Remény

Na először is szeretnék elnézést kérni tőletek, hogy mostanában nem voltak új fejezetek. Volt egy két probléma az utóbbi időben, de most már nincsen semmi gond. A Sötétségből a fénybe című blogomat addig nem fogom folytatni amíg ennek nincs vége, mert nem hogy mind a kettőbe, ebbe alig tudok írni.
Remélem, hogy továbbra is fogjátok olvasni a blogomat! :)

Odaadtam neki a bögre kakaót, ő pedig szorongatni kezdte a kezei között, hogy legalább egy picit is felmelegedjen.
- Na mesélj. -szóltam és közben lefeküdtem hassal a kanapéra.
- Anyumék válnak. - bökte ki, én pedig nagy kerek szemekkel, lélegzet visszafojtva vártam a folytatást. - Felidegesítettek és így nem mentem el a suliba. Semmi kedvem nem volt még hallgatni a tanárokat is, plusz témazárókat írni.
- Még jó, hogy nekem nincs ilyen gondom.-nevettem fel, és láttam, hogy egy kicsit Dzseni is elmosolyodik. - Viccet félre téve. Miért válnak?
- Állandóan a pénzen veszekednek, meg minden.. Annyira fel tudnak már vele idegesíteni...Meg valami olyanról papolt nekem Anya, hogy Apa megcsalja őt.
- Minden rendben lesz.-ültem fel és öleltem át.
- Jövőhéten bál lesz a suliban. - tolt el magától. - Te is eljöhetnél...
- Nem tudom, nem valami jó ötlet. Max benézek, de nem fogok olyan sokat ott maradni. Meg nem megyek olyan csicsás ruhába meg semmi.
- Hát te tudod, de akkor tényleg nézz be.
- Mindenképp.-erőltettem egy mosolyt az arcomra és újra megöleltem.
Rossz volt elgondolkozni azon, hogy mindenki ott lesz a bálon kivéve én. Nem táncolhatok majd úgy mint a többiek, egy helyes végzős fiúval...Komolyan mondom én még ki fogom csinálni Zsófit...


Dzseni délután hazament és mikor hazaért rögtön felhívott, mert valamit elfelejtett elmondani.
- Na ki vele.-mondtam kíváncsian.
- Jön egy új osztálytárs a helyedre. Fiú...Azt hiszem valami Bálintnak hívják. - mondta, én pedig úgy éreztem, mintha valami gombóc lenne a torkomban.
- Milyen Bálint?-kérdeztem meg vékony, remegő hanggal.
- Azt nem tudom..De mi a baj? Olyan más lett a hangod..- váltott témát.
- Nem, semmi...Mikor megy a fiú?
- Holnap..
- Holnap mindenféleképpen hívj fel, hogy milyen Bálint!-tettem le a telefont.
Boldog voltam..Talán most végre tudok vele beszélni?

*Másnap*
Izgatottan keltem fel az ágyból. Egyszerűen nem tudtam kivárni a délutánt, amikor Dzseni felhív. Be kellett mennem a suliba. Felhúztam a bakancsomat és nyitottam volna ki az ajtót amikor Peti szólt utánam.
- Hova, hova?-tette le az újságot az asztalra és felállt a fotelből.
- Elmegyek egy kicsit sétálni.
- Tegnap keresett téged telefonon valami Somogyi valaki.
- Isteneeeeeeeeeem! Nehogy szóljál.. Akkor egy paraszt vagy!!- csúszott ki belőlem véletlenül az igazság és én magam is megdöbbentem amit mondtam a mostohaapámra.
- Mit mondtál? -kérdezte dühösen.
- Semmit.-mondtam gyorsan és kiszaladtam az utcára és a suliig meg állás nélkül csak futottam.

Az első óra már megkezdődött. Csak én járkáltam egyedül a néma folyosón.
- Maga mit keres itt? -hallottam magam mögül egy ismerős hangot. Nyeltem egy nagyot, majd megfordultam. Az igazgató volt, egy mappával a kezében.
- Én...Én csak, jöttem meglátogatni az osztályt.-dadogtam.
- Azt hittem, hogy már megint verekedni van kedved.-mondta gúnyosan. Elindult felém és végig lesajnáló tekintet szegezett rám, majd elhaladt mellettem.
Beszívtam egy mély levegőt, majd utána fordultam és elindultam a termünk felé. Bekopogtam de nem jött válasz, így benyitottam.
- Jó napot! -köszöntem a tanárnak, ő pedig csodálkozva nézett rám.
- Szia Adrienn. Hát te?
- Gondoltam benézek egy kicsit. Szabad? -álldogáltam az ajtóban.
- Persze ülj le a helyedre.-mosolygott rám.
Átléptem a küszöbön Roli pedig rögtön felpattant a helyéről és odajött hozzám, majd megölelt.
Meglepődve viszonoztam az öltelést. Ennyire hiányoztam volna? Hahaha...
- Mi van veled?-kérdezte.
- Roland, lehetne inkább a szünetben?
- Egész napra maradnék, ha lehet.-céloztam arra, hogy szünetben is dumálhatunk. Nem akarom most az órákat zavarni.
- Csak nyugodtan.-válaszolt Roli a tanár helyett, az osztály pedig felnevetett és én is elmosolyodtam.

***