, mire a rendőr ideges lett, de mi jót röhögtünk rajta.
- Hívjam az igazgatót? Esetleg fegyelmi eljárást szeretnétek?
- Nem, elnézést.. Viszlát. - mondtam, majd futni kezdtem. Később Dzseniék is észbe kaptak és ők is leléptek.
- Héé! Álljatok meg! - kezdett el futni utánunk a rendőr, de mikor látta, hogy mi sokkal messzebb járunk már, csak mérgesen legyintett egyet és visszasétált a rendőrautóhoz.
- Beszarok.. Csak mert nem jön kocsi fegyelmit akar adni.. - röhögött Roli, de Dzseni belé fojtotta a szót, mert megcsókolta.
Láttam, hogy Roli eléggé kellemetlen helyzetben érzi magát, ezért megtörtem a csendet.
- Nyugi. Tudok mindenről. - mosolyogtam rá.
- Ja, akkor oké. - nyugodott meg, majd megfogták egymás kezét, és így indultak haza.
***
2013. november 3., vasárnap
Kukába az érzelmekkel!
Na sziasztok! :D Most így az őszi szünet utolsó napjára berobbantok nektek egy új fejezetet, ezért következő rész jövőhét vasárnap lesz. Bár magamat ismerve.. Úgy is hamarabb felrakom majd.. Ahh, lényegtelen.
Jó olvasást! :)
- Adrienn..Nyisd ki kérlek.. - hallottam lágy hangját az ajtó másik oldaláról.
Erőm sem volt kinyitni a számat, ezért csak némán feküdtem az ágyon és a plafont bámultam.
- Légy szíves. - kopogott tovább az ajtón de hiába. Egyáltalán nem állt szándékomban beengedni őt.
Később hallottam, ahogy eltávolodik az ajtómtól, én pedig odaléptem a táskámhoz és kotorászni kezdtem benne.
Elővettem a tolltartómat, majd előhúztam belőle azt a képet amit még régen adott nekem.
Hosszasan bámultam, de közben a gondoltaim mégis máshol jártak. Mint egy film, úgy jelent meg előttem az, ahogy azt a pofont kaptam.
Bár az arcom enyhén piros lett, mégsem fájt. Leginkább döbbenetet éreztem, mert anya sohasem bántott minket és tudtam, hogy soha nem is akart. Nem értem, hogy miért olyan nagy bűn, ha egy 17 éves lány egy kicsit iszik egy bulin. Egy év ide vagy oda a 18-hoz nem mindegy?
Megértem azt is ha félt engem, de azért ez mégis jobb, mintha például rendszeresen innék, cigiznék vagy akár drogoznék.
- Kopp kopp. - kukucskált be Dani a szobámba kopogásképpen.
Párnámról felemeltem a fejemet, hogy láthassak belőle valamit de kár volt. Dani sápadt arccal álldogált az ajtómba, összevissza álló hajával együtt. Szemei alatt karikák voltak, a nyakán pedig egy rúzsfolt.
- Gyere. - hívtam be a szobába, ő pedig leült az ágyam szélére.
- Kösz, hogy falaztál. - fordította fejét felém, majd én is felültem és a hátamat a falnak támasztottam.
- Nincs mit.
- Először mikor mondta anya, hogy milyen volt a Ps-ezés vagy mi, azt sem tudtam miről beszél. De aztán gondoltam, hogy te mondtál neki valamit.
- Ja. - erőltettem az arcomra egy mosolyt.
- Baj van ugye? - dőlt hátra ő is a falnak.
- Nem, semmi.
- Hé, engem nem tudsz átverni. Mi a gáz? - tette fel újra a kérdést.
- Tényleg semmi. - nevettem fel azt hiszem elég hihetően.
- Tuti?
- Persze. - mosolyogtam rá.
- De ha bármi gond van, tudod hogy rám számíthatsz. - mondta, majd egyre közelebb ült hozzám.
Fejét lassan közelítette az enyémhez, közben tekintetét hol a szemembe, hol pedig az ajkaimra szegezte. Tudtam, mit akar és hogy mit fog csinálni.
Nem ellenkezdtem, hagytam hogy egymás után megcsókoljon. Lassan és óvatosan ledőltünk az ágyra, azonban a helyzet eléggé kínossá vált.
Az ajtómat váratlanul betörte valaki, mire mi gyorsan szétszakadtunk egymástól. Minél hamarabb megpróbáltam lemászni Daniról, ami sikerült is, így most már mind a ketten láthattuk, hogy ki rontott be a szobába.
Vörös fejjel néztünk az ajtóban ácsorgó anyára, aki szintén kínos helyzetben érezte magát.
- Öhmm. - törte meg Dani a nyugtalanító csendet. - Bocs. - nézett rám a haját vakarva, majd elnézést kérve anyámtól kiment a szobából.
- Mi volt ez? - nézett anya döbbenten az ajtóból.
- Semmi. - mondtam, majd felpattantam az ágyról. Úgy sürögtem forogtam a szobámban mintha mi sem történt volna.
- Szóval együtt vagytok? - kérdezte, én pedig a tükröm előtt igazgattam a hajamat.
- Mi? - fordultam felé. - Dehogyis! - ellenkeztem.
- Akkor meg? Daninak barátnője van! - csúszott ki a száján, de utána láttam rajta, hogy megbánta.
- Hogy mi van?! - esett le az állam szó szerint. - Ezt rohadtul nem tudtam.. - mondtam feldúltan, majd félrelöktem anyát az ajtómból és hasonlóan mint anya, betörtem Dani szobájába.
- Mi az hogy neked barátnőd van?! - kezdtem ordibálni vele.
- Ezt meg honnan veszed? - állt fel az ágyról. - Már rég szakítottam vele.
- Aha, úgy mint a múltkor, mi?! Meg amikor egyszerre volt 3 barátnőd?! - keltem ki magamból.
- De most egy sincs! - kezdett el ő is kiabálni.
- Persze.. Ki hinne neked?!
- Szakítottam, mert rájöttem, hogy téged szeretlek basszameg!!! - mondta mérgesen, mire én teljesen lefagytam.
Egyszerűen semmit nem tudtam kibökni, erre nem tudtam mit reagálni.
Dani dühösen kiment a szobából, letrappolt a lépcsőn és hallottam ahogy becsapja a bejárati ajtót.
Átszaladtam az én szobámba, hogy lássam mit akar csinálni, vagy hogy merre is megy.
Az idő elég hűvösnek nézett ki, de ő mégis egy szál pólóban eredt neki a kihalt utcának.
Ugyanis az utcán nem hogy autót, még egy sétáló embert sem lehetett látni. Nem hiába, az időjárás nem volt a legjobb. A levelek a fákról, már teljesen le voltak hullva, a kertekben pedig gondosan össze voltak rendezve.
- Utána megyek. - eresztettem vissza a függönyt, majd elindultam az ajtóhoz, ahol még anya mindig állt.
- Ne. - ragadta meg a karom. - Hagyd most egyedül. - javasolta.
Én csak a padlót néztem, de a szemem sarkából láttam, hogy anya erősen rám szegezi tekintetét és abban bízik, hogy valóban itthon maradok.
Csak azért sem tettem.
Kirántottam karomat a kezei közül és kettesével szedegetve a lépcsőfokokat lefutottam.
Felhúztam magamra a bakancsomat - még csak be sem kötöttem - és kilépve az ajtón, futni kezdtem Dani után.
- Dani! - kiáltottam utána, mert láttam, hogy befordul a boltnak az utcájába.
Természetesen nem várt meg, de én csak tovább rohantam utána. Hála a nem bekötött bakancsom cipőfűzőjének sikeresen orra estem, így még jobban lemaradtam Dani után.
Gyorsan felpattantam a hideg betonról és először körbe néztem, hogy ki látta a nagy taknyolásomat. Szerencsémre senki, de a biztonság kedvéért megfogadtam, hogy soha többet nem megyek senki után úgy, hogy nincs bekötve a cipőm és sokkal jobban figyelni fogok mindenre.
Már éppen kezdtem volna feladni, amikor megpillantottam egy barna hajú fiút a bolt előtti árokban.
A fiú felőle füst jött, szóval még nagyobb esélyem volt rá, hogy Dani az. Ahogy gondoltam valóban ő volt az.
Óvatos léptekkel odamentem hozzá, és leültem mellé a hideg talajra. Csak hallgattam, ahogy szívja a cigit, majd apránként kifújja a füstöt a száján.
Mikor végzett az első szállal, már nyúlt volna a zsebébe a másodikért.
- Héé, most már állj le! - csaptam rá a kezére, de ő csak úgy tett mintha ott sem lennék. Eleresztve a füle mellett, tovább kutakodott a nadrágja mélyében, majd előhúzott egy másik szál cigit.
- Jó, ebből elég volt. - pattantam fel a fűből, majd vele szembe álltam.
- Azt sem tudom mit akarok érted?! Fogalmam sincs mit érzek!! - mondtam mélyen a szemébe nézve.
- Én már elmondtam, amit érzek. - emelte fel végre a fejét. - És ezt most tényleg komolyan gondolom. Legelőször mikor megláttalak, nem foglalkoztam veled, de később beléd szerettem. Azért jöttem össze annyi csajjal, hogy megpróbáljalak elfelejteni téged, hisz mindig tudom, hogy ki tetszik neked. Engem meg észre sem veszel.. - állt fel most már ő is. - De tudod mit? - lépett közelebb hozzám. - Felejtsük el.. - mondta egyszerűen, majd kikerülve engem, hazaindult.
Csak úgy kattogott az agyam a hallottakon. Mit is érzek én?
Az életemben már túl sok srác volt és van jelenleg. Eddig volt Tomi, de ő már tényleg a múlt. Azt sem tudom, hogy mi van vele, de nem is annyira izgat.
A következő Bálint.
Nos azt hiszem, hogy már rajta is túl vagyok, hisz eléggé bunkó velem mostanában. De lehet, hogy ezeket csak bemesélem magamnak, és már magammal is szeretetném elhitetni: tényleg nem érdekel.
Mostanában itt van Dénes, de ahogy most már őt ismerem, egyszerre akar felszedni kb 10 csajt. Ő sem izgat.
Dani.. Az a baj, hogy rá semmit sem tudok már mondani, csak annyit hogy furcsa.
Erősen lehunyva szememet hezitáltam ezeken, majd bevillantak a képek. Ahogy megcsókolt, ahogy megölelt.
- Szeretlek! - kiáltottam utána, mire ő megtorpant és megfordult.
Jó olvasást! :)
***
Becsaptam magam mögött az ajtót, ami elég hangosra sikeredett, ezért pár perccel később már hallottam is anya hangját.- Adrienn..Nyisd ki kérlek.. - hallottam lágy hangját az ajtó másik oldaláról.
Erőm sem volt kinyitni a számat, ezért csak némán feküdtem az ágyon és a plafont bámultam.
- Légy szíves. - kopogott tovább az ajtón de hiába. Egyáltalán nem állt szándékomban beengedni őt.
Később hallottam, ahogy eltávolodik az ajtómtól, én pedig odaléptem a táskámhoz és kotorászni kezdtem benne.
Elővettem a tolltartómat, majd előhúztam belőle azt a képet amit még régen adott nekem.
Hosszasan bámultam, de közben a gondoltaim mégis máshol jártak. Mint egy film, úgy jelent meg előttem az, ahogy azt a pofont kaptam.
Bár az arcom enyhén piros lett, mégsem fájt. Leginkább döbbenetet éreztem, mert anya sohasem bántott minket és tudtam, hogy soha nem is akart. Nem értem, hogy miért olyan nagy bűn, ha egy 17 éves lány egy kicsit iszik egy bulin. Egy év ide vagy oda a 18-hoz nem mindegy?
Megértem azt is ha félt engem, de azért ez mégis jobb, mintha például rendszeresen innék, cigiznék vagy akár drogoznék.
- Kopp kopp. - kukucskált be Dani a szobámba kopogásképpen.
Párnámról felemeltem a fejemet, hogy láthassak belőle valamit de kár volt. Dani sápadt arccal álldogált az ajtómba, összevissza álló hajával együtt. Szemei alatt karikák voltak, a nyakán pedig egy rúzsfolt.
- Gyere. - hívtam be a szobába, ő pedig leült az ágyam szélére.
- Kösz, hogy falaztál. - fordította fejét felém, majd én is felültem és a hátamat a falnak támasztottam.
- Nincs mit.
- Először mikor mondta anya, hogy milyen volt a Ps-ezés vagy mi, azt sem tudtam miről beszél. De aztán gondoltam, hogy te mondtál neki valamit.
- Ja. - erőltettem az arcomra egy mosolyt.
- Baj van ugye? - dőlt hátra ő is a falnak.
- Nem, semmi.
- Hé, engem nem tudsz átverni. Mi a gáz? - tette fel újra a kérdést.
- Tényleg semmi. - nevettem fel azt hiszem elég hihetően.
- Tuti?
- Persze. - mosolyogtam rá.
- De ha bármi gond van, tudod hogy rám számíthatsz. - mondta, majd egyre közelebb ült hozzám.
Fejét lassan közelítette az enyémhez, közben tekintetét hol a szemembe, hol pedig az ajkaimra szegezte. Tudtam, mit akar és hogy mit fog csinálni.
Nem ellenkezdtem, hagytam hogy egymás után megcsókoljon. Lassan és óvatosan ledőltünk az ágyra, azonban a helyzet eléggé kínossá vált.
Vörös fejjel néztünk az ajtóban ácsorgó anyára, aki szintén kínos helyzetben érezte magát.
- Öhmm. - törte meg Dani a nyugtalanító csendet. - Bocs. - nézett rám a haját vakarva, majd elnézést kérve anyámtól kiment a szobából.
- Mi volt ez? - nézett anya döbbenten az ajtóból.
- Semmi. - mondtam, majd felpattantam az ágyról. Úgy sürögtem forogtam a szobámban mintha mi sem történt volna.
- Szóval együtt vagytok? - kérdezte, én pedig a tükröm előtt igazgattam a hajamat.
- Mi? - fordultam felé. - Dehogyis! - ellenkeztem.
- Akkor meg? Daninak barátnője van! - csúszott ki a száján, de utána láttam rajta, hogy megbánta.
- Hogy mi van?! - esett le az állam szó szerint. - Ezt rohadtul nem tudtam.. - mondtam feldúltan, majd félrelöktem anyát az ajtómból és hasonlóan mint anya, betörtem Dani szobájába.
- Mi az hogy neked barátnőd van?! - kezdtem ordibálni vele.
- Ezt meg honnan veszed? - állt fel az ágyról. - Már rég szakítottam vele.
- Aha, úgy mint a múltkor, mi?! Meg amikor egyszerre volt 3 barátnőd?! - keltem ki magamból.
- De most egy sincs! - kezdett el ő is kiabálni.
- Persze.. Ki hinne neked?!
- Szakítottam, mert rájöttem, hogy téged szeretlek basszameg!!! - mondta mérgesen, mire én teljesen lefagytam.
Egyszerűen semmit nem tudtam kibökni, erre nem tudtam mit reagálni.
Dani dühösen kiment a szobából, letrappolt a lépcsőn és hallottam ahogy becsapja a bejárati ajtót.
Átszaladtam az én szobámba, hogy lássam mit akar csinálni, vagy hogy merre is megy.
Az idő elég hűvösnek nézett ki, de ő mégis egy szál pólóban eredt neki a kihalt utcának.
Ugyanis az utcán nem hogy autót, még egy sétáló embert sem lehetett látni. Nem hiába, az időjárás nem volt a legjobb. A levelek a fákról, már teljesen le voltak hullva, a kertekben pedig gondosan össze voltak rendezve.
- Utána megyek. - eresztettem vissza a függönyt, majd elindultam az ajtóhoz, ahol még anya mindig állt.
- Ne. - ragadta meg a karom. - Hagyd most egyedül. - javasolta.
Én csak a padlót néztem, de a szemem sarkából láttam, hogy anya erősen rám szegezi tekintetét és abban bízik, hogy valóban itthon maradok.
Csak azért sem tettem.
Kirántottam karomat a kezei közül és kettesével szedegetve a lépcsőfokokat lefutottam.
Felhúztam magamra a bakancsomat - még csak be sem kötöttem - és kilépve az ajtón, futni kezdtem Dani után.
- Dani! - kiáltottam utána, mert láttam, hogy befordul a boltnak az utcájába.
Természetesen nem várt meg, de én csak tovább rohantam utána. Hála a nem bekötött bakancsom cipőfűzőjének sikeresen orra estem, így még jobban lemaradtam Dani után.
Gyorsan felpattantam a hideg betonról és először körbe néztem, hogy ki látta a nagy taknyolásomat. Szerencsémre senki, de a biztonság kedvéért megfogadtam, hogy soha többet nem megyek senki után úgy, hogy nincs bekötve a cipőm és sokkal jobban figyelni fogok mindenre.
Már éppen kezdtem volna feladni, amikor megpillantottam egy barna hajú fiút a bolt előtti árokban.
A fiú felőle füst jött, szóval még nagyobb esélyem volt rá, hogy Dani az. Ahogy gondoltam valóban ő volt az.
Óvatos léptekkel odamentem hozzá, és leültem mellé a hideg talajra. Csak hallgattam, ahogy szívja a cigit, majd apránként kifújja a füstöt a száján.
Mikor végzett az első szállal, már nyúlt volna a zsebébe a másodikért.
- Héé, most már állj le! - csaptam rá a kezére, de ő csak úgy tett mintha ott sem lennék. Eleresztve a füle mellett, tovább kutakodott a nadrágja mélyében, majd előhúzott egy másik szál cigit.
- Jó, ebből elég volt. - pattantam fel a fűből, majd vele szembe álltam.
- Azt sem tudom mit akarok érted?! Fogalmam sincs mit érzek!! - mondtam mélyen a szemébe nézve.
- Én már elmondtam, amit érzek. - emelte fel végre a fejét. - És ezt most tényleg komolyan gondolom. Legelőször mikor megláttalak, nem foglalkoztam veled, de később beléd szerettem. Azért jöttem össze annyi csajjal, hogy megpróbáljalak elfelejteni téged, hisz mindig tudom, hogy ki tetszik neked. Engem meg észre sem veszel.. - állt fel most már ő is. - De tudod mit? - lépett közelebb hozzám. - Felejtsük el.. - mondta egyszerűen, majd kikerülve engem, hazaindult.
Csak úgy kattogott az agyam a hallottakon. Mit is érzek én?
Az életemben már túl sok srác volt és van jelenleg. Eddig volt Tomi, de ő már tényleg a múlt. Azt sem tudom, hogy mi van vele, de nem is annyira izgat.
A következő Bálint.
Nos azt hiszem, hogy már rajta is túl vagyok, hisz eléggé bunkó velem mostanában. De lehet, hogy ezeket csak bemesélem magamnak, és már magammal is szeretetném elhitetni: tényleg nem érdekel.
Mostanában itt van Dénes, de ahogy most már őt ismerem, egyszerre akar felszedni kb 10 csajt. Ő sem izgat.
Dani.. Az a baj, hogy rá semmit sem tudok már mondani, csak annyit hogy furcsa.
Erősen lehunyva szememet hezitáltam ezeken, majd bevillantak a képek. Ahogy megcsókolt, ahogy megölelt.
- Szeretlek! - kiáltottam utána, mire ő megtorpant és megfordult.
***
Régebben már biztos raktam képet Daniról, de nincs kedvem vissza keresni, szóval itt egy másik. :D:D:D
Fogalmam sincs, hogy eddig miért nem írtam bele a szereplőkbe, hisz ő is fontos szerepet tölt be a történetben. Mindegy.. Mostantól megnézhetitek a szereplőknél is.
Még így utoljára.
Biztos látjátok oldalt az új közvélemény kutatós cuccot. :D Kérlek szépen titeket, szavazzatok! :)
Biztos látjátok oldalt az új közvélemény kutatós cuccot. :D Kérlek szépen titeket, szavazzatok! :)
2013. november 1., péntek
Party on! 2/2
Sziasztok! :)
Most csak annyit írnék, hogy biztos láttátok a változásokat a blogon.
A fejlécért millió köszönet Fancsikának. Ha esetleg Ti is szeretnétek egy szép fejlécet a blogotokhoz, nyugodtan keressétek fel őt. :)
Most csak annyit írnék, hogy biztos láttátok a változásokat a blogon.
A fejlécért millió köszönet Fancsikának. Ha esetleg Ti is szeretnétek egy szép fejlécet a blogotokhoz, nyugodtan keressétek fel őt. :)
***
Tánc után kipirulva dobtuk le magunkat a kanapéra, ahol konkrétan már ültek, de mi rájuk ültünk.
- Szomjas vagyok! - kiáltottam Dzseninek.
- Menjünk inni! - pattant fel gyorsan az idegen fiú öléből.
- Marci? Márk? Ők nem jöttek? - kérdeztem a hűtőben matatva, valami iható és ehető után.
- Marci? Márk? Ők nem jöttek? - kérdeztem a hűtőben matatva, valami iható és ehető után.
- Marcit őt láttam.. de ki tudja hol van azóta.. - nevetett fel.
- Azt ne idd meg!! - szóltam Dzseninek már egy kicsit későn, ugyanis beleivott egy ásványvizes flakonba, amiben látszólag víz, de amúgy pálinka volt benne.
- Bááh.. - borzongott meg úgy, hogy még a kezén is felállt a szőr.
- Mondtam.
- Ahh, mindegy már.. - jelentette ki hanyagul és vedelni kezdte az egész üveget.
- Héé! Állj már! - kiáltottam rá, mert tudtam, hogy ebből semmi jó nem sülhet ki.
- Adri! Nyugodj már meg! Bulizunk nem? Egy bulin ez alap... -magyarázott vigyorogva, mire én csak legyintettem egyet és kivettem a kezéből az üveget.
Kivezettem a konyhából és hagytam, hogy elmenjen táncolni, én pedig törökülésben leültem a bejárati ajtó mellé. Ott legalább nem volt senki..
Egyedül ücsörögtem mindaddig amíg Dénes ki nem szemelt engem.
- Hát te? - kérdezte lenézve rám.
- Amint látod ülök. - mondtam gonosz mosollyal az arcomon.
- Azt látom. Miért nem bulizol?
- Nem tudom.. Nincs kedvem hozzá.
- Jahj te lány! - sóhajtott fel. - Gyere már! Többet nem rendezek bulit! - rángatott fel a földről, én pedig megadtam magam.
Hagytam, hogy bevonszoljon a tömegbe és hagytam, hogy italokat nyomjon a kezembe.
- Hozok még! - szólt nekem Dénes az üres pohárra mutatva. Bólintottam egyet és tovább táncoltam volna, ha valaki konkrétan nem esik be elém.
- Hee! - szóltam rá, de aztán megláttam az arcát. Bálint volt az.
- Bocs. - kért elnézést.
- Semmi gond. - mondtam megenyhülve, majd a kezemet nyújtottam hogy felsegítsem a földről.
- Kösz. - ragadta meg én pedig nagy lendülettel felhúztam.
- Minden rendben? - érdeklődtem, hogy nem esett e semmi baja. Ő csak közelebb lépett hozzám és azt súgta a fülembe, hogy semmi nincs rendben, utána pedig elment.
Később megpillantottam Dénest is aki visszafelé igyekezett hozzám, egy újabb pohár itallal és egy szál cigivel.
- Add azt ide! - vettem ki gyorsan a kezéből az italt és igen.. Nagy mennyiségben inni kezdtem.
- Ez a beszéd! - esett nekem Dzseni, aki már vigyorogva, égő vörös fejjel dülöngélt ide-oda.
- Ez is kell? - jött oda hozzánk Roli is, aki a cigire mutatott már elég kábán.
- Bánom is én.. Add.. - vettem ki a dohányt Dénes kezéből és beleszívtam.
Először szinte majd meg fulladtam, de később már folyamatosan, köhögés nélkül tudtam szívni.
Sorjában hozták nekem a különböző koktélokat, söröket és borokat, én pedig minden ellenvetés nélkül hörpintettem fel.
Később megpillantottam Dénest is aki visszafelé igyekezett hozzám, egy újabb pohár itallal és egy szál cigivel.
- Add azt ide! - vettem ki gyorsan a kezéből az italt és igen.. Nagy mennyiségben inni kezdtem.
- Ez a beszéd! - esett nekem Dzseni, aki már vigyorogva, égő vörös fejjel dülöngélt ide-oda.
- Ez is kell? - jött oda hozzánk Roli is, aki a cigire mutatott már elég kábán.
- Bánom is én.. Add.. - vettem ki a dohányt Dénes kezéből és beleszívtam.
Először szinte majd meg fulladtam, de később már folyamatosan, köhögés nélkül tudtam szívni.
Sorjában hozták nekem a különböző koktélokat, söröket és borokat, én pedig minden ellenvetés nélkül hörpintettem fel.
***
Igen, valóban a buli tényleg ottalvós volt és igen mindenki ottaludt.
Reggel, mikor felébredtem, két dologra lettem azonnal figyelmes. Az egyik az, hogy borzasztóan fáj a fejem, a másik pedig az, hogy az asztalon fekszek Dénes, Bálint és Dzseni között összemocskolt ruhában.
Meggyötörten tápászkodtam fel, majd lemászva az asztalról körbe pásztáztam a terepet.
Mindenki ki volt dőlve, elszívott cigicsikkek, üres üvegek és piros műanyagpoharak voltak szanaszét dobálva. Pár kép összetörve hevert a földön, a fapadlón pedig sárfoltok jelentek meg.
Undorodva lépkedtem át a földön szétterülő embereken, hogy még jobban körbe tudja nézni.
Hátrafelé haladva, az udvarra néző üveg ajtón, több rúzsfolt is volt amik alá volt valami írva, de persze kusza volt az egész és nehezen tudtam kivenni belőle bármit is. Sokáig álltam ott, mire kitudtam olvasni, csak ami oda volt írva, azt nem hittem el.
Ugyanis a rúzsnyomok alatt az állt, hogy: by: Varga Adri és Tóth Dzseni (+tízmillió szívecske)
Ugyanis a rúzsnyomok alatt az állt, hogy: by: Varga Adri és Tóth Dzseni (+tízmillió szívecske)
Felvont szemöldökkel bámultam az üvegre, már csak azért is, mert én nem kentem fel magamra rúzst mielőtt eljöttem volna.
Később motoszkálást hallottam magam mögül, így enyhén megijedve, hirtelen hátra fordultam.
- Bocs. - lökött félre öklendezve egy szőke srác, közben a kezét a szája elé tartotta, én pedig úgy éreztem, a legjobb ha elfordulok. És jól is tettem, mert pár perc múlva hallottam, ahogy az ajtó kinyitódik, az illető pedig elhányja magát.
Később motoszkálást hallottam magam mögül, így enyhén megijedve, hirtelen hátra fordultam.
- Bocs. - lökött félre öklendezve egy szőke srác, közben a kezét a szája elé tartotta, én pedig úgy éreztem, a legjobb ha elfordulok. És jól is tettem, mert pár perc múlva hallottam, ahogy az ajtó kinyitódik, az illető pedig elhányja magát.
Vissza sem néztem, csak iszonyodva, megborzongva távolodtam el a most már bűzlött folyosóról.
Gondolkodás nélkül a fürdőszobába vettem az irányt, hogy magamra nézhessek, mégis hogy nézek ki egy ilyen éjszaka után.
Belépve a fürdőszobába, egy lány aludt a kádban fejjel beleborulva. Biztos kényelmes lehet neki..
Belépve a fürdőszobába, egy lány aludt a kádban fejjel beleborulva. Biztos kényelmes lehet neki..
A tükör elé álltam és szó szerint megijedtem magamtól. A látvány magamról nem volt valami biztató és egyre jobban meggyőződtem róla, hogy tényleg mi csókolgattuk Dzsenivel az üveget.
A szempillaspirálom, a magamra pakolt szemceruza teljesen le volt rólam folyva, az arcomra filccel rá volt rajzolva egy szívecske, a számon pedig rúzs volt elkenődve.
Megnyitottam a csapot és hideg vízzel leöblítettem az arcomat, majd rátámaszkodtam a csap szélére és hosszasan bámulni kezdtem magam.
Vajon mit csinálhattam még? Remélem senki sem bántottam meg, és senkit sem kaptam le. Az egyik legrosszabb érzés az, amikor elmész egy buliba, iszol, aztán reggel úgy kelsz fel, hogy nem emlékszel semmire, és nem tudod, hogy mit csinálhattál egész éjjel.
- Hogy a faszomba kerülök én ide? - kelt fel a kádból az a személy akire azt hittem, hogy lány, de tévedtem. Hosszú hajú, tetőtől talpig feketébe öltözött rocker srác volt.
- Volt egy kis buli.. - szóltam oda, hátha egy kicsit rémlik neki, miért jött ide.
- Azt tudom.. Öcsém rendezte, de hogy kerülök a fürdőbe? - állt fel a fejét fogva.
- Höö.. - hőköltem meg. - Dénes az öcséd? - kérdeztem elkerekedett szemmel.
- Ja. - mondta egyszerűen, majd kisétált a mosdóból.
- Nem is hasonlítotok. - mentem utána.
- Tudjuk. Talán azért sem, mert ő nyálas buzikat szereti, én meg a rockot. Meg lehet az is szerepet játszik az egészben, hogy nem ugyanaz az apánk van.
- Ja, értem. Sajnálom. - mondtam őszintén, mire ő csak elmosolyodott és enyhén megveregette a vállam.
- Inkább jelölj be facebookon. Harsányi Zsolt. - kacsintott rám, majd végleg elment.
Én is visszatértem oda, ahonnan felkeltem, azaz az asztalhoz. Már lassan mindenki mocorogni kezdett, indultak haza, csak Dzseni, Dénes és Bálint aludt még mindig ugyanott ahol eddig, annyi eltéréssel, hogy Dzseni Bálint vállára hajtotta a fejét.
Éppen elmenni készültem, amikor meghallottam egy ismerős hangot.
- Ne menj még. - mondta egy srác, mire én hátra fordultam. Dénes még mindig csukott szemmel feküdt az asztalon, azonban vigyorgott, szóval arra következtettem, hogy ő szólt.
- Szétrobban a fejem. - adtam meg rá az okot, hogy elhagyjam a helyszínt.
- Majd összeszedem a darabjait. - nyitotta ki szemeit és lemászott az asztalról, majd körbe nézett.
- Omg...Lesz mit takarítani. - mondta gondterhelt arccal. - Remélem az ősök nem érnek haza hamarabb.
- Mikor jönnek? - kérdeztem meg.
- Hát.. Elvileg holnap kéne jönniük.. Elvileg.. - ismételte.
- Segítsek takarítani? - ajánlottam fel, de ő rögtön megrázta a fejét.
- Áh..Majd hívok valami takarítót. - röhögött fel, mire én csak bólintottam egyet és odamentem az alvó barátnőmhöz, hogy felkeltsem.
- Ébresztőőő! - kiáltottam a fülébe, mire ő fáradt arccal rám nézett.
- Hagyjál már! Szét megy a fejem.. - szólt rám és próbált tovább aludni.
Éppen elmenni készültem, amikor meghallottam egy ismerős hangot.
- Ne menj még. - mondta egy srác, mire én hátra fordultam. Dénes még mindig csukott szemmel feküdt az asztalon, azonban vigyorgott, szóval arra következtettem, hogy ő szólt.
- Szétrobban a fejem. - adtam meg rá az okot, hogy elhagyjam a helyszínt.
- Majd összeszedem a darabjait. - nyitotta ki szemeit és lemászott az asztalról, majd körbe nézett.
- Omg...Lesz mit takarítani. - mondta gondterhelt arccal. - Remélem az ősök nem érnek haza hamarabb.
- Mikor jönnek? - kérdeztem meg.
- Hát.. Elvileg holnap kéne jönniük.. Elvileg.. - ismételte.
- Segítsek takarítani? - ajánlottam fel, de ő rögtön megrázta a fejét.
- Áh..Majd hívok valami takarítót. - röhögött fel, mire én csak bólintottam egyet és odamentem az alvó barátnőmhöz, hogy felkeltsem.
- Ébresztőőő! - kiáltottam a fülébe, mire ő fáradt arccal rám nézett.
- Hagyjál már! Szét megy a fejem.. - szólt rám és próbált tovább aludni.
- Mennünk kell! - ráztam meg.
***
Hosszas nyaggatás és rázogatás után, sikeresen felráncigáltam Dzsenit az asztalról és lassan hazaballagtunk.
- Basszus! - torpantam meg az úton. - Danit ott hagytuk. - jutott eszembe.
- Aahhjj! - nyávogott Dzseni. - Nem pisis már.. Majd hazamegy egyedül.
- Aha.. És mit mondok anyámnak? - néztem rá segítségkérően.
- Hát.. Azt hogy... - kezdett el erősen gondolkozni. - Azt mondod, majd hogy ott maradt Déneséknél PS-ezni.
- Szerinted bejön? - kérdeztem meg tőle, közben pedig visszanéztem az úton.
- Aha. - bólintott hevesen és újra elindultunk.
***
- Megjötteeem! - kiáltottam belépve a házunk ajtaján.
- Végre! - jött ki anya a nappaliból és szemével méregetni kezdett.
- Mi az? - kérdeztem meg, közben próbáltam a tekintetét elkerülni.
- Megölelhetlek? - kérdezte vidáman, mire én furcsán bólintottam, és megöleltem.
- Milyen volt? - kérdezte még mindig magához szorítva.
- Hát.. Egész jó.
- Aha! - tolt el magától hirtelen. - Varga Adrienn! Árad belőled a piaszag!! Még csak 17 éves vagy, elment a józan eszed?! - kezdett kitörni magából.
- Hát a józan eszem az ja.. - mondtam kuncogva, mire még jobban mérges lett és egy hirtelen pofont kaptam az arcomra.
Elkerekedett szemmel néztem rá több percig is, majd dühösen felrohantam a szobámba.
Elkerekedett szemmel néztem rá több percig is, majd dühösen felrohantam a szobámba.
2013. október 28., hétfő
Party on! 2/1
Sziasztok! :) Lenne itt pár mondandóm a számotokra. :)
- Mi van? - futott vissza hozzám.
- Ezt olvasd! - mutattam felé a képernyőt, ő pedig kidülledt szemekkel olvasta azt a pár szót.
- Nekem miért nem jött ilyenem? - kérdezte, majd visszanyújtotta a mobilom.
- Hát én nem tudom, de én most szerintem megyek. Ezt meg kell beszélnem anyámmal. - köszöntem el újra, és hátat fordítva bementem a házba.
- Először is, csak annyit mondok, hogy komment. Szépen kérlek titeket, hogy írjatok megjegyzéseket, hogy mi tetszik és mi nem tetszik a történetben és ha leírjátok, akkor úgy tudom alakítani a történetet, hogy nektek jó legyen, MERT...
- Mert lassan elérkezünk a véghez. Igen, apránként, de a történet vége felé haladunk, ami hamarosan bekövetkezik. Már bennem meg van egy befejezésféle, de azért ne haladjunk ennyire előre. Csak a jelenre koncentráljunk. :)
- Lehetséges, hogy lesz utána egy másik blogom, de majd még lesz egy ilyen kérdésem. Hisz ha senki sem olvasná, akkor minek csináljam? :)
- Ehhez a részhez pedig csak annyit írnék, hogy biztos látjátok, két részre van szedve, mert egy kicsit hosszú lett. Na, nem is beszélek itt tovább, jó olvasást! :)
***
Megálltam kint a kapu előtt és néztem, ahogy szépen lassan eltávolodik a házunktól. Pár másodperc múlva a zsebemben rezegni kezdett a telefonom. Gyorsan kihúztam és Dzseni után kiabáltam, mert az üzeneten teljesen ledöbbentem.- Mi van? - futott vissza hozzám.
- Ezt olvasd! - mutattam felé a képernyőt, ő pedig kidülledt szemekkel olvasta azt a pár szót.
- Nekem miért nem jött ilyenem? - kérdezte, majd visszanyújtotta a mobilom.
- Hát én nem tudom, de én most szerintem megyek. Ezt meg kell beszélnem anyámmal. - köszöntem el újra, és hátat fordítva bementem a házba.
Az üzenet egy idegen számról jött, de tudtam hogy ki az. Már csak azért is mert odaírta a nevét, meg csak ő rendez bulit, amire én meg vagyok hívva.
A fejemben csak ez a két szó járt:
Ottalvós lesz!
Dénes voltam. :)
Nem arról van szó, hogy én ebbe nem vagyok benne. Én benne vagyok, ha mások is ott alszanak. De jelenleg meghökkentett az, hogy Dzseni nem kapott ilyen üzenetet, csak én.
- Anya! - szaladgáltam össze-vissza azt ordibálva, hogy anya.
- Ne sikíts már! - jött elő a nappaliból Peti.
- Hol van anya? - kérdeztem eltekintve a beszólásától.
- Szerinted miért én vittelek ki titeket a városba? - kérdezte fel sem nézve az újságból.
- Ahj. - legyintettem kissé feldúltan és eszembe jutott, hogy anya dolgozni van.
Felmentem az emeltre, azonban nem az én szobámba vettem az irányt, hanem a Daniéba. Ezt a bulis dolgot vele is kellet intéznem. Halkan lenyomtam a kilincset, hogy Peti még csak véletlenül se hallja meg, hogy mit csinálok.
- Szia. - köszöntem suttogva.
- Szia. - köszönt vissza engem utánozva.
- Ez nem vicces. - mondtam komoly fejjel.
- Akkor miért suttogunk? - kérdezte még mindig halkan.
- Jó. - emeltem fel a hangom. - Leszarom.. Arról van szó, hogy lesz egy buli.
- Buli? Hol? - kérdezte izgatottan én pedig csak vigyorogva figyeltem, hogy a hí hallatán ennyire felspanolt lett.
- Egyik osztálytársam rendezi és azt mondta, hogy azt hívhatok akit akarok. És..Hát rád gondoltam. - mondtam a hajamat birizgálva.
- Benne vagyok. Mikor és hol lesz ez?
- Öhm. Holnap lesz és majd együtt elmegyünk. De még előtte el kellesz mennem Dzsenihez, szóval.. Jössz velem. - közöltem a tényeket, mire ő csak bólintott egyet.
Mikor már mindent lerendeztem vele, átmentem az én szobámba és egy nagy lendülettel ledobtam a szatyrokat az íróasztalom mellé, én pedig bedőltem az ágyba.
Olyan apróságokon kezdtem el gondolkozni, hogy vajon mivel lehetne még elütni az időt, hiszen még dél sincs. Vagy hogy mit vegyek majd fel az új nadrágomhoz. Eszembe sem volt arra gondolni, hogy miért ottalvós ez a buli. Amit még nem nagyon értettem, hogy egy ilyen bulin, biztos sokan lesznek. Most akkor mindegyik ember ott alszik? Csak még nem küldte el mindenkinek az üzit? Nem értem..
A gondolataimból a telefonom ébresztett fel. Gyorsan érte nyúltam és meg sem nézve a kijelzőt, felkaptam.
- Halló? - szóltam bele.
- Én is kaptam üzit. - hallottam meg Dzseni hangját és egy nagyot felsóhajtva megkönnyebbültem.
- Akkor.. Te mit viszel? Mert én a pizsamámat tuti nem fogom elvinni. - röhögtem el magam. - Feszítenék ott a jó felnőttes kutyás narancssárga pizsimbe.
- Hát én sem a pizsimet viszem az tuti. - nevetett fel jóízűen. - Hát.. Kerítek valami cicagatyát meg egy egyszerű pólót.
- Ja, szerintem én is. Öhmm.. Amúgy te hogy mondod anyudnak?
- Mit?
- Hát.. Ezt az ottalvós izét.
- Hát.. Ezt az ottalvós izét.
- Ne parázz már. Én 16 te 17 éves vagy.. Egy ilyenre már csak elenged ilyen korban.. - magyarázta Dzseni jogosan.
- Igaz.. - értettem egyet, azonban hallottam, hogy valaki kopog az ajtómon, így gyorsan elköszöntem Dzsenitől.
- Rendben akkor majd beszélünk. - köszönt el, majd gyorsan leraktam a telefont és egy igennel behívtam a személyt.
A kinyílt ajtó mögül anya kukucskált befelé.
- Apád mondta, hogy kerestél. - jött be mosolyogva.
- Nem az apám!!! - kiáltottam rá.
- Mindegy.. - legyintett. - Mit szerettél volna? - jött egyre beljebb a szobámba, végül pedig leült az ágyam szélére.
Felültem én is törökülésben és sorolni kezdtem neki a ma történteket.
- Tehát. - szedte össze minden gondolatát. - Beleszerettél egy nadrágba ami le volt árazva, ennek örülök. Mármint annak, hogy leárazva vetted. Annak viszont már kevésbé örülök, hogy jött egy üzenet egy fiútól akit még csak nem is ismerek és elhívott ottaludni.. - összegezte a dolgokat.
- Ahhj. De Dzseni is ott lesz... - kezdtem meg győzködési hadműveletemet. - Meg Dani is.. - jutott eszembe.
- Estére eldöntöm rendben? - nézett rám szép barna szemeivel.
- Hát jó. - sóhajtottam fel.
Másnap
Reggel, vidáman kezdtem el készülődni a Papa Roach - To be loved című számára.
Boldog percem okai nem más mint az, hogy anya elengedett a bulira úgy, hogy ott is aludhatok, illetve gondolkoztam egy kicsit és arra jutottam, hogy magasról teszek Petire. Mármint.. Nem tilthatja meg, hogy kivel beszélhetek és kivel nem. Kivel találkozhatok és kivel nem.
Mai napomat nem úgy indítottam, hogy kidobáltam mindent a szekrényemből, mert már tegnap este kikészítettem szépen a ruhát amit felveszek. Leginkább a hajammal és a sminkemmel bajlódtam többet, de nem nagyon aggódtam, mert csak ötre kellett átmennem Dzsenihez. Dani és anya nem is nagyon érették, hogy miért kezdek már el délelőtt készülődni, de ezt ők nem érhetik. Ez egy rossz szokásom...
Boldog percem okai nem más mint az, hogy anya elengedett a bulira úgy, hogy ott is aludhatok, illetve gondolkoztam egy kicsit és arra jutottam, hogy magasról teszek Petire. Mármint.. Nem tilthatja meg, hogy kivel beszélhetek és kivel nem. Kivel találkozhatok és kivel nem.
Mai napomat nem úgy indítottam, hogy kidobáltam mindent a szekrényemből, mert már tegnap este kikészítettem szépen a ruhát amit felveszek. Leginkább a hajammal és a sminkemmel bajlódtam többet, de nem nagyon aggódtam, mert csak ötre kellett átmennem Dzsenihez. Dani és anya nem is nagyon érették, hogy miért kezdek már el délelőtt készülődni, de ezt ők nem érhetik. Ez egy rossz szokásom...
- Na kész is vagyok. - mentem le ugrándozva a lépcsőn, begöndörített hajam pedig úgy ugrált velem együtt.
- Woow. Gyönyörű vagy! - dicsérte meg Dani a megjelenésemet és a karórájára nézett, majd pedig rám.
- Még csak 10 óra...
- És?
- Mit fogsz csinálni te ötig? - nézett rám egy kicsit aggódóan.
- Francba.. - dőltem le a fotelba. - Nem tudom... Menjünk el valamerre.
- De szét fog jönni a hajad! - mondta a kelleténél sokkal magasabb hangon, egy hisztis libát utánozva.
- Ez? - mutattam a hajamra. - Van rajta egy kiló hajlakk, nyugi. - nevettem fel, majd Dani mögé néztem, ahol Petit pillantottam meg.
- És.. Hova akarsz te menni? - tért vissza a témára.
- Sehova. - ráztam meg a fejem, majd felpattantam a fotelből.
***
Kínkeserves órák után végre eljött az öt óra is.
Danival elmentünk Dzsenihez, majd ott is eltöltöttünk egy félórát, mert Dzseni ide-oda rohangált, hogy ezt meg azt nem találja, így késve érkeztünk meg a bulira.
Már az utca végéről hallottuk, ahogy a zene bömböl a házból a szomszédok nagy örömére.
Már az utca végéről hallottuk, ahogy a zene bömböl a házból a szomszédok nagy örömére.
- Sziasztok. - nyitotta ki az ajtót Dénes vigyorogva.
- Na ebbe már van valamennyi. - súgtam oda Daninak és Dzseninek, mire ők csak lehajtott fejjel elvigyorodva pásztázni kezdték a földet.
- Már azt hittem, hogy nem jöttök. - ölelt meg minket egyesével és bevezetett a házba.
- Woow. - ámultunk el mind a hárman, és tátott szájjal néztünk végig a házban.
A lakás egyszerűen gyönyörű volt. A nappaliban bőrbútorok, felettük pedig különböző képek díszelegtek. A házban mindenhol fapadló volt kivéve a konyhában. Bár a lakásban kevés virág volt, helyettük különböző csecsebecsék villogtak.
- Egyetek, igyatok, érezzétek otthon magatokat! - kiáltotta, majd hátat fordítva, odasétált 4 csaj közé és táncolni kezdett. Nem sokkal később Dani is felszívódott, így ketten maradtunk Dzsenivel.
- Nézzünk már körbe egy kicsit. - vigyorgott. - Kíváncsi vagyok a szobájára.
- Egyetek, igyatok, érezzétek otthon magatokat! - kiáltotta, majd hátat fordítva, odasétált 4 csaj közé és táncolni kezdett. Nem sokkal később Dani is felszívódott, így ketten maradtunk Dzsenivel.
- Nézzünk már körbe egy kicsit. - vigyorgott. - Kíváncsi vagyok a szobájára.
- Gondolom az emeleten lesz. - mutattam a lépcső felé.
- Ja. - értett egyet, majd megfogta a kezemet, hogy a tömegbe nehogy eltűnjek.
Felmentünk a lépcsőn és egy ismét bőrkanapéval találtuk szembe magunkat.
- Van pééénz. - mondta Dzseni.
- Az van. - mondtam, majd a fal mellett a képeket nézegetve egyre jobban közeledtem két ajtó felé.
- Na melyik legyen az? - értem oda a két ajtóhoz.
- Alma, alma, piros alma, zöld levelű piros alma leesett a fáról bumm. - mondta Dzseni a mondókát és a végén az ujja megállapodott a bal oldali ajtónál.
- Te nyiss be! - mondtam gyorsan Dzseninek, mielőtt közölné, hogy én megyek be először.
Lassan lenyomta a kilincset, majd óvatosan belesett a kis résen, majd mikor látta, hogy senki nincs bent, megkönnyebbülten felsóhajtott és bement a szobába. Utána mentem és gondosan bezártam magam mögött az ajtót, hogy senki se lássa, mi itt vagyunk.
- Ez lesz az ő szobája. - nézett végig a kupis szobán. Farmernadrágok, ingek és pólók hevertek szanaszét az ágyon, rengeteg összegyűrt papír szóródott szét a kuka mellett, a falon pedig különböző rapperekről való poszer lógott.
- Ez már szoba.. - mondta kuncogva Dzseni, majd megakadt a tekintete az íróasztalon.
- Ezt figyeld! - emelte fel a lapokat az asztalról és egyet felém nyújtott.
Egy dalszöveg volt rajta, ami meg kell mondani.. Gyönyörű volt. A lap tetején egy név volt felírva. Vanda.
Biztos szerelmes.. Aha.. Gondoltam én. Ugyanis Dzseni tovább adogatta a kezembe a lapokat és mindegyik lapon ugyan az a szöveg állt. Szóról szóra az állt mindegyiken, kivéve a nevek voltak mások. Valamelyikre, Bianka, valamelyikre Zita vagy akár Fanni volt ráírva. Tovább nézegettük a lapokat, hogy melyikre milyen név van felírva, amikor Dzseni teljesen lesokkolódott.
- Mi van? - léptem oda hozzá.
- Ez a te neved. - fordította felém a lapot.
- Nem lehet. - nevettem fel kényszerből, majd kikaptam a kezéből a levelet.
- Más Adrienn is lehet a suliba. Sőt lehet, hogy nem is idejár akinek ezt a levelet adni akarta.
- Nézd már meg a dátumot. - bökött ujjával a lap aljára.
- És?
- Ezt tegnap írta.. Téged nem olyan régóta ismer..
- Inkább hagyjuk.. - hajtottam vissza lapot és visszaraktam az asztalra. - Menjünk bulizni. - mentem ki a szobából, Dzseni pedig jött utánam.
Leérve a lépcsőn mindenki ugyan úgy táncolt, mint eddig.
Leérve a lépcsőn mindenki ugyan úgy táncolt, mint eddig.
- Gyertek táncolni! - nyomott a kezünkbe Roli egy-egy pohár italt és magával rántva bevitt minket a tánctérre.
2013. október 25., péntek
Tömegnyomor, vásárlás
-...lenne egy buli.. - kezdtem bele.
- Szó sem lehet róla. - vágta rá kapásból.
- Ahhj, még végig sem mondtam. - mondtam nyűgösen.
- Nem érdekel. Nem mehetsz sehova és itt sem lehet egy buli sem.
- Anyaaaa. - hisztiztem tovább. - Dani is jönne. - mondtam, mire felsóhajtott egy nagyot és rám nézett.
- Nagyon menni akarsz mi?
- Igen. - bólintottam.
- Nem bánom, legyen.. - mondta hanyagul, én pedig rögtön a nyakába ugrottam.
- Köszönöm, köszönöm, köszönööm! - óbégattam boldogan, közben szorosan ölelgetni kezdtem magamhoz.
- Na, de.. - toltam el magamtól. - Kell valami ruha.. - tértem rá a másik lényeges dologra.
- Van egy rakat ruhád, mi itt a gond? - nézett rám furcsán.
- De azok nem jók, szóval a pénzemből bemennénk majd Dzsenivel a városba nézni valamit.
- Te pénzed, arra költöd amire akarod. - legyintett.
- Szó sem lehet róla. - vágta rá kapásból.
- Ahhj, még végig sem mondtam. - mondtam nyűgösen.
- Nem érdekel. Nem mehetsz sehova és itt sem lehet egy buli sem.
- Anyaaaa. - hisztiztem tovább. - Dani is jönne. - mondtam, mire felsóhajtott egy nagyot és rám nézett.
- Nagyon menni akarsz mi?
- Igen. - bólintottam.
- Nem bánom, legyen.. - mondta hanyagul, én pedig rögtön a nyakába ugrottam.
- Köszönöm, köszönöm, köszönööm! - óbégattam boldogan, közben szorosan ölelgetni kezdtem magamhoz.
- Na, de.. - toltam el magamtól. - Kell valami ruha.. - tértem rá a másik lényeges dologra.
- Van egy rakat ruhád, mi itt a gond? - nézett rám furcsán.
- De azok nem jók, szóval a pénzemből bemennénk majd Dzsenivel a városba nézni valamit.
- Te pénzed, arra költöd amire akarod. - legyintett.
***
- Elállt az eső..- szóltam bele a telefonba. - Tudod mit jelent ez? - kérdeztem, közben az ablakban álltam és néztem, ahogy a nap kezd kibújni a felhők mögül.
- Szia Adrienn. - hallottam meg Dzseni apukájának a hangját a vonal másik végéről.
- Óh, elnézést. Nem tudtam, hogy maga az. - kezdtem el magyarázkodni.
- Semmi gond. - nevetett bele a telefonba. - Dzseni éppenséggel fürdik, mert mondott valami olyasmit, hogy mentek a városba.
- Igen. - erősítettem meg.
- Meg mondom, hogy kerested.
- Köszönöm, viszlát. - köszöntem el.
Hát ez ciki volt... Amíg Dzseni készülődött, én is bedugtam a fejemet a szekrénybe, hogy megnézzem mit is vegyek fel. Furcsa ez a lány logika.. Végignézve a szekrényembe, tényleg rengeteg ruhám van. Ebből van olyan amit aligha egyszer felvettem és van amit még most is rendszeresen hordok. Most tényleg gondosan fogok vásárolni és olyat veszek ami tényleg, de tényleg tetszik nekem.
Hosszas gondolkodás után, úgy döntöttem, hogy a Guns n Roses-es póló rajtam marad és csak a nadrágot veszem át.
Később a telefonom is csörögni kezdett.
- Szia. - szóltam bele.
- Szia. Na akkor megyünk? - tért a lényegre.
- Aha. Tizenöt perc múlva a buszmegállóba.
- Oké, ott tali, hello.
És mi ennyivel el is intéztük.
Felhúztam a bakancsomat, majd odakiáltottam anyának egy "majd jövök" féle köszönést.
***
A buszmegállóban az emberek csak úgy nyüzsögtek. Rengetegen voltak, ebből a legtöbben diákok.
- Sziaa. - kapta el a kezemet Dzseni a tömegből.
- Mi ez a sok ember? - kérdeztem köszönés nélkül.
- Azt jó lenne tudni.. - szólalt meg mellettünk egy alacsony szőke hajú, szemüveges lány. - Csak a városba mennék be igazolványt csináltatni, de még itt is nyomorognom kell. - mondta mérgesen, mire valaki könyökkel belevert az oldalamba.
- Heee! Ember! - kezdtem hőbörögni. - Vigyázz már! - szóltam rá az idegenre, mire az megfordult és morogva elnézést kért.
- Én is így gondoltam.. - szóltam vissza. - Na tehát.. Nem lenne egyszerűbb, ha talán anya kivinne minket? - tértem vissza az eredeti témához.
- De! - vágta rá reflexből Dzseni.
- Oké, akkor gyere! - fogtam meg Dzseni kezét. - Neked pedig sok sikert! - mosolyogtam a lányra. Ő csak biccentett egyet, majd eltűnt a tömegben.
Dzseni kezét húzva, mi is kikászálódtunk a nyomorból és sebesen nyomkodni kezdtem a telefonom képernyőjét.
- Szia anya!..Mi?..Nem! Nincs semmi baj!...Ki kéne minket vinni a városba!...Neem, tényleg nincs semmi!!.. Ja hogy most dolgozol?..Wáá.. Ne!...Őt ne!...Ahhj..Nem bánom... Oké...Szia, szeretlek. - hadartam a telefonba, végül pedig Dzseni nagy szemekkel nézett rám, hogy mi van már.
- Fúú.. Peti jön értünk, mert anya dolgozik.. - mondtam felháborodva.
- Az szar ügy.. - mondta egy rágón csámcsogva.
- Az..
- Sziaa. - kapta el a kezemet Dzseni a tömegből.
- Mi ez a sok ember? - kérdeztem köszönés nélkül.
- Azt jó lenne tudni.. - szólalt meg mellettünk egy alacsony szőke hajú, szemüveges lány. - Csak a városba mennék be igazolványt csináltatni, de még itt is nyomorognom kell. - mondta mérgesen, mire valaki könyökkel belevert az oldalamba.
- Heee! Ember! - kezdtem hőbörögni. - Vigyázz már! - szóltam rá az idegenre, mire az megfordult és morogva elnézést kért.
- Én is így gondoltam.. - szóltam vissza. - Na tehát.. Nem lenne egyszerűbb, ha talán anya kivinne minket? - tértem vissza az eredeti témához.
- De! - vágta rá reflexből Dzseni.
- Oké, akkor gyere! - fogtam meg Dzseni kezét. - Neked pedig sok sikert! - mosolyogtam a lányra. Ő csak biccentett egyet, majd eltűnt a tömegben.
Dzseni kezét húzva, mi is kikászálódtunk a nyomorból és sebesen nyomkodni kezdtem a telefonom képernyőjét.
- Szia anya!..Mi?..Nem! Nincs semmi baj!...Ki kéne minket vinni a városba!...Neem, tényleg nincs semmi!!.. Ja hogy most dolgozol?..Wáá.. Ne!...Őt ne!...Ahhj..Nem bánom... Oké...Szia, szeretlek. - hadartam a telefonba, végül pedig Dzseni nagy szemekkel nézett rám, hogy mi van már.
- Fúú.. Peti jön értünk, mert anya dolgozik.. - mondtam felháborodva.
- Az szar ügy.. - mondta egy rágón csámcsogva.
- Az..
***
- Végre.. - szálltam be a kocsiba Dzsenivel együtt.
- Igen, nekem is nagy öröm, hogy téged meg a barátnődet kell hurcolásznom... - mondta cinikusan, közben szemeit unottan forgatni kezdte. - Örülj, hogy legalább kiviszlek titeket és nem a buszon kell állnotok.
- Igaza van. - szólt oda Dzseni halkan.
- Jó, kösz. - ismertem el nem túl kedvesen.
Vállat vonva tovább nézelődtem a ruhák között, mikor megpillantottam egy csőnadrágot, ami fekete és szakadt volt.
- Én.. Azt hiszem.. Szerelmes vagyok. - mondtam ragyogó szemekkel és leemeltem a számomra csodás darabot.
***
Mivel Peti csak a parkolóban dobott ki minket, kellett egy kicsit sétálnunk. Beszélgetve értünk oda a pláza főbejáratához és hagytuk, hogy a tömeg csak úgy sodorjon befelé.
- Na akkor hova vegyük az irányt? - húzott félre Dzseni.
- Öhhm.. - néztem körbe. - Szerintem nézzünk először szét. - javasoltam.
- Oké. - mondta, majd megindultunk.
Kacagva, nevetve mászkáltunk össze vissza jó tinilányok módjára. Ha a kirakatban megláttunk egy szép ruhadarabot, bementünk a boltba közelebbről is szemügyre venni. Legtöbbször üres kézzel léptünk ki, mert azért mi sem engedhetünk meg mindent magunknak. Az árak mindenhol az egekben voltak...
Kacagva, nevetve mászkáltunk össze vissza jó tinilányok módjára. Ha a kirakatban megláttunk egy szép ruhadarabot, bementünk a boltba közelebbről is szemügyre venni. Legtöbbször üres kézzel léptünk ki, mert azért mi sem engedhetünk meg mindent magunknak. Az árak mindenhol az egekben voltak...
- Miért ilyen drága minden? - mondta hitetlenkedve Dzseni, mikor visszarakott egy fekete toppot, amire az volt ráírva fehérrel, hogy : Rock n' Roll!
- Én.. Azt hiszem.. Szerelmes vagyok. - mondtam ragyogó szemekkel és leemeltem a számomra csodás darabot.
- Mások cipőkbe, te pedig egy nadrágba leszel szerelmes. Egy olyan nadrágba, ami úgy néz ki, mintha valami kutya játszott volna vele. - nevetett fel.
- Hát na.. Tudom, hogy neked is tetszik. - néztem rá vigyorogva.
- Ja, nem rossz. - mondta, és mellém lépve megnézte a cédulát amin az ár szerepelt.
- Mennyi?
- Le van árazva.. 20%-kal olcsóbb.
- Le van árazva.. 20%-kal olcsóbb.
- Jó, de az eredeti árat mond már. - sürgettem.
- Négyezer.
- Négyezernek a húsz százalékaaa. - kezdtem el gondolkozni, fejben számolni. - Ezer.. Négyezerből ezer az háromezer.. - vezettem le szóban a megoldásomat.
- Mégis érdemes volt bemenni matek órára. - röhögte el magát Dzseni.
- Ja. Elmegyek felpróbálom. - vettem az irányt a próbafülkék felé. Dzseni ott maradt és elmélyült a nagy nézelődésbe, hátha ő is rálel valami jó cuccra.
Később visszatértem hozzá és beledobtam a kosarunkba a nadrágot. Ez is ritka, hogy ami a kezembe akad az jó is rám...
***
Hazaérve mind a kettőnk tudott venni valamit. Dzseni egy fekete pólót vett, amin egy metál villát mutató kéz van. Ezenkívül még közösen vettünk egy piros és egy zöld színű hajspray-t is. Végül pedig beültünk a mekibe és ettünk valamit.
- Holnap hányra menjek át? - kérdeztem a kapunknak nekidőlve.
- Hánykor is kezdődik? Fél hat?
- Aha..
- Akkor.. Gyere át ötre és akkor együtt elindulunk..
- Aha..
- Akkor.. Gyere át ötre és akkor együtt elindulunk..
- Oké.. Na akkor holnap! - öleltem meg.
2013. október 23., szerda
Egy jól indult nap
Szép napot mindenkinek! :)
Mivel ma október 23.-át ünneplünk, nincs iskola. Múlthét vasárnapján elég rövidke kis részt raktam fel, gondoltam hozok most egyet nektek, amit próbáltam hosszabbra megírni.
Jó olvasást! :)
- Te hova készülsz? - nyitott be Dani a szobámba, közben végignézte, ahogy a szekrényemben matatok a kedvenc ruhadarabom után.
- Iskolába? - kérdeztem vissza furcsán.
- Ostoba. - nevetett fel. - Hosszú hétvége van.
- Mi? Miért? - ejtettem le a kezemből a fekete Guns n Roses-es feliratú pólómat.
- A tanároknak ma valami megbeszélés vagy mi a halál van.. - mondta hanyagul és kiment a szobámból.
Körülbelül 10 percig néztem hol a pólómra, hol pedig a szekrényemre. Ha már hosszú hétvége van, valahogy csak ki kellene használni. Nem de?
Átöltöztem és mivel még elég korán volt sok mindent nem tudtam csinálni, hát lementem reggelizni.
- Reggelt anyaa! - köszöntem anyának bazsalyogva, mire ő megfordult a tengelye körül és csodálkozva nézett rám.
- Hát te? Miért nem alszol még?
- Azt hittem, hogy ma van suli. - kacagtam fel.
- Értem. - fordult vissza és tovább főzött valamit.
- Ez.. mi ez? - álltam oda mellé, és undorodva néztem arra amit kotyvaszt.
- Tegnap a neten találtam recepttel együtt. - mutatott a pulton heverő kis lapra, amin a recept állt.
- Aha. - húztam el a számat.
- Csak.. A képen egyáltalán nem így nézett ki. - mondta anya aggódóan, majd rám nézett és mind a kettőnkből kitört a nevetés.
- Majd belejössz. - ütögettem meg a vállát, és elővettem a nutellás üveget.
Kentem magamnak egy szelet mogyorókrémes kenyeret több kevés sikerrel. Mivel amilyen szerencsétlen vagyok, ahogy vettem volna le a tányérral együtt a kaját, a kezem megcsúszott a megkent kenyér pedig leesett a földre. Hozzátenném, hogy a nutellás része nézett a földre..
- Aaaaahj. - mondtam enyhén hisztisen, mire anya csak felnevetett.
- Takarítsd fel! - utasított.
- Persze, persze. - legyintettem hanyagul és elindultam lemosni a csempére ragadt nutella maradványt.
Mivel ma október 23.-át ünneplünk, nincs iskola. Múlthét vasárnapján elég rövidke kis részt raktam fel, gondoltam hozok most egyet nektek, amit próbáltam hosszabbra megírni.
Jó olvasást! :)
- Te hova készülsz? - nyitott be Dani a szobámba, közben végignézte, ahogy a szekrényemben matatok a kedvenc ruhadarabom után.
- Iskolába? - kérdeztem vissza furcsán.
- Ostoba. - nevetett fel. - Hosszú hétvége van.
- Mi? Miért? - ejtettem le a kezemből a fekete Guns n Roses-es feliratú pólómat.
- A tanároknak ma valami megbeszélés vagy mi a halál van.. - mondta hanyagul és kiment a szobámból.
Körülbelül 10 percig néztem hol a pólómra, hol pedig a szekrényemre. Ha már hosszú hétvége van, valahogy csak ki kellene használni. Nem de?
Átöltöztem és mivel még elég korán volt sok mindent nem tudtam csinálni, hát lementem reggelizni.
- Reggelt anyaa! - köszöntem anyának bazsalyogva, mire ő megfordult a tengelye körül és csodálkozva nézett rám.
- Hát te? Miért nem alszol még?
- Azt hittem, hogy ma van suli. - kacagtam fel.
- Értem. - fordult vissza és tovább főzött valamit.
- Ez.. mi ez? - álltam oda mellé, és undorodva néztem arra amit kotyvaszt.
- Tegnap a neten találtam recepttel együtt. - mutatott a pulton heverő kis lapra, amin a recept állt.
- Aha. - húztam el a számat.
- Csak.. A képen egyáltalán nem így nézett ki. - mondta anya aggódóan, majd rám nézett és mind a kettőnkből kitört a nevetés.
- Majd belejössz. - ütögettem meg a vállát, és elővettem a nutellás üveget.
Kentem magamnak egy szelet mogyorókrémes kenyeret több kevés sikerrel. Mivel amilyen szerencsétlen vagyok, ahogy vettem volna le a tányérral együtt a kaját, a kezem megcsúszott a megkent kenyér pedig leesett a földre. Hozzátenném, hogy a nutellás része nézett a földre..
- Aaaaahj. - mondtam enyhén hisztisen, mire anya csak felnevetett.
- Takarítsd fel! - utasított.
- Persze, persze. - legyintettem hanyagul és elindultam lemosni a csempére ragadt nutella maradványt.
***
- Na kész is. - pattantam fel. Úgy döntöttem, hogy mivel jelenleg megutáltam a nutellát, nem is reggeliztem csak felmentem és fogat mostam.
Elővettem a kék fogkefémet és elkezdtem volna fogat mosni, de szerencsére nem tettem. A számhoz emeltem volna a fogkefét amikor észleltem, hogy fogkrém helyett egyszerűen folyékony szappant nyomtam rá.
- Most ez komoly? - dünnyögtem magamban.
Így indult a mai napom.
***
Az idő egyszerűen, sehogy sem akart haladni. A szobámba fel le járkáltam közben pedig másodpercenként néztem rá az órára. Lefeküdtem az ágyra, és csak vártam. Újra rápillantottam az órára és még csak kemény 3 perc telt el, pedig úgy éreztem mintha már fél órája az ágyon gubbasztanék. Hurrá nekem, amiért nem volt eszembe, hogy ma nincs suli. Dzseni és még biztos alszik, ezért hozzá sem tudok átmenni.
Felálltam az ágyból és kinéztem az ablakon. Az időjárás sem volt a legjobb. Korom fekete volt az égbolt és a szél is fújt. Biztos voltam benne, hogy egyszer az eső is elkezd esni.
Amit gondoltam fél óra múlva be is következett.
Amit gondoltam fél óra múlva be is következett.
Éppen a szemetet vittem ki amikor az eső eleredt. Unottan néztem fel az égre, és hagytam, hogy a vízcseppek eláztassák az arcomat. Később egy nagyot villámlott én pedig hatalmasat ugrottam, közben felsikítottam.
- Adri! Telefon! - kiabált anya az ajtóból.
- Jövök! - futottam be, majd kikaptam kezei közül a készüléket.
- Halló? - szóltam bele.
- Szia Adrii! - hallottam meg Dzseni hangját.
- Szia. - köszöntem. - Azt hittem, hogy alszol, ezért nem hívtalak.
- Dehogyis. Most keltett fel az eső. Mindegy. Menj fel fb-re.. Most! - hadarta boldogan.
- Minek? - kérdeztem értetlenül, közben pedig megindultam felfelé a szobámba.
- Majd meglátod. - mondta és éreztem, hogy elvigyorodik.
- Oké, akkor fb-n beszélünk tovább. Szia. - köszöntem el, majd letettem a telefont.
Izgatottan kapcsoltam be a gépet és léptem be facebookra. Jött egy ismerősnek jelölésem és két üzenetem is.
Először rákattintottam arra hogy ki jelölhetett be. A képernyőn újdonsült padtársam azaz Horváth Dénes neve villogott. Gondolkodás nélkül rányomtam a "megerősítés" gombra és rátértem az üzenetekre.
Az egyiket Dzseni, a másikat pedig Dénes írta. Másolom...
Horváth Dénes
Horváth Dénes
Szia:)) Figyelj csak, mivel itt van ez a hosszú hétvége izé, gondoltam valamivel elüthetnénk az időt. Csak igazolj vissza és utána leírom, hogy miről is van szó. :)
Tóth Dzsenifer
Gyere már fel! Istenem, mit csinálsz te eddig? Alszol? Told már fel a seggeeeeeeeeeeed!!!
Gyere már fel! Istenem, mit csinálsz te eddig? Alszol? Told már fel a seggeeeeeeeeeeed!!!
Mosolyogva bámultam az üzenetet és rögtön vissza is írtam neki, hogy vagyok. Csak nem értettem a felhajtást.. Végig görgetve a kezdőlapon semmi érdekes nem történt. Mindenki a szokásos szívfájdalmát fejezte ki különböző idézetes képekkel vagy akár szövegekkel.
Varga Adrienn
Nem értem. Mi történt? Semmi érdekes nincs itt fent.
Tóth Dzsenifer
Te nem kaptál üzenetet? :o
Varga Adrienn
Nem, csak tőled meg Dénestől. Dénes annyit írt, hogy itt van ez a hosszú hétvége és valahogy elakarja ütni az időt, amiben totál egyetértek, mert teljesen szétunom az agyam...
Nem értem. Mi történt? Semmi érdekes nincs itt fent.
Tóth Dzsenifer
Te nem kaptál üzenetet? :o
Varga Adrienn
Nem, csak tőled meg Dénestől. Dénes annyit írt, hogy itt van ez a hosszú hétvége és valahogy elakarja ütni az időt, amiben totál egyetértek, mert teljesen szétunom az agyam...
Tóth Dzsenifer
Jaa, akkor még nem írta le konkrétan.. Elmondjam én vagy megvárod amíg ő elmondja?
Varga Adrienn
Majd Dénes elmondja.
Majd Dénes elmondja.
Tóth Dzsenifer
Hát oké..
Tovább beszélgettünk mindenféléről, de leginkább Dzseni boldog perceit figyeltem. Olyanokat írt, hogy "úúúh*-*" meg "wáááá". Fogalmam sem volt, hogy minek örült ennyire de pár perccel később meg is tudtam, ugyanis Dénes feljött fb-re.
Horváth Dénes
Köszi a visszaigazolást.:) Na arról van szó, hogy lenne holnap nálunk egy buli. Ha van valami ismerősöd, akár fiú akár lány, jöhet nyugodtan. Holnap 17:30-kor nálunk. ;)
Varga Adrienn
Különösebb ismerősöm nincs, csak akiket a suliból ismerek. Biztos ismered a végzős Danit.. Tudod.. Na.. őt elviszem magammal.
Horváth Dénes
Ja, ismerem. Barátod vagy mi?
Varga Adrienn
Dehogyis. :D :D :D Vele élek, mert a szüleink együtt vannak.
Horváth Dénes
Ja..Értem. :D.. Akkor a buliba benne vagy?
Varga Adrienn
Simán. De nincs ruháám :( Mibe menjek?
Horváth Dénes
Nem kell kiöltözni, elég valami laza öltözködés.. Így is úgy is szép vagy. ;)
Varga Adrienn
Varga Adrienn
Aranyos vagy, köszi:)
Horváth Dénes
:) Én viszont most lépek, akkor holnap. Szia. :)
Varga Adrienn
Szia.:)
Ezek után már én is teljesen fel voltam pörögve. Ennek csak annyi az oka, hogy visszaemlékezve a legelső bulinkra, elég jól sikerült leszámítva azt a szar vihart. Gondoltuk miért is ne.. Ez majd tuti máshogy fog sikerülni.
Tóth Dzsenier
Vásárolni kell mennünk!
Varga Adrienn
Dzseni.. Csak úgy mondom, hogy kint fúj a szél, esik az eső és villámlik. Mégis hogy akarsz te így elmenni?
Tóth Dzsenifer
Ahhj már. Megvárjuk míg eláll.
Varga Adrienn
Hát oké. Ha elállt felhívlak. Most viszont megyek, megbeszélem ezt anyámmal.
Ezzel kiléptem mindenből és kikapcsoltam a gépet.
Leszaladtam a lépcsőn és anya még mindig a konyhában volt.
- Anya! Beszélnünk kell! - kiáltottam vidáman.
- Na hova akarsz már menni?
- Milyen jól ismersz. - döbbentem le teljesen.
- Volt rá időm. - mosolygott rám.
- Na mindegy, szóvaaaal.....
2013. október 20., vasárnap
Csillagos ég
Ahogy beléptem a házba, anya nagy szemekkel nézett rám.
- Na? - szólalt meg végül.
- Mi na? - néztem rá értetlenül, mert nem értettem, hogy mit akar megtudni.
- Hát mi volt a baj Dzseniéknél?
- Ja.. - nevettem fel hangosan. - Vettek egy kecskét és el kellett kapni. - röhögtem még mindig jóízűen.
- Kecske? De minek? - értetlenkedett anya.
- Ahh. Csak az apja akart venni, mert már kiskora óta szeretett volna egyet. A legjobb az egészben, hogy a kecske menet közben leszarta Dzseni ágyneműhuzatát, amin a kedvenc bandája volt. - meséltem neki teljesen beleélve magam.
- Nem semmi. - mondta elképedve.
- Az. Na de megyek, mert még tanulnom is kéne. - köszöntem el, majd egy puszit nyomva az arcára felindultam a szobámba.
Szerencsémre most nem találkoztam Danival, de ettől eltekintve nagyon halkan közlekedtem a fapadlós folyosónkon.
Valahogy éreztem, hogy ezt nem fogom megúszni, ugyanis ahogy közeledtem a szobám felé a padlón egy olyan helyre léptem, ahol recseg, ezért utána már hallottam is, ahogy Dani szobájának a kilincse lenyitódik.
- A fenébe. - mondtam halkan konkrétan magamnak.
Megfordultam és egy nagy mosolyt az arcomra erőltetve köszöntöttem őt.
- Gáz van? - nézett rám rezzenéstelen arccal.
- Te aztán nem szarozol..
- Hát nem.. Alig találkozunk egy nap, ha meg találkozunk akkor rögtön elmész. Mintha kerülnél.. - mondta, közben tekintetét belefúrta az enyémbe. Mivel így alig tudtam a szemébe nézni, hol a földet, hol pedig egy szépen bekeretezett, családi fotót a falon. A képen Dani, Peti illetve egy gyönyörű szép, hosszú szőke hajú lány állt. Dani anyukája biztos nem lehetett, ahhoz túl fiatal volt a csaj.
- Hahóóó! - csettintgetett Dani az orrom előtt, ezzel felébresztve a gondolataimból.
- Bocs. - ráztam meg a fejem.
- Lényegtelen. - legyintett mérgesen, majd hátat fordítva nekem, letrappolt a lépcsőn.
Feldúltan bementem a szobámba, majd becsaptam magam mögött az ajtót.
Kihúztam a fiókot, amiben a tankönyveim vannak, és nagy lendülettel hátra felé, az ágyamra dobáltam azokat amelyikre tanulni kell. Hála a drága fizika tanáromnak, pótolhatom az összes anyagot.. Milyen kedves..
- Na? - szólalt meg végül.
- Mi na? - néztem rá értetlenül, mert nem értettem, hogy mit akar megtudni.
- Hát mi volt a baj Dzseniéknél?
- Ja.. - nevettem fel hangosan. - Vettek egy kecskét és el kellett kapni. - röhögtem még mindig jóízűen.
- Kecske? De minek? - értetlenkedett anya.
- Ahh. Csak az apja akart venni, mert már kiskora óta szeretett volna egyet. A legjobb az egészben, hogy a kecske menet közben leszarta Dzseni ágyneműhuzatát, amin a kedvenc bandája volt. - meséltem neki teljesen beleélve magam.
- Nem semmi. - mondta elképedve.
- Az. Na de megyek, mert még tanulnom is kéne. - köszöntem el, majd egy puszit nyomva az arcára felindultam a szobámba.
Szerencsémre most nem találkoztam Danival, de ettől eltekintve nagyon halkan közlekedtem a fapadlós folyosónkon.
Valahogy éreztem, hogy ezt nem fogom megúszni, ugyanis ahogy közeledtem a szobám felé a padlón egy olyan helyre léptem, ahol recseg, ezért utána már hallottam is, ahogy Dani szobájának a kilincse lenyitódik.
- A fenébe. - mondtam halkan konkrétan magamnak.
Megfordultam és egy nagy mosolyt az arcomra erőltetve köszöntöttem őt.
- Gáz van? - nézett rám rezzenéstelen arccal.
- Te aztán nem szarozol..
- Hát nem.. Alig találkozunk egy nap, ha meg találkozunk akkor rögtön elmész. Mintha kerülnél.. - mondta, közben tekintetét belefúrta az enyémbe. Mivel így alig tudtam a szemébe nézni, hol a földet, hol pedig egy szépen bekeretezett, családi fotót a falon. A képen Dani, Peti illetve egy gyönyörű szép, hosszú szőke hajú lány állt. Dani anyukája biztos nem lehetett, ahhoz túl fiatal volt a csaj.
- Hahóóó! - csettintgetett Dani az orrom előtt, ezzel felébresztve a gondolataimból.
- Bocs. - ráztam meg a fejem.
- Lényegtelen. - legyintett mérgesen, majd hátat fordítva nekem, letrappolt a lépcsőn.
Feldúltan bementem a szobámba, majd becsaptam magam mögött az ajtót.
Kihúztam a fiókot, amiben a tankönyveim vannak, és nagy lendülettel hátra felé, az ágyamra dobáltam azokat amelyikre tanulni kell. Hála a drága fizika tanáromnak, pótolhatom az összes anyagot.. Milyen kedves..
***
Besötétedett, de én még mindig az ágyamon összekuporodva ültem, a kinyitott könyvek és füzetek között. A ceruzáim és tollaim szanaszét hevertek a bekapcsolt laptopom mellett. Néha-néha ilyen hisztis roham jött rám, hogy én ezt a büdös életbe sem fogom megtanulni, olyankor azzal biztattam magam, hogyha nem tanulok akkor semmire sem viszem majd az életben. Ez így elég hülyeségnek hangzik, de nem így van? :)
Rá még egy órára úgy ahogy sikerült megtanulnom mindent. Fáradtan és meggyötörten pakoltam el az ágyamról a könyveket, a tollakat a tolltartómba, majd pedig a táskámba.
Eltervezéseim szerint csak annyit csináltam volna, hogy elmegyek letusolni, hajat mosni és utána be is dőlök az ágyamba, de hát ez sem jött össze. Bár tanulás közben azt hittem mindjárt elalszok, egyszerűen nem jött álom a szememre.
Jött a szokásos tervem: az ablakban ülés és csillagok bámulása.
Odahúztam az íróasztalomnál lévő széket az ablak alá és elmerültem a mély űr ölelésében. Mikor a csillagokat nézem, mindenen eltudok egy kicsit gondolkozni. A nézelődés közben mindig úgy érzem, mintha teljesen egyedül lennék a világban. Magányt és szomorúságot vált ki belőlem, ugyan akkor bizakodóvá is tesz, hogy egy nap...talán...hátha elérem azt amit szeretnék, amit akarok.
Másnap
Rá még egy órára úgy ahogy sikerült megtanulnom mindent. Fáradtan és meggyötörten pakoltam el az ágyamról a könyveket, a tollakat a tolltartómba, majd pedig a táskámba.
Eltervezéseim szerint csak annyit csináltam volna, hogy elmegyek letusolni, hajat mosni és utána be is dőlök az ágyamba, de hát ez sem jött össze. Bár tanulás közben azt hittem mindjárt elalszok, egyszerűen nem jött álom a szememre.
Jött a szokásos tervem: az ablakban ülés és csillagok bámulása.
Odahúztam az íróasztalomnál lévő széket az ablak alá és elmerültem a mély űr ölelésében. Mikor a csillagokat nézem, mindenen eltudok egy kicsit gondolkozni. A nézelődés közben mindig úgy érzem, mintha teljesen egyedül lennék a világban. Magányt és szomorúságot vált ki belőlem, ugyan akkor bizakodóvá is tesz, hogy egy nap...talán...hátha elérem azt amit szeretnék, amit akarok.
Másnap
Reggel, mikor már kezdtem egy kicsit magamhoz térni, éreztem, hogy valami nagyon kemény és nyom. Kinyitottam a szemem és láttam, hogy a földön szétterülve fekszek a paplanommal a hasamon.
Nincs is jobb így felkelni, de a lényeg, hogy időben voltam, mert a telefonom ébresztőjére keltem fel.
2013. október 13., vasárnap
Dzseni új haverja, "Szaros"
- Egy pillanat. - állt félre Dzseni, kezében a csörgő telefonnal. Türelmesen megvártuk, amíg visszatér hozzánk, azonban telefonálás közben az arca egyre jobban elfehéredett, mint egy fal. Azt hittem, hogy ott rögtön elájul, szóval gyorsan odasiettem hozzá.
- Valami baj van? - néztem rá rémülten, de ő nem mondott semmit csak feltette a mutatóujját azzal jelezve, hogy várjak.
- De nagy baj van? - kérdezte a vonal másik végén lévő személyt. - Huuuh. - sóhajtott fel, végül pedig elköszönt egy "oké, mindjárt otthon vagyok" mondattal.
- Héé! - kiáltottam utána, mert gyorsan rohanni kezdett.
- Sietnem kell haza! Bocsi, sziasztok! - kiabálta vissza sem fordulva.
Ott álltunk Rolival, értetlenül. Fogalmunk sem volt, hogy mi lehet a gáz.
- Minden esetre, este felhívom majd.. - mondtam és megindultunk haza.
- Elment egynek. - mondtam fáradtan. - Felmegyek a szobámba. - mondtam és megindultam a lépcső felé. Mikor felértem, a folyosó végén Petit és Danit pillantottam meg. Nem akartam megzavarni a beszélgetésüket, így a tervem az volt, hogy halkan elosonok a szobámba, de mint mindig ez sem sikerült. Dani rögtön észre vett és vidáman megindult felém, hogy megölelhessen.
Átnéztem a hozzám közeledő srác válla felett és láttam, hogy Peti gyilkos tekintettel néz rám. Vettem az adást, tudtam mire gondol, így köszönés nélkül kikerültem Danit és bementem a szobámba. Magam mögött becsapta az ajtót, és ledobtam a szürke táskámat az ágyra. A helyiségben eléggé nagy volt a felfordulás, ezért arra gondoltam, hogy a csütörtök délutánomat egy nagy takarítással töltöm majd el.
- Ennek meg mi baja? - hallottam az ajtó másik oldaláról Dani döbbenettel teli hangját.
- Mindig is mondtam, hogy ez a lány idióta. - válaszolta hanyagul Peti.
- Te se lehetsz normális szerintem.. - vágott vissza neki Dani és becsapta szerintem a saját szobájának ajtaját.
Magamban azért egy kicsit elmosolyodtam, mert bár Danival a következő időben eléggé bunkó leszek, mégis engem véd és nem a saját apja oldalán áll.
A gondolataimból a telefonom csörgése ébresztett fel. Felkaptam a mobilt és elolvastam a kijelzőn villogó nevet.
- Szia Dzseni. - köszöntem neki.
- Szia. - röhögött bele. - Át tudsz jönni?
- Persze, bár a mai napomat inkább a takarítással töltöttem volna. - mondta, közben pedig végignéztem a kupis szobámon.
- Ez fontos. - nevetett még mindig jóízűen. - Ott van!! - ordította el magát.
- Mi? - kérdeztem értetlenül, mert fogalmam sem volt, hogy ki van hol, vagy hogy egyáltalán miről is van szó.
- Nem neked mondom, hanem apának.. Te inkább siess hozzánk! Te vagy a leggyorsabb futó a lányok közül. - mondta és le is tette a telefont.
Elképzelésem sem volt, hogy mi a bánatot kellene csinálni, így inkább gondolkodás nélkül, felvettem a bakancsomat és elmentem Dzsenihez.
- Valami baj van? - néztem rá rémülten, de ő nem mondott semmit csak feltette a mutatóujját azzal jelezve, hogy várjak.
- De nagy baj van? - kérdezte a vonal másik végén lévő személyt. - Huuuh. - sóhajtott fel, végül pedig elköszönt egy "oké, mindjárt otthon vagyok" mondattal.
- Héé! - kiáltottam utána, mert gyorsan rohanni kezdett.
- Sietnem kell haza! Bocsi, sziasztok! - kiabálta vissza sem fordulva.
Ott álltunk Rolival, értetlenül. Fogalmunk sem volt, hogy mi lehet a gáz.
- Minden esetre, este felhívom majd.. - mondtam és megindultunk haza.
***
- Helló! - mentem be a házba, mire anya kikukucskált a konyhából.
- Szia kicsim. - köszönt vissza. - Milyen napod volt?- Elment egynek. - mondtam fáradtan. - Felmegyek a szobámba. - mondtam és megindultam a lépcső felé. Mikor felértem, a folyosó végén Petit és Danit pillantottam meg. Nem akartam megzavarni a beszélgetésüket, így a tervem az volt, hogy halkan elosonok a szobámba, de mint mindig ez sem sikerült. Dani rögtön észre vett és vidáman megindult felém, hogy megölelhessen.
Átnéztem a hozzám közeledő srác válla felett és láttam, hogy Peti gyilkos tekintettel néz rám. Vettem az adást, tudtam mire gondol, így köszönés nélkül kikerültem Danit és bementem a szobámba. Magam mögött becsapta az ajtót, és ledobtam a szürke táskámat az ágyra. A helyiségben eléggé nagy volt a felfordulás, ezért arra gondoltam, hogy a csütörtök délutánomat egy nagy takarítással töltöm majd el.
- Ennek meg mi baja? - hallottam az ajtó másik oldaláról Dani döbbenettel teli hangját.
- Mindig is mondtam, hogy ez a lány idióta. - válaszolta hanyagul Peti.
- Te se lehetsz normális szerintem.. - vágott vissza neki Dani és becsapta szerintem a saját szobájának ajtaját.
Magamban azért egy kicsit elmosolyodtam, mert bár Danival a következő időben eléggé bunkó leszek, mégis engem véd és nem a saját apja oldalán áll.
A gondolataimból a telefonom csörgése ébresztett fel. Felkaptam a mobilt és elolvastam a kijelzőn villogó nevet.
- Szia Dzseni. - köszöntem neki.
- Szia. - röhögött bele. - Át tudsz jönni?
- Persze, bár a mai napomat inkább a takarítással töltöttem volna. - mondta, közben pedig végignéztem a kupis szobámon.
- Ez fontos. - nevetett még mindig jóízűen. - Ott van!! - ordította el magát.
- Mi? - kérdeztem értetlenül, mert fogalmam sem volt, hogy ki van hol, vagy hogy egyáltalán miről is van szó.
- Nem neked mondom, hanem apának.. Te inkább siess hozzánk! Te vagy a leggyorsabb futó a lányok közül. - mondta és le is tette a telefont.
Elképzelésem sem volt, hogy mi a bánatot kellene csinálni, így inkább gondolkodás nélkül, felvettem a bakancsomat és elmentem Dzsenihez.
***
- Szia. - nyitotta ki az ajtót Dzseni kipirulva, mellőle pedig kikukucskált egy... Egy kecske (!!!)
- Ez mi a halál? - néztem a barátnőm mögé meglepetten, közben pedig hangosan felnevettem, amitől jószág megijedt és elszaladt. Dzseni fáradtan, meggyötört arccal utána sietett, engem pedig ott hagyott a zárt kapun kívül.
- Most ez komoly? - dünnyögtem magamba és átmásztam a kapun. Befutottam a házba és körbe néztem. Sehol sem volt senki..
- Dzsenii! - kiáltottam, mire a lépcsőn Dzseni apukája trappol le.
- Jó napot! - köszöntem mosolyogva.
- Háát, lehetne jobb is. - mondta kifulladva. - Örülök, hogy itt vagy, kéne egy kis segítség.
- Miben?
- A kecske elfogásában. - jött le Dzseni a lépcsőről.
- Mit keres itt egyáltalán egy kecske? - röhögtem el magam.
- Apa kiskora óta szeretett volna egy kecskét és mivel ma vásár volt, vett egyet. - magyarázta Dzseni nekem a tényeket.
- Most ez komoly? - fordultam Dzseni apukájához hüledezve.
- Halál komoly.
- Hát akkor. - vettem le a bakancsomat. - Ruuuun! - üvöltöttem el magam, mire futni kezdtem.
Először az irányt a felső emeltre vettem és ott néztem körül. Ahogy Dzseni szobája felé közeledtem, egyre furcsább szagot éreztem.
- Fúúj. - mondtam halkan, mert volt egy sejtésem, hogy ez vajon minek a szaga lehet.
- Fúúúúj! - kiáltottam fel, mire benéztem Dzseni szobájába.
Dzseni Roados ágyneműhuzatán ott ült az állat mellette pedig egy... Nem akarom leírni, de ezt csak így lehet fogalmazni. Egy szardarab..
- Mi az? - rohant fel Dzseni, majd benézett ő is a szobájába.
- A kurva életbe!! - idegesedett be Dzseni és rohanni kezdett volna a kecske felé, hogy elkapja, de én a kezemet elé raktam, hogy ne mert elijeszti.
Lassan megindultam jószág felé, közben pedig olyanokat motyogtam hozzá, hogy "ügyes kecske" "maradj ott" vagy hogy "semmi gond".
Elképesztően furcsa volt azt mondanom, hogy ügyes kecske. Ha talán egy kutya vagy cica lenne, akkor oké, de könyörgöm. Egy kecske a házban?!
Már majdnem eltudtam kapni, amikor leugrott az ágyról és kiszaladt a szobából.
- Azonnal szellőztess! - utasítottam Dzsenit, és kergetni kezdtem az újdonsült háziállatukat.
Igen, lehet, hogy én vagyok a leggyorsabb futó a lányok közül, de ezt még én sem érem utol. Mindegyik kecske ilyen gyors vagy ezt feltuningolták a vásáron? Ahhj..
Ide-oda futkostam, mire nagy nehezen sikerült elkapnom.
- Meg van! Elkaptam!! - óbégattam.
- Jövök! - futott felém Dzseni apukája, és egyszerűen az ölébe vette a kecskét.
Kivitte a hátsóajtón, ami a kertre nézett és berakta egy elkerített kis helyre.
- Innen aztán nem jössz ki köcsög kecske! - mondta vigyorogva Dzseni apja. - Bocsánat a kifejezésért. - fordult felém.
- Semmi gond. Gyönyörű alliteráció volt. - nevettem fel.
- Apa! Most nézd meg.. - jött ki feldúltan Dzseni, kezében az ágyneművel.
- Hogy hívják a haverod? - kérdeztem a barátnőmet még mindig röhögve.
- Mit tudom én. Ez érdekel a legkevésbé, de legyen mondjuk Szaros. - duzzogott tovább.
- Dzseni! - szólt rá az apja, arra utalva, hogy ne beszéljen csúnyán.
- Bocs.. - legyintett hanyagul és bement a házukba.
- Na jól van de nekem lassan mennem kéne. - néztem a telefonom kijelzőjére.
- Maradj még. - mosolygott rám kedvesen Dzseni apuja.
- Neem. Tényleg mennem kell.
- Hát jól van. Köszönjük szépen a segítségedet! - köszönt el.
Visszamosolyogtam rá, hogy ez csak természetes és hazamentem.
Először az irányt a felső emeltre vettem és ott néztem körül. Ahogy Dzseni szobája felé közeledtem, egyre furcsább szagot éreztem.
- Fúúj. - mondtam halkan, mert volt egy sejtésem, hogy ez vajon minek a szaga lehet.
- Fúúúúj! - kiáltottam fel, mire benéztem Dzseni szobájába.
Dzseni Roados ágyneműhuzatán ott ült az állat mellette pedig egy... Nem akarom leírni, de ezt csak így lehet fogalmazni. Egy szardarab..
- Mi az? - rohant fel Dzseni, majd benézett ő is a szobájába.
- A kurva életbe!! - idegesedett be Dzseni és rohanni kezdett volna a kecske felé, hogy elkapja, de én a kezemet elé raktam, hogy ne mert elijeszti.
Lassan megindultam jószág felé, közben pedig olyanokat motyogtam hozzá, hogy "ügyes kecske" "maradj ott" vagy hogy "semmi gond".
Elképesztően furcsa volt azt mondanom, hogy ügyes kecske. Ha talán egy kutya vagy cica lenne, akkor oké, de könyörgöm. Egy kecske a házban?!
Már majdnem eltudtam kapni, amikor leugrott az ágyról és kiszaladt a szobából.
- Azonnal szellőztess! - utasítottam Dzsenit, és kergetni kezdtem az újdonsült háziállatukat.
Igen, lehet, hogy én vagyok a leggyorsabb futó a lányok közül, de ezt még én sem érem utol. Mindegyik kecske ilyen gyors vagy ezt feltuningolták a vásáron? Ahhj..
Ide-oda futkostam, mire nagy nehezen sikerült elkapnom.
- Meg van! Elkaptam!! - óbégattam.
- Jövök! - futott felém Dzseni apukája, és egyszerűen az ölébe vette a kecskét.
Kivitte a hátsóajtón, ami a kertre nézett és berakta egy elkerített kis helyre.
- Innen aztán nem jössz ki köcsög kecske! - mondta vigyorogva Dzseni apja. - Bocsánat a kifejezésért. - fordult felém.
- Semmi gond. Gyönyörű alliteráció volt. - nevettem fel.
- Apa! Most nézd meg.. - jött ki feldúltan Dzseni, kezében az ágyneművel.
- Hogy hívják a haverod? - kérdeztem a barátnőmet még mindig röhögve.
- Mit tudom én. Ez érdekel a legkevésbé, de legyen mondjuk Szaros. - duzzogott tovább.
- Dzseni! - szólt rá az apja, arra utalva, hogy ne beszéljen csúnyán.
- Bocs.. - legyintett hanyagul és bement a házukba.
- Na jól van de nekem lassan mennem kéne. - néztem a telefonom kijelzőjére.
- Maradj még. - mosolygott rám kedvesen Dzseni apuja.
- Neem. Tényleg mennem kell.
- Hát jól van. Köszönjük szépen a segítségedet! - köszönt el.
Visszamosolyogtam rá, hogy ez csak természetes és hazamentem.
***
2013. október 11., péntek
Ez az új rendszer...
Bementem a házba, majd körülnéztem mert túlságosan nagy volt a csend. Benéztem a nappaliba, a konyhába, a hálószobába, de nem találtam senkit. Anyát azt tudtam, hogy dolgozni van, de Peti jelenleg a szabadságot élvezi.
Belefáradtam a kutakodásba, felkaptam az ajtónál hagyott suli táskámat és felmentem a szobámba. A keresés problémám is megoldódott, ugyanis Peti az ágyamon ült.
- Hát itt vagy. - forgattam unottan a szemeimet. - Minek vagy itt a szobámba? Egyáltalán ki engedte meg? - tettem fel sorban a kérdéseket, Peti pedig felállt az ágyról és egyre közelebb jött hozzám.
- Mivel ez az én házam, és az én szobám, azt csinálok amit akarok! Nem kell engedély!
- Jó bánom is én csak hagyjál már békén! Miért nem szállsz már le rólam?! Unom már, hogy nincs egy olyan nap, hogy te ne kötnél belém.. Verekedtem a suliban, és? Visszavettek. Akadj most már le a témáról. Ha meg te nem hiszed el, hogy tényleg a sínek között feküdtem az már a te bajod. Sokan hisznek nekem, ami boldogsággal tölt el. Ha nem hinnének akkor sem érdekelne, mert csak én tudom, hogy mi történt velem! - akadtam ki, mire ő csak gúnyos mosolyra húzta a száját.
- Ostoba lány vagy! - hajolt közel hozzám és súgta a fülembe.
- Én pedig leszarlak! - mondtam hangosan.
- Igen? - nézett rám lesajnálóan. - Anyád tudja már, hogy cigizel? - kérdezte megfenyegetően.
- Nem. - sütöttem le a szememet.
- Gondolom, nem lenne jó, ha megtudná. És ki tudja.. Lehet újra kirúgnának a suliból? - mondta gonosz mosollyal az arcán, mire nekem teljesen elborult az agyam és neki estem volna.
- Hééé... - állított meg. - Nem mondom el anyádnak, hogy cigizel, egy feltétellel. - emelte fel a mutatóujját. - Innentől kezdve, hagyd békén Danit.. Nem beszélhetsz és nem mehetsz vele suliba. A közelébe sem lehetsz! Ha mégis, akkor anyád valahonnan megtudja, hogy cigizel...Világos?! - fenyegetőzött.
Pár perces elgondolkozás után, összehunyorított szemekkel bólintottam egyet.
Nehéz lesz, de nem akarom, hogy anyám azt higgye, cigizek. Plusz még az is, hogy kirúgnak újra a suliból. Bár ennyi miatt nem hinném. Hány gyereket látok én cigizni és mégis ide járnak suliba.
Belefáradtam a kutakodásba, felkaptam az ajtónál hagyott suli táskámat és felmentem a szobámba. A keresés problémám is megoldódott, ugyanis Peti az ágyamon ült.
- Hát itt vagy. - forgattam unottan a szemeimet. - Minek vagy itt a szobámba? Egyáltalán ki engedte meg? - tettem fel sorban a kérdéseket, Peti pedig felállt az ágyról és egyre közelebb jött hozzám.
- Mivel ez az én házam, és az én szobám, azt csinálok amit akarok! Nem kell engedély!
- Jó bánom is én csak hagyjál már békén! Miért nem szállsz már le rólam?! Unom már, hogy nincs egy olyan nap, hogy te ne kötnél belém.. Verekedtem a suliban, és? Visszavettek. Akadj most már le a témáról. Ha meg te nem hiszed el, hogy tényleg a sínek között feküdtem az már a te bajod. Sokan hisznek nekem, ami boldogsággal tölt el. Ha nem hinnének akkor sem érdekelne, mert csak én tudom, hogy mi történt velem! - akadtam ki, mire ő csak gúnyos mosolyra húzta a száját.
- Ostoba lány vagy! - hajolt közel hozzám és súgta a fülembe.
- Én pedig leszarlak! - mondtam hangosan.
- Igen? - nézett rám lesajnálóan. - Anyád tudja már, hogy cigizel? - kérdezte megfenyegetően.
- Nem. - sütöttem le a szememet.
- Gondolom, nem lenne jó, ha megtudná. És ki tudja.. Lehet újra kirúgnának a suliból? - mondta gonosz mosollyal az arcán, mire nekem teljesen elborult az agyam és neki estem volna.
- Hééé... - állított meg. - Nem mondom el anyádnak, hogy cigizel, egy feltétellel. - emelte fel a mutatóujját. - Innentől kezdve, hagyd békén Danit.. Nem beszélhetsz és nem mehetsz vele suliba. A közelébe sem lehetsz! Ha mégis, akkor anyád valahonnan megtudja, hogy cigizel...Világos?! - fenyegetőzött.
Pár perces elgondolkozás után, összehunyorított szemekkel bólintottam egyet.
Nehéz lesz, de nem akarom, hogy anyám azt higgye, cigizek. Plusz még az is, hogy kirúgnak újra a suliból. Bár ennyi miatt nem hinném. Hány gyereket látok én cigizni és mégis ide járnak suliba.
***
Másnap
A szobámat gyengéden beragyogta a nap, amitől jó kedvem lett. Mosolyogva nézegettem a szekrényemben lévő ruhákat, hogy mit is vegyek ma fel. Kinézve az ablakon úgy gondoltam eléggé hűvös lehet. Bár a nap sütött, de a szél fújt. November vége felé mit is várok? Azt hiszem, hogy majd 30 fok lesz?
- Jó reggelt kicsim! - jött be vidáman anya a szobámba.
- Szia! - hátráltam el a szekrénytől és nyomtam egy puszit az arcára.
- Ma kitudlak titeket vinni Danival a suliba. Szabadnapon vagyok. - simította végig a kezét a hajamon.
- Köszii. - lelkesedtem be teljesen, de később eszembe jutott Dani. - Köszi, de inkább buszozok.
- Biztos?
- Igen. - erőltettem egy mosolyt az arcomra.
- Jól van, de akkor sálat vegyél, mert hideg van kint. - nyomott egy puszit a homlokomra és kiment a szobámból.
Elővettem a sálamat a fiókból, majd átöltöztem.
***
Valóban kellett a sál, mert mire a buszmegállótól elértem a suliig, mindenem megfagyott.
Mivel senkit nem láttam kint az épület előtt, bementem. Már mindenki bent volt, azonban még nem csengettek be. Felmentem a terembe és a szokásos helyzet fogadott. Ádám és Lilla szokásuk szerint csendben olvastak, de a többiek szerintem állatkertben érezték magukat. Márk a tanári asztal tetején ugrált és majom hangot adott ki. Marci a falról szaggatta le a díszletet, közben hangosan üvöltött valami számot. Roli és Bálint a táblára firkáltak, mindenféle baromságot a tanárokról. Dzseni a helyén rajzolgatott a matek füzetébe fülhallgatóval a fülében.
Csak a szokásos reggeli események. :)
Leültem a helyemre, és mosolyogva bámultam az őrült osztálytársaimra. Pár perccel később kinyitódott az ajtó és egy világosbarna hajú, barna szemű srác lépett be. Lazán, de még is egy kicsit nagyképűen oda vánszorgott a padjához ledobva a táskáját a földre. Nadrágja egy kicsit lentebb volt tolva a kelletnél, így a kék boxere kilátszott. Nyakában egy ezüst lánc lógott, ami a járásától ide oda himbálózott.
Leült a mögöttem lévő padba, tehát akkor Bálint mellett ül.
- Ez ki? - böktem meg Dzseni vállát.
- Ki? - nézett rám értetlenül, mire én hátra rántottam a fejemet. - Jaa, hogy ő? Ő cserélt osztályt Zsófival. Dénesnek hívják..Meg kell mondani, elég helyes, de ha rám hallgatsz soha ne gyere vele össze. - mondta, majd visszatért a rajzoláshoz.
- Szia. - köszönt rám Dénes a mellettem lévő székről egy nagy mosollyal.
- Szia.
- Ül melletted valaki? - kérdezte közben tekintetét belefúrta az enyémbe.
- Nem.
- Akkor nem gáz ha átülök melléd? Nem csípem ezt a Bálintot.. - vetett egy pillantást a táblára firkáló fiúra.
- Ha akarsz.
- Nem vagy valami bőbeszédű. - állt fel a székről és átrakta a cuccát mellém.
- Csak egy kicsit fáradt vagyok. - mosolyogtam rá. - Ennyi az egész.
- Értem. - mondta közben becsengettek. Roli és Bálint sebesen törölni kezdték a táblát, Márk gyorsan leugrott az asztalról, Marci pedig próbálta visszarakni a díszeket a helyére, de mivel nem sikerült, egyre jobban hátrált a faltól és leült a helyére.
- Jó reggelt osztály! - jött be az osztályfőnök a terembe.
- Mielőtt belekezdenénk az órába, szeretném.. - nézett körbe az osztályon a tanár végül tekintete megállt rajtam. - Ha Adrienn tudná, Zsófi helyett jött át a számára ismeretlen fiú. Bár ahogy elnézem, már eléggé jól kijöttök egymással.
- Nem baj, ha átültem mellé? - kérdezte meg Dénes a tanártól.
- Semmi gond, páva gyerek.. - szólt be neki Marci, majd vígan énekelni kezdte Mr Busta- tól a páva dalt.
- Marcell! Azonnal fejezd be! - emelte fel a hangját László tanár úr.
- Elnézést.. - kért bocsánatot.
- Nyugodtan ülhettek egymás mellett. - fordult felénk a tanár. - Na akkor kezdjünk is bele a mai órába. - tért vissza a történelem órára.
- Hogy hogy nem láttalak eddig? - suttogtam Dénesnek, közben gondosan írtam a füzetembe azt ami a táblára volt írva.
- Pár hete jöttem ebbe a suliba. És téged miért nem láttalak eddig? - kérdezett vissza halkan.
- Engem kirúgtak de visszavettek. - súgtam, úgy hogy csak ő hallhassa. Felém fordította fejét, és csodálkozva nézett rám.
- Téged? Kirúgni? Mit csináltál? - kezdett el faggatózni.
- Verekedtem nem is egyszer.. - legyintettem, azzal jelezve, hogy hanyagoljuk a témát.
- Értem, bocs.
- Nem gáz.
- Adrienn? - kérdezett tőlem a tanár.
- Tessék? - emeltem fel a fejemet a füzetből.
- Mi a válasz? - ütögette a krétát türelmetlenül a táblának annak a helyére, ahonnan hiányzott a válasz. Fogalmam sem volt, hogy mit kéne mondanom, így csak dadogtam valamit.
- Ne húzd az időt! - förmedt rám. - Ha nem ide figyeltél, akkor csak mond azt és kész!
- Elnézést, nem figyeltem. - sütöttem le a szememet, mire Dénes megszólalt.
- Miattam van. - védett meg.
- Ahhjj. Nem kell a dráámaa. Ne itt faljátok egymást. - forgatta a szemét Roli unottan.
- Elég! Nem kell felhajtás! El van intézve! Adrienn máskor jobban figyel és kész! - zárta le jogosan a vitát a tanár.
Az óra további felében végig Rolit néztem, hogy ez a beszólás, vajon minek kellett. Egyszer tudtam csak a szemébe nézni, de ő rögtön elfordította a fejét.
Csak a szokásos reggeli események. :)
Leültem a helyemre, és mosolyogva bámultam az őrült osztálytársaimra. Pár perccel később kinyitódott az ajtó és egy világosbarna hajú, barna szemű srác lépett be. Lazán, de még is egy kicsit nagyképűen oda vánszorgott a padjához ledobva a táskáját a földre. Nadrágja egy kicsit lentebb volt tolva a kelletnél, így a kék boxere kilátszott. Nyakában egy ezüst lánc lógott, ami a járásától ide oda himbálózott.
Leült a mögöttem lévő padba, tehát akkor Bálint mellett ül.
- Ez ki? - böktem meg Dzseni vállát.
- Ki? - nézett rám értetlenül, mire én hátra rántottam a fejemet. - Jaa, hogy ő? Ő cserélt osztályt Zsófival. Dénesnek hívják..Meg kell mondani, elég helyes, de ha rám hallgatsz soha ne gyere vele össze. - mondta, majd visszatért a rajzoláshoz.
- Szia. - köszönt rám Dénes a mellettem lévő székről egy nagy mosollyal.
- Szia.
- Ül melletted valaki? - kérdezte közben tekintetét belefúrta az enyémbe.
- Nem.
- Akkor nem gáz ha átülök melléd? Nem csípem ezt a Bálintot.. - vetett egy pillantást a táblára firkáló fiúra.
- Ha akarsz.
- Nem vagy valami bőbeszédű. - állt fel a székről és átrakta a cuccát mellém.
- Csak egy kicsit fáradt vagyok. - mosolyogtam rá. - Ennyi az egész.
- Értem. - mondta közben becsengettek. Roli és Bálint sebesen törölni kezdték a táblát, Márk gyorsan leugrott az asztalról, Marci pedig próbálta visszarakni a díszeket a helyére, de mivel nem sikerült, egyre jobban hátrált a faltól és leült a helyére.
- Jó reggelt osztály! - jött be az osztályfőnök a terembe.
- Mielőtt belekezdenénk az órába, szeretném.. - nézett körbe az osztályon a tanár végül tekintete megállt rajtam. - Ha Adrienn tudná, Zsófi helyett jött át a számára ismeretlen fiú. Bár ahogy elnézem, már eléggé jól kijöttök egymással.
- Nem baj, ha átültem mellé? - kérdezte meg Dénes a tanártól.
- Semmi gond, páva gyerek.. - szólt be neki Marci, majd vígan énekelni kezdte Mr Busta- tól a páva dalt.
- Marcell! Azonnal fejezd be! - emelte fel a hangját László tanár úr.
- Elnézést.. - kért bocsánatot.
- Nyugodtan ülhettek egymás mellett. - fordult felénk a tanár. - Na akkor kezdjünk is bele a mai órába. - tért vissza a történelem órára.
- Hogy hogy nem láttalak eddig? - suttogtam Dénesnek, közben gondosan írtam a füzetembe azt ami a táblára volt írva.
- Pár hete jöttem ebbe a suliba. És téged miért nem láttalak eddig? - kérdezett vissza halkan.
- Engem kirúgtak de visszavettek. - súgtam, úgy hogy csak ő hallhassa. Felém fordította fejét, és csodálkozva nézett rám.
- Téged? Kirúgni? Mit csináltál? - kezdett el faggatózni.
- Verekedtem nem is egyszer.. - legyintettem, azzal jelezve, hogy hanyagoljuk a témát.
- Értem, bocs.
- Nem gáz.
- Adrienn? - kérdezett tőlem a tanár.
- Tessék? - emeltem fel a fejemet a füzetből.
- Mi a válasz? - ütögette a krétát türelmetlenül a táblának annak a helyére, ahonnan hiányzott a válasz. Fogalmam sem volt, hogy mit kéne mondanom, így csak dadogtam valamit.
- Ne húzd az időt! - förmedt rám. - Ha nem ide figyeltél, akkor csak mond azt és kész!
- Elnézést, nem figyeltem. - sütöttem le a szememet, mire Dénes megszólalt.
- Miattam van. - védett meg.
- Ahhjj. Nem kell a dráámaa. Ne itt faljátok egymást. - forgatta a szemét Roli unottan.
- Elég! Nem kell felhajtás! El van intézve! Adrienn máskor jobban figyel és kész! - zárta le jogosan a vitát a tanár.
Az óra további felében végig Rolit néztem, hogy ez a beszólás, vajon minek kellett. Egyszer tudtam csak a szemébe nézni, de ő rögtön elfordította a fejét.
***
Mikor kicsengettek az utolsó óráról is, keresni kezdtem Rolit. Nem találtam sehol, így úgy döntöttem, hogy az iskola kapujánál megvárom.
- Héé! Beszélhetünk? - kiabáltam, mert láttam hogy kilépett a suliból. Simán megvonta a vállát, mire megindult felém.
- Oké. Mi bajod van? - kérdeztem meg egyszerűen.
- Semmi. Mert? - mondta, közben pedig pötyögött valamit a telefonján.
- Akkor mi bajod van Dénessel? - tettem fel másképp a kérdést.
- Semmi.
- Akkor mi volt az a beszólás? - néztem rá teljesen összezavarodva.
- Ja az? Csak szívatjuk.. - emelte fel végre a hülye fejét a telefonjából. - Haverunk meg minden, csak szívatjuk egy kicsit.
- Értem. Akkor minden oké? - kérdeztem meg.
- Persze. - mosolygott rám, majd megölelt.
Viszonoztam az ölelést, majd elindultunk. Bár, eléggé nagy volt a felhajtás az iskola előtt, ugyanis lámpákat szereltek a zebrához.
Eddig csak simán szét kellett nézni, hogy átmehessünk a másik oldalra, de most már várni kell. Meg kell várni amíg a lámpa a gyalogosoknak átvált zöldre az autósoknak pedig pirosra.
Megálltunk a zebránál és várni kezdtünk, hogy vajon mikor vált át a lámpa. Körülbelül már tíz perce ott állhattunk, mikor Roli fogta magát és elindult, a még mindig pirosan szikrázó lámpa felé.
- A faszom fog itt várni örökké! - mondta türelmetlenül és én is utána eredtem.
- Hé! - kiáltotta Dzseni a másik oldalról, mikor mi már átértünk az úttest másik részére. - Meg kell nyomni a gombot! - üvöltötte, és megnyomta a rúdon lévő gombot, amit mi nem vettünk észre.
- Bazzeg, mik vannak. - döbbent le Roli.
- Van péénz.. - forgattam a szemeimet. - Nem hogy inkább a suliban cserélnék ki a székeket vagy valami.. Ráülök és összeszakad alattam. - háborodtam fel.
- Hát nem csodálkozok. - nézett végig rajtam Roli, arra utalva, hogy kövér vagyok.
- Köcsöög vagy! - ütöttem meg a tarkójánál.
- Te pedig erős! - mondta fájdalmas hangon, közben dörzsölni kezdte ott ahol megütöttem.
- Olyanok vagytok, mint egy rossz házaspár! - ért át hozzánk Dzseni, mi pedig hangosan felnevettünk.
- Ahhj, ez a sok újdonság.. - sóhajtottam fel út közben.
- Mire gondolsz? - kérdezte Dzseni.
- Hát.. Fizika tanár, új srác, ez a szaros lámpa is.. Meg ez a bál. Ha jól tudom eddig az sem volt sosem. - soroltam a sok új dolgot.
- Szokj hozzá.. - mondta hanyagul Roli.
- Persze. - mosolygott rám, majd megölelt.
Viszonoztam az ölelést, majd elindultunk. Bár, eléggé nagy volt a felhajtás az iskola előtt, ugyanis lámpákat szereltek a zebrához.
Eddig csak simán szét kellett nézni, hogy átmehessünk a másik oldalra, de most már várni kell. Meg kell várni amíg a lámpa a gyalogosoknak átvált zöldre az autósoknak pedig pirosra.
Megálltunk a zebránál és várni kezdtünk, hogy vajon mikor vált át a lámpa. Körülbelül már tíz perce ott állhattunk, mikor Roli fogta magát és elindult, a még mindig pirosan szikrázó lámpa felé.
- A faszom fog itt várni örökké! - mondta türelmetlenül és én is utána eredtem.
- Hé! - kiáltotta Dzseni a másik oldalról, mikor mi már átértünk az úttest másik részére. - Meg kell nyomni a gombot! - üvöltötte, és megnyomta a rúdon lévő gombot, amit mi nem vettünk észre.
- Bazzeg, mik vannak. - döbbent le Roli.
- Van péénz.. - forgattam a szemeimet. - Nem hogy inkább a suliban cserélnék ki a székeket vagy valami.. Ráülök és összeszakad alattam. - háborodtam fel.
- Hát nem csodálkozok. - nézett végig rajtam Roli, arra utalva, hogy kövér vagyok.
- Köcsöög vagy! - ütöttem meg a tarkójánál.
- Te pedig erős! - mondta fájdalmas hangon, közben dörzsölni kezdte ott ahol megütöttem.
- Olyanok vagytok, mint egy rossz házaspár! - ért át hozzánk Dzseni, mi pedig hangosan felnevettünk.
- Ahhj, ez a sok újdonság.. - sóhajtottam fel út közben.
- Mire gondolsz? - kérdezte Dzseni.
- Hát.. Fizika tanár, új srác, ez a szaros lámpa is.. Meg ez a bál. Ha jól tudom eddig az sem volt sosem. - soroltam a sok új dolgot.
- Szokj hozzá.. - mondta hanyagul Roli.
Feliratkozás:
Megjegyzések (Atom)