Sínek között

Sziasztok, visszatértem! :)
Kicsit késve de itt van a 26. fejezet. :)
___________________________________________________________________________
...Eszméletemet vesztettem.
Mikor nehézkesen kinyitottam a szemem, a sínek között találtam magam.

 A korom sötétben mozdulni alig bírtam, mert nagyon fájt a kezem. Ahol a nő leütött ott a fejem vérzett.
Észbe kaptam és gondoltam, hogy le kéne másznom a sínekről, amíg nem jön egy vonat.
Lassan kimásztam a kavicsokon és felhúztam magam a járdára.
- Menekülnél mi?-állt meg mögöttem a nő.
Nem válaszoltam semmit, csak magamhoz húztam a lábaimat és a kezemmel összekulcsoltam.
- Ajánlom, hogy itt maradj, amíg én elmegyek valamiért.-mondta elváltoztatott hangon.
Hátat fordított és lassan lépkedni kezdett.
Mikor láttam, hogy eltűnik a ködben, feltápászkodtam és nehezen, fájós kezekkel elindultam. Remegő lábakkal lépkedtem az utcán, közben a táskámban nagy felszisszenések között kihalásztam a telefonomat.
Azért a csajnak annyi esze nem volt, hogy a telefonomat elvegye. Gyorsan kikerestem Dzseni számát és megnyomtam a hívás gombot. Persze hogy nem vette fel...
Mivel Dzseni házához közelebb voltam, így nem hazafelé mentem, hanem hozzájuk.
Becsengettem és az anyukája kukucskált ki az ajtóból.
- Csókolom.-mondtam remegő hanggal.
- Jézusom, Adri! -rémült meg.- Azonnal gyere be!
Kinyitotta a kaput, majd szépen bekísért a házukba.
Leültem a kanapéra, ő pedig lehívta Dzsenit a szobájából. Mind a ketten faggatni kezdtek, hogy mi történt.
Dzseni anyukája észre vette, hogy vérzik a fejem is, így rögtön felpattant a fotelből és bekötözte.
Felhívták anyumékat is, amit nem kellett volna. Anya teljesen parázott és nem hitte el, hogy most már biztonságban vagyok.

*Másnap*
Dzseniéknél aludtam, úgy ahogy meg volt beszélve.
Nem nagyon beszélgettünk, inkább csak az ágyon fekve bámultuk a plafont. Mindenkit megrázott ez a dolog.
Ma nem mentem iskolába, mert Dzseni anyukája erősködött, hogy pihenjek.
- Anya felhívta Petit, hogy jöjjön érted.-lépett oda hozzám Dzseni.
- Köszönöm.
- Nagyon vigyázz magadra.-ölelt meg.
- Áúú..A kezem.-toltam el gyorsan magamtól.
- Juuhj, bocsi.-nézett rám, közben elhúzta a száját.
- Nem gáz.-mosolyogtam.
Dzseni elindult a suliba és 20 perc múlva Peti is itt volt értem. Csak annyit kérdezett, hogy minden rendben van-e.
Hát hogyne...Elindulok a legjobb barátnőmhöz azzal a tudattal, hogy majd jót beszélgetünk meg minden és akkor valaki jön és leüt hátulról. Éjszaka magamhoz térek és arra vagyok figyelmes, hogy a sín közepén, vérző fejjel és fájó kézzel fekszek. Peti pedig jön azzal a szaros kérdésével, hogy minden rendben van-e...Igen, minden rendben van...Seggfej..

Haza érve Anya bezzeg rögtön letámadt és vizsgálgatni kezdte a fejemet. A seb már nem vérzett, de a nyoma elég szépen ott maradt. Ilyenkor örülök, hogy lánynak születtem és hogy hosszú hajam van. Haha.
Délkörül valaki csengetett hozzánk. Unottan kinéztem a szobám ablakán, ami pont a kapu felé néz.
A kapuban nem más ácsorgott, mint.....

***