Pár perc múlva be kopogott az ajtón és az "igen?" szó hallatán lenyomta a kilincset.
- Szia. -köszönt szomorúan.
- Szia.-köszöntem vissza.
- Ömm. Hallottam, hogy mi történt. Csak azt akartam megnézni, hogy jól vagy-e.
- Amint látod, még élek.-mondtam egyszerűen.
- Minden veletek történik... Esküszöm, hogy mellétek testőrt kellesz állítani.-mondta, közben pedig leült mellém az ágyra.
Jól elbeszélgettünk és őszintén szólva jól esett, hogy eljött hozzám, csakhogy lássa, hogy vagyok.
- De neked nem kéne suliba lenned?-jutott eszembe.
- Nem.-vigyorgott.-Hamisítottam igazolást. Miattad nem mentem suliba.-mosolygott rám kedvesen.
- Aztaa.-mondtam elképedve.
- Figyelj..-kezdett bele.- Elég régóta szeretnék neked elmondani valamit. Eddig mindig közbe jött valami, de már nem várok tovább, mert egyszerűen nem tudom magamban tartani.
A szívem egyre hevesebben vert és a kezem remegni kezdett. Ha azt akarja mondani, amire én gondolok, akkor biztos vagyok benne, hogy csak álmodok.
- Tehát...Én...Szeretlek. -nyögte ki, majd közelebb hajolt hozzám és megcsókolt.
A szobám egyszerűen forogni kezdett körülöttem.
- Eláruljak valamit?-kérdeztem halkan mire Tomi csak bólintott egyet.
- Már akkor beléd zúgtam, mikor megláttalak.-vigyorogtam, ő pedig elmosolyodott.
- Elmegyünk sétálni?-kérdezte.
- Hát...-gondolkoztam.- Ne haragudj, de nagyon fáj a fejem, meg kiszeretném magam pihenni, holnapig.-próbáltam úgy mondani, hogy ne bántsam meg.
- Akkor zavarok?
- Dehogy is. Maradhatsz. Sőt....Szeretném, ha maradnál.
- De ha ki akarod rakni a szűröm, csak szólj.-mondta nevetve.
Mivel Dani nem volt itthon, átmentünk a szobájába és PS-eztünk.
*Másnap*
Ismét suli.
Az épülethez közeledve boldog tiniket láttam beszélgetni vagy esetleg nevetni. Én is boldogan sétáltam oda a lépcsőnél ácsorgó társaságunkhoz.
- Megjött az asszony!!-mutatott felém Roli.
Kérdőn nézve bámultam rá, hogy miért hív így.
- Tomi és Adri egy tányérból esznek..-énekelt Roli viccelődve. - Basszus, hogy is van ez a dal?-gondolkozott el.
- Adriiiiiii.-futott felém Dzseni. Szokásunk szerint a földre zuhantunk én pedig felordítottam egy hatalmasat a fejem miatt.
- Szállj már le rólaam.-nyávogtam.- A fejeem..
- Úristen, bocsii.-húzott fel Dzseni a földről.
Óvatosan megtapintottam a fejemet hátul és éreztem, hogy megint vérzik.
- Kösz.-motyogtam.
- Bocsi, tényleg nem akartam. Gyere menjünk a suli dokihoz és kötözzük be.-mondta ijedten és bekísért az iskolába.
A doki gyorsan bekötözte én pedig úgy néztem ki, mint valami őrült.
Második óra közepén hisztérikus ordibálásba kezdtem. Megpillantottam valamit Zsófi csuklóján.
- A karkötő!!! Az a rohadt karkötő!!! Ugyan az!!-ordibáltam.
- Adri állj le oké?-szólt oda Roli.
- Nem!-álltam fel olyan erővel, hogy a széket feldűtöttem magam mögött.
- Menj már elmegyógyintézetbe hülye gyerek!- kiabált Zsófi.
Mentem volna neki Zsófinak, mikor Roli és Marci elkapták a karomat.
- Megint balhézni akarsz?- kérdezte idegesen Marci.
- Hülyék vagytok?! Szerintetek miért lett ilyen kedves velem Zsófi azóta mióta megvertem?! Miért lett ennyire más?! Azért, hogy hogyha engem megtámadnak az utcán akkor elterelje a gyanút másra!! Seggfejek! Ugyan az a karkötő van rajta, mint aki leütött.-kiabáltam és kiszabadultam Roli és Marci karjai közül.
Odafutottam Zsófihoz és megpofoztam, de a fiúk ismét hátra húztak.
- Nem fogod ezt még ennyivel megúszni!! -kiabáltam Zsófi felé mutatva, mint valami vadállat.
A tanár kiviharzott a teremből. Pár perc múlva az igazgató lépett be az ajtón.
- Adrienn! Az igazgatóiba de rögtön!!-üvöltötte torka szakadtából.
Nekem most van annyi...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése