Kirúgtak...

Az igazgatóiban kevesebb időt töltöttem, mint a múltkor. Az igazgató megkérdezte, hogy emlékszem-e, hogy mit mondott legutóbb. Én csak bólintottam egyet és az ajtó felé vettem az irányt.
- Az ellenőrzőt add át!-szólt utánam.
- Most?
- Most.
Szomorúan néztem az asztal mögött álló tanárra. Ő elintézte, egy sajnálommal. Jó neki..Nem őt rakják ki az iskolából.

A suli előtt az osztályunk várakozott. Még Zsófi is ott volt.
Szomorúan odakullogtam hozzájuk és vártam, hogy valaki megkérdezze, mi történt.
- Na jó. Engem irritál ez a csend. Mit mondott az igazgató?-törte meg a csendet Roli.
- Kirúgtak.- válaszoltam, majd hátat fordítottam és elindultam hazafelé.
- Hála a jó Istennek!!- hallottam még Zsófi kiabálását. Nem fordultam vissza, csak felemeltem a kezemet a magasba és bemutattam neki.

Otthon kinyitottam az ajtót, mégsem hallottam most a nevemet. Lassan lépkedtem a konyha felé.
Anya a laptopját nyomkodta.
- Szia Anya.-köszöntem halkan.
- Szia Kicsim.
- Nem is hallottad, hogy mi történt?-néztem rá furcsán.
- De. De hallottam.-állt fel az asztaltól. - Szerinted mit tudnék csinálni? Ilyen vagy, így kell elfogadni téged. Egyébként is jogosan kiabáltál és pofoztad meg Zsófit. Biztos vagyok benne, hogy ő ütött le. Ne aggódj, az igazság mindig kiderül. - nyugtatgatott.
- De nem fog!- kezdtem el zokogva.- Hova fogok menni most iskolába? Mit fogok én csinálni addig?-kérdeztem sírva, közben megöleltem Anyát.
- Nyugi, minden rendbe fog jönni.

Mivel már tanulnom sem kell, így unaloműzésképpen benyomtam a gépemet. Mostanában szerintem mindig online leszek..
A Facebook tömve volt, azonban a Skype kongott az ürességtől.
Pár perc múlva Tomi rám írt.
Tomi üzenete: Szia <3. Figyelj, szerintem ebből a bandából nem lesz semmi.
Adri üzenete: Szia <33. Tudom és éreztem is egyébként. Pedig most lenne időm próbálni...
Tomi üzenete: Ezt hogy érted?:o
Adri üzenete: Repültem a suliból...
Tomi üzenete: De mi történt?
Adri üzenete: Gyere skype...Elmondom.
Kijelentkeztem fb-ről és vártam, hogy Tomi bejelentkezzen skype-ra.
Nagy nehezen megtudtuk csinálni, hogy halljon engem és hogy én is őt.
Mindent elmondtam neki szóról szóra. Ahogy történt.. Szerinte is Zsófi volt és azt mondta, hogy majd segít ebben a dologban.
Nagyon megnyugtat, hogy a számomra két legfontosabb személy itt van mellettem. Anya és Tomi.
Azonban kicsit nyomaszt, hogy az osztálytársak nem hisznek nekem. Jobban hisznek annak, akit alapból utálnak. Fogadjunk, hogy most már nem járok suliba, még csak nem is fognak átjönni hozzám, megnézni, hogy élek- e még.
Később elköszöntem Tomitól és kinyomtam a gépet. Leszaladtam a lépcsőn és mondtam Anyának, hogy elmegyek egy kicsit sétálni.
- Nem mehetsz!-állított meg.
- Miért?
- Azt akarod, hogy megint neked menjenek az utcán? Szó sem lehet róla..-ellenkezett.
- Anya. Zsófi már úgy sem fog nekem esni. Így is elég nagy szarba van. Tehát ő egy darabig le fog szállni rólam. Peti itthon van ő vigyáz majd rád, de nekem muszáj egy kicsit kiszellőztetni a fejemet.
- Jól van, menj... De akkor is vigyázz magadra.

Arra a helyre mentem, ahol kiskoromban mindig is voltam.
Felültem a padra és a cipőmet kezdtem el bámulni.

Gondolkoztam, hogy hogyan lehetne Zsófit leleplezni. Gondolkoztam a bandán, csak már feleslegesen. Gondolkoztam Tomin, hogy miért kell ilyen messze laknia. Gondolkoztam az osztályon, hogy miért nem állnak ki mellettem. A gondolatokból egy faág reccsenés eszméltetett fel.
Rögtön leugrottam a padról és hátrálni kezdtem.

***