Nem fogom fel adni!

Elő a sálakkal, kesztyűkkel és sapkákkal. Beköszöntött a december és az első napon csodálatos érzés arra kelni, hogy kint szakad a hó. Bár mégsem volt annyira hideg, mint amire számítottam.
Reggelente nem nagyon tudok mit csinálni, így rendszert csináltam abból, hogy minden reggel elmegyek egy kicsit sétálni. Ma sem tettem másképp.
Felhúztam a bakancsomat és mikor kiléptem az ajtón, a friss téli illat csapta meg az orrom.

Ismét a suli felé lépkedtem, abban reménykedve, hogy megint találkozok Bálinttal. Lehajtott fejjel kullogtam végig az út szélén, közben pedig a hó ropogását hallgattam.
Láttam valakit az út végén.
- Bálint!-kiáltottam oda, mert hátulról hasonlított rá. A személy megfordult és rájöttem, hogy nem ő az.
Vörös fejjel szóltam oda egy enyhe elnézést és továbbmentem. Elsétáltam a parkba, leültem a szokásos padra és elővettem a zenelejátszómat.

Szomorú számokat hallgatva, gondolkoztam el azon, hogy hogy tehetném jóvá azt, amit régen elrontottam. Még csak azt sem tudom, hogy Bálint hol lakik. Ha tudnám, biztos elmennék hozzá.
Nem tudom, de mikor a Skillet - Awake and Alive című számát hallgatom, akkor mindig megjön az önbizalmam. Mint ahogy a szövegben is említi, " Itt az én időm, hogy megtegyem amit akarok, mert ez az én életem. Itt és most talpra állok és nem hátrálok meg."
Felpattantam a padról és egy jó nagy mosollyal az arcomon indultam haza.
Még mikor Bálinttal összevesztünk, letöröltem facebookról. Újra bejelölöm és beszélek vele. Erre eddig nem volt eszem? Omg..
Gyorsan levettem a bakancsomat és felszaladtam a szobámba. Benyomtam a gépet, majd gyorsan pötyögni kezdtem a keresőbe, hogy Somogyi Bálint.
Akár hogy is kerestem, nem találtam meg a sok ember között. Ez csak egy valamire utalhat. Sőt, nagy valószínűséggel letiltott még régen.
Egy ideig magam elé bámultam, aztán magabiztosan felálltam a székből. Leloholtam a lépcsőn és a nappaliban kidobáltam a fiókból az összes könyvet, míg meg nem találom valahol a telefonkönyvet.
Végül ráleltem, de a szülei nevét sehogy sem találtam benne. Megnéztem még a nagyszülei nevén is de úgy sem láttam.
Elkeseredve ültem fel az ágyra és dőltem neki a párnának. Magamhoz húztam a lábaimat és a kezemmel rákönyököltem a térdemre.

Semmi nem jutott eszembe, amit még meglehetne próbálni. Lehet, hogy most még nem bukkantam rá a megoldásra, de én akkor is keresni fogom és hiszek benne, hogy meg fogom találni!

Én nem fogom feladni!!!!
***